Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-23 / 95. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 25. Fokozzuk a küzdelmet Európa biztonságáért! Napi külpolitikai kommentár Kétarcúság Újabb arab országok szakították meg a diplomáciai kapcsolatot Egyiptommal BESZÉDET MONDOTT HÉTFŐN az amerikai tudo­mányos akadémia évi köz­gyűlésén Carter elnök. Az USA államfője arra használta fel ezt a fórumot is, hogy ki­fejezze kormánya eltökéltsé­gét a SALT—2 szerződés megkötésére. Carter elnök szerint ezt a megállapodást a két nagyhatalom „józanul, a kölcsönös érdek alapján” köti meg. Az amerikai vezetés ki­állását a szerződés mellett örömmel üdvözölték Moszk­vában is, ugyanakkor a szov­jet megfigyelők rámutatnak- kétarcúság jellemzi a Carter- adminisztrációnak azokat a nyilatkozatait, amelyek azzal igyekeznek nyugtatgatni a szovjet—amerikai közeledés, a katonai enyhülés ellenzőit, hogy további fegyverkezésre szólítanak fel. A SALT—2 ugyanis nem zárja ki, hogy bizonyos tö­megpusztító fegyvereket to­vábbfejlesszenek, s nem tor­laszolhatja el teljesen a fegy­verkezési verseny pályáját sem. Erre mutat a NATO nukleáris tervező bizottságá­nak mostani floridai tanács­kozása is. Ez a megbeszélés minden évben az elsőként nyitja meg a különböző at­lanti szervek üléseit, s témá­ja különös súlyt ad a bizott­ságnak. Jelenleg nyolc tagja van a testületnek, a résztve­vők hadügyminiszterek, akik stílusosan éppen egy légitá­maszponton vitatják meg a brüsszeli vezető szervek által előkészített napirendet. A té­ma: Nyugat-Európa nukleáris fegyverkezése. Természetesen nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok atomfegy­vereket akar átadni szövetsé­geseinek. Az amerikai veze­tés azt akarja elérni, hogy az európai NATO-országok te­gyék lehetővé új rakétatípu­sok és a neutronfegyver elhe­lyezését területükön. ELSŐSORBAN A SZÁR­NYAS RAKÉTÁKRÓL és a közép hatósugarú Pershing—2 rakétáról van szó. Ezek a ra­kéták Nyugat-Európából. Gö­rög- vagy Törökországból ve­szélyeztethetik a szovjet vá­rosokat is. Megjelenésük a térségben jelentősen akadá­lyozná a katonai enyhülést, a különböző leszerelési és csa- patcsökkentési megbeszélések előrehaladását. A floridai tárgyaló felek tehát veszélyes témákról vi­tatkoznak. A hadügyminisz­terek tudják, országaikban hatalmas ellenzéke van a nukleáris fegyverkezésnek. Az európaiak ugyanis tisztában vannak azzal: az újabb pusz­tító eszközök semmiképpen nem nyújthatnak nagyobb biztonságot földrészünknek. Miklós Gábor (Folytatás az 1. oldalról) jutnak. A tunyogmatolcsi Zalka Máté Termelőszövetke­zetben a növénytermelés ho­zamát 10. a gyümölcsét 30 százalékkal növelik, ebből a pluszbevételük 2.4 millió fo­rint lesz. Pátrohán a Zöld Mező Termelőszövetkezetben termékszerkezet-változtatást is végeznek, a zöldségtermő területet 50 százalékkal növe­lik. ez mintegy 3 millió fo­rint többlettermelési értéket hoz. Érdekes számvetést végez­tek a tyukodi Kossuth Ter­melőszövetkezetben. ' A múlt esztendőben egy fogatnap 430 forintba került. Gondos mun­kaszervezéssel. állandó fog­lalkoztatással a lófogat napi önköltségét 300 forintra sike­rült lecsökkenteni. Ez ugyan­annyi munka végzése mellett 715 ezer forint megtakarítást jelent.- A megye egyik legna­gyobb almatermö gazdaságá­ban. a hodászi tsz-ben azzal, hogy a szocialista brigádok 5 százalékos minőségjavítást vállaltak, egymillió 900 ezer pluszbevételhez jutnak. A szocialista brigádok vállalá­sai nemcsak a termelésre, hanem sokrétű társadalom- politikai tevékenységre is ki­terjed. Iskolákat, óvodákat patronálnak, továbbtanulást vállalnak, öregek napközijét segítik, vállalásaikban sport­pályákat létesítenek, és még hosszan lehetne sorolni azt a széles körű tevékenységet, amelyet a brigádok vállal­tak. Az Arab Liga három tagál­lama — Szaúd-Arábia, Ku- vait és Mauritánia — meg­szakította a diplomáciai kap­csolatait Egyiptommal, egy nappal az egyiptomi—izraeli különszerződés életbelépése előtt. Az arab külügyminiszterek legutóbbi bagdadi értekezlete csupán ajánlotta a liga tag­országainak a diplomáciai vi­szony megszakítását, de nem sorolta azt be a szankciók közé. Szaúd-Arábia és Kuvait döntése különösen nehéz helyzetbe hozza Kairót, mert ez a két ország számított Egyiptom fő támogatójának az arab világban. Egyiptomi adatok szerint a két állam az utóbbi esztendőkben 4 milli­árd dollárt juttatott Kairó­nak. Szaúd-Arábia hosszú időn át az egyiptomi vezetés első számú politikai szövet­ségese is volt a térségben. Egyiptom ugyanakkor tisztá­ban van azzal a hatással, amellyel Kuvait és Szaúd- Arábia bír, elsősorban az Arab félsziget államainak kö­rében. Egészen a legutóbbi napokig az egyiptomi vezetők nyilvános beszédeikben vilá­gos különbséget tettek a Szi­lárdság Frontjának országai és a Szaúd-Arábia vezette, úgynevezett „mérsékeltek” között, azt állítva, hogy ko­moly nézeteltéréseik csupán az első csoporttal vannak. Egyiptom és Izrael szerző­dése egyébként szerdán a ra­tifikációs okmányok cseréjé­vel érvénybelép. A dokumen­tumokat délután kettőkor cserélik ki az Omm Koseiba-i amerikai elektronikus megfi­gyelőállomáson, a Sínai-fél- sziget demilitarizált övezeté­ben. Egyiptomi részről Szaad Afra államtitkár-helyettes, iz­raeli részről Eliau Ben El- isszar, a miniszterelnöki iroda főigazgatója lesz jelen. Magyar napok Párizsban Megnyitották a műszaki tájékoztatási központot A franciaországi magyar gazdasági és műszaki napok keretében kedden délelőtt ünnepélyes keretek között megnyitották a Kleber sugár­úton, a Diadalív közvetlen közelében a magyar műszaki tájékoztatási központot. Az avatáson beszédet mon­dott Raymond Barre minisz­terelnök nevében Aigrain mi­niszterelnökségi államtitkár. Marjai József, a magyar Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Philippe Duseigneur, a ma­gyar technika terjesztésére alakult francia társaság elnö­ke, Francois Ceyrac, a Fran­cia Munkaadók Országos Ta­nácsának elnöke, Kallós Ödön, a Magyar Kereskedel­mi Kamara elnöke és Rédei Jenő, a kamara elnökhelyet­tese. Marjai József beszédében rámutatott, hogy a fran­cia-magyar gazdasági kap­csolatok túlleptek már az egyszerű- árucserén, s az együttműködés fejlettebb for­mái megkövetelik egymás kölcsönös, jobb megismerését, a technikai ismeretek terjesz­tését, ez szükséges eleme az árucsere-struktúra moderni­zálásának, a harmadak pia­con való közös fellépésnek. Mindehhez a párizsi magyar műszaki tájékoztató központ, a CITH hasznos segítséget nyújt majd. Philippe Duseig­neur azt emelte ki, hogy most az eszköz az együttműködés elmélyítéséhez megszületett, ki kell tehát használni az így megnyílt lehetőségeket. A magyar tájékoztatási központ rögtön az átadás után megkezdte működését: 11 órakor az első magyar elő­adók tartottak tájékoztatót. Az előadások egész héten tar­tanak. Szerdától péntekig Ly­onban is magyar gazdasági napokat tartanak. Marjai Jó­zsef és kísérete szerdán Ly­onba utazik. A magyar Mi­nisztertanács elnökhelyettese csütörtökön fejezi be francia- országi látogatását. BONNI LEVELÜNK flz NSZK spórol P énzgazdálkodás szempontjából az emberiség két nagy csoportra osztható: egyrészt azokéra, akikben erős a hajlam a takarékosságra, másrészt a velük homlok- egyenest ellenkezőkére, akik szórják a pénzt — gyakran többet is, mint amennyijük van. Azt hiszem nem árulok el különösebb titkot, vagy szenzációt, ha közlöm tapasztala­tomat, miszerint a németek túlnyomó többsége az első csoportba tartozik. Ök ösztökélés, külön felszólítás nélkül is vigyáznak minden egyes márkájukra, pfennigjükre. Amikor tehát divatba jött a spórolás legújabb formája, az energiatakarékosság, az NSZK polgárainak többségét nem kellett valamiféle hajlamaival ellentétes magatartás­ra, személyisége megváltoztatására bírni. Meg kellett viszont ismertetni a takarékosabb energia- gazdálkodás technikailag lehetséges, anyagilag pedig érde­mes módozataival. Mindenekelőtt az építkezésben, azután a fűtő- és más energiafogyasztó berendezések használatá­ban, és nem utolsósorban a közlekedésben. A vasárnapi üres autópályák lidérces emlékét például a dízelmotorok gyorsabb elterjesztésével is próbálták feledtetni. Bár az embernek, ha az utakon futó kocsikat lesi — mégis az a be­nyomása, hogy a 10 százalékkal olcsóbb üzemanyag még mindig nem eléggé csábít az egyébként jóval drágább dí­zelautók megvásárlására. A különféle energiamegtakarító technológiák népsze­rűsítését a szövetségi kormány gazdaságügyi minisztériu­ma vállalta magára. Hogyan építkezzünk ahhoz, hogy ne az utcát fűtsük a lakásunk helyett, milyenek legyenek a kazánok és a kémények, hogyan szoktassuk gyermekeinket már egészen kicsi korban arra, hogy takarékosan bánjanak az energiával. Mindezt megtudhatjuk, ha belelapozunk a minisztérium tájékoztató-agitáló kis füzeteinek valamelyi­kébe. Az NSZK-nak nincs szégyenkeznivalója e téren. 1973 (tehát az olajválság éve) óta például az összes energia- fogyasztás lassabban nőtt, mint a nemzeti jövedelem. Amit úgy is mondhatnánk, hogy azonos értékű társadalmi ter­mék előállításához kevesebb energia is elég volt. Arról is gyakran olvasni, hogy a villamos áram termelésében a költséges kőolaj aránya 9 százalékra esett vissza a korábbi tizennéggyel szemben. A benzinfogyasztás is mérsékelteb­ben nő, mint a személygépkocsi-állomány, amiben bizo­nyára a magyarországinál gyakoribb autóműszaki vizsgák is segítenek. E z utóbbi egyébként már arra is példa, hogy lelki masszázs ide, propaganda oda, a legjobb eszköz mégis csak a kényszer. És nem is elsősorban az ilyen, adminisztratív jellegű, mint a gépkocsik kötelező műszaki előírásai, hanem a gazdasági kényszer, vagyis, hogy mi mibe kerül. Egy liter normál benzin ára például mostanában 90 pfennig körül van, de az iráni olajszállí­tások kimaradása láttán azt sem tartották kizártnak, hogy rövidesen az egy márkát is meghaladja. Ebben a benzinárban persze jókora az állam haszna, az adó, mint ahogy a fűtőolaj-fogyasztást is — éppen az energiapazarlás korlátozása miatt — alaposan megadóztat­ják. De a fogyasztók anyagi érdekeltségét azért itt sem tudják mindig pontosan beszabályozni. Abban a házban például, ahol lakunk, ugyanúgy átalányban kell fizetni a fűtést, mint odahaza, Óbudán. Akár hőséget csinál az em­ber, akár hűvöset. Ha pedig így van, akkor miért pont én zárjam el a fűtést, vagy a csöpögő meleg vizet.. . Bonn, 1979. április. Jlipanvca ~)tuin KŐOLAJ ' Szűkmarkúság — realitásokkal A világ országai 1950—1975 kö­zött 100 milliárd tonna kőola­jat használtak fel, s az ezred­fordulóig további 250 milliárd tonnára lesz szükségük. A ki­aknázható tartalékokat a becs­lések 260 milliárd tonnára tart­ják. ami már jelzi, hogy az olajforrások igencsak végesék. Tavaly több mint hárommilli- árd tonna volt a világ összter­melése, míg 1977-ben 2962 millió tonna. Ebből a KGST-országok 566 millió, az EGK tagállamai 50 millió, az Egyesült Államok 408 millió, az OPEC tagjai pe­dig 1525 millió tonna kőolajat hoztak felszínre. O z iráni változások nyo­mán az elmúlt hóna­pokban egy újabb olaj­válság előszelét érzékelhet­te a világ. Egyszerre napi 5— 6 millió barrel (1 barrel 159 liter) olaj tűnt el a piacról, ami a keresletet felduzzasz­tottá, az árakat felhajtotta és nem utolsósorban bebizonyí­totta: ingatag alapokra ren­dezkedik be az emberiség, ha folytatja a nemtörődöm pa­zarlást és továbbra is a feke­te aranyat tekinti a fő ener­giaforrásnak. Mindenekelőtt a fő importőrök, a fejlett tő­kés országok, Nyugat-Európa, az Egysült Államok és Ja­pán vezetői figyelik nagy ag­godalommal az olajpiaci fej­leményeket. Az 1973—74-ihez hasonló megrázkódtatás azonban egyelőre elmaradt. A Kőolaj- exportáló Országok Szerve­zete, amely a világ összter­melésének 50 százalékát ad­ja, s a felszínre hozott feke­te arany zömét exportálja, március végén Genfben hosz- szas viták után kompromisz- szumos döntést hozott. E sze­rint az OPEC-olaj barrelen­kénti (hordónkénti) árát 13.34 dollárról 14,54 dollárra emel­ték a szervezet tagállamai Vagyis „mindössze” előbbre hozták a tavaly decemberben elhatározott menetrendet: 1979 utolsó negyedévének el­ső napja helyett már április elsején 15 százalékkal növel­ték az olaj árát. (A KGST ár­rendszerében először jövőre érezteti hatását a március vé­gén elfogadott OPEC-ár.) „áokkal rosszabb is lehe­tett volna” — kommentálta a döntést a londoni Financial Times, s hogy nem járt mesz- sze az igazságtól, bizonyíték rá a szaúd-arábiai olajügyi miniszter nyilatkozata: „Az Irán és Líbia vezette tömb 35 százalékkal akarta feljebb vinni az árat, a (Venezuela köré csoportosult) úgyneve­Jamani sejk. szaudi olaj­miniszter közlekedési rendőr­ként inti lassításra a Nyugat gazdaságát. (Az Economist karikatúrája — KS) zett mérsékelt csoport 25-tel. Mi nemet mondtunk, s ter­mészetesen a többiek sem hagyhatták figyelmen kívül, hogy Szaúd-Arábiának mód­jában lenne több millió bar- rellal növelni napi termelé­sét". Ez az érv valóban ha­tott Genfben, s a szaúdiak, az egyiptomi—izraeli különmeg- állapodás aláírása ellenére, elsősorban azért eltek vele, hogy elegei tegyenek az Egye­sült Államok irányában ko­rábban vállalt ármérséklő kötelezettségeiknek. A szaúdi magatartás másik fő motívu­ma az volt, hogy egy komo­lyabb áremelés csak súlyos­bítaná a válságot a tőkés vi­lággazdaságban, s ennek ká­ros hatását a OPEC-országok is előbb-utóbb megéreznék. Ugyanakkor egy másik ta­nács is elhangzott Genfben: használják ki a konjunktúrát az OPEC-országok! A Finan­cial Times kommentátora az ülés után közvetlenül elége­detten fogalmazott, de ma már bizonyára elégedetlen­kedik, amiért az OPEC tag­jainak többsége a rögzített árat felárral, 1—5 dolláral te­tézik. A szervezet lényegé­ben szabad kezel adott tag­jainak a felárak kérdésében, ami nem egy esetben már 25—30 százalékos, vagy még nagyobb drágulást jelent. Egyetértettek az OPEC-orszá­gok a termelés visszafogásá­ban is. Ez azért baljós jel a fogyasztók számára, mert a tőkés piacokon már így is öt százalékkal haladja meg a kereslet a kínálatot. A nyu­gati olajfelhasználókat tö­mörítő Nemzetközi Energia- ügynökség érthető módon pesszimista: szakemberei szerint az olajszűke az idén még akkor is fennmarad, ha tagállamai a fogyasztást az év végén öt százalékkal mér­sékelni tudják. Ezt a pesszi­mizmust csak fokozza, hogy az OPEC-országok júniusban ismét konferenciát tartanak és már most újabb áremelést emlegetnek. Ráadásul a fejlett tőkés or­szágok számára oly sokat je­lentő szaúdi „támasz” is ro­gyadozik. Rijadban aggada- lommal szemlélték az iráni eseményeket, s azt a tehetet­lenséget, amellyel az Egyesült Államok „hagyta elveszni” legfontosabb közép-keleti bá­zisát. A szaúdi vezetők azt is tudják, hogy az iráni politi­kai földrengést előidéző okok zöme — a mértéktelen fegy­verkezés, a tömegek kisem- mizése az olajgázdagságból, a könyörtelen elnyomás — ná­luk is tény. Aggasztja a szaú­di uralkodó házat a Washing­ton bábáskodásával létrejött egyiptomi—izraeli különmeg- állapodás is. amely az egész arab világban heves tiltako­zást váltott ki, s amely még a térség legkonzervatívabb kormánya számára sem elfo­gadható. □ fejlett tőkés országok előrejelző intézetének, a Római Klubnak az alapítója, Aurelio Peccei sú­lyos válságot jövendői. ..Az ipari társadalom átlépte azt a határt, ahol az előnyök végződnek és a hátrányok kezdődnek ... Nem ártana már az iskolában kialakítani az „energiatudatot” ... Jelen­leg az energiaforrásoknak a 60 százalékát képviseli a fo­lyékony kincs. A következő évtized végén számíthatunk rá, hogy az olaj fogyni kezd, de ha az iráni események Szaúd-Arábiában is elindíta­nak valamiféle hasonló fo­lyamatot, akkor hónapokon belül kilátástalan helyzetbe kerülhetünk. Nem feltétlenül szükséges a monarchia bu­kása, elegendő egy másfajta, a Nyugat számára kedvezőt­len olajpolitika kialakítá­sa ...” Peccei a Panorama cí­mű olasz hetilapnak adott interjújában együttműködést javasol a világ különböző tár­sadalmi rendszerű országai­nak, amikor energiariadót fúj, mert az ezredforduló táján már egyetlen állam sem lesz képes megküzdeni a közelgő veszélyekkel. Kocsi Margit KŐOLAJ §L0V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents