Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-29 / 74. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. március 29. Napi külpolitikai kommentár OPEC-döntés MI TAGADÁS, VEGYES Érzelmekkel fogadta a világ azt a Géniből keltezett hírt, miszerint az OPEC, a kőolajexportáló országok szervezete újabb áremelést határozott el. Igaz, a tervezettnél szerényebb arányban: kilenc százalékkal drágul a „fekete arany”. Voltak ugyanis olyan szélsőséges álláspontok is, amelyek legalább 30— 35 százalékos- emelést követeltek. Április 1-től tehát az OPEC tagállamai barrelenként (1 barrel — kb. 160 liter) 13,34 dollár helyett 14,54-ért adják a kőolajat. Ugyanakkor a szervezet hozzájárult, hogy a tagállamok tetemes felárat szabjanak meg. Kuvait, Líbia, az Egyesült Arab Emírségek, és Katar már februárban 1,2 —1,7 dollárral drágábban hozta forgalomba természeti kincsét. Ezentúl várható, hogy más olajtermelők is élnek a lehetőséggel, ami gyakorlatilag az olajárak kilenc százalékosnál nagyobb arányú emelkedését jelenti. Amióta a hetvenes évek elején a nagyszabású energia- válság megrázkódtatta a tőkés világot — ennek hatása pedig néhány szocialista országban, köztük hazánkban is számottevő —, azóta a világ közvéleménye aggodalommal figyeli az olajárak módosítására irányuló törekvéseket. Korunk jellemzője az energiaéhség: a korszerű ipar éppúgy mértéktelenül több olajat fogyaszt, mint a rohamosan gyarapodó autópark. Aligha véletlen, hogy éppen szerdán érkezett az MTI híre New Yorkból, ahol növekszik a benzinhiány, s amire mostanában nem volt példa, az. amerikai nagyváros Queens negyedében a benzinkutak egynegyedét bezárták. az olajtermelők köreben egyre gyakrabban csapnak össze a nézetek: növelni vagy visszafogni a termelést? Sokan a jelenlegi olajszükösség -mesterséges fenntartását látják célszerűnek, vagyis a kutak termelésének visszafogására szeretnék megnyerni partnereiket. Mások azt a véleményt hangoztatják, hogy minden egyes olajtermelő ország szuverén joga a termelés szintjének -a meghatározása. Közeleg a nyár, a növekvő benzinfogyasztás évszaka. Az OPEC áremelése baljós jel. Ortiz, a szervezet főtitkára kijelentette: „Részei vagyunk a piacnak, rugalmasnak kell lennünk az árazásban!” másszóval : az energiatakarékossági intézkedések minden korábbinál időszerűbbek. S aligha csak a tőkés országokban ... Gyapay Dénes IRÁN Khomeini rádióiizenete Szerdán ismét rádióüzenetben fordult az ország lakosságához Khomeini ajatollah, az iráni forradalom vezetője. Figyelmeztetett arra, hogy a régi rezsim híveinek szándékában áll megzavarni a március 30-ra kitűzött referendum menetét. A főpap felszólította a lakosságot, hogy védjék meg a mecsetekben, gyárakban, laktanyákban, iskolákban és üzletekben felállítandó szavazóurnákat. Khomeini hangsúlyozta: „Még nem értünk el a végső győzelemhez, ezért meg kell őriznünk éberségünket.” Változatlanul feszült a helyzet az ország északi részén fekvő Mazandaran tartományban, ahol az elmúlt két napban összecsapások voltak az autonómiát követelő szunita türkmen törzsek, illetve a helyi rendfenntartó erők között. Teheránban szerdán hiva- vatalosan bejelentették, hogy az elmúlt két napban letartóztatták a császári rezsim csaknem 60 magas rangú funkcionáriusát. A letartóztatottak között volt politikusok — parlamenti képviselők —, valamint SAVAK-ügynö- kök vannak. Napirenden: a PFSZ munkaokmánya Bagdadi értekezlet a különbékéröl Szerdán folytatta munkáját Bagdadban az arab országok külügyminiszteri értekezlete, amely az Egyiptommal szembeni szankciókat tárgyalja meg. Képünkön: a tanácskozás résztvevői. (Kelet-Magyarország telefotó) A bagdadi Béke Palotában szerdán 19 arab ország kül- ügy-, gazdasági és pénzügy- miniszterei együttes tanácskozást kezdtek az egyiptomi —izraeli különbéke miatt Egyiptomái és az Egyesült Államokkal szemben érvényesítendő szankciókról. Az értekezleten a Palesztinái Felszabadítási Szervezet által előterjesztett követeléseket vitatják meg. Az AFP jelentése szerint a tanácskozás résztvevői elfogadták azt az iraki javaslatot, hogy az arab államfők részvételével rendezzenek gazdasági csúcsértekezletet. A PFSZ küldöttsége munkaokmányt terjesztett a kül- ügy- és gazdasági miniszterek értekezlete elé. Ebben követeli az Arab Liga székhelyének áthelyezését Kairóból, valamint Egyiptom kizárását a szervezetből. A PFSZ sürgeti az egyiptomi diplomáciai, politikai, gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi, valamint a légügyi és hajózási szervek teljes bojkottját. A Palesztinái küldöttség munkaokmánya olyan javaslatot is tartalmaz, hogy a különbékét elutasító arab országok egyesített katonai parancsnokságot állítsanak fel, és az Izraellel közvetlenül szépben álló frontországok katonai megerősítésével ellensúlyozzák a különbéke-szerződés miatt megbomlott stratégiai egyensúlyt, A miniszterek elé vitára bocsátott dokumentum szankciókat követel az Egyesült Államokkal szemben is, amiért jelentős szerepet vállalt a különbékében. Egyebek között arra szólítja fel az arab országokat, léptessenek életbe olajembargót Washingtonnal szemben, vegyék ki olajdollárjaikat az amerikai bankokból és sajátítsák ki az arab világban működő amerikai vállalatokat. Jelentés a Szaljutról Befejezték a fő hajtómű javítását a Szaljut—6 űrállomáson. Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin korábban, bravúros munkával már elvégezte a hibás hajtóanyag- tartály kiürítését. Ljahov és Rjumin most már mind több időt szentelhet a tudományos kísérleteknek. Ismét üzembe helyezték például az új „Krisztái” minikohót, és a szovjet —francia közös űrkutatási program keretében újabb kísérletbe kezdtek — ennek anyagát a francia tudósok állították össze. NEW YORK-I LEVELÜNK A „harcosok“ ellen A New York-i mozikban most játsszák a Harcosok című filmet, amely arról szól, hogyan akarja az alvilág átvenni a hatalmat a városban. A Harcosok az egyik banda neve. Tagjait a földalatti vasút számos vonalán és állomásán üldözik-gyilkolják végig, míg maguk ugyanezt teszik másokkal. A New York-i földalattin azonban annak az utasnak • is van oka a félelemre, aki nem látta ezt a filmet. A hol a földalatti alagútban, hol a töltésen, viadukton magasvasútként száguldó szerelvények 459 állomáson állnak meg; a hálózat hossza 370 kilométer. Ez még akkor is imponáló, ha a vonalak megoszlása teljesen tervszerűtlen: van olyan környék, ahol három párhuzamos sugárút alatt, egymástól alig néhány száz méternyire húzódnak a vonalak, azután hosszú kilométereken át hiába keres az utas földalattit. Másutt az egymást keresztező vonalak találkozási pontjain nincs átszállási lehetőség. (Mindez annak a következménye, hogy a vasutat három egymástól független magántársaság építette és a város csak később vette át.) A földalatti viszont közmondásosan elhanyagolt, barátságtalan, piszkos és büdös, annak ellenére, hogy nem éppen olcsó: a legrövidebb utazás is fél dollárba kerül. Ami pedig ennél is rosszabb: az állomások, de a szerelvények is valósággal vonzzák a bűnözőket. Egyetlen nap (vagy inkább éjszaka) sem múlik el anélkül, hogy az újságok ne adnának hírt a földalatti vasúton elkövetstt jó néhány erőszakos bűncselekményről: gyilkosságról, rablásról, nemi erőszakról. S ami a New York-iakat most különösen izgatja: az állomásokon és a szerelvényeken elkövetett bűncselekmények száma az elmúlt időszakban ugrásszerűen megnőtt. Tavaly januárban, a New York-i földalatti vasút területén 175 rablás történt, az idén januárban már 320 (83 százalékos növekedés). Tavaly egész évben kilenc embert gyilkoltak meg az állomásokon és a szerelvényeken, 1979- nek viszont csupán az első két és fél hónapjában nyolcat. (S ebben a számban nincs benne az a diáklány, akinek életét véletlenül oltotta ki egy fegyverét önvédelemből használó rendőr golyója.) New York vezetői most kénytelenek voltak hadat üzenni a földalattin elharapódzott bűnözési hullámnak. Elrendelték, hogy haladéktalanul vegyék vissza állásába azt az 500 rendőrt, akit korábban a városi költségvetés lefaragása miatt kénytelenek voltak elbocsájtani. Megszüntették a közlekedési rendőrség polgári ruhás nyomozói csoportját, és tagjait egyenruhába öltöztették. A szolgálatban bevezették a hatnapos munkahetet. Mindennek eredményeképpen sikerül elérni, hogy éjszakánként minden állomáson és minden szerelvényen legalább egy rendőr teljesítsen szolgálatot. Ezenkívül levettek néhány kocsit az éjszakai szerelvényekről (könnyebb ellenőrizni őket), ingyenes utazást biztosítnak a „felszíni” rendőrség és a lakótelepi rendészet fegyveres tagjai, valamint a börtönőrök számára. Legyen minél több egyenruhás, fegyveres ember a földalatti vasúton! E z a program 10 millió dollárba kerül, és bizonyára hoz is némi közvetlen eredményt. A kérdés csak az, hogy ezek után hova teszik át tevékenységük színhelyét a földalatti területéről kiszoruló „harcosok”. New York, 1979. március 'DCideiár dhíoán Á munkás—paraszt szövetség a tanácshatalom heteiben megyénkben 3. Amíg az őszi mozgalmakban még sok volt az ösztönös felháborodást kifejező anarchikus elem, a féli mozgalmak már a tudatosság magasabb szintjén álltak és egyértelműen a nagybirtokrendszer azonnali feloszlatását követelték. Míg azonban az őszi mozgalmakat leverték, a téli mozgalmak már az általános forradalmi válság talaján jöttek létre, és fejlődtek, követeléseik teljesítése pedig már a tanácshatalomra várt. PARCELLÁZÁS £SSZÖVETKEZET A TANÄCSHATALOM ALATT Ilyen előzmények után érkezett meg a hír a Tanácsköztársaság kikiáltásáról. Míg a forradalmi kormányzó tanács egymást követő ülésein bár állandóan visszatérő téma volt az agrárrendelet elkészítése és végül csak utolsónak — április 3-án — hozta meg azt szocializáló rendeletéi között, a megyei szerveiknek választ kellett adni arra, hogy mi lesz a már elindított földosztással, a földrendező bizottságok működésével. Március 25-én a megyei direktórium közzé téve a Népbiztosok Tanácsának rendeletét a föld megmunkálásáról egyben arról is intézkedett, hogy a folyamatban levő földosztási akciót tapintatosan és a szövetkezeti eszme állandó propagálása mellett be kell szüntetni. A felhívás forrásának a kormányzótanácsban folyó vitákat, nyilatkozatokat és a Földművelésügyi Népbiztosság utasításait kell tökinteni. A megyei direktórium parasztpoli- tikáját ugyanis nem a presz- szió jellemezte, ellenkezőleg a lehetőségeknek megfelelően számításba vette a megyében kialakult földosztás! hangulatot és ennék legalább részleges kielégítésére is törekedett. A direktórium március 28-i rendelkezésében határozottan hangsúlyozta, hogy a Károlyi-kormány alatt megindított földosztási munkálatok nem fognak megszűnni. A rendelet azt tükrözi, hogy a direktórium látta a földosztás elkerülhetetlenségét, sőt azt is, hogy ha ezt a termelési évbeli nem is tudják mindenütt befejezni, a házhelyek kijelölését és kiosztását a legsürgősebben el kell végezni. A földosztásig pedig a termelést megfelelő megegyezéssel kell biztosítani- Ennek a rendeletnek a nyilvánosságra hozása viszonylagos megnyugvást hozott. A megyei munkástanács és direktórium agrárpolitikájának markáns vonását éppen az adja, hogy kellő elemző készséggel tanulmányozta a parasztság különböző rétegeinek törekvéseit és gyakorlati politikájában viszonylagos rugalmassággal — de az országos direktíváktól mégsem teljesen függetlenül, igyekezett azt kifejezésre is juttatni. Tehát már március 28-án és április 3-án a birtok szocializálásáról szóló rendelet és az április 5-i „bizalmas utasítás” előtt az volt az álláspontja, hogy a földnélküliek igényét a nagybirtokokból akarja kielégítem akár szövetkezet, akár kedvezőbb bérfeltételek, illetve haszonbérletek formájában, de hangsúlyozta, hogy senkit sem erőszakolnak a választásban. Hogyan reagáltak az egyes járások munkástanácsai az első intézkedésekre, illetve a későbbiekben is milyen megoldási módok mellett döntöttek? A nyírbog dányi járásban március 27-én olyan megállapodás született, hogy a végleges rendezésig a már" korábban kedvezőbb cseléd- és napszámbérek mellett végzik a munkát. Emellett ugyanakkor a legtöbb birtokos földjének jelentékeny részét részes művelésbe, felében adta ki. A járásban később is ez a forma dominált. Nagyhalászban is úgy döntötték március 23-án, hogy nem a szövetkezeti gazdálkodást, hanem a föld azonnali felosztását akarják. A ligetaljai járásban április 5-én a munkástanács a részes és bérművelés mellett nyilatkozott. A nagykállói járásban változatos formában oldották meg a parcellázást. Érpatakon a Dessewffy uradalom földjének egy részét a munkástanács átadta a község szegényparasztságának és földmunkásainak haszonbérbe. Gesz-. tereden a nagybirtokokból legelőt és feles földet biztosítottak a község agrárproletárjainak. Bökönyben is a nagyobb birtokokból kisebb birtokokat adtak a földnélkülieknek. Szakolyban a kom- menciós földeket a legjobb helyen és tetszés szerinti nagyságban adták ki a cselédségnek. A nyirbaktai és a nyírbátori járásában is kedvezőbb bérfeltételek és feles művelés engedélyezését kérték azzal érvelve, hogy egyébként nem tudják garantálni a tavaszi munkák végzését. Ezeket a széles mértékben jelentkező parcellázási törekvéseket foglalta össze a vármegyei direktórium április 9-én a Földművelésügyi Népbiztosságnak küldött táviratában: „Földművelő proletárok a részes művelésre, gazdasági alkalmazottak pedig az általunk megállapított bérek ellenében munkálkodni inkább 'hajlandók, és a folyó évben a termelés biztosítása érdekében ezt mi is célszerűbbnek véljük.” A parasztság különböző rétegeinek követelése tehát eléggé differenciált volt. Az uradalmi cselédség és az alkalmazottak túlnyomó része a kedvezőbb bérviszonyok mellett döntött és csak lényegesen kisebbik része a szövetkezeti gazdálkodás mellett. A mezőgazdasági munkásság a harmadosról feles- ra emelt, részes művelést, illetve az alacsony fizetési kötelezettségekkel járó fcisha- szonbérleteket és házhelyek kiosztását; a szegényparasztság feles részesművelést és legelőigényének kielégítését kívánta. A középparasztság pedig elsősorban birtokainak garantálását és kedvezőbb termelési feltételeket szeretett volna kapni a tanácshatalomtól. A megyei direktórium az adott lehetőségek között, sőt némely esetben az általános birtokpolitikai elveket is túllépve, arra törekedett, hogy a legalkalmasabb formákban kielégítse a kisparcellázásra vonatkozó igényeket. Joggal feltételezhető, hogy a Földművelésügyi Népbiztossághoz küldött jelzések szerepet játszottak a kisparcetlázást is megengedő április 5-i „bizalmas utasítás” megjelenésében. Nem kétséges, hogy ez az országos agrárpolitika sarkalatos megváltoztatásához is értékes hozzájárulás lehetett volna. A tanácshatalom létrehozása után két héttel, április 3-án jelent meg aK földbirtokok szocializálásáról szóló rendelet. Ez kimondotta, hogy „Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgozik, annak tulajdonában föld nem maradhat.” A rendelet szerint minden 100 kát. holdon felüli birtok, minden élő és holt felszerelésével, valamint mezőgazda- sági és ipari üzemeivel együtt, megváltás nélkül a proletariátus állam tulajdonába megy át. Országosan ez 7 millió kát. holdat érintett, A kis- és törpebirtok a hozzá tartozó házzal és melléképületekkel együtt viszont továbbra is megmaradtak magántulajdoniban. A rendelet azonban — bár nagy jelentőségű volt — megtiltotta a földosztást, s ezért nem felelt meg a parasztság igényeinek. A köztulajdonba vett birtokokon termelőszövetkezeteket szerveztek. E rendelettel egy időben — április 5-én — jelent meg a Földművelésügyi Népbiztosság „szigorúan bizalmas” rendelete, amely a fenti rendelet végrehajtási utasításának tekinthető. Ez az ország egyes vidékein, ahol a parasztság erőteljesen sürgette, egyéni művelésre 2—5 holdas parcellák kiosztását is engedélyezte. Emellett lehetővé tette egy holdnál nem nagyobb házhelyek és házikertek számára is a parcellázást. Ez azonban — minthogy szigorúan bizalmas maradt — a szocializálásról szóló alaprendelkezést és végrehajtását arányaiban neap változtatta meg. Dr. Botár József (Folytatjuk) \
