Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
1979. március 11. c»*Uo! *i; O tt, ahol egykor szőlő, meg krumpli termett, az udvarokon kismalacok meg tyúkok szaladgáltak, hirtelen megváltozott minden. Megjelentek a buldózerek, a teherautók, nyomukban az építők, s egy idő után a szőlőkarók helyén öt-, tízemeletes házak nőttek ki a földből. A házak előtt bútorral megrakott teherautók fékeztek, megfeszültek az izmok, s szekrények, székek, fotelek, rökamiék kezdtek el vándorolni az első, a második, a kilencedik emeletre. Azt a boldogságot! A fecskék örülhetnek így tavaszonként, mikor hosszú idő után megérkeznek a fészekhez, s munkához láthatnak. Sokan, öt-, hat-, hétévi várakozás után érték el ezt a pillanatot, hogy végre költözhetnek. Mindegy, hányadik emeletre, hiszen van lift, s az ember még a lépcsőt is szívesen mássza, mert tudja, hogy haza visz; az út. Az első vacsora, az első zuhanyozás, az első ünnepnap öröme! Mikor az embernek nem kell fülelni arra, hogy a fő- bérlő felébredt-e már, mert akkor fuccs a reggelizésnek, mikor az ember kedvére dalolászhat borotválkozás közben, s éppen akkor jön haza. mikor kedve van hozzá. Amikor az ember leszalad az utcára sétálni a gyerekekkel, s közben azzal szórakozhatnak: „na, tudjátok-e gyerekek, melyikben lakunk mi?” Bizony, kezdetben gyakran előfordul, hogy a szomszéd lakására mutatnak a gyerekek — bizonyos alkalmakkor még a felnőttek is — de lehet ezen csodálkozni? Hiszen annyira egyformák ezek a házak, hogy nem csoda, ha néha eltévesztik az ajtót. Persze, nem kell senkit félteni, hamarosan úgy megszokják az új lakást, hogy akár behunyt szemmel is hazatalálnak... A költözködésben hivatásosok is segítenek Míg anyu főz, mi apuval jól megvagyunk az új lakásban.. Fotó: Mikita Viktor Szöveg: Balogh Géza Anyai gondoskodás a meleg gyerekszobában KU VASÁRNAPI MELLÉKLET JiMIFOGLBLÖK O Utolsó simítások az ízlésesen berendezett szobában Érdeklődők a városi tanácson: — Vajon mikor kapunk lakást?
