Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-08 / 56. szám

1979. március 8. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á munkában Pipere­birodalom „A mi jelszavunk egy min­denkiért, mindenki egyért. Hatan vagyunk a brigádban, és csoportteljesítmény van. Mindenki tudja: jól jár, ha nem éri panasz a ház elejét. A lakosság is hamarabb megkapja a tisztításra, mo­sásra, vasalásra idehozott pi­perecikkeket. A minőségről nem is beszélve. Tavaly pél­dául egyetlen reklamáció for­dult csak elő, de az sem a mi hibánkból. Brigádunk a Martos Flóra nevet viseli, többször is elnyertük a szo­cialista címet. Az elmúlt év­ben például hét százalék túl­teljesítést vállaltunk és ti­zenkettőt éntünk el.” Hajnalban, öt óra tíz perc­kor indult az az autóbusz 'Nyírturáról, amelyre fel­szállt aznap a osoportvezető Kovács Gáborné, született Szalonftai Mária, hogy hat órakor már munkába álljon a Nyírsági Patyolat Vállalat Nyíregyháza Északi alköz­pontjában lévő mosószalon­jában. A felvevő helyiségben már délelőtt tíz órakor sor áll a pult előtt, de a város minden üzeméből idehozzák a pipe­rét — ágyneműt, asztalterí­tőt, férfiingeket, fehér köpe­nyeket, törölközőket... — Már tanulókoromban megszerettem ezt a munkát, s amikor felszabadultam, ide (kértem magam a piperébe. Pedig a bejárás nem éppen leányálom, s van egy kislá­nyunk is. Ha például vala­milyen rendezvény miatt itt kell maradnom, csak este nyolckor érek haza. A fér­jem is bejár. Ö a csempe­üzemben gépkocsivezető. Na­gyon ritkán tudjuk egyeztet­ni az utazást... Marika — ahogy gyakrab­ban szólítják, — búcsúzás előtt végigkalauzol a pipere­birodalomban. Bemutatja munkatársait, sorra muto­gatja a kisebb-nagyobb mo­sógépeket, a centrifugát, mángorlót, vasalógépet, s közben szinte önfeledten mondja: — Azért nincs az a pénz, amiért itthagynám óikét és a munkahelyemet. Itt soha sincs veszekedés, nagyon jól megértjük egymást. És ta­valy Eták Istvánnéval együtt — megkaptam a könnyű­ipar kiváló dolgozója kitün­tetést is. Hogy mit szeret­nék még? Dolgozni nyugdí­jig itt, aztán mielőbb teljesen bebútorozni a lakást. Ugyan­is most építkeztünk a szüle­immel együtt Nyírturán ... Szabad időben Valami többletet — A nap huszonnégy órá­jából mindenképpen kell nyolc a hivatali elfoglalt­ságra, néhány az alvásra, a többit viszont nagyon előre­látóan szeretném beoszta­ni — kalkulált az idővel Le- viczky Zoltánná, a Szabolcs megyei Állami (Építőipari Vállalat előkészítő techniku­sa munkába állásának első napján. Az eltelt négy-öt esztendő alatt sikerült is tartaniá ma­gát fogadásához. Még közép- iskolás korában iratkozott be az MHSZ lövészfclubjába, és természetesen az érettségi után sem hagyta abba ezt a sportot. Apja, bátyja is is­mert sportlövőberkekben, férje a lövészklub vezető ed­zője. Ági szintén komoly eredményeket ért el, hiszen négy évvel ezelőtt országos első lett a másodosztályú felnőtt bajnokságon. — Versenyezni még most is szívesen eljárok, de a jobb teljesítményhez szükséges ed­zésekre már nem futja a sza­bad időmből, — mondja a fiatalasszony. — Inkább a romantikus motoros kirándu­lásokat kedvelem: nemrégi­ben a lengyelországi Gdans­kig mentünk el a 125-ös MZ motorunkkal a férjemmel és a bátyámmal. Vittük a sát­rat, épp jó időt fogtunk ki. Várna mellé is elmotoroz­tunk, az egyik kempingben töltöttünk egy hetet. Leviczkynének az utóbbi két évben nem kellett nagyon törnie a fejét a szabad idő eltöltésével. A nyíregyházi Herman Ottó-lakótelepen építettek egy kétszintes tár­sasházat. A félkészlakás-ak- ció keretében összeszerelt házat a férjével együtt va­kolták, tapétázták, a ház kö­rüli csinosítgatások még az idei szabadságra várnak. A SZÁÉV szakszervezeti letéti könyvtárának vezeté­sét is Ági vállalta, szabad idejében. Heti két alkalom­mal tartja nyitva a könyvtá­rat. A szocialista brigádok tagjai, a KISZ-esek a vetél­kedőkhöz, pályázatokhoz, a munkások pedig a kikapcso­lódáshoz keresnek itt hasz­nos olvasnivalót. Gyakran szakirodalmat is ajánl a lá­togatóknak. — A szabad idő eltöltésé­nél azt tarltom a legfonto­sabbnak, hogy a háztartási és a munkahelyi teendők után valami többletet, szellemi vagy fizikai kikapcsolódást nyerjek. A szabad Időből végtére is arra jut, amire ákarjuk. Ügy alakítom a programomat, hogy később ne tehessék szemrehányást magamnak az elszalasztott lehetőség miatt. AZ OLDALT IRTA: Bürget Lajos, Tóth Árpád, Tóth Kornélia Képek: Mikita Viktor A közéletben Miniszteri dicsérettel Drezdában ünnepelné a nemzetközi nőnapot a Haza­fias Népfront Nyíregyházi városi Bizottsága delegáció­jának tagjaként Kovács Gá­borné, a XII-es számú nap­közis óvoda vezető óvónője, ha nem szól közbe a beteg­sége. Közéleti tevékenységük elismeréseképpen, jutalom­kirándulásnak is nevezhető utazásról lett volna szó, ami­ről nem szokás csak úgy, in­dok nélkül lemondani. — Sajnos, nem tehettem mást, hiszen amikor a cso­port elutazott én még beteg- állományban voltam. Igaz, hogy március 5-től már dol­gozom, de kezelésre járok még... Az a véleményem, hogy a gyógyulás megfelelő stádiumában a munka már kedvező hatással van az em­berre, és nálam most ez kö­vetkezik. Ha a munkámhoz számítom a nevelőtestületi — szülői — és különböző mun­kaértekezleteket, vagy az esti, éjszakai töprengéseket, akkor — talán — kilenc-tíz óra is jut egy napra. — Úgy tudom, a férje is elfoglalt ember, van két gye­rekük is, mégis tudott vál­lalni közéleti tevékenységet is a kerületben. Hogyan tud­ja beosztani az Idejét? — Akarni kell. Nekem nincs más hobbim, mint a munkám, a család és a tár­sadalmi munka. Mondjak valamit? Ez utóbbit valami­kor ki is követeltem magam­nak. Aztán meg már jött, szinte magától. Természete­sen szívesen csinálom. Most például a hatos számú vá­lasztókerületben a nőbizott­ság vezetője vagyok. Ezen­kívül beválasztottak a Ha­zafias Népfront kerület! el­nökségébe, tagja vagyok a vezetőségnek, szoros a kap­csolat a Vöröskereszttel is. — Mi a véleménye általá­ban a közéletiségről? — Inkább konkrétan. Pél­dául a múltkor az utcán ke­rékpárjával együtt elesett egy idős ember. Két nő is elment mellette, de nem áll­tak meg. Aztán a Guszev- lakótelepen egy néni rosszul lett. Amikor megállítottám egy gépkocsit, &. sofőr meg­kérdezte, hogy „kije magá­nak az a néni?” Miután meg­mondtam, hogy nem is is­merem, alig tudtam rábe­szélni, hogy bevigye a kór­házba ... Valahol itt kezdő­dik a közélet. Nálam nincsen beosztás és rang, meg .pro­tekció. Sem az óvodai felvé­teleknél, sem a beteglátoga­tásnál. — Nem sajnálja, hogy nem utazhatott? — Úgy veszem, mintha ott lennék. Egyébként tavaly ugyanebben az időben Ro­mániában és Jugoszláviában voltunk. Ugyancsak tavaly kaptam meg a Hazafias Nép­front városi elnökségétől az Érdemes társadalmi munká­ért kitüntetést. Természete­sen jólestek azok a szóbeli dicséretek is, amelyekkel a munkámat nyugtázták, s fel­tétlenül van köze a közéleti tevékenységem elismerésé­hez annak a miniszteri di­cséretnek is, amelyet tavaly kaptam a pedagógusnapon. Nőnapon M árcius 8-án ünnepel­ni szokás azzal az alantas mellékgon­dolattal, hogy akinek egy ünnepet jelöltünk ki a naptárban, az az év többi napján elhanyagolható. * Nem szeretnék ünnepron­tó lenni, de meggyőződé­sem, hogy a nőnap — még ha nemzetközi is — tulaj­donképpen a férfitársada­lom sötét vívmánya: eb­ben a 24 órában kárpótol­ni lehet a'gyengébb ne- ‘ met valamiért, amit 364 napon keresztül nem kap meg. Ilyenkor szoktunk rni férfiak kenetteljes dolgo­kat összehordani a nők > szűnni nem akaró áldo­zatkészségéről; számító álhódolatunk olykor odáig is terjedhet, hogy ünne­pélyes szavakkal méltá­nyoljuk az egyenjogú • ság ... a nőmozgalom ... az iparban, a mezőgazda­ságban, -háztartásban helytálló nő szerepét! Az ünnep tehát tulajdonkép­pen a férfiak ünnepe; in­gatag méltóságunk meg­őrzésének egyik lehetősé­ge. Azt a tényt, hogy a nő­napot a nők — akik per­sze átlátnak ezen a kis­stílű fondorlaton — egyál­talán eltűrik, csakis meg­értőbb, gyöngédebb és mindenképpen szeretet­reméltóbb lényük számlá­jára lehet írni. De ha már így adódott, és évről évre intézmé­nyesen megemlékezünk erről az alkalomról, akkor legalább azzal igyekezzünk jóvátenni a jóvátehetetlent, hogy a nőnapon ne ünnepeljünk, hanem szeressük a nőket; anyánkat, nővérünket, lá­nyunkat, feleségünket; ne beszéljünk mellé, hanem valljuk be, hogy nem tu­dunk nélkülük élni. S ne < azért vigyük nekik a vi- s rágot március nyolcadi- kán, mert örömmel ész­leljük, hogy évről évre fejlődnek és hovatovább majdnem olyan tökélete­sek, mint mi; hartem azért, mert eszünkbe ju­tott, hogy van miért kö­szönetét mondanunk ne­kik. A többi között, mert a világra hoztak; de legfő­képpen azért, mert ezt a világot ők teszik szá­munkra lakhatóvá. A családban A nagy hő... ötvenfokos hőség perzsel a kemencénél. A kenyereket és a péksüteményeket pillana­tok alatt helyezik el a tűz gyomrában: a mediterrán ég­övhöz hasonló kíméletlen forróságban minden mozdu­latot kiszámítanak, a feles­legeseket elhagyják. A Nyír­egyházi Sütőipari Vállalat ke­nyérgyárában Baranyi Illés- né már 9 éve formázza a kenyereket, fonott kalácso­kat, zsemlékét és nem ritkán kerül rá a sor a kemence mellett is. — Minden reggel 4 órakor indulok el otthonról, ötkor kezd a kismamaműszak, ahová a közel hat évig tar­tó szülési szabadság után be­osztottak. A hétéves Klári és a négyéves Illés ilyenkor még alszik, de azért sokat izgulok reggelenként. A fér­jem gépkocsivezető a men­tőknél és reggel 7 után ér ha­za. Fél nyolc körül nagy kő esik le a szívemről, már biz­tonságban tudom a gyereke­ket. Baranyinéék Oroson lak­nak, a gyerekeket is ott Írat­ták be óvodába, iskolába. Amikor egy óra néhány perckor a fiatalasszony kilép a gyárkapun, már sorjázza magában a teendőket: először főz valamit, hiszen ebédre, vacsorára friss ételt vár a család. — Főzés közben már azon jár az eszem, hogy mit kel­lene venni másnapra, hogy ne a bevásárlással kezdjem holnap. Este jut idő a csalá­di teendők, a gyerekek, a háztartás ügyeinek megbe­szélésére, a hivatalos elin­téznivalók beosztására. És még nem említettem a nagy kertet, dohánnyal is foglal­kozunk, kell a pénz ... Ha száz keze lenne Bara- nyinénak, az is kevésnek bi­zonyulna ennyi tennivalóhoz. Pihenésre, kikapcsolódásra ritkán jut ideje. Hétvégeken már az is ünnepszámba megy, ha felkeresik az ugyancsak Oroson élő szüleit, apósáé- kat. A Salamon-bokori iskolában egy óralátogatáson Mó­ricz Zsigmond ezt kérdezte az édesanyjától: Szereted a sült krumplit? Főnövér a Danuvián Simái Erzsiké is tanyasi iskolában kezdett. Szépen átbattyogott naponta a Benkő-bokorba, hogy tudo­mánnyal teljék a feje. A vasúti átrakómunkás lánya szorgos volt, s semmitől nem riadt meg. Az általá­nos Után fogta magát, s gyalog indult neki naponta Nyíregyházának. A Köl- cseylbe. Később — milyen nagy szó volt, már kölcsön­re vett biciklire is futotta. Talán ekkor fogalmazta meg először élete jelmonda­tát: mindent végig kell vinni. * Orvos akart lenni. A fel­vételi azonban nem sike­rült. Elcsüggedt volna? Lé-- nyegében nem is a dr. von­zotta, hanem az emberi el- esettség. Ezen akart segíte­ni. Így választotta élethi­vatásnak az ápolónői pá­lyát. Tizennyolc esztendő­vel ezelőtt elkezdte, mint kis nővérke. Végigcsinálta a háromműszakosak nem könnyű útját. És közben tanulni kezdett. Megszál­lottként. * Mindig közösséget kere­sett. A fiatalok között a KISZ-ben. Teljes' szívvel. Szervezett, dolgozott, részt vett mindenben. Aztán a pártban. Energiája kimerít- hetetlennek bizonyult. Esti egyetemre járt, aztán sza­kosítót végzett. Végül a sóstói kórház pártalapszer- vezetének titkára lett. A bizalmat munkatársaitól kapta, szinte számolatlanul. És a terhek nőttek a vál­lán. * Osztályvezető főnővér lett. Ápolónők, takarítók, beteghordók munkájáért vállalt felelősséget. Képez­te magát, mert látta, az élet rohan, a gyógyítás mind többet követel. Hív­ták közben több helyre, de ő nemet mondott. A közös­ségkeresés végeredményét a putanonológiai osztály ad­ta. — A beteg nagyon őszinte. Igaz a panasza, és igaz a köszöneté. Nem tud­nék meglenni nélkülük. Megfogalmazódott a végső, az életcélt summázó mon­dat. Gyakran látom kis mo­torján Egy régi Danuviát kerget immár 15 éve. Ha szabad ideje van, kijár az erdőbe, a folyópartra, el­utazik a hegyekbe. Egy-ikét kilométer után tiszta a fe­je, maga mögött tudja min­den gondját, baját. Kisza­badul jósavárosi lakásából, s barangol a természetiben. Régi KISZ-es napok jutnak az eszébe, kirándulások, emléktúrák, tábortüzek. Csak most éppen egyedül van. Kell néha egy kis csend. Jelenleg főiskolás. Mert tanul tovább, hisz’ mindent végig kell vinni. Egy-egy tudományos dolgozatot is elkészít, nyert már országos első helyet is. Izgatja a pszichológia, a szocioló­gia, minden, ami az emberrel összefügg, amit munkájában hasznosítani tud. Ha estefelé otthon már nagyon fáradt, nyakába ve­szi tarrgóharmónikáját, s csendesen muzsikál magá­nak. A zene kikapcsol, el- zsongit, s mindenért kárpó­tol a harmónia. * Gyakran pattan motor­jára, s hazamegy a bokor­ba. Szüleihez. Nem látoga­tóba. Ezek az utak sókkal többet jelentenek. Beszél­getést, munkát a ház kö­rül, gondoskodást az édes­anyáról, a testvérről, az apáról. Ez a szűk közösség ma is a biztonság, a sze­retet, a béke maga. A ta­nya ma is a gyökér, ahon­nan eredt, ahonnan indult. S milyen hosszú volt az út. Ezen gondolkodik a motor nyergében, a kis kertben kapálás közben, a régi ház­ban. * — Melyik az Országház főbejárata? — 'kérdezi tő­lem. S mutatja a meghívót. Kitüntetést kap. Ide vezet ma az útja. Ricsit félősen, zavartan készült. A közös­ségek nem voltak hálátla­nok. * Simái Erzsébet édesany­jától még ezt kérdezte Mó­ricz Zsigmond egy óraláto­gatáson: — Szereted a sült krumplit? Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents