Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-24 / 94. szám

1979. április 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kudarc —haszonnal A mátészalkai gyárban az igazgató tíz kö­zépvezetőtől a követ­kezőket kérte: a megoldan­dó nagy feladatok előtt néz­zenek szét szűkebb munka­helyükön, s terjesszék elő javaslataikat, hogyan lehet­ne jobban dolgozni. Az eredmény lesújtó volt. Egy­két középvezetőn kívül a többi egyszerűen leírta munkakörének amúgy is is­mert kötelmeit. Egyetlen épkézláb gondolat nem volt a papírokon. Az eset elgondolkodtatta a gyár vezetőit. Az egyéb­ként igen jó, becsületes szakemberek ennyire kö­zömbösek lennének? Vagy nincsen fantáziájuk? Ne­tán nem ismerik annyira a rájuk bízott részleget, hogy ötletük lenne a körülmé­nyek jobbítására? Megany- nyi jogos kérdés. A próba folytatódott A javaslatok visszakerültek a középveze­tőkhöz azzal: nem kielégí­tő. Gondolkodjanak tovább. És pár nap múltán vissza­érkeztek a papírok. Azért nem mondom, hogy javas­latok, mert új ötlet alig volt, az is eléggé vérsze­gény. Az esetnek bőven van ta­nulsága. Az első és a leg­fontosabb az: itt a szakem­berek nem látnak túl a na­pi feladatokon. Azokat jól megoldják a gyárban, dé annak ellenére, hogy isme­rik a várható kötelmeket, nem tudják elképzelni, mit tehetnek a magasabb köve­telmények eléréséért. Ki a hibás? A kérdés nem szónoki. Mert van felelőse ennek, bizonyára nemcsak egy gyárban észlelhető gyakor­latnak. A középvezetők „Zsákbamacska” a raktárban? Gyártásközi ellenőrök reflektorfényben nagy része ugyanis nem ér­zi, hogy ö nem egyszerűen közép, de vezető is. Nem tudja, hogy ez felelősség is, nemcsak jogkör nemcsak egyszerűen napi feladatok teljesítése. A művezetők kö­zül sokan nem tudják: lel­kesedésük része kell, hogy legyen munkastílusuknak. Az izgalom, a nyugtalanság, az állóvíz felkavarásának kötelessége is hárul rájuk. A másik tanulság, köthe­tő az előbbihez: a műveze­tők nem tartottak elég szo­ros kapcsolatot beosztotta­ikkal. Mert ha igen, akkor bizonyára sok munkás és munkásnő tudott volna mondani olyan egyszerű, de hatásos intézkedésre tippet, ami javítja a munkakörül­ményeket, a szervezést, a termelés egészét. Nem utolsósorban szóvá kell tenni azt: a vezetés tu­dománya sem erős oldala a legtöbb középvezetőnek. Mert a vezetés nem egysze­rűen egy üzem eldirigálása, hanem az előrelátás, az új ismerete, az azért harcolni tudás. Hozzátartozik az em­berek ismerete, az ember és termelés viszonyának előre­látó felmérése is. A gyár vezetői levonták a vérszegény javaslatpapírok­ból a megfelelő következte­tést. A maguk számára is megtalálták a feladatokat, s a középvezetők számára is tudnak majd újat adni. Gyakorta esik szó néha megfoghatatlan fogalmazás­ban a rejtett tartalékok fel­tárásáról. Nos, a gyakorlat azt bizonyítja, néha a nem remélt helyeken is rá lehet bukkanni ezekre. így vált egy javaslatkérés kudarca mégis haszonná. B. L. A szakma kiváló tanulója Petri László sikere Harmadik díjat szerzett a „Szakma kiváló tanulója’' el­nevezésű országos versenyen Petri László, a mátészalkai mezőgazdasági szakmunkás- képző harmadik osztályos ta­nulója. A nemrég Győrben megtartott döntőn a szálkái iskolás a szarvasmarha-te­nyésztő szakmában érte el a szép sikert. Megkapta a KISZ Központi Bizottságának em­lékplakettjét, á kitűnő szak­munkás-bizonyítványt. vala­mint a legjobb társadalmi is­meret-feleletért járó külön- díjat. Oklevelet és pénzjutal­mat kapott felkészítő tanára. Kerekes András is. Amper­es voltmérő Nyírbéltekről A Ganz Műszer Művek nyírbélteki gyárában az idén 60 ezer darab amper­es voltmérőt gyártanak. A mérőórák 60 százalékát tő­kés exportra szállítják. Ké­pünk: előtérben Sándor Ju­dit, mögötte Mizsei Gusz- távné kiváló dolgozók am­permérőket szerelnek. (Elek Emil felvétele) Meós, laboráns, csoportvezető TALALUNK-E IMA OLYAN MUNKÁST, AKIT AZÉRT MARASZTALNAK EL, MERT GYORSAB­BAN DOLGOZOTT? NEM IS OLYAN NEHÉZ KE­RESNI, A SÜTŐIPARI VÁLLALATNÁL GONDO­SAN ÜGYELNEK A SZIGORÚAN MEGÁLLAPÍ­TOD MŰSZAKI NORMA MEGTARTÁSÁRA. — Ha néhány, perecel ha­marabb fejeznénk be egy fo­lyamatot, azt a kenyér minő­sége sínylené meg — mond­ja a nyíregyházi 1-es sütő­üzem vezetője, Lajsz János. Az üzemvezető óránként megfordul a pékségben. A ke­nyér születésének 87 (!) fá­zisát lehetetlen lenne szem­mel tartania, de a kemencé­ből kihúzott illatos, ropogós termék úgyis árulkodna: szakavatott ember következ­tetni tud a gyártás bármely szakaszában elkövetett hibá­ra. Kéretlenül is minősíti a kenyeret az alakja, a térfo­gata, a héja, az illata, az íze és a belseje, szaknyelven a bélzete. Negyven éve dagaszt Az esetek túlnyomó több­ségében már a gyártás során észreveszik, ha valami nincs rendben. Hajdú Mihály cso­portvezető negyven éve da­gasztja, süti a kenyeret. Tu­lajdonképpen az 5—6 fős csoportnak a művezetője. — Nem elég elvégezni ma­radéktalanul egy-egy rész- folyamatot — említi Mihály bácsi. — Ha rövid ideig szel­lőztetjük a kelt tésztát, vagy kevesebből formázzuk a ke­nyeret, túlkelesztjük az élesz­tőt és még számtalanszor té­vedhetünk a kqvászolás, a dagasztás, az érlelés, a fel­dolgozás, a kelesztés és a sü­tés során. Így aztán elronta­nánk a többiek munkáját is. A néhány négyzetméternyi kis üzem jó részét hatalmas. 280 kilogrammos „csészék’’ foglalják el. A félgömbök­ben ilyen mennyiségű beda­gasztott massza kel meg egy óra alatt pillekönnyű tésztá­vá, hogy a formázóasztalon egy perc múlva már göm- bölyded, „kenyér alakot” ölt­sön. A munkások éberen fi­gyelik az óramű pontosság­gal haladó folyamatot, a mi­nőségi bérezés révén ők ma­guk is érdekeltek a kifogás­talan kenyér sütésében. Ne­gyedévenként 200 és 600 fo­rint közötti összeget vehet fel egy dolgozó, ha a gyár­tásközi naplóban nem rögzí­tették ez idő alatt valami­lyen. minőségromlást okozó hibáját. Végtelenített fólia Önmagukat, is ellenőrzik a tejipari vállalat üzemeiben a tejelszedők. A végtelenített fóliát — miután egy liter tej ömlött bele — a gép elvág­ja. Rfözismert panasz, hogy gyakran nem pontosan. Az üzemben és az üzletekben az elfolyt tejtiterek tanúsítják ezt. Bánszki Lászlóné a nyír­egyházi tejüzemben műsza­konként több ezer liter tejei, emel le az adagológépről. Közben összenyomja a zacs­kó közepét, s ha a tasak jól zár. a tej mehet tovább a szalagon. — Elég sok köztük a se­lejt — említi Bánszkiné. — Két óra alatt körülbelül 30 tasakot kellett félretenni. A tej, a vaj, a tejfel, a tej­szín gyártása előtt a labor meósai gondosan ellenőrzik a termék súlyát, zsír-, víz- és foszfortartalmát. Ha nincs minőségi kifogás, beállítják a gépet és indulhat a terme­lés. — ^Ingázunk" a labor és az üzem között — folytatja Pámer Lászlóné laboráns. — A gyártás során jelentkező hibákat, a-nem kifogástalan minőségű alapanyagot, a technológiai folyamat esetle­ges „balfogásait" igyekszünk rögtön megszüntetni. így nem kerülhet a raktárba „zsákbamacska”, rossz minő­ségű termék. Tóth Kornélia Az Elekterfém Szövetkezet nyíregyházi galvanizáló üzeme a miskolci Mezőgép vállalat megrendelésére készít 7600 da­rab kemény krómozott hidraulikahenger-alkatrészeket. Ju­hász Istvánné az elkészült munkadarabokat csomagolja. (Császár Csaba felvétele) Átadják jövőre Új óvoda - a lakásokkal egy időben A lakásépítési program so­rán gyakran későn készülő járulékos beruházások — böl­csődék, óvodák, iskolák, or­vosi rendelők, üzletek, szol­gáltató létesítmények — sok­szor megkeserítik az új la­kást birtokba vevők hétköz­napjait. A városközpont ren­dezése, a kiskörút mentén majdan felépülő lakások fel­tehetően sok fiatalnak ad­nak az elkövetkező évekbep otthont. Ezért mondható szerencsés megoldásnak a Körte utcán felépülő 200 személyes óvoda. A 16 millió forintért épülő intézmény segítségével is kí­vánnak a város vezetői eny­híteni az óvodai gondokon. Az óvoda hatósugarába tar­tozó apróságok és az ott dol­gozók kényelmét a közel 40 méter hosszú, kétszintes épü­letben modern konyha, étel­felvonó. a földszinten elkülö­nítő és szintenként fürösztő- helyiségek szolgálják. Már összeszerelt állapotban vannak a teherhordó szerke­zetek, így lassan kirajzolódik az épület formája, ami ha­sonmása a Búza utcai óvo­dának. Eltérés a fűtés meg­oldásában van. Kazán he­lyett itt távhő szolgáltatja majd a meleget. Az építők olyan ütemben kívánnak dolgozni, hogy az 1979. végére tervezett műsza­ki átadást megvalósíthassák. Kitartott a végsőkig Magyar József a nemzetközi brigádban Takaros, újmódi lakás. Az udvaron példás rend. Fal­egyenes, alálábalt rakásba összevágott fa. gallyal tetőz­ve. A fehérre meszelt istálló, gazdasági épület eresze alatt falra akasztva karbantartott szerszámok. Az egész udvar figyelmezteti az idegent: itt a gazda rendszerető. A gazda Magyar József világjárt ember. A húszas, harmincas évek gazdasági válsága vitte az amerikai földtekére. Az 1907-es kék­esei születésű zsellérivadék 1929 tavaszán indult el sze­rencsét próbálni az óceán túlsó partjára. Hat testvért, idős szülőket hagyott maga mögött. Ott pedig nem fo­gadták tárt karokkal. Munka is alig akadt. Pedig a fiatal­ember igazán ereje teljében volt. A sors végül is Kanadába sodorta. Egy kisvárosba. Te­her Albertéba került. Far­mereknél kapott munkát, ílamar jött volna vissza, de nem volt rá pénze. A 30-as évek gazdasági válsága nem kímélte Kanadát sem. Nagy volt az elkeseredés. A ma­gyarok munkásszervezete tar­totta bennük a lelket. Meg a kanadai magyar nyelvű új­ság, mely a hazáról, a világ- eseményekről is hírt adott. — A munkásszervezet, a Kanadai Kommunista Párt 1936-ban különös szervezke­désbe kezdett — mesélte ak- köíi életüket a házigazda. — Toborzásba: a Spanyol Köz­társaság megvédésére. A le­nini eszmék már ekkor el­jutottak hozzánk. A többi magyarral együtt én is je­lentkeztem. 1936. októberében érkeztünk Spanyolországba. Figureszbe, a francia határ közelében lévő várba. Tizen­nyolc napi kiképzés után in­dultunk a frontra. Mindez 1937. december 3- án történt. — Ebben az időben igen nehéz volt a helyzetünk — folytatta a visszaemlékezést. — Az ellenség készülődött, az önkénteseknek meg még puskából sem jutott elég. Töl­tényből ötvenet kaptunk. Extramádurában a frontvo­nalban általában egy hóna­pot töltöttünk. Aztán tizenöt nap pihenőre visszavontak bennünket. Majd újra indul­tunk a frontra. A nemzetközi brigádokban húsz hónapon át harcolt a spanyol nép függetlenségé­ért. Maga sem tudja ma már, hogy hányszor hangzott el aj­káról a „No pasaran”. Ez tény, a végsőkig kitartott. Tanúskodik erről katona­könyve: Republica Espano­la... 72249. Brigadas Inter- nacionales Carnet Militär Para Magyar József. A kato­nakönyvben szolgálati beosz­tása és a zsoldfizetés pontos dátumai ma is jól olvasha­tók. Parancsnoka — „Csapá- jev” — SzályáyJVtihály. Köz­vetlen h féós társaiként ne­vezte meg Gyuricza Má­tyást, a besztereci Ferencz Jánost, Varga Andrást (nyír­egyházi bokortanyák vala­melyikéről), valamint Jacz- ku • Andrást Baktakércsről, valamennyien Kanadából ke­rültek a nemzetközi brigádba. Egységüket 1938 végén szál­lították el Spanyolországból. Franciaországba jutottak, de Párizsba nem engedték be őket. Napokon át csőre töl­tött fegyverrel őrizték őket a vagonokban, amíg végül tovább vitték szerelvényü­ket. Végül is visszajutott Ka­nadába, Téber Alberta vá­roskába. Ismét farmereknél talált munkát, majd egy mű­trágyagyárba került. Időköz­ben belépett a Kanadai Kom­munista Pártba. De hontalannak érezte ma­gát. 1950. októberében haza­tért. A több, mint húsz év keserves munkájával megke­resett 4500 dollárjából Domb- rádon, a falu szélén vásárolt egy portát. 1951-ben belépett a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetbe. Ma a tsz nyugdíjasa. Meg­becsült ember Dombrádon. Azt mindenki tudja róla, hogy „kanadás magyar”, de alig néhányan, hogy a sors úgy is hozhatta volna, hogy életét akár ki is olthatta vol­na a Francóék szuronya. De ő a szélső házakról ál­modott. A sors ezt meg Is adta. Sigér Imié

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents