Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. március 25. ban részt vett katonai egységeket csak e mögé a módosított határvonal mögé hajlandók visszavonni. Hanoiban közölték, hogy Pekingé a felelősség, amiért nem kezdődtek meg a tárgyalások eddig. A kínaiak ugyanis, nagyhangú nyilatkozataik ellenére még mindig nem tértek visz- sza a .határ mögé, sőt fokozták provokációikat a térségben. Események címszavakban HÉTFŐ: A finnországi parlamenti választásokon a konzervatívok jelentősen növelték mandátumaik számát — A franciaországi járási választásokon a szocialista jelöltek kapták a legtöbb szavazatot — Afgán ellenforradalmárokat dobtak át Iránból Afganisztánba KEDD: Magas szintű kambodzsai—laoszi tárgyalások kezdődtek Phnom Penhben — Véget ért New Yorkban az úgynevezett Namíbiái Bizottság (öt nyugati ország külügymi- niszterének) ülése — A nyugatnémet főállamügyészség közlése szerint újfasiszták merényletet terveztek Willy Brandt ellen SZERDA: Néhány napos fegyveres összecsapás után tűzszünetet hirdettek ki Irán kurdok lakta területén — Genf- ben ülést tartott a SALT-tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai delegáció —, Letette a hivatali esküt az Andreotti-kormány CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezsnyev fogadta a hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó thaiföldi kormányfőt, Kri- angszak tábornokot - Az izraeli parlament jóváhagyta a Carter—Szadat—Begin különmegállapodás szövegét — Hágában meggyilkolták az angol nagykövetet FENTEK: Begin elindult Washingtonba a megállapodás aláírására, útközben megállt Londonban és Callaghan miniszterelnökkel tárgyalt — Az izraeli hadsereget riadókészültségbe helyezték — Vietnami nyilatkozatok a tárgyalások megindításáról SZOMBAT: Eanes portugál köztársasági elnök tárgyalásai Budapesten — Khaddam szír külügyminiszter Londonban kijelentette, hogy Egyiptom ugyanúgy megszabadul Sza- dattól, mint Irán a sahtól A hét három kérdése 0 Milyen irányban fejlődhet a szovjet—thaiföldi viszony? Thaiföld nevét az idősebb nemzedék Sziám- nak ismerheti. A délkelet- ázsiai ország területére nézve ötször nagyobb, lakosságát tekintve négyszer népesebb hazánknál, s főként földrajzi' helyzeténél fogva roppant nagy a stratégiai jelentősége. Ezért is volt — ameddig fennállott ez az imperialista katonai koalíció — a SBATO székhelye a thai főváros: Bangkok. Thaiföld keleti irányban Laosszal és Kambodzsával határos, s ezzel világossá válik, hogy napjainkban mekkora jelentősége lehet a bangkoki kormány magatartásának. Ha semleges marad az indokínai térség problémáival szemben és például a kínai—vietnami vitában, akkor mérséklőleg tud hatni a konfliktusokra. ben Peking erről hallani sem akart, csak azt hajtogatta, hogy „meg akarja büntetni”, ,„meg akarja leckéztetni” Vietnamot. Amikor a hadihelyzet alakulása nyilvánvalóvá tette, hogy a kínai támadók nem tudnak aláereszkedni a határvidék, hegyeiből, s így a részleges betörés után előbb- utóbb vissza kell vonulniuk, egyszeriben a kínai fővárosban is hangoztatni kezdtek bizonyos tárgyalási készséget. Üigy tűnt, hogy március utolsó hetében elkezdődhetnek a tárgyalások, persze, látnivaló volt, hogy a tárgyalási gépezet megindulása előtt a fogaskerekek közé a kínaiak bármikor képesek bedugni a maguk botját . . . Ilyen „botnak” számított az elején az, hogy a tárgyalás helyének meghatározásakor a kínaiak csak és kizárólag Pekin get voltak hajlandók elfogadni, míg a vietnami fél azt javasolta, hogy felváltva tárgyaljanak a két fővárosban, vagy akár a határ közelében. (Megjegyzendő, hogy a két fővárosban való tárgyalás annál is inkább elképzelhető és megvalósítható, mivel a diplomáciai kapcsolat a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között a kínai agresszió idején sem szakadt meg, a nagykövetségek működtek, a diplomaták a helyükön maradtak.) A tárgyalásokon számtalan probléma kíván megoldást : kezdve a nagy elvi kérdéseken, például az erőszakról való lemondás esetleges kinyilatkoztatásán, folytatva a kínai agresszió okozta károk jóvátételén, egészen a hadár megerősítésének dolgáig. A jelek szerint a határkérdés előtérbe kerül. Vietnami részről a történelmi határokról tesznek ismét és ismét említést, azokról a határokO Mi történik Kurdisz- tánban, mi állhat a kurd igények mögött? A hozzávetőleg 15—17 millió kurd több országban él, nincs saját hazájuk. A legtöbb kur- dot Törökország keleti végében találni, nyomban utána azonban az iráni Kurdisztán népe következik: 5—5 és fél millióval! Az iráni kurdok évtizedek óta követelnek ön- kormányzatot. sürgetik földjük gazdasági fejlesztését. Eddig hiába tették. A sah rendszere elnyomta őket, mint ahogyan 1947-ben Reza Paihlavi katonái fojtották vérbe a háború végén kikiáltott Kurd Köztársaságot. Nem vitás, hogy a kurdok igényei jogosak. De néhány évtized történelmi tapasztalata mutatja, hogy a kurdok gyakran váltak — akaratuk ellenére — nagyhatalmi törekvések kiszolgálóivá. Bar- zani, a kurdok legendás hírű vezére, aki nemrég halt meg, s akiit már a sah bukása után kísértek utolsó útjára óriási tömegek, nos, ez a Lázár György miniszterelnök be fejezte kuvaiti látogatását. A képen Dzsaber al-Ahmed al-Dzsabe r al-Szabah uralkodóval tárgyal. (Kelet-Magyarország telefotó) ról, amelyeket a két fél 1957- ben és 1958-ban megvont, s amelyeket két évtizeden át tiszteletben tartott. Most viszont egyrészt az figyelhető meg, hogy a kínaiak áthelyezik a határköveket, s egy új, az ő érdekeik szerinti határt igyekeznek meghúzni, másrészt az is, hogy az agresszióBarzani élete végén az amerikaiak oldalára állott. Nincs kizárva, hogy egyesek a kurdok követeléseit a teheráni kormánnyal szembeni fellépésre használják fel, az iráni bizonytalanságot akarják ezzel továbbra is fenntartani. Pálfy József V Thaiföld az amerikaiak vietnami háborúja idején a SEATO-beli szövetségesnek, azaz az Egyesült Államoknak támaszpontokat és repülőtereket bocsátott rendelkezésé- sére: a vietnami városokat bombázó amerikai gépek innen indultak bevetésre. A SEATO felbomlása óta Thaiföld az ASEAN-nak, a délkelet-ázsiai országok szövetségének a tagja. Az 1977-tben hatalomra jutott, most 60 éves tábornok, Kriangszak miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy kormánya az ideológiai különbségeket félretéve, baráti kapcsolatokra törekszik minden országgal. Kriangszak Csamanand volt már Kínában, az USA-ban és Japánban is. Moszkvai útját thaiföldi politikai körökben is „sorsdöntőnek” mondják. A kétoldalú, szovjet—thaiföldi kapcsolatok -kérdésén túlmenően Leonyid Brezsnyev azt hangsúlyozta a thaiföldi vendéggel folytatott megbeszélésén, hogy most új kapcsolatok fejlesztésére nyílik lehetőség Indokína minden országa között. Brezsnyev nyomatékkal rámutatott, hogy a Szovjetunió teljes mértékben támogatja a szocialista Vietnamot, amely békében akar élni Thaifölddel és minden délkelet-ázsiai szomszédjával. © Miről, mikor, hogyan tárgyalhat Vietnam és Kína egymással? Már a kínai agresszió kezdetén, a betolakodó kínai katonák visz- szavonásának követelésével együtt tárgyalásokat ajánlott Vietnam kormánya. KezdetKONZULTÁCIÓ A békés egymás mellett élés gyakorlata napjainkban 9. A békés egymás mellett élés elvének bővebb meghatározását az SZKP programjában találhatjuk meg. Ez a következőket mondja: „A békés egymás mellett élés feltételezi: a háborúról, mint az államok közötti vitás kérdések megoldásának eszközéről való lemondást, ezeknek tárgyalások útján való megoldását; az egyenjogúságot, a kölcsönös megértést és bizalmat az államok között, egymás érdekeinek figyelembevételét, a betű gyekbe való be nem avatkozást, minden állam azon jogának elismerését, hogy önállóan oldja meg országának minden kérdését; minden ország szuverenitásának és területi sérthetetlenségének szigorú tiszteletben tartását; a gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztését a teljes egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján.” A Szovjetuniót mindenkor ez az elv vezérelte a más társadalmi rendszerű államokhoz fűződő kétoldalú és sokoldalú gyakori kapcsolataiban. Politikájának valóra váltására törekedve a Szovjetunió abból indul ki, hogy a szocializmus ajánlotta az emberiségnek az államok közötti kapcsolatok ésszerű elvének optimális változatát olyan körülmények között, amikor a világ két rendszerre oszlik: a Szovjetunió javasolta a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét. A szovjet dokumentumok fölhívják a figyelmet a békés egymás mellett élésnek egy másik igen fontos sajátosságára is: „A békés egymás mellett élés a szocializmus és a kapitalizmus nemzetközi méretű békés versenyének alapja, a közöttük folyó osztályharc különleges formája. A szocialista országok következetesen megvalósítják a békés egymás mellett élés irányvonalát, és a szocialista világrendszer pozícióinak szüntelen erősítésére törekednek a kapitalizmussal folyó versenyében. A békés egymás mellett élés körülményei között kedvezőbb lehetőségek jönnek létre a tőkés országok munkásosztályának harcához, könnyebbé válik a gyarmati és a függő országoknak a .felszabadulásukért folyó harca. A békés egymás mellett élés elvének támogatása megfelel a burzsoázia azon része érdekeinek is, amely megérti, hogy a termonukleáris háború nem kíméli meg a kapitalista társadalom uralkodó osztályait sem. A békés egymás mellett élés politikája megfelel a nagy monopóliumok és a szoldateszka főkolomposainak kivételével az egész emberiség létérdekeinek.” Az államok közötti békés egymás mellett élés elvének a nemzetközi kapcsolatokban való meggyökereztetésére irányuló gyakorlati tevékenységében a Szovjetuniónak le kellett küzdenie azt az ellenséges magatartást, amelyet a tőkés országok tanúsítottak a szocializmussal szemben. Ez az ellenséges magatartás a nemzetközi Gromiko Szíriába utazott Andrej Gromiko, az SZKP PB KB tagja, külügyminiszter szombaton rövid baráti látogatásra Damaszkuszba utazott. Gromiko a. Szíriái Arab Köztársaság vezetése meghívásának tesz eleget. A repülőtéren Andrej Gromikót Arvid Pelse, az SZKP KB PB tagja, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára és más hivatalos személyiségek búcsúztatták, köztük volt Szíria moszkvai nagykövete is. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton kora délután Szíriái látogatásra Damaszkuszba érkezett. A vendéget Dzsámit Saja gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes fogadta. Iszlám Köztársaság vagy monarchia? Irán válaszúton Khomeini ajatollah, az iráni forradalom vezetője szombaton reggel ismét arra szólította fel az ország lakosságát, hogy szavazzon az Iszlám Köztársaságra. A rádióban elhangzott üzenetében Khomeini „sorsfordulónak” nevezte a március 30-ra kiírt, a jövőbeni államformáról dönteni hivatott referendumot. Hangoztatta: a forradalomnak csak akkor van értelmeha a nép az Iszlám Köztársaság mellett szavaz. Ez pedig bizonyos, mert — mint megfigyelők rámutatnak — a másik alternatíva a már megdöntött monarchia lenne. Az iráni hatóságok szombaton a rádión keresztül ismételten felszólították a rejtőzködő Savak-ügynököket, illetve a hírhedt és szétvert császári gárda volt tagjait, hogy legkésőbb március 30-ig szolgáltassák be fegyvereiket. Ellenkező esetben „súlyos következményekkel” kell számolniuk. Holnap írják alá az egyiptomi—izraeli szerződést Kairóban biztonsági okokból nem tették közzé Szadat elnök Washingtonba indulásának időpontját. Az egyiptomi elnök a késő esti órákban érkezik Washingtonba. Begin izraeli kormányfőt — aki péntek óta New Yorkban tartózkodik — vasárnapra várják az Egyesült Államok fővárosába. A békeszerződés ünnepélyes aláírását — mint ismeretes — hétfőn tartják. Az addig hátralévő időben Washingtonban folytatódnak a miniszteri szintű amerikai —izraeli—egyiptomi tárgya- lások néhány, még tisztázandó kérdésről. (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak a Külügyminisztériumban Pullai Árpád közlekedés- és pontaügyi miniszter, valamint a portugál külügyminiszter magyar— portugál kereskedelmi-ten- gerhajózási együttműködési megállapodást írt alá. A két ország kölcsönösen előnyöket biztosít egymásnak a .kikötői áruforgalomban, bővíti a magyar—portugál hajózási kapcsolatokat, s segítséget nyújt a két ország között növekvő áruforgalom vízi úton való zavartalan lebonyolításához. Az egyezmények aláírásánál jelen volt Nagy János, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt dr. Jósé Manuel Villas Boas, dr. Alexandre Lencastre da Veiga, a portugál külügyminisztérium gazdasági ügyek főigazgatója és Fernando Deliim Mario Lopes Vieira, a Portugál Köztársaság budapesti nagykövete, valamint a portugál elnök kíséretében hazánkban tartózkodó delegáció több tagja. küzdőtéren jelentkező másiik, ellentétes tendenciát tükrözte. Rendkívül világosan fejezte ki ezt annak idején Winston Churchill, amikor azt hirdette, hogy bölcsőjében köll megfojtani a forradalmat. Ennek a tendenciának a létezését és fejlődését nem nehéz nyomon követnünk a kapitalista és a szocialista országok közötti kapcsolatok egész története folyamán. Az imperialista államok intervenciója a fiatal szovjet állam ellen, a japán szoldateszka számos provokációja, a hitleri Németország háborúja a Szovjetunió ellen, a szocialista országok ellen folytatott hidegháború évei, a „visszavetés”, a „feltartóztatás”, az „erózió” doktrínái, a propaganda „békés” eszközeivel folytatott fellazítási kísérletek mind-mind enre utalnak. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének a Szovjetunió által fölvetett és következetesen védelmezett elve nem talált azonnal és mindenütt elismerésre és nem vert rögtön gyökeret a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában. Mindamellett az az állhatatosság és következetesség, amelyet a Szovjetunió és más szocialista országok politikájuk megvalósításában tanúsítottak, továbbá a nemzetközi erőviszonyok megváltoztatása a tőkés országok sok reálisan gondolkozó politikusát meggyőzött airrói, hogy át kell rendezni az államok közötti kapcsolatokat, mégpedig éppen a békés egymás mellett élés elve alapján. Az a gyakorlat, ahogy a Szovjetunió a hatvanas—hetvenes években kétoldalú kapcsolatokat fejlesztett ki sok nyugati állaimmal, — az Egyesült Államokkal, az NSZK-val, Franciaországgal, Olaszországgal, Angliával, Finnországgal, a skandináv országokkal, — jó alapot teremtet ahhoz, hogy a békés egymás mellett élés elve szilárdan gyökeret eresszen a nemzetközi politikában. Az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi konferenciája megállapította, hogy a békés egymás mellett élés elve a hetvenes évek közepén az államközi kapcsolatok vezető irányzatává lett. A nemzetközi imperializmus stratégiája és a békés egymás mellett élés politikája azonban korántsem valamiféle konfliktusmentes állapot. A harc középpontjában álló feladat: a háborút kiiktatni az emberi társadalom életéből, és ezen az úton haladva, biztosítani a szocializmus, a kommunizmus felépítésének legkedvezőbb nemzetközi feltételeit. Ahogyan Lenin tanította: a harc formája változhat — és állandóan változik is —, de a harc lényege és osztálytar- talma semmiképpen sem változhat mindaddig, amíg ellentétes érdekű osztályok léteznek. I J íWiTH1I I ‘Jil >!•j I 1 I » I V lill >111 __A A
