Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-09 / 57. szám
1979. március 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 OKTATÁS, NEVELÉS Csökkent-e a terhelés? Valamennyi megye vezető oktatási szakemberei beszámoltak az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztályán — az ősszel életbelépett általános iskolai nevelési és oktatási tervek bevezetésének első félévi tapasztalatairól. Fer- ku Imre, a megyei tanács művelődési osztálya általános iskolai csoportvezetője vett részt Szabolcsból az országos eszmecserén. Lehet-e mérni ilyen rövid idő alatt az eredményeket? — kérdeztük. — Az eltelt félév nagyon rövid idő ahhoz, hogy mélyebb és egyértelmű tapasztalatokat fogalmazhassunk meg, hisz egy nyolc évre tervezett korszerűsítés első lépcsőjének bevezetéséről van szó. Tulajdonképpen a gyakorlat első próbájánál tartunk, s az első „visszacsatolásokat” ezekben a hetekben, hónapokban dolgozzuk fel, s igyekszünk tapasztalatokat szerezni, mi viszi előre, vagy mi hátráltatja a munkát. Az összbenyomások kedvezőek, a gyermekek személyiségének fejlesztésében a nevelők jobban törekszenek az ismeret — világnézet — magatartás egységének megteremtésére. Élőbb lett az iskolai élet demokratizmusa, nyitottabbá váltak az iskolák. Oldódott-e a nevelők feszültsége, amelyet az újszerű feladatok váltottak ki? — Az új dokumentumokat a nevelők többsége érdeklődéssel, kíváncsisággal, az új iránti fogékonyság érzésével fogadta. A láthatóan magasabb követelmények azonban feszültséget is kiváltottak a nevelőknél. A bevezetett nevelési-oktatási tervek ugyanis magas szintű, elmélyültebb tartalmi, módszertani munkát, a gyermekekkel differenciáltabb foglalkozást kívánnak. Ez többletfelkészüléssel jár, nem elegendő a szakmai rutinra alapozva tanítani. Előfordulhat, például egy anyanyelvi órára való felkészülés akár két órát is igénybe vesz, mert az óravezetés előzetes megtervezésénél változatos módszertani eszközöket kell „kigondolnia”, hogy a tanítási óra valamennyi gyermeknek érdekes legyen... Korábban sok baj forrása volt, hogy a nevelők nem egyformán értelmezték a tanítási anyag követelményeit? Mi változott ősz óta? — Az új nevelési és oktatási terv egyértelmű, alapokat ad, hogy a követelményeket, egységesen, nem pedig egyéni beállítottság szerint értelmezzék az iskolák nevelői. Minden tantárgynál, anyagrésznél megjelölték a minimumot, amelyet minden gyermeknek tudni kell ahhoz, hogy az adott osztály követelményeit teljesíthesse. A minimum és optimum világos kijelölése megkönnyíti az értékelést, az osztályozást, jó támpontot ad a gyenge tanulók felzárkóztatásához és a tehetségesekkel való foglalkozáshoz. A követelmény- rendszer értelmezése persze ma még nem teljesen, nem mindenütt egységes. Hogy azzá váljon, még sok időre, a dokumentumok szellemének jobb megismerésére és helyes alkalmazására van szükség. Hogyan küzdenek az ellen, hogy a tanítási órák ne váljanak légkör nélkülivé az olykor túl sok technikai eszköz, feladatlapos, írásbeli munka közepette? — A korszerűségre való törekvés, némely nevelő gyakorlatában az oktatástechnikai eszközök középpontba állításában jut kifejezésre, amely többet árt, mint használ. Ellene vagyunk a légkör nélküli tanítási óráknak, mert célunk a nevelő iskola megvalósítása, amelynek egyik lényeges eleme a nevelő pszichikai, érzelmi jelenléte az órán, kapcsolata a gyerekekkel. Jó tantestületi légkörben, nevelői közösségben nem szürkülhet el a nevelő, megőrzi, erősíteni tudja személyiségének értékes vonásait. Egyébként azzal is segítjük a tanítási órák jó légkörének megtartását, hogy a szakfelügyeletet a tartalmi feladatok elemzésére sarkalljuk. Ügy tudjuk, nagyobb lett a kis elsősök terhelése, sok a munkafüzet, feladatlap? Mi erről a véleménye? — Itt igen fontos az iskolába járást megelőző időszak, a gyermekek felkészítése az iskolára, amellyel még nem vagyunk elégedettek. Az óvodákból semmiképpen sem akarunk kisiskolát csinálni, de az is biztos, az óvodának iskola-előkészítő szerepköre is van, amelyet játékosan, ötletesen, zömében jól teljesít. A gyermekek 22,7 százaléka azonban nem jár óvodába, rajtuk az iskolaelőkészítő tanfolyam segíthet, de ez a legnagyobb igyekezettel sem lehet olyan eredményes, mintha óvodába jártak volna. Ha nem kapnak megfelelő előkészítést, a kis elsősök terhelése nagyobb. Miben mérhető az új nevelési és oktatási tervek eredményessége a megyében?: — Többek között a gyermekek hamarabb és jobban megtanultak folyékonyan olvasni, mint korábban. Ma egy első osztályos az első félév végére körülbelül úgy olvas mint ezelőtt egy másodikos. A környezetismeretnél első osztályban a tanulók sok manipulációval dolgoznak. A matematikánál aránylag kevés a probléma az I. osztályban, de kísért a régi és az új követelmény keverése, mert a számolási készséget kevésnek tartják a nevelők. A fizikát jobban megszerették a gyermekek, több a lehetőség a kísérletezésre. A technikai óráknak is sikerük van. A nevelők örömmel fogadták a 3. és 4. osztályos osztályfőnöki órák bevezetését, amelyek nevelőhatását ezután lehet majd tapasztalni. (PG) Tavaszi tanulótábor középiskolásoknak Szabolcs-Szatmár megyéből negyven negyedikes középiskolás diák készül Debrecenbe. A Kossuth Lajos Tudományegyetem felvételi előkészítő bizottsága ugyanis a napokban küldi el az ország minden tájára a meghívókat annak a 250 lánynak és fiúnak, akik a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek szervezett tanfolyamon vesznek részt a tavaszi szünetben. Erre a tanfolyamra elsősorban olyan, érettségi után továbbtanulni szándékozó diákokat várnak, akik harmadikos koruk óta egyetemi hallgatókkal való levelezés formájában is készülnek a felvételire és a nyári „tanulótáborban” már korábban megismerkedtek a rájuk váró követelményekkel. Április 4-től 10-ig a nyolc—tíz tagú kis csoportokkal egyetemi oktatók foglalkoznak, napi 7—8 órai, nagy megterhelést jelentő foglalkozásokon. (bajai) A GURlTÓDOMB TETEJÉN Vízművesítési program Futásban a sínek közön Negyedszázad a rendező pályaudvaron * Mitől sérül a rakomány? A rendező pályaudvar mint egy csupa egyenes szálból szőtt pókháló, úgy rajzolódik ki Szakái Gábor vezető váltózekelő előtt a nyíregyházi állomáson. Egészen más innen, a VI-os őrhely magasából szemlélni a síneket — mint a földön járva. — Nem is olyan régen még kézzel állítottuk a váltókat — szól a váltókezelő. — Ma már nem kell, csupán egy gombnyomás a kapcsolótáblán. Látszólag egyszerű a feladat — pedig nem elég hozzá egy ember. Urr az aggató Szakái Gábor irányítja a munkát, míg a kapcsolótáblát Gyenes Miklós kezeli. A forda szerint műszakonként 12 órán át „strázsálnak” az őrhelyen. — Itt aztán nemigen jut idő rádiózásra, olvasásra. Jönnek-mennek a szerelvények. Nem beszélve a vonatok rendezéséről. Igaz, Jenéi József gurításvezető bemondja, hogy mikor melyik váltót kell állítani —, de hogy erre melyik a legalkalmasabb pillanat, azt mi döntjük el. További beszélgetésre nincs idő, mert kezdődik a gurítás Kocsis József kocsimester szavára méhkasként bolydul föl a gurítódomb környéke. A rendezésre váró vonat — több, mint, 30 kocsi --- lassan gördül, hiszen a különböző helyekre címzett vagonokat menet közben szét kell választani. Ez Urr Sándor aggató feladata. — Nem olyan borzasztó munka ez — nevet az aggató, s közben egy makacs csavarkapcsot kézzel választ szét úgy, hogy belép a mozgó vagonok közé. Nyugtatóan jegyzi meg: — Legtöbbször egyből sikerül szétválasztani az aggatórúddal a kocsikat ... Saruzás éjszaka A gurítódomb oldalán Hegyes Sándor elősarus fékezi a túl nagy sebességgel száguldó vagonokat. A deres halántékú vasutas csupasz kézzel markolja a jéghideg, súlyos vasat. Ide-oda szalad a sínek között. Urr Sándor aggató: „Legtöbbször egyből sikerül szétválasztani az aggatórúddal a kocsikat..(Gaál Béla felv.) — Látja — int lefelé a gurítódombról Urr Sándor — az elősarus munkája a veszélyesebb, mert neki szaladgálni kell. Havas-jeges időben az ember számít rá, hogy síkos a föld. Sokkal rosszabb, ha ónos eső esik. S képzelje el, a saruzást éjszaka! A térvilágítás elég tűrhető — bár a 22-es, 23-as vágányhoz alig ér el fény. Olyan a sínek kiképzése, hogy a saru sokszor beragad a kocsik alá. A bajon stánglivassal segít a vasutas. Ez tömör vasból készült, felemelni is nehéz — könnyebb szerszám kellene. Jó volna, ha vágány- féksarut építene a MÁV a sínékbe. Ez tervbe van véve —, de hozzá át kell építeni a pályaudvart. Komoly baleset évek óta nem történt — így tudják a tolatóbrigád tagjai. Hét éve is van, hogy súlyosan megsérült egy asszony. Levágta a lábát a vonat. Varpa Sándor, sarus csoportvezeto elgondolkozva fűzi hozzá: — Ügy emlékszem, kihelyezésen dolgozott itt az az asszony. Már csak napok voltak hátra a szolgálatból, mikor az eset történt. Azóta nem hallottunk felőle. Apróbb sérülések rendszeresen előfordulnak: megsérti valaki a kezét, lábát. Én nem szenvedtem még balesetet, pedig február 28-án múlt 25 éve, hogy a vasútnál vagyok. Nehéz szolgálat — Például kiugrik a saru a sínről, megüti a kocsi oldalát. Vagy gurítás közben megáll a vagon. Rászalad egy másik — s máris kész a baj. Előfordulnak rejtett károk is. Például jön Szolnokról egy vonat — törött szállítmánynyal. Amennyire lehet, azért vigyázunk — szögezi le Varga Sándor. — Egy ember 3 —5 vágányon saruzik. Egy saru 5 kilót nyom, s naponta legalább 150—200-szor kell fölemelni. Nem beszélve a gyaloglásról-futásról: ki tudja, hogy a 12 óra alatt hány kilométert teszünk meg. A tolatóbrigádnak nehéz a szolgálata. H. Zs. Létesítmények 19 községben Szerveznek, jogi tanácsot adnak, ellenőriznek, terveznek; általában azokat a teendőket látják el, amire a megyében működő 5 vízgazdálkodási társulatnak és a 34 vízközmű társulatnak már nem futja az erejéből. Ezeken túlmenően beruházással is foglalkozik a Felső- Tisza-vidéki Vízgazdálkodási Társulatok Együttműködési Szervezete. Az éppen tíz esztendeje működő szervezetet a szükség hozta létre, az, hogy a társulatoknak nem kifizetődő munkálatokat a náluk alkalmazott mérnökök, jogászok, közgazdasági szakemberek, mondhatni központi szolgáltatásként lássák el. A társulások számára a belsőségi vízrendezéshez, csatornafelújításhoz terveket készítenek és a kivitelezést is ellenőrzik. Részt vesznek a vízművesítési programban: az V. ötéves tervben 150 millió forintos beruházást teljesítenek, 19 község, közöttük Mérkvállaj, Nyírbogát, Nagy- ecsed. Balsa vízművesítési munkálatait bonyolítják és felügyelnek a végrehajtásra. Legfrissebb feladataik egyike: a társulatok ügyvitelgépesítésének megszervezése. Hidlezárás Tunyogmatoicsnál A tunyogmatolcsi hídon, valamint a kisari Túr-hídon emelt provizóriumok eltávolításának idejére az említett helyeken az utakat lezárják és terelő utakat jelölnek ki. Ennek megfelelően március 12-én 8 órától március 14-én 24 óráig Fehérgyarmat irányából a Mátészalka—Vá- sárosnamény—Kisar útvonal áll a közlekedők rendelkezésére a Túr hídján végzett munkálatok idejére. A tunyogmatolcsi Holt- Szamos-hidat március 15-én 8 órától március 17-e 24 óráig veszik birtokukba az építők. Ez idő alatt a forgalom Mátészalka irányából a Győrte- lek—Csenger—Csengersima —Jánkmajtis—Fehérgyarmat úton bonyolódik. A gépszerelő Ki a szabadba! A nap még erőtlenül küldi sugarait a földre. A levegő is csak a napos helyeken melegszik fel. A szerelők azonban nyitott ajtónál, sőt a szabadban dolgoznak. A munka jólesik a friss levegőn, talán könnyebben, gyorsabban is megy. — Ezt az időt szeretem — mondja Veres Tamás, a nyíribronyi Üj Élet Termelőszövetkezet gépszerelője. — Szabadabban lehet mozogni, nekem meg a bezártság rabságot jelent. A fiatal, huszonnyolc éves gépszerelő tíz éve végzett Baktalórántházán. Azóta egyfolytában Nyíribronyban dolgozik. — Gyerekkorom óta szeretem a gépeket — vallja magáról. •— A szomszédunkban lakott egy traktoros, tőle tanultam, ismertem meg az erőgépeket. Micsoda boldogság volt felülni a nyeregbe, s onnan kitekinteni a világba. Arról nem is beszélve, amikor tizenkét éves koromban először ülhettem egyedül a kormányikerék mögé, s pár métert megtettem a Zetorral. Mint gyerek, nagyobb ajándékot nem kaphattam volna. Akkor úgy éreztem, enyém a világ. Veres Tamás attól kezdve, hogy beült a traktor vezetőfülkéjébe, nem tudott szabadulni a gondolattól, ő is traktoros lesz. — Mezőgazdasági gépszerelőként végeztem — folytatja. — s enyém lett a gépek birodalma. Persze nem elégedtem meg azzal, hogy csak szereljek, javítsak. Már az első éviben beültem a kombájn volánja mögé, s azóta is minden nyáron ott vágyóik aratáskor. Utána kezdjük a silónak való betakarítását, meg a kukorica kombájnozását. A közbeeső időben pedig a műhelyben dolgozom, javítok. Legutóbb E—512-es NDK-gyártmányú kombájnt hajtattam. Élvezet vele a munka, szinte magától megy. Szerencsésnek tarVeres Tamás az MTZ—50-es hidraulikájának javítása közben. (S. B.) tóm, hogy szerelők kombáj- noznafc, mert a kisebb, táblán javítható hibát azonnal elháríthatjuk. Igaz, jól felkészített géppel nem fordulhat elő hiba. Nemsokára befejezik a gépek téli nagyjavítását. — Fontosabb a javításnál a megelőzés — mondja munkájáról a gépszerelő. — Ezzel elkerülhető a nagy meghibásodás, ami csökkenti a költségeket is. Nem 'mindegy ez a termelésnél.' Sípos Béla
