Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-08 / 56. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. márci. Megkezdték a kínai csapatok kivonását Vietnamból A VSZK álláspontja: nem támad, ha megszűnnek a harcok Megkezdődött a kínai ag- ressziós csapatok kivonulása Vietnamból — adták tudtul szerda reggel a vietnami hír­közlő szervek. Hozzáfűzik: Vietnam békeakaratát de­monstrálva utgt enged a visszavonulóknak, ám ha azok a távozásuk során foly­tatják harci tevékenységüket, a vietnami hadsereg megbün­teti őket. A Vietnami KP központi lapja méltatja az ország észa­ki határtartományi különbö­ző nemzetiségeinek és fegy­veres erőinek bátor helytál­lását, hangoztatva, hogy „egy emberként, keményen védel­mezték hazánk szent föld­jét'. Közölték, Bazargan Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a Tehran Journal című iráni lap ma közölte, hogy lemondott tisztségéről Mehdi Bazargan, az iráni ideiglenes kormány miniszterelnöke. Hivatalos forrásból cáfolták ugyan a lemondást, de a hírt mégis cáfolták... lemondott helytállónak tartják, mivel azt a kormányfőhöz közelál­ló személyektől szerezték — írja a lap. A Tehran Journal szerint Bazargan Qumba, Khomeini székhelyére uta­zott, hogy szándékát a vallá­si vezető elé terjessze. Leltározás a világűrben A Nhan Dán vezércikke ezután a kínai vereség okait elemzi. „A kínai agresszorok lebecsülték népünket és had­seregünket, s ezért drága árat fizettek” — írja a lap és kü­lön is kiemeli, hogy „Viet­nam harcának legerősebb tá­masza a Szovjetunió”. A Nhan Dán ugyanakkor figyelmeztet: „Egyáltalán nem bizonyos, hogy a kínai ható­ságok leszűrik a megfelelő tanulságokat vereségükből” és hozzáteszi: „A vietnami nép békét akar és minden tőle telhetőt megtesz a két ország barátságának helyre- állításáért.” Kommentár Bazargan döntése A kik azt jósolták, hogy Iránban korántsem gyors és felhőtlen a 'kibontakozás, azoknak alig­hanem igazuk lesz. Már jó ideje több hatalmi központ irányítja az eseményeket, amelyek meglehetősen átte­kinthetetlenek. A forradalom folyamatának lelassulása mellett a személyi ellentétek is egyre inkább meghatározó szerephez jutottak. Például Bazargan nem helyeselte az önkényes letartóztatásokat és kivégzéseket. Legutóbb a sah egyik neves régi ellenfelét: Ahmad Báni Ahmadot vet­ték őrizetbe, s a miniszter­elnök hasztalan próbált közbenjárni szabadon bocsá­tásáért a forradalmi bizott­ságok nem tettek eleget ké­résének. Az egykori tabrizi tech­nokrata az iráni nemzeti olajtársaság egyik vezetője volt. Moszadik kormányfő nevezte ki ebbe a tisztségbe. Amikor a Moszadik-féle ha­ladó kísérlet amerikai segít­séggel megbukott, Bazargan börtönbe került. 1961-toen ő alapította meg az iráni fel- szabadítási mozgalmat, az or­szág polgári ellenzéki pártját, s így került kapcsolatba Khomeinivel. Meglehet, a Franciaor­szágban tanult mérnök-poli­tikus számára az sem volt helyénvaló, hogy la forradal­mi bizottságok eljárásában a jogi kereteket önkényesen szabták meg, s a törvényes­ség elemi szabályait nem vették túlontúl komolyan. Lemondása mindenesetre a radikális elemeik győzelme­ként is értékelhető. Kérdés azonban, hogy a politikai és gazdaságii gyakorlattal nem rendelkező Khomeini — és általa az iráni forradalom — számára az egyre jelentősebb hatalom birtokosává előlé­pett fedajinok szerepe meg­nyugtató megoldás-e? Gy. D. Leltároztak szerdán az űr­hajósok a Szaljut—6 űrállo­máson: felmérték a meglevő és már korábban az űrállo­másra juttatott élelmiszer­készleteket, a különböző használati cikkeket, a tarta­lék alkatrészeket. Ennek alap­ján adják majd le a rende­lést a Földre, a soron követ­kező Progressz teherűrhajó számára, ha a földi irányító központ a teljes ellenőrzés után úgy dönt, hogy a más­fél éve keringő Szaljut újabb hosszú ideig tartó munkára alkalmas. Nemcsak a készleteket, a műszereket, hanem önmagát is ellenőrizte Vlagyimir Lja- hov és Valerij Rjumin. Ismét végrehajtották a testtömeg mérését — Rjumin az elsőd­leges adatok szerint nem fo­gyott. de Ljahovnál is csak kicsiny az eltérés a normális földi testsúlytól. Megvizsgál­ták azt is, hogyan működnek azok az izmaik, amelyeket a súlytalanság állapotában alig haszná inak. TELEX MOSZKVA A szovjet kormány meghí­vására Kriangszalk Csama- nand tábornok thaiföldi mi­niszterelnök március máso­dik felében hivatalos látoga­tást tesz a Szovjetunióban. PEKING Leonard Woodcock, az Egyesült Államok első pe­kingi nagykövete szerda dél­előtt átadta megbízólevelét Ulanfunalk, az országos né­pi 'gyűlés állandó bizottsága elnökhelyettesének. Kína és az Egyesült Államok Péking­ben illetve Washingtonban levő összekötő irodái márci­us elsején emelkedtek nagy­követségi rangra. NEW YORK Az ENSZ negyvenkét mo­hamedán lakosságú tagálla­ma kedden kiadott nyilatko­zatában támogatásáról bizto­sította azt a jordániai javas­latot, hogy a Biztonsági Ta­nács sürgősen foglalkozzék az Izrael által megszállt te­rületeken alkalmazott gyar­matosító módszerekkel. BRÜSSZEL A Közös Piac mezőgazdasá. gi miniszterei, akik hétfő óta tanácskoztak Brüsszelben, kedd éjszaka részleges ered­ményt értek el. Nyolc kül­döttség elfogadta a bizottság javaslatát, amely szerint a mezőgazdasági úgynevezett árkiegyenlítő összegeket két év alatt fokozatosan meg­szüntetik, s a lírát, az angol fontot és a francia frankot leértékelik a mezőgazdasági „zöld” elszámolási egységre történő átszámításnál. PÁRIZS Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár kedden a fran­cia televízióban egyértelmű­en a náci háborús bűnök el­évülése ellen foglalt állást. A kancellár a francia televí­zió második csatornáján a „Holocaust” című, a náci zsidóüldözést bemutató ame­rikai filmsorozat befejező ré­sze után egy interjúban mondta el véleményét a filmről, és a náci bűnök el­évüléséről folyó vitára gya­korolt pozitív hatásáról. 70 éve született Rajk László R ajk László Székelyud­varhelyen született egy szegény cipész- mester tizenegyedik gyerme­keként. Iskoláit szülővárosá­ban, majd Budapesten és Nyíregyházán végezte. Test­vérei támogatásával tanult tovább. A budapesti egyetem bölcsészeti karának francia— magyar szakára iratkozott be, majd közét egy évig Francia- országban tökéletesíthette nyelvtudását. Itt kerültek ke­zébe marxista könyvek és fordult figyelme a munkás- mozgalom felé. Hazatérése után kapcsoló­dott be tevékenyen a kom­munista mozgalomba. Részt vett az egyetemi hallgatók baloldali mozgalmának szer­vezésében. majd a KIMSZ tagja lett. és 1931-ben fel­vették az illegális kommunis­ta pártba. „Nem azért vagyok forra­dalmár. mert a párthoz tar­tozom, hanem azért vagyok párttag, mert forradalmár va­gyok” — írta ebben az időben, utalva arra, hogy az igazi forradalmárt önként vállalt belső kötelék fűzi a mozga­lomhoz. A 30-as évek elején több ízben letartóztatták, és 1935-ben — mint román ál­lampolgárt — az országból is kiutasították, de nem hagy­ta el hazáját, hanem — az egyetemet elhagyva — építő­munkásként dolgozott tovább. Sztrájkot szervezett a MÉ- MOSZ-ban, előadásokat tar­tott, illegális értelmiségi ösz- szejöveteleken „Mór” fedőné­ven agitált. (Az ismertebb Kingiz fedőnév 1944-es ellen­állási tevékenysége idején volt használatos.) Az 1935-ös nyári nagy építőmunkássztrájk megszer­vezésében Rajk Lászlónak is jelentős szerepe volt, így a rendőri üldözés elől illegali­tásba ment. Sőt 1936-ban az országot is elhagyta, hogy majd csak 1945rt>en térjen haza. Legismertebb spanyol- országi tevékenysége, ahol a magyar század politikai biz­tosa lett. Illegális úton tért haza, ám itthon is az internálótá­bor várta. 1944 szeptemberé­ben került szabadlábra és azonal bekapcsolódott az ille­gális kommunista- pártmun­kába. A párt titkára lett. Mint a Magyar Front egyik vezetője, közvetlenül is irá­nyította az ellenállási moz­galmat. Egyik előkészítője volt a kommunista és a szo­ciáldemokrata párt 1944. ok­tóber 10-i megállapodásának. December közepén ismét rendőrkézre került és Sop­ronkőhidára, innét Németor­szágba, Münchenig hurcolták. 1945. május 13-án tért haza. A Szabad Nép május 14-i száma így üdvözölte: „A Ma­gyar Kommunista Párt sze­retettel és büszkén üdvözli azt a férfit, akit sem terror, sem üldöztetés megingatni nem tudott, aki a magyar kommunista becsületet tár­saival együtt mindvégig ma­kulátlanul megőrizte”. A párt májusi „pünkösdi” konferenciáján a Központi Vezetőség, a Politikai Bizott­ság és az öttagú titkárság egyik tagjává választották, és egyben nemzetgyűlési képvi­selő is lett. A kormányban is a talán legfontosabb poszton, a belügyminiszterin találjuk. Hatalmas volt munkabírása. Járta az üzemeket, gyárakat, szónokolt, pártszervezeti gyű­léseken agitált és helytállt a koalíciós idők választási har­caiban. Tekintélye nagy tá­maszt jelentett a bontakozó ifjúsági mozgalmaknak is. Forradalmár értelmiségi­ként sokat segítette a népi kollégistákat, akik példaké­püknek tekintették. 1948 au­gusztusában Farkas Mihály és Péter Gábor intrikái nyo­mán eltávolították a belügy- ből, és külügyminiszterré ne­vezték ki. Az 1949. május 15-i választások alkalmával neve még az országos lista negye­dik helyén állt. Május 31-én azonban letartóztatták. Szep­temberben koholt vádak alapján bíróság elé állították egy ikiirakatperben, elítélték, és október 15-én kivégezték. R ehabilitálására 1955-ben került sor. Hamvait 1956. október 6-án he­lyezték örök nyugalomra a Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában. „Azok, akiknek nevében fáj­dalommal búcsúztatom Rajk László elvtársat. harcolni akarnak azért, hogy pártunk­ban a legmélyebben érvénye­süljön a lenini demokrácia, országunkban ... erős legyen a szocialista demokrácia, a szocialista humanizmus és a törvényesség ... Azt akarjuk, hogy soha többé ne legyenek Rajk-perek” — mondotta bú­csúztatójában Münnich Fe­renc. Mindezekre pártunk több mint két évtizedes, követke­zetes és elvi politikája a biz­tosíték. V. 8. Eddigi egyetlen rövidke életrajzának írói — benyo­másokra, személyes közlésekre és visszaemlékezésekre támaszkodva — nyurga, egyenes derekú, higgadt és ko­moly embernek írják le, akinek mongolosan széles arc­csontjai, kreolos bőre, mélyen ülő nagy, barna szeme és nyílt mosolya már az első látásra megmaradt az emlé­kezetben, Munkabírása, kötelességtudása és több­szörösen, legvégül tragikus körülmények között bizo­nyított hűsége pedig a rokonszenves külsőt hasonló ér­tékekkel párosította. SZOVJET ÉLET Amíg egy szobor elkészül M oszkvában az utcá­kon, tereken több mint 250 szobor, em­lékmű található. A műal­kotások monumentális (kró­nikaként illusztrálják a vá­ros történetét és mutatják be nagy embereit. A Moszkvai Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága nemrégiben hagyta jóvá az új emlékművek, szobrok el­helyezésének tervét. Még az idén felavatják az első szovjet államfő. Jako-v Szverdlov szobrát, 1979— 80-iban pedig az első űrha­jós. Jurij Gagarin emlék­művét, továbbá a nagy orosz író. Csehov szobrát és az 1905—07-es forrada­lom emlékművét. A közeli években emléket állítanak a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalomnak, a Nagy Honvédő Háborúban ‘kiví­vott győzelemnek és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom hőseinek. Ki kezdeményezi a köz­téri szobrok, emlékművek felállítását, — kérdeztem Jurij Csernovtól. az ismert szobrásztól, a Szovjet Kép­zőművészek Szövetségének titkárától. — A közvéleményt fi­gyelembe véve a helyi ta­nácsi és pártszervek a kez­deményezők. Amint meg­születik a döntés, kivá­lasztjuk a szerzői kollek­tívát. Az alkotók megis­merkednek a hellyel, ahova a szobrot tervezik, kidol­gozzák elképzeléseiket, mégpedig úgy, hogy bele­illesszék azt a városképbe. — Meghatározzák-e előre az emlékmű jellegét vagy. azt a művészek önállóan alakítják ki? — Rendszerint megbeszé­lik a leendő emlékmű gon­dolati, eszmei mondaniva­lóját. Annak plasztikus megformálása természete­sen a szobrász és az építő­művész önálló alkotása. A művészekkel ezután szer­ződést kötnek vázlattervre, majd elkészül a szobor és a talapzat l/lO-es modellje. Azt a köztársasági mi­nisztérium művészeti taná­csa bírálja el. Ennek mun­kájában isimert szobrászok, építőművészek, festőművé­szek, kritikusok vesznek részt. Ök fogadják el a ter­vet, vagy visszaadják to­vábbi finomításra. Jóváha­A hős város, Moszkva obeliszkje a Kutuzov sugárúton. (Fotó: APN) gyás után pedig bemutat­ják ott, ahol majd felállít­ják. Az alkotásról véle­ményt mond a közvéle-, mény, a városépítési ta­nács. a helyi hatóságok, s vitát indítanak róla a sajtó­ban is. Elfogadás után újabb szerződést kötnek a művé­szekkel, s ezután készül el az eredeti nagyságú alko­tás. hogy megkezdhesse el­készítését a kivitelező vál­lalat. — Kapnak-e elég meg­rendelést a művészek? — Nem szűkölködünk benne. A Szovjetunióban óriási méretű építkezések folynak, megújítjuk az ősi városokat, a kialakult régi városmag körül gyakorta teljesen új város születik. Évente 20 új város jelenik meg a térképen. Ezeknek még nincs kulturális ha­gyományuk, kialakult szel­lemi arculatuk, azt most kell megteremteni, s ebben óriási szerep vár a művé­szekre. Jómagam például képző- és építőművész tár­saim egy csoportjával a Novoszibirsz közelében lé­tesülő, 45 ezer lakosra ter­vezett mezőgazdaságii aka­démiai városrész tervein dolgozunk. A tervben eleve helyet kap a monumentális festészet és a szobrászat, a szobrokkal díszített parkok és a kis építőművészeti formák, vagyis igyekszünk minden városépítészeti ele­met számításba venni. Napirenden szerepel az is. hogy az új lakónegye­dekben és a szanatóriumok, üdülők, panziók környékén is több hely jusson a mű­vészetnek, közte a szobrá­szatnak. Fontosnak tartjuk, hogy a hatalmas gyári te­rületeken. ahol az emberek életük jó részét töltik, szin­tén helyet kapjanak a leg­jobb művészi alkotások. Ar_ ra törekszünk, hogy a mű­vészet jelen legyen ott, ahol a gyermekek felnőnek, nevelődnek. Sok város játszóterén. udvarokon, parkokban láthatók már a kedvelt mesefigurák szob­rai. Vagyim Szmirjagin

Next

/
Thumbnails
Contents