Kelet-Magyarország, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-19 / 90. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. április 19. A külföld eseményei képekben Hanoiban megkezdődtek a vietnami—kínai tárgyalások. A vietnami küldöttséget Phan Hien, a kínait Han Nien-Iong külügyminiszter-helyettes ve zeti. Dél-Libanon lakossága nagy örömmel fogadta azt a zászlóaljat, amelyet a bejrúti kormány a térségbe vezényelt. A libanoni hadsereg katonái az ENSZ békefenntartó erőivel működnek együtt. Á jutalom: erdélyi körút Sziklamászás és éjszakai hinta Átkelés a Torda-patakon. Kommentár Tárgyalási készség B iztató jel, hogy szerdán Hanoiban megkezdődtek a vietnami—kínai tárgyalások. Moszkva és Peking kapcsolatában is új fejlemény, hogy Andrej Gromi- ki külügyminiszter a szovjet fővárosban jegyzéket adott át a kínai nagykövetnek, válaszul a Kínai Népköztársaság április 3-i jegyzékére. A Szovjetunió és Kína esetleges tárgyalásainak célja és témája felől érdeklődik a moszkvai jegyzék. Mindkét hír reménytkeltő. Kifejezésre jut a hírekben, hogy a szocialista diplomácia egyik alapvető jellemzője, meghatározó tényezője a tárgyalási készség. Kétségtelen, hogy akár az egyik, akár a másik téma tekintetében nem számíthatunk látványos előrehaladásra, máról holnapra bekövetkező kedvező fordulatokra. Hanoi és Peking kapcsolatai — nem a vietnami fél hibájából — véres konfliktussá fajultak. A február 17- én indított nagyszabású katonai támadás súlyos károkat okozott Vietnamnak, s a közös határövezetben máig sem csillapodott a feszültség. Érthető, logikus álláspontra helyezkedik a vietnami kormányzat, amikor a békés egymás mellett élés elvei alapján helyreállítandó kapcsolatok feltételéül a függetlenség, a szuverenitás és a területi integritás tisztelet- bentartását követeli. Ami Moszkva és Peking viszonyát illeti, hatásában és kisugárzásában sokkal szélesebb körű, mint általában két szomszédos ország kapcsolatáé. A kétoldalú barátsági, szövetségi é£ kölcsönös segítségnyújtási egyezmény „szétszakításáért” minden felelősség a kínai vezetőket terheli. A szovjet álláspont évek óta változatlan: Moszkva kész a tárgyalásokra, amelyek közismerten nem a szovjet vezetés hibájából váratnak magukra. A tárgyalási készség önmagában természetesen nem vezethet eredményre. A kínai vezetők — Moszkvával éppúgy, mint Hanoival szemben — ellenséges magatartást tanúsítanak. Ennek ellenére némi reményre jogosítanak föl a szerdai hírek; a tárgyalásokról és a nézetek cseréjének kilátásba helyezéséről olvasva, a béke és a nemzetközi biztonság távlatai mindig közelebinek tűnnek. Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) titkára terjesztette elő a javaslatot az elnökség megválasztására. Az SZKP KB titkára javasolta, hogy a tanács elnöksége elnökéül ismét Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát válasszák meg. A képviselők nagy lelkesedéssel, egyöntetűen fogadták el a javaslatot. Ugyancsak egyöntetűen választották a tanács elnöksége elnökének első helyetteséül Vaszilij Kuznyecovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagját. Kuznyecov a Szovjetunió új alkotmányának elfogadása óta tölti be ezt a tisztet. Ezt követően az elnök bejelentette, hogy a szovjet alkotmány rendelkezéseinek megfelelően a Szovjetunió kormánya az újonnan megválasztott Legfelsőbb Tanács megalakulásával korábban kapott megbízását befejezettnek tekinti, s visszaadja azt. Leonyid J3rezsnyev javasolta, hogy a Legfelsőbb Tanács ismét Alekszej Koszigint bízza meg a kormány megalakításával. A tanács két háza a javaslatot egyhangúlag elfogadta. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka csütörtökön folytatja munkáját. Amikor az autóbusz megtelt Nyíregyházán az Exp- ress-iroda előtt, szomorúan szitált az eső. Kissé nyomott hangulat volt a kocsiban is: szebb időben is kezdődhetne ez a kirándulás — mondták az arcok. A csöndnek más oka is volt: nem ismerték egymást a 16—18 éves fiúk és lányok — a megye különböző részeiből jöttek össze, hogy öt napon át együtt utazzák be Erdélyt. Immár hagyománnyá vált, hogy a tavaszi szünidő idején külföldi kirándulásra indul a megyéből néhány ilyen csoport: gimnazisták, szakközépiskolások, szakmunkástanulók. Olyan diákok ülnek az autóbuszokba, akik kiérdemelték a jutalomutazást: a tanulásban és a közösségi életben egyaránt aktívak. Ezek mellett még egy feltétel van: fizikai dolgozók gyermekei. Az utazás költségeit részben a megyei tanács és az ÁIB, részben pedig az iskolák fedezik — a diákok csupán költőpénzt váltanak maguknak. Idén Lengyelországba, az NDK-ba, Csehszlovákiába és erre az erdélyi körutazásra indult egy- egy csoport, összesen 159 szabolcs-szatmári diák. Répási András gépkocsivezető számtalan kiránduláson kormányozta az Ikarust, nem véletlen hát, hogy már Nyíregyháza határában kézbe kapta a mikrofont: jó szórakozást kívánt, és pár vidám mondattal buzdította nótára a társaságot. Piros Márta, a fehérgyarmati gimnázium negyedikes tanulója KISZ-titkár és ifjúgárdista — ez utóbbi már negyedik esztendeje kedvelt elfoglaltsága. — Édesapám a téeszben brigádvezető, édesanyám pedig háztartásbeli — mondta, ki-kipillantva az ablakon. Mellettünk Kalotaszeg falvai suhantak el, egy-egy , kerítésen hímzett térítők, blúzok lengtek a kifényesedett ég alatt. — A gimiben a nyelvi alapszervezet titkára vagyok: ide tartoznak a fakultatív nyelvoktatásban részt vevők, elsőtől negyedikig. Összesen ötvenhárom tag van. Az Ifjú Gárdában pedig szakaszparancsnok vagyok... Á távolban már Kolozsvár új lakónegyedének toronyházai magasodtak. A város központjában a romániai ifjúsági utazási iroda fiatal idegenvezetője csatlakozott a csoporthoz: Hetei László negyedéves egyetemista. Állatorvosnak készül, és szabad idejében útra kel a csoportokkal Erdély belseje felé. Egy diákotthonban kaptunk szállást az első éjszakára, s másnap már indultunk is tovább Marosvásárhelyre. Útközben nem hagytuk ki a Tordai-hasadékot — kalandos, időnként nyaktprő úton barangoltuk be a lenyűgöző természeti képződményt. — Hát ez csodálatos volt! — sóhajtott utána a buszban Tótszegi Erzsébet. — Nem is gondoltam, hogy ilyen gyönyörű ... Azok a sziklák! Erzsiké Nyíregyházán tanul, a Zrínyi gimnáziumban: harmadikos. Nyírbogáti egyébként, így kollégiumban lakik. Ö is alapszervi titkár, és tagja az iskolai KISZ-bi- zottságnak is, már második éve. Számára különösen nagy izgalmat jelentett a kirándulás : először lépte át a magyar határt! Várt még rá néhány különleges élmény az út során: láthatta Segesvár mellett a csatateret, ahol Petőfi hősi halált halt, és megszemlélhette a világot csaknem kétezer méter magasból, a Brassó fölötti Keresztény-csúcsról, ahová drótkötélpálya visz föl. Nagy vidámság közepette próbáltunk még feljebb jutni a csúcson, ám ez igencsak nehéz volt a méteres, fagyott hóban. Ekkor újdonság volt a hó — április, tavaszi szünidő lévén! — ám másnap reggelre jócskán kaptunk belőle. A negyedik napon Nagyszeben felé indulva ugyanis sűrűn havazott, tíz-húsz centis havon csúszkált a busz. Kissé álmos volt a társaság: éjjel kettő tájban (a századik vicc után), tudniillik valaki javasolta, hogy próbáljuk ki a Piriül Rece-i turistaház mögött a hat-hat személyes hintákat... Kipróbáltuk. A viccparádé egyik szereplője Magyar István volt, sajátos stílusban előadott tréfái harsány sikert arattak. — A tiszavasvári mező- gazdasági szakmunkásképzőbe járok. Végzek az idén. Kettős jutalmat is kaptam most: a kirándulás előtt vehettem át a KISZ KB dicsérő oklevelét... A kollégium diáktanácsának titkára vagyok, meg az iskolai KISZ- bizottság titkárhelyettese. Kétszázhetvenen vagyunk a kollégiumban, így hát akad munkája a diáktanácsnak. ... harsog a nóta, bekapcsolódnak a kísérő tanárok is: Sasvári Lászlóné és Nagyné Bíró Margit, a Nyíregyházi Kölcsey Gimnázium pedagógusai. Piros Márti az ülés karfájára telepedve fordul a busz vége felé: ott vannak a „nótafák” Tótszegi Erzsi kissé bosszankodva veszi tudomásul, hogy nem az ő általa kezdett dal „jött be”, de aztán vidáman folytatja a hátül elkezdett népdalt. ^ határon mély sóhajjal húzza vissza mindenki a mutatókat egy órával: vége a kirándulásnak. Amikor a Szabolcs-Szatmár határát jelző tábla mellett halad el a busz, mégis éljenzés, taps tör ki: hazaértünk! Még pár napig tart a tavaszi szünet, aztán újra becsengetnek — és jöhetnek az élménybeszámolók ... Tarnavölgyi György Elméletek régi köntösben B 70-es évek elejétől a polgári filozófia fejlődésében sajátos változások mentek végbe. Egyre inkább megfigyelhető volt a két világrendszer közeledését hirdető konvergenciaelméletek kifulladása, az „új baloldal” fokozatos szétesése. A fejlett kapitalista or-' szágokban lezajlott gazdasági és politikai válságok megingatták a hitet egy, a kapitalizmus modelljén belül maradó, a válságokat a társadalmi egyetértés alapján kiküszöbölő társadalomfelfogásban. Az „új baloldal” elméletének és politikai célkitűzéseinek többarcúságából fakadóan — nem volt képes alternatívákat nyújtani a társadalom belső struktúrájának megváltoztatására. Nagy részét így magába fogadta a kapitalista társadalom. Mint politikai mozgalom is megszűnt, s inkább az értelmiség köznapi tudatában és az úgynevezett „ellenkultúrában” élt tovább a „kontestáló”, a társadalmat kétségbe vonó, hatástalan ellenzéki magatartásként. A francia „új filozófia” képviselői többségükben az új baloldalhoz tartoztak, s annak idején, a 60-as évek végén, az ösztönösséget és a forradalmi cselekvést helyezték előtérbe. Most viszont tértől és időtől elvonatkoztatott erkölcsi értékek szempontjából vetnek el mindenfajta forradalmi gyakorlatot. A hatalmat és intézményeit moralizáló módon elítélik, s ebből kiindulva vetik el a marxizmust, mint elméletet és a szocializmust, mint gyakorlatot. Az „új filozófia” államellenessé- ge elsősorban a szocialista államot veszi célba egy általános történetfilozófiai koncepció alapján: a szocialista állam fejlődésében a totalitarizmus erősödését látja, s ebből következik, hogy az irányzat képviselői a személyi kultusz időszakában elkövetett törvénytelenségeket a szocialista forradalomelmélet lényegéből vezetik le. Stílusuk aforizmatikus, indulatos jellege — no meg a hatalmas propaganda — miatt műveik divatba jöttek, s könyveik bestsellerek lettek. Lévy kijelenti, hogy a „marxizmus, a nép ópiuma”, káros hatással van a nyugateurópai értelmiségre, s különösen a fiatal nemzedékre.* Azt próbálja bizonyítani, hogy a szocializmus és a kapitalizmus között nincs alapvető különbség, a szocializmus félresikerült kapitalizmus. önkényesen úgy elemzik a jelenlegi franciaországi szellemi életet, mint ami fokozatos eltávolodást jelent a marxizmustól. Jean-Marie Benoist szerint az 1968-as zavargások legalább annyira a kommunista párt ellen, mint a franciaországi kapitalista irányzatok és az állam gaullista monopóliuma ellen irányultak. „A marxizmus merevvé tette politikai szervezeteinket és intellektuális gondolkodásunkat.” Az „új filozófusoknál” — irracionális fogalomapparátussal — visszatér az ideológia végének koncepciója. „Később döbbentünk rá az ideológia halálára, mint mások, mert számukra a kikászálódás hosszú folyamat volt. Az angolszászok például szüzek maradtak, ami Marx tanait illeti, (sic!). Mi azonban éppen katolikus örökségünk és a hierarchikus szerkezet iránti vonzalmunk miatt hosszú és nehéz éjszakát éltünk át, amíg megpillantottuk a hajnal fényét” — írja Benoist. Filozófiai történeti elemzéseink odáig jutnak el, hogy maga a filozófia a manipuláció eszközévé vált. Következtetésük: a filozófia, a forradalom tudománya lett, anélkül, hogy a forradalomra ténylegesen szükség lett volna. A francia történet- írásban folytatott vitákat is felidézve, Glucksmann azt próbálja bebizonyítani, hogy a francia forradalom tulajdonképpen értelmetlen volt, az uralom egyik formáját csupán egy másik váltotta fel, de mindez nem érintette az emberek „átlátszatlan” tömegét, amely nem volt sem kizsákmányolt, sem kizsákmányoló. Á filozófiatörténet, a történelmi mozgások, a politikai-hatalmi változások tényeit — sokszor teljesen önkényes eljárással — olyan történetfilozófiai koncepcióvá alakítja át, hogy az a kiábrándult értelmiségi közérzetet igazolja. A filozófiai tételeket a maguk logikai és történeti összefüggéseiből kiszakítva és időszerű politikai kérdésekhez társítva használja fel. Fő módszere a „tematikai megválás”, amely idegesítő, elvont, bonyolult prózát teremt, szinte minden sorával ellentmondást vált ki, de nem pusztán politikailag vagy fi- lozófiailag, hanem az intellektuális tisztesség szempontjából is. Történetfilozófiájuk is teljesen abszurd. Véleményük szerint a valóság nem létezik, mert a hatalom az, amely a valóságot megteremti. Történelem sincs, hiszen legfeljebb a hatalmi formák változnak — a társadalmi és emberi viszonylatok nem. A jó társadalom gondolata éppen ezért képtelenség, álom. Ilyen körülmények között értelmetlen dolog az egyén elnyomásáról és felszabadításáról beszélni. És Bernard-Henri Lévy mindezekből megfogalmazza az „új filozófusok kiskátéját”: „Íme talán egy jelszó a megkövült nemzedéknek: törjétek ki a nyakát az optimizmusnak és a veszteséges rációnak, vértezzétek fel magatokat pesszimizmussal, és hódítsátok el magatokat elkeseredéssel”. Az új francia filozófia nem is önmaga értéke miatt elemzendő, hanem annak a politikai hatásaként, illetve előfeltételeként, amely napjaink Franciaországának társadalmi-politikai helyzetét jellemzi. Elsősorban újfajta politikai-ideológiai törekvést képvisel, amely a nyugati értelmiségnek a szocializmushoz és a marxizmushoz való vonzódását igyekszik ellenkezőjére fordítani. Az az anti- marxizmus, amelyet a hagyományos technokrata ideológia tud nyújtani, a jelenlegi körülmények között nem tűnik időszerűnek. Az „új baloldal” mint politikai és ideológiai mozgalom pedig megbukott. Ezt az ideológiaiszellemi űrt tölti be az „új filozófia”, amely egyik tünete a polgári ideológia megtorpanásának, válságának. Irracionalizmusa veszélyes ideológiai táptalaja lehet olyan politikai erőknek, amelyek a politikai rendszer radikális, agresszív jobboldalán húzódnak meg. Ugyanakkor az értelmiségi. fiatalság köreiben ez a filozófia nemcsak a marxizmus diszkr reditálását szorgalmazhatja a gondolkodásban, de erőszakos pesszimizmusával lehetetlenné próbálja tenni azokat a társadalmi erőket, amelyek rokonszenveznek a marxizmussal, vagy valamilyen formában közelednek hozzá. M a, amikor a nyugat-európai kommunista pártokban viták folynak a szocializmushoz vezető út kérdéseiről, a hatalom és a politikai rendszer átalakításáról, az új szövetségi politikáról, az „új filozófusok” tevékenysége felettébb megfelel a fennálló politikai rendszernek, hiszen támadása nem is annyira ellene, inkább a szocializmus megvalósításáért folytatott elméleti útkeresés ellen szól. M. T.
