Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
1979. április 22. KELET-MAGYARORSZÁG / 3 Az új házasság hétköznapjai írógépgyár a rajtvonalon A dán rosta „ÉN ÜGY GONDOLTAM”. Szinte csupa nagybetűvel mondta ki ezt a három szót Simon Bertalan szocialista brigádvezető. Igen, úgy gondolta, hogy a darálókhoz a Dániából hozott rosta, amelynek párja 2500 forintba került, egy kissé drága mulatság. Simon Bertalan véleménye azonban egy fikarcnyit sem érne, ha megmarad puszta észrevételeként. Nem ez történt. A brigádvezető cselekedett, sőt intézkedésre, munkára késztetett másokat is. Felkutatták, hogy az országban is gyártanak a dán anyaghoz hasonló perforált acéllemezt. Ezek után már a tmk-sok készítették el a szükséges rostákat, amelyek minden költséget számítva 280 forintba kerülnek. Az sem egy utolsó szempont, hogy a hazai alapanyagból tartósabb, 8—10 nappal hosszabb üzemelési időt kibíró alkatrészek készülnek. Amikor rákérdeztem Simon Bertalanra, miért tette amit cselekedett, azt mondta : „Elég régi ember vagyok, beleszoktam a takarékosságba. Mindig arra gondolok, ha nekem kellene a saját pénzemen megvásárolni egy-egy alkatrészt, adnék-e érte annyit? Megéri-e, nincs más megoldás?” Nem egy szokványos, általánosan elterjedt emberi tulajdonság a Simon Bertalané. A hasznos, jó példánál ragadósabb a társadalmi tulajdonnal szembeni restség, közömbösség; az, hogy az emberek egy részét hidegen hagyja mit, hogyan dolgozik és főleg miből dolgozik. Beszélgettem nemrég egy másik szocialista brigádvezetővel is. Visz- szakérdezett. amikor a munka jobb megszervezéséről faggattam. „Vajon mit tudnánk mi tenni? Megkapjuk a feladatot és ha olyanok a feltételek, teljesítjük. Kell ennél több?” VAJON MIT TUDNÁNAK TENNI? Konkrét tanáccsal nem szolgálhattam, de éppen kéznél volt Simon Bertalan példája. Főként az, hogy gondolkozzanak. Először is legyen önálló véleményük a munkájuk természetét illetően és aztán ötletük, hogy ha rossz valami, jobb legyen, de ha jól mennek a dolgok, igyekeznek azt is jobbá tenni. Szabolcs-Szatmár megye termelőszövetkezeteiben ma már több mint 900 szocialista brigád dolgozik. Vitathatatlan, hogy az a 106 millió forint értékű termelési többlet, amit tavaly vállaltak és teljesítettek, a gazdálkodás eredményességében számított. De ez az össztermelésnek csak egy kis töredéke és még kisebb az a hányad, amely megtakarítás. Pedig mire van szükség? Arra, hogy a munka jobb szervezésével, az eszközök — legyen az gép, műtrágya, növényvédő szer, vagy energia — takarékosabb felhasználásával növekedjék a termelés. Magyarul többet, jobbat, de olcsóbban. Ki teheti ebben a legtöbbet? Nemcsak a másfél ezer szakirányító és vezető, hanem az 50 ezer termelőszövetkezeti tag, a 16 ezer szocialista brigádtag. Ismert dolog, hogy a termelőszövetkezeti zárszámadásokat megelőző kisgyü- léseken, küldöttértekezleteken, munkahelyi megbeszéléseken sok százan felszólaltak. Az is tudott, hogy több volt a munkát értékelő, bíráló szó, a termelési tervet kiegészítő javaslat és kevesebb a vélt, vagy valós sérelmek felemlítése. Ha így volt, a következő lépést az előbbrejutásban már munkavégzés közben kell megtenni. Főleg azzal, hogy ki-ki a legjobb tudása és belátása szerint cselekszik, úgy szolgálja a közös ügyet. Simon Bertalan lakatos. Aki azt kérdezte: „Vajon mit tudnánk tenni?”, ő traktoros. Én pedig megkérdeztem egy gépüzemeltető beosztású szakmérnököt, a traktorosoknak mit javasolna? Azt felelte, erről órákig tudna beszélni. „Ott van például a rendszeres megelőző karbantartás. Ha egy traktoros gépének karbantartását a megfelelő kezelési utasítás szerint, nem végzi el időben, abból kopás, vagy törés következik. A javítási költségek 25—30 százaléka ilyen esetekből adódik. És ez sok, mert egy két-három éves MTZ évi javítása 30— 32 ezer forint.” MIT LEHETNE ehhez még hozzátenni? Csak any- nyit: akarat, ambíció szükséges mindenütt és a feladat kínálkozik — vagy ahogyan mondják: jön magától. Seres Ernő Egy régebbi cikkben házasságkötések és válások sorozatához hasonlítottuk a jelenlegi vásárosnaményi írógépgyár történetét. Ennél maradva tehát, így summázzuk az Irodagépgyártó Vállalattal új frigyre lépett gyár vezetőinek véleményét. „Űgv látszik, ez a kezdet sem egy ^ szerű...” Mert a mézeshetek után kiütközik: kissé figyelmetlen az új társ is: nem látja el minden szükségessel partnerét. Borbás Bertalan, a namé- nyi igazgató így fogalmaz: — Nem vagyok elégedett az indulás körülményeivel. Többet tudnánk adni meny- nyiségben, de minőségben is. Hiánycikk az alkatrész, eddig minden hónapra esett egy hét állás. Ez nyilván azt jelenti: a munkaidőt kellően kihasználni nem tudjuk. Üresjárat a negyedik hét Igaz, már tavaly hozzákezdtek az írógép összeszereléséhez, de 1979. január 2-a óta foglalkoznak kizárólagosan ezzel. Idén 30 ezer gépet állítanak össze, egytől egyig svájci megrendelésre. Borbás Bertalan szerint: — Ez teljesíthető, habár időarányosan kevesebbet gyártottunk a szükségesnél. Az okok az ellátás zavaraiban, és természetesen a mi gyakorlatlanságunkban keresendők, de tény, hogy embereink többsége szépen átállt az új munkára. IVJíg a munkafolyamatokat nézegetjük a szegmensek ösz- szeállításától a meóig, Volkó Géza üzemvezető kiegészíti a már hallottakat: — Az alkatrészellátás zavara kihat az önköltségre, hiszen nagyobb a ráfordítás és kevesebb a végtermék. Amikor — külső okok miatt — a dolgozók csak a felét csinálják annak amire képesek lennének, a 90 százalékos bért akkor is megkapják. És folytatja —, romlik a munkafegyelem, ha kevés a tennivaló. A gyakorlatból kiesnek, egy hosszabb állás után több a minőségi hiba. Mindenféle ábécé Arab, héber, japán, görög, kínai, cirill, latin, perzsa betűk számtalan variációban, mintában és méretben, ösz- szesen négyezer betűtípus található abban a kicsi raktárban, ahol Bombár Mária dolgozik. — Én rakom sorba a betűket, rajtam múlik, hogyan forrasztják fe] a többiek ezeket. Két hónapig tanultam ezt Budapesten. Bori Sándorné munkája egyszerűnek látszik. Negyvennégy betűkart rak egymás mellé, majd a tengelyre húzza őket. Mozdulataiból úgy tűnik: becsukott szemmel sem tévedne. — Van ebben is valami szépség — vélekedik —, engem például elszórakoztat. Az igazgató sem állja szó nélkül. — Ha a kelleténél vastagabb a betűkar — magyarázza —, akkor köszörülni kell, de sokszor visszaküldjük az IGV-be, mert foszfátozni, újra nikkelezni, mi nem tudjuk ezeket. A meós, Kokas Károly, rövidre fogja véleményét: — Az itt lévők — int fejjel a többiekre, miközben egy hengert vizsgál, — jórészt még betanulok. Ehhez képest a munka elfogadható ... Alkatrészgyártás helyben ? — Ügy é'ződik, hogy az IGV még nem egészen állt át az új hullámhosszra — vélekedik az igazgató —. a va- sadi alkatrészgyártó üzem nem elégséges a teljes ellátáshoz. Azonban épül az 1700 négyzetméteres új csarnokunk ... talán ebben az évben sikerül is üzembe helyezni. Két év múlva hétszá- zan leszünk, ide kerül az alkatrészgyártás 80 százaléka, komplett írógépeket készítünk majd. Ha sok is a gond, mindenképpen az erőteljes változás jelei észlelhetők a naményi gyárban. Transzformátorház épül. út készül, a szociális épületet duplájára bővítik, mozgásban van minden. — Talán panasznapnak tűnt a mai — mondja Borbás Bertalan —, azonban nem erről van szó. Vannak vitáink a pestiekkel — ők a minősé- •get, mi a szállításokat kifogásoljuk. Sok a zavar — mondhatnánk. Hiszen nem is mindenről beszéltünk, nem esett szó a mérnökhiányról sem. De — nem a happy end kedvéért — álljon itt néhány biztató adat. Szakmunkásokat és középvezetőket képeznek: jó törzsgárdájuk van. a profil- váltás nem vezetett „népvándorláshoz”; és ami nem megvetendő: az IGV négy gyára közül — béreiket nézve —. máris a második helyen állnak. Speidl Zoltán Svájci exportra gyárt 30 ezer darab HP—2-es típusú hordozható írógépet a vásárosnaményi irodagépgyár. Mérésé Károly és Koncz Miklós a gyártási folyamat utolsó műveleteként ellenőrzik a gépeket. (Császár Csaba felvétele) Három propagandista Propagandisták. Az egyik legnehezebbre és legnemesebb feladatra, az emberek formálására vállalkoztak. Segítenek eligazodni a tudományokban, a marxizmus —leninizmusba beavatni az érdeklődőket, hogy a politikánkat ízlelgetők elinduljanak a közéletiség útján ... Közülük mutatunk be három kiváló propagandistát. Bőgős Gabriella. A nyíregyházi Krúdy gimnázium igazgatóhelyettese, magyar és történelem szakos tanár. Oktatja a világnézetünk alapjait is. Tizenöt éves pedagógusi gyakorlata van. Elraboltam szabad idejét, amelyből órákat áldozott fel egy brigádnak, akik segítségét kérték. Készülnek a szolnoki politikai vetélkedő középdöntőjére. Szobájának asztala körül ülnek, József Attila verseit elemzik. Előttük szöveggyűjtemény, jegyzetek. Barátkozása a pártpropaganda-munkával 71-ben kezdődött; felkérésre. Szívesen vállalta a városi pártbizottságtól kapott megbízatást. Kezdetben egy-két évről volt szó, s már kilencedik esztendeje oktat felnőtteket a marxista —leninista középiskolában. Évek óta a Bocskai utcai pártházban tartja foglalkozásait. Oktatott varrónőket, szabászokat, vízügyiseket, s legújabban vasasokat, csupa fizikai munkást. Használ szemléltetőeszközként újságot és verset, prózát és mutatja saját maga készítette grafikonjait, rajzait. Olaszországi útjáról hozott művészi reprodukciókat, s akkor még nem is gondolta, milyen hasznát veszi a művészeti irányzatok megértetésénél. Hiányzott viszont a legegyszerűbb eszköz, a tábla. Egyszer aztán ezzel a hallgatói lepték meg. Most 20 hallgató végzett a tanfolyamon. Tisztelik, mert felkészült és szigorú propagandista. Olyan légkört tud teremteni, hogy sokszor még a szünetekről is megfeledkeznek a vita hevében. „Jó érzés, amikor később találkozik az ember egykori hallgatójával, s megtudja, hogy párttag lett az illető, vagy felvették az egyetemre, előléptették. Magam is tanulok hallgatóimtól, a fizikai munkásoktól. Élettapasztalatokat gyűjtök, s igyekszem hasznosítani az iskola egy kissé zárt világában.” Dr. Margittay Miklós, a megyei növényvédő és agrokémiai állomás agrokémiai főmérnöke alig 43 éves. Húsz éve hivatásos tanár. Oktatót! középiskolában, 71-ben doktorált, elvégezte a marxista —leninista esti egyetem szakosítóit, s 13 esztendeig volt a mezőgazdasági főiskola docense. Ezzel egy időben járta a körzeti párt- székházakat, . oktatta a munkásokat a marxista— leninista esti középiskolákban. Igényes és felkészült, segítségével kiselőadásokat tartanak hallgatói, maga a szabad idejéből 3—4 órát áldoz felkészülésre. Miért szereti a propagandista megbízatást? „Azért, mert tudom, ezzel hozzásegíthetek embereket a közéleti szerepléshez, helytálláshoz, tisztánlátáshoz. Tíz esztendeje vagyok propagandista. Ez volt a megbízatásom, amely elvezetett a pártba. Ügy érzem, nekem is kötelességem másokat hozzásegíteni, hogy elinduljanak ezen az úton. Örülök, ha tudom, hogy egyik-másik hallgatómat felvették a pártba és sikerült inspirálnom másokat is a politikai továbbképzésre.” Nevelt pártvezetőségi tagokat és KISZ-titkárt, s hiányérzete lenne, ha nem oktathatna. „E nélkül nem tudom elképzelni az életem." D. Tóth László, akit ismer és tisztel Tiszaeszlár apraja-nagyja. községi és tsz-párttitkárként ment nyugdíjba. De vajon nyugalomba vonulhat-e az, aki 1954 óta végez propagandista munkát? Negyedszázad alatt generációkat oktatott. Az ötvenes években tanácstagként, később elnökhelyettesként, majd mint tanácselnök. Most is tagja a járási pártbizottságnak. Sok vezető keze alatt bontogatta szárnyait.' Közben maga is képezte magát. A 6 elemitől indult és elvégezte a tanácsakadémiát, beiratkozott a marxista— leninista esti egyetemre, s még betegen is oktatott. „Az idén a tsz gépműhelyében dolgozók részére vezettem a gazdaságpolitika tanfolyam mezőgazdasági tagozatát.” Itt érzi igazán otthon magát, az övéi között. Huszonhat hallgatója volt. Közülük 3 kérte a pártba a felvételét. „Fiatal gépszerelők, Kisari József, Hajdú József és a fiam. Mindenre, de ró külön büszke vagyok.” Nem tétlen soha. Szól a visszásságok ellen, figyelmeztet a hibákra. Hangoztatja. hogy az emberek nevelésével, gondolkodás- módjának megváltoztatásával többet kell törődni. „Ezt próbálom megértetni egyes technokrata felfogású gazdasági vezetőkkel. Ügy tapasztalom, van foganatja.” Farkas Kálmán Fejlesztés az ISY-ben Több sertéshús Szabolcsból A megye sertéstartó gazdaságainak mintegy fele tartozik az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat partnergazdaságai közé. vagyis az ország 439 ISV telepe közül 29 Szabolcsban található. A közös vállalathoz 1975- ben csatlakoztak az első megyei gazdaságok és a jelek azt mutatják, az eltelt évek alatt, jelentős fejlődést értek el. Míg 1975-ben 33 ezer sertést bocsátottak ki a telepek, addig ez a szám 1978-ra 53 ezerre növekedett. Jellemző adat: 1975-ben 1 kilogramm hús előállításához 4,3 kilogramm takarmányra volt szükség, 1978-ban viszont, csak 4 kilogramm. Három százalékkal csökkent az elhullott állatok száma is. Az ISV megyei partnergazdaságai 1978-ban 175 millió forint értékű sertést adtak a népgazdaságnak, ennek túlnyomó többsége — 150 millió forint —.all szakosított telepről került ki. Az ISV idén majdnem 50 millió forint értékben korszerűsíti telepeit. Ez azt jelenti, hogy három év múlva újabb 15 ezerrel nő a rendszerben hizlalt állatok száma. Á legnagyobb beruházást Nagy- kállóban hajtják végre, ahol 18 és fél millió forint ráfordítással modernizálják a gazdaságot. A beruházásokra nagy szükség lesz, hiszen néhány telepen a régi, elavult épületeket lebontják, ami 16 gazdaságban tízezernél több sertés kiesését vonja maga után. Az ISV a megye illetékes vezetőinek felkérésére megvizsgálta a VI. ötéves tervre vonatkozó fejlesztési lehetőségeket. Kimutatták, hogy mintegy 200 millió forint ráfordítással újabb 80 ezer hízósertésnek lehet majd helyet adni. Távhővezeték a Szamuely körútra Nyíregyházán a KEMÉV dolgozói építik meg a Szamuely körúti, új — állomás környéki — lakónegyed távfűtésének föld alatti vasbeton csatornáját. A távhő-gerinc- vezetéket a KEMÉV-szék- ház előtti aknáról csatlakoztatják le. Nyomvonalát az Ér-csatorna keleti oldalán a Színház utcáig a felszín felett alakították ki. Onnan a föld alatti vasbeton csatornában vezet tovább a Széchenyi utcáig, itt keresztezi az Ér-csatornát, és a nyugati oldalon megy tovább a Népkert utcáig. A nyomvonal itt átvág az Árpád utcára, és a most épülő lakásoknál csatlakozik a lakótelepet ellátó hőközponthoz. A most épülő gerincvezeték teljes hossza 1500 méter. Ebből a föld feletti, bakos vezeték 253 méter, a többi a föld alatti vasbeton csatornába kerül. A távfűtő csatorna építéséhez több mint hétezer köbméter földet mozgatnak meg az építők. Az építők 1200 köbméter vasbeton szerkezetet dolgoznak, be a nyomvonalba. A munka során ötezer négyzetméter hőszigetelést végeznek, részben a szabadon vezetett, részben pedig a csatornába helyezett csővezetéken. A KEMÉV a munkálatokat márciusban kezdte, a befejezést pedig a lakások átadása előtti időre, de mindenképpen a fűtési idény megkezdése előttre tervezik. Az építkezés költségei 35 millió forintof igényelnek, melyet az építtető. a városi tanács fedez.
