Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-31 / 76. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. március 31. Közlemény a KGST Végrehajtó Bizottság üléséről Moszkvában közzétették a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa csütörtökön vé­get ért 89. üléséről szőlő zá­róközleményt. A háromnapos ülésen a tagállamok állandó képviselői, miniszterelnök­helyettesei vettek részt. Bul­gáriát Andrej Lukanov, Cseh­szlovákiát Rudolf Roglicek, Kulhát Carlos Rafael Rodri­guez, Lengyelországot Kazi- mierz Secomski, Magyaror­szágot Marjai József, Mongó­liát Miatavin Peldzse, az NDK-t Gerhard Weiss, Romá­niát Ion Patan, a Szovjet­uniót Konsztantyin Katusev, Vietnamot Huynh Tan PJiat képviselte. A KGST és a JSZSZK kor­mánya között fennálló meg­állapodás értelmében a Vég­rehajtó Bizottság munkájá­ban részt vett Sz. Gligorije- vics, a JSZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának tag­ja. Részt vett az ülésen Nyi- kolaj Faggyejev, a KGST titkára. Az ülésen a Szovjet­unió állandó képviselője, Konsztantyin Katusev elnö­költ. A Végrehajtó Bizottság át­tekintette a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa XXXII. ülésszakán elfoga­dott határozatok végrehajtá­sának menetét. Megállapítot­ták, hogy az előírt határidő­nek megfelelően halad a munka azoknak a hosszú tá- vú együttműködési célprog­ramoknak a kidolgozásán, amelyek az ipari fogyasztási cikkek gyártására, a szállítá­si kapcsolatok fejlesztésére, illetve az érdekelt iparágak megfelelő gép- és berende­zésellátására vonatkoznak, A hosszú távú együttmű­ködési célprogramok kidolgo­zásával kapcsolatban megvi­tatták azoknak a megállapo­dásoknak az előkészítését, amelyek az atomerőmüvek berendezései gyártásának sza­kosítására és kooperációjára, fontos vegyiipari és könnyű­ipari termékek gyártásának szakosítására és kooperáció­jára, a szállítási kapcsolatok továbbfejlesztésével össze­függő együttműködésre vo­natkoznak. Az ülés idején az érdekelt KGST-tagállamok általános együttműködési megállapo­dást írtak alá arról, hogy a Szovjetunió területén, Hmel- nyickiijiben együttes erővel hoznak létre atomerőművet. Megállapodást írtak alá arról is, hogy együttműködnek a bmelnyickiji atomerőművet a lengyelországi Rzeszów vá­rosával összekötő 750 kilo­voltos távvezeték, valamint a rzeszówi alállomás építésé­ben és üzemeltetésében. Eszmecserét folytattak a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa XXXII. üléssza­kán a tagállamok sokoldalú együttműködésének és a ta­nács szervezeteinek további tökéletesítéséről kiadott irány­elvek megvalósításának kér­déseiről. Megállapították, hogy a tanács szervei által eddig végzett munka, a meg­hozott intézkedések, amelye­ket már a gyakorlatban is al­kalmaznak, pozitív hatásúak és meghatározták azt is, hogy miként kell befejezni a tanács által ezen a téren meghatározott egyéb felada­tokkal összefüggő munkát. A Végrehajtó Bizottság át­tekintette a szabványosítási munkát, amely a KGST- szabványokról szóló határo­zat és a KGST-szabványok alkalmazásáról szóló konven­ció alapján folyik. Meghatá­rozták a további teendőket, amelyek a komplex prog­ramiban és az érintett ipar­ágak hosszú távú együttmű­ködési célprogramjaiban fogr lalt intézkedések megvalósí­tásának műszaki biztosítását szolgálják, elősegítik az in­tenzivebb munkát ezen a té­ren, hozzájárulnak ahhoz, hogy a KGST-szabványok al­kalmazásáról szóló konvenci­ót aláírt országok népgazda­ságában, együttműködésében széleskörűen alkalmazzák a gyakorlatban a szabványokat, a műszaki színvonal emelése, a termékek megbízhatósága, minőségük növelése érdeké­ben. A Végrehajtó Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít­va a környezetvédelem terén a nemzetközi együttműködés­nek, jóváhagyta a KGST és az ENSZ szerve, az UN-EP közötti együttműködésről szóló megállapodás terveze­tét. A SZOT-ülést Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese tá­jékoztatta az előző tanácsko­zás óta végzett munkáról és az MSZMP KB március 28-i üléséről. A SZOT a tájékoz­tatót elfogadta és állást fog­lalt a KB által meghatározott feladatok cselekvő támogatá­sáról. A SZOT ülésén részt vett és felszólalt Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa személyi kérdé­sekben döntött: A Végrehajtó Bizottság ülésén hasznos eszmecserét folytattak az UNCTAD ' V. ülésszakáról. Az Angolai Népi Köztársa­ság kéréssel fordult a KGgT- hez, hogy működjék közre az ország mezőgazdaságának fejlesztésében. A Végrehajtó Bizottság jóváhagyta az ér­dekelt országok erről szóló együttműködési programját. Az érdekelt országok kép­viselői megvitatták a Kam­bodzsai Népi Köztársaságnak nyújtott anyagi segítség kér­déseit, ezzel kapcsolatos to­vábbi tevékenységüket. A Végrehajtó Bizottság áttekintette azokat a kérdé­seket is, amelyek a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának a KGST és az EGK küldöttsége közötti új talál­kozójára vonatkoznak. A ta­lálkozónak konstruktív mun­kát kell folytatnia annak ér­dekében, hogy a felek által korábban előterjesztett ter­vek, a kölcsönösen elfogadott javaslatok alapján körös megállapodást készítsenek elő. A KGST következetesen állást foglalt emellett. A Végrehajtó Bizottság a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Kubai Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársa­ság, a Mongol Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége és a Vietnami Szo­cialista Köztársaság nevében nyilatkozatot fogadott el a Vietnami Szocialista Köztár­saság elleni kínai agresszió­ról. A Végrehajtó Bizottság ülése a barátság és a kölcsö­nös megértés jegyében ment végbe. Jakab Sádort, a SZOT tag­ját megválasztotta a SZOT- elnökség és -titkárság tagjá­nak, a SZOT főtitkárhelyet­tesének, Tóth Istvánt, a Közlekedé­si és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnökét — érdemei elismerése mellett — felmentette SZOT-elnökségi tagsága alól, Moldován Gyulát, a Közle­kedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát, a SZOT tagját megválasztot­ta a SZOT-elnökség tagjának, TELEX RÓMA A római hatalmas olimpiai sportcsarnokban a csaknem 1,8 millió párttagot képvise­lő 1191 kongresszusi küldött, meghívott párttagok és ro- konszenvezők százai, mint­egy 100 külföldi küldöttség — kommunista és munkás­pártok, szocialista és szociál­demokrata pártok, nemzeti felszabadítási mozgalmak küldöttei — valamint az olasz pártok, szakszervezetek és társadalmi szervezetek képviselői jelenlétében pén­teken délelőtt megnyílt az Olasz Kommunista Párt XV. országos kongresszusa. „Békében és demokratikus úton előre lépni a szocializ­mus irányába. A dolgozók, a népi és demokratikus erők egységével Olaszország új po­litikai vezetéséért és a nyu­gat-európai közösség megújí­tásáért.” — Ez a tanácskozás alapgondolata, amelyről a napirend első pontjaként En­rico Berlinguer főtitkár tar­tott beszámolót, megvonva négy év mérlegét és kijelöl­ve az olasz társadalom egy- harmadának egyetértését él­vező párt előtt álló időszerű, új feladatokat. TEHERÁN Pénteken helyi idő szerint reggel nyolc órakor ragyogó napsütésben kezdődött meg Teheránban és szerte az or­szágban az Irán jövőbeni ál­lamformájáról dönteni hiva­tott népszavazás, A teheráni rádió kora délutáni jelentése szerint szerte az országban „magas részvételi arány” jel­lemzi a pénteken reggel kez­dődött, kétnapos referendu­mot, amelyen a szavazópol­gárok az ország államformá­járól döntenek. Pesti Jánosáét, a Nyíregy­házi Sütőipari Vállalat szak­munkását, Fülöp Andrásáét, a Bicskei Állami Gazdaság dolgozóját és Szabó Elemér- nét, a Fehérgyarmati Gimná­zium és Szakközépiskola dol­gozóját — saját kérésükre — felmentette SZOT-tagságuk alól. Bihari Józsefet, a Tisza-vi- déki Vízügyi Igazgatóság dol­gozóját visszahívta a SZOT tagjai sorába, dr. Zsiga Lászlót kinevezte a SZOT jogügyi osztálya ve­zetőjének. (MTI) Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Varsói levelünk Divat lengyel módra S okan és sokat írtak már arról, milyen sokat számíta­nak az első benyomások, ha valaki külföldön jár. Az én első benyomásaim közé tartozott Lengyelor­szágban — és azt hiszem, aki járt már Varsóban, egyetért velem —, hogy a lengyel nők milyen divatosan, ízlésesen, elegánsan öltöznek. Hihetetlenül gyorsan reagálnak a divat változásaira, azonnal átveszik és alkalmazzák a legújabb stílusjegyeket, életkortól függetlenül a lehető legmoder­nebb anyagokat, fazonokat választják — és rendkívül ápol­tak. Lengyelországiban egy nő sem megy ki az utcára koz- metikázatlan arccal, elhanyagolt külsővel, még akkor sem, ha csak bevásárolni szalad le, vagy nagyon fáradt. Ebben nagy segítségükre van 2 dolog: egyrészt a kiváló lengyel kozmetikai ipar (méltán híresek az igen jó és olcsó — nálunk is népszerűségnek örvendő — Pollena-készítmé- nyek) és az ugyancsak olcsó és jó minőségű konfekció. Van azonban egy — kereskedelmi vállalatként műkö­dő, de tulajdonképpen divatintézeti funkciókat ellátó szerv, a Moda Polska (lengyel divat), amely a lengyel divat egyik fő irányítójává vált az elmúlt húsz év alatt. Igazgatója, Halina Klotoukowska tájékoztatott a Moda Polska helyé­ről, szerepéről. A vállalatnak két alapvető feladata van. Egyrészt speciális kollekciók (amelyet speciális kiadvá­nyokkal egészítenek ki) révén a szakembereket tájékoz­tatja a divat fő irányairól, másrészt irányítja, befolyá­solja, elmélyíti az öltözködési kultúrát, mint az egyetemes kultúra részét: Ez utóbbival a művészeti igazgató kiemelt helyen foglalkozott. Emellett szalonjaiban kis szériában készült finomkonfekciót árul, saját tervek alapján, saját anyagokból, saját kivitelezésben. Ezek azok a modellek, amelyek a legnagyobb népszerűségnek örvendenek a len­gyel nők körében — borsos áruk ellenére. Ezekben a bu­tikokban mindig sorban állnak, igaz, nem mindig csak a vásárolni szándékozók, hanem a szép holmikban gyönyör­ködök is. És ma már egyre több ilyen butik működik. Az üzletek számának fejlesztéséhez hasonlóan kel­lett az elmúlt években növelni a modellek számát is. Az eredeti 50—150 darabos sorozatok ma 500—1500 darabból állnak, bizonyos nagy sikerű divatcikkeknél (mint például a farmeregyüttesek) elérik a 2—3 ezret is. Milyen hát a lengyel divat? „Elsősorban nem is len­gyel” — mondja Klobukowska asszony. Ma már csak nem­zetközi divat létezik. A lengyel is ennek megfelelő. Ha jel­lemezni akarnánk, azt kell mondanunk, talán „szelídebb”, mint a szélsőséges francia, de >,merészebb”, mint a ki­egyensúlyozott, minden kor- és súlycsoportnak megfelelő német. Nos, 1979 tavaszán-nyarán a lengyel divat általá­nos ismérvei-: rövidebfo szoknyák, kicsiny mellénykék, szűk szabásvonalak, széles váltok és erőteljes színek — 2 stílus- irányzatban : klasszikus, elegáns öltözetek és „klasszikus stílus sex-appeallel” úgy gondolom, ez utóbbi, már csak neve miatt is, megérdemel néhány mondatot. Itt ugyan­is a sex-appeal azt jelenti, hogy klasszikus vonalvezetésű kosztümök, kabátok, blézerek, ruhák a nagy hollywoodi sztárok (mint például Rita Khayworth, Lauren Bacall) stí­lusában készülnek, mély dekoltázzsal, amelyet sokszor szív alakúra formálnak, félvállas megoldással, combközépig (vagy annál is magasabbra) slicceit szűk szoknyákkal, a széles vállú kosztümök keskeny fazonja virágokkal, ki­csiny kalapkák fátyollal, toliakkal, vagy éppen széles ka­rimájú, féloldalasán viselt „csábos” kalapok. M int ahogy a varsói diszkók és szórakozóhelyek egyre több rock and rollt, twistet, sőt tangót és keringőt tesznek műsorukba. Ez évben — úgy tűnik — az öltözködésben is „retro” a divatos. A szoknyák tehát rö- videbbek, éppen hogy csak a térdet takarják, magasan slicceitek, szűkek, hozzá bő, övvel összefogott blúz a módi és sokak örömére ismét csak sok-sok ingruhát viselhe­tünk. A legkedveltebb anyagok: a gabardine, a flanell, a gyapjú, a krepp és nyárra természetesen pamut és megint csak pamut. A divatszínek: kék-fehérrel, piros-fehérrel, türkiz, lila és a sárga minden árnyalata, banán-, narancs-, citromsárga. Hölgyeim, fel tehát a harcra pénztárcáinkat óvó fér­jeinkkel. Varsó, 1979. március. (Barabás Qiílici Á munkás—paraszt szövetség a tanácshatalom heteiben megyénkben 5. A királyteleki szerző­désre mint mintára, a későb­bi szerződések megkötésénél is gyakran hivatkoztak. A megyei munkadíjtáblázat alaptételei nagyjából! meg­egyeztek azokkal, amelyeket az ország egyéb vidékein al­kalmaztak. Általában arra törekedtek, hogy ezt a külön­böző feltételekhez igazodva al­kalmazzák. Esetenként azon­ban indokolatlan korrekciók­kal, túlzott követelésekkel is előálltak. Pl. a görögszállási tanya gazdaságának dolgo­zói, mivel az alkalmazottak egy részének nem állt mód­jában a cselédszerződésekben biztosított tehenet beszerezni és tartani, annak az egész megyére is kiterjeszthető megváltását javasolták. Ér­patakon a Dessewffy-urada- lomban, az adott viszonyok­hoz helyesen alkalmazkodó kisebb korrekciót hajtottak végre. Mivel a gazdaságban kevés volt a fa, a gazdasági munkások és feles dohány­kertészek Vi öl hasáb- és gallyfát kaptak a községtől, ellenében pedig az érpataki szegényparasztok és mező- gazdasági bérmunkások 600 □-öl feles szántót kaptak a gazdaságtól. Ugyanakkor a Nyírbátor­hoz tartozó györgyligeti és kerekhalmi Mándy-féle gaz­daságok cselédsége a min­denkire kötelező megyei ren­deletet is jóval túlhaladó kö­veteléseket támasztott: pl. így a 4 q búza helyett 8 q-t, a 4 q tengeri helyett 6 q-t, 26 liter petróleum helyett 40 litert stb. Ehhez azonban a megyei direktórium nem já­rult hozzá, azt a „termelést veszélyeztető cselekmények­nek” tekintette. Indokoltan attól félt, hogy ellenkező esetben más gazdaságok al­kalmazottai is állandó és folyton emelkedő követelé­sekkel állhatnak elő. s ez veszélyeztetné a tavaszi mun­kákat, a proletárdiktatúra szilárdságát, a közélelmezést. A bérek felemelése rheüett a vármegyei direktórium a lehetőségekhez mérten sokat tett a nagyarányú munkaerő­felesleg foglalkoztatására is. Ennek egyik eszköze volt az agrárrendelet rugalmasabb alkalmazása, amelynek során viszonylag magas számban adtak ki feles földeket, vagy létesítettek kishaszonfoérle- teket. Emellett nagyszerű tervek születtek a munkanél­küliek foglalkoztatására, köz­mű nlkákat, középületek, köz­utak, lakások építését tervez­ték, de sokan jelentkeztek a szerveződő népőrségbe is. A Tanácsköztársaság alatt azonban az általános földosz­tás elmaradt. Vezetői ezt egyrészt azzal indokolták, hogy egy széles körű föld­osztás esetén a parasztság, mint tulajdonos szembeke­rülne az ipari proletáriátus- sal, másrészt azzal, hogy a felaprózott birtokokon nem lehetséges korszerű áruter­melés és ez a városi proleta­riátus ellátását veszélyez­tetné. A szovjet-oroszországi földosztást olyan engedmény­nek tekintették, amelyet ké­sőbb maguk a bolsevikok is „korrigálni voltak kénytele­nek”. ügy vélték, hogy az orosz proletariátus is rövid időn belül át fog térni a ma­gyarok által is elkezdett nagyüzemi gazdálkodás út­jára. A Tanácsköztársaság veze­tői helyesen ismerték fel — a termelés folyamatossága biztosításának szükségét. Azonban egy földosztás lega­lább annak határozott dek­larálása, ha azonnal az végre nem is lett volna hajtható, nem veszélyeztette volna, el­lenkezőleg erősítette volna a parasztság termelési kedvét. A földosztás elmaradásának indoklása azonban több volt, mint a termelés biztosítására irányuló hivatkozás. A Ta­nácsköztársaság vezetői arra hivatkoztak, hogy a paraszt­ság mint tulajdonos szembe­kerüli az ipari proletariátus­sal. Azonban a történelmi példa, Szovjet-Oroszország parasztságának magatartása a kritikus, polgárháborús vi­szonyok között éppen az el­lenkezőjét bizonyítja. Szov- jet-Oroszországban éppen a földosztás, még a hadi kom­munizmusban testet öltő új gazdaságpolitikai koncepciók és gazdasági megszorítások ellenére is a parasztságot a munkásosztály mellett tar­totta. A Tanácsköztársaság nem elég körültekintő, doktriner parasztpolitikája és egyéb, a munkás-paraszt szövetséget negatívan befolyásoló intéz­kedései sok támadási felület­iét adtaik a belső reakciónak, amely tudatosan szított a proletárdiktatúra ellen. A tanácshatalomnak szinte az első napjaitól kezdve széles körben elterjedtek a rémhí­rek, a kisbirtokok és családi házak szocializálásáról, illet­ve a templomoknak mozik és színházak céljára való fel­használó sáróL A Szabolcs megyei direktórium sem lá­tott kezdetben tisztán és a 73. sz. rendelete, amely meg­tiltotta a templomi isten­tisztelet tartását, nem kevés zavart okozott a parasztság körében. A rendelet végre­hajtását ezért legtöbb helyen késleltették, vagy ki sem hir­dették. Nyírbogáton azonban ápri­lis 6-án, éppen vasárnap a rendeletet kihirdették. Az is­tentisztelet eltiltása a köz­ségben nagy felháborodást keltett, amelyről tájékoztat­ták Kiss Roilandot, a megyei direktórium elnökét. Kiss Ro­land jó politikai érzékére vallott, hogy azonnal közöl­te: a Tanácsköztársaság ren­deletét vissza fogják vonni, de addig is a megyei direk­tórium hatályon kívül helye­zi azt. Dr. Botár József (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents