Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-24 / 70. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. március 24. Eanes portugál elnök Budapestre érkezett SZOVJET ÉLET Sínek a hágón túl Kommentár A „párizsi menet" P árizs pénteken korán ébredt. Az ország minden részéből már hajnalban megindultak a föllobogózott különbuszok és -vonatok a francia főváros felé, hogy csatlakozzanak a fémmunkások nagyszabású tiltakozó felvonulásához. A „párizsi menetet” ezúttal — nem először a francia munkásmozgalom történetében — az elbocsátások, néhány kohászati üzem bezárása és általában a munkanélküliség ellen hirdette meg a legnagyobb francia szakszervezeti szövetség, a CGT. Az elbocsátás réme egyre több francia munkást fenyeget, elsősorban a kohászok körében okozva nyugtalanságot. A Közös Piac bizottságának legutóbbi döntése alapján ugyanis vissza kell fogni az acélipar termelését, s ennek következménye, hogy sok francia kohót leállítanak. Sok olyan üzemet készülnek bezárni, amelyet nemrég hatalmas beruházásokkal építettek. A munkanélküliség tehát a francia dolgozók legfőbb gondjává lépett elő. Napjainkban már 1,8 millió munkanélküliről írnak a párizsi lapok, megállapítva, hogy egy év alatt 242 ezerrel nőtt az elbocsátottak száma. A francia kommunisták nemrég hétpontos javaslatot terjesztettek elő a szociális és a gazdasági hanyatlás megakadályozására. Ebben sürgetik, hogy a kormány hozzon intézkedéseket a belső fogyasztás fellendítésére, a közmunkák és a szociális beruházások növelésére, a munkaidő és a nyugdíjkorhatár csökkentésére, új munkaalkalmak .teremtésére. Ügy tűnik, az idei tavasz a munkásmegmozdulások jegyében telik Franciaországban. Március 7-én Denain fémipari központban valóságos utpai harc tombolt a rohamrendőrök és a sztrájkoló munkások között, akik a fémipari központ bezárása ellen tiltakoztak. A pénteken rendezett „párizsi menet” ismét a gazdasági élet vissszás- ságaira irányította a francia közvélemény figyelmét. Gy. D. (Folytatás az 1. oldalról) társasági elnök különgépe. A gépből kilépő vendégeket Losonczi Pál és felesége, Púja Frigyes és Csaba Ferenc üdvözölte. A díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett a Portugál Köztársaság elnökének, majd felcsendült a portugál és a magyar himnusz. Közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a portugál államfő tiszteletére. Antonio dos Santos Ramalho Eanes, Losonczi Pál társaságában ellépett a díszzászlóalj előtt, s köszöntötte a katonákat. Űttörők virágcsokrokat nyújtottak át a portugál köztársasági elnöknek és feleségének. A portugál államfő ezután üdvözölte a fogadására megjelent magyar közéleti személyiségeket és a diplomáciai testület tagjait. Az ünnepélyes fogadtatás a díszzászlóalj díszmenetével fejeződött be, majd a köztársasági elnök és kísérete, vendéglátói társaságában rendőri díszmotorosok kíséretében szállására hajtatott. Antonio dos Santos Ramalho Eanes és kísérete délután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Trautmann Rezső, Szépvölgyi Zoltán, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Csaba Ferenc, Sipos Károly alezredes, a budapesti helyőrség parancsnokának helyettese, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. A koszorúzást követően Losonczi Pál és Antonio dos Santos Ramalho Eanes megbeszélést folytatott a Parlamentben, majd megkezdődtek a magyar—portugál hivatalos tárgyalások. Magyar részről jelen volt Púja Frigyes, Bíró József, és Csaba Ferenc. Portugál részről jelen volt Joao de Freitas Cruz, Rodrigo Manuel Sousa e Castro, dr. Abel Repolho Correia és Fernando Delfim Maria Lopes Vieira. A felek áttekintették a két ország kapcsolatainak alakulását, a gazdasági együttműködés eredményeit, a fejlesztés további lehetőségeit, s véleményt cseréltek a kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdésekről. Antonio dos Santos Ramalho Eanest a béke és a nemzetközi együttműködés erősítésében, a Magyar Népköz- társaság és a Portugál Köztársaság baráti kapcsolatainak fejlesztésében szerzett érdemei »elismeréseként a Magyar Népköztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki az Elnöki Tanács. A kitüntetést Losonczi Pál az Országház Munkácsy-termében nyújtotta át a portugál államfőnek. Ezt követően Antonio dos Santos Ramalho Eanes átnyújtotta Losonczi Pálnak a Portugál Köztársaság legmagasabb kitüntetését, a Don Henrique nagy nyakék Érdemrendet. A kitüntetések átadásánál jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Púja Frigyes, Bíró József, Csaba Ferenc, valamint a portugál elnök kíséretének több tagja. Losonczi Pál ezután díszvacsorát adott Antonio dos Santos Ramalho Eanes tiszteletére az Országház vadásztermében. Részt vett a vacsorán Lázár György, Trautmann Rezső, Katona Imre, Púja Frigyes, Bíró József, Markója Imre, Szépvölgyi Zoltán, valamint a politikai, a kulturális és a gazdasági élet több más vezető személyisége. A vacsorán részt vettek a portugál államfő kíséretének tagjai is. A díszvacsorán Losonczi Pál és a portugál elnök pohárköszöntőt mondott. Losonczi Pál örömét fejezte ki, hogy Antonio dos Santos Ramalho Eanes személyében első alkalommal köszönthetünk portugál köztársasági elnököt Magyarországon, majd így folytatta: — Nagyra értékeljük az ön hazájában bekövetkezett történelmi jelentőségű változásokat, amelyek új távlatokat nyitottak az ország felvirágzásához. őszinte elismerésre talál nálunk a portugál nép törekvése, hogy társadalmát fejlessze, tovább haladjon a politikai, a gazdasági, a szociális és a kulturális fejlődés 1974-ben megkezdett útján. — Országaink társadalmi rendszere különböző. Ez azonban nem akadályozhatja meg azt, hogy a más népek iránt érzett tisztelet és megbecsülés jegyében, a békés egymás mellett élés szellemében keressük az együttműködés lehetőségét. Kormányunk arra törekszik, hogy továbbfejlessze és elmélyítse a kölcsönösen előnyös együttműködést a Portugál Köztársasággal. A továbbiakban hangsúlyozta : — A Magyar Népköztársaság ezután is minden tőle elvárható erőfeszítést megtesz az emberiség békés jövőjének biztonságáért, az enyhülés elmélyítéséért, a helsinki záróokmány ajánlásainak maradéktalan végrehajtásáért. — Találkozásunk jó alkalmat nyújt arra, hogy tovább keressük azokat a pontokat, amelyek összekötnek bennünket, és elősegíthetik kölcsönösen előnyös kapcsolataink fejlesztésének meggyorsítását — mondotta, majd a Portugál Köztársaság elnöke és felesége, a portugál vendégek egészségére, a magyar—portugál kapcsolatok fejlődésére, a portugál népre, a békére emelte poharát. Antonio dos Santos Ramalho Eanes emlékeztetett azokra a történelmi eseményekre, amelyek népeink és országaink kapcsolatának normalizálását lehetővé tették. Hangsúlyozta: — Az 1974. április 25-én kezdődött demokratikus forradalom adott először lehetőséget arra, hogy Portugália felszámolja nemzetközi kapcsolataiban politikai elszigeteltségét, amely megakadályozta a portugál nemzetet abban, hogy nyílt kapcsolatokat építsen ki a világ minden népével. Portugália jelenlegi külpolitikájának alapvető irányvonalát vázolva egyebek között elmondta: — Helsinki azért volt fontos, mert a népek és az államok közeledését erősítette meg. Olyan lépés volt, amelyet — a nemzetközi politikai gyakorlattal összhangban — folytatni kell, beleértve a vállalt kötelezettségek megvalósítását elősegítő új egyezményes kapcsolatok fejlesztését is. A két ország kapcsolatairól szólva hangsúlyozta: — Az országaink közötti együttműködéshez kedvezőek a feltételek. A területi és történelmi hasonlóságok is hozzájárulnak, hogy a kölcsönös előnyök alapján országaink tovább közeledjenek egymáshoz. A Magyarország és Portugália által aláírt különböző egyezmények csak kezdeti lépések, s ezeket a közeljövőben minden bizonnyal újabbak követik. A portugál elnök Losonczi Pál és felesége egészségére, s Magyarország felvirágzására emelte poharát. A Bajkál—Amur vasúti fővonal építői egy évvel á kitűzött határidő előtt befejezték a sínek fektetését az Ir- kutszki területre eső szakaszon. A Davan-hágót megkerülve, egy 16,5 kilométeres ideiglenes vonalat is építettek, mivel a hágót átszelő alagút csak később készül el. Autóbuszunk lassan kapaszkodik fel a hegyre. Csodálatos panoráma tárul elénk: a Bajkál-hegység, melynek csúcsait fehér hósapkák borítják. — Látják azt a sötét foltot — hívja fel a figyelmünket Valerij Szkurszkij, az építő-szerelő vonat vezetője, az egyik csúcsra mutatva. — Ott van a 6,7 kilométer hosz- szúra tervezett baj káli alagút nyugati bejárata. Az alagút elkészültével a vonat átszeli a csúcsok közti szűk szorost és 700 méteres tengerszint fölötti magasságban eltűnik a hegy gyomrában. Az alagút épül. A Komszomol 60. évfordulóján találkozott az irkutszki és a burját építőbrigád a Davanon. Ezzel újabb láncszemeket kötöttek össze a fővonalon, hogy tovább hatoljanak kelet felé, Csarához és az udokáni rézlelőhelyhez. Davan határt képez az Irkutszki terület és a Burját Autonóm Köztársaság között. A vasútvonalnak a Bajkálon túli, 550-edik kilométerkőnél lévő szakasz (a BAM egyik legnehezebb része), a legnagyobb szabású építő-szerelő munkák színhelye. Három föld alatti folyosót kell kialakítani a nagy szibériai part menti hegy fokaiban, majd a csaknem 16 kilométeres Észak-Mujszki alagút következik. Az itt dolgozó építőcsoportok munkájának összehangolására Szevero- bajkálszk városban állandó operatív csoportot szerveztek. A vasút már működő szakaszai hatékonyságának szemléletes példája Kunyer- ma, a hágó előtti utolsó állomás. — Szeptember 1-től, amikor megérkezett ide az első szerelvény, — meséli az állomás vezetője, — egy hónap alatt sok ezer talpfát, sínt és APN) más rakományt szállítottak át itt: több mint háromszáz nehéz tehervagont fogadtunk. E szállítások gépkocsikkal történő lebonyolításához mintegy kétezer tíztonnás teherkocsira lett volna szükség. Az irkutszkiak és a Burjátföldről érkezettek együtt dolgoztak az ideiglenes szárnyvonalon, egyszerre három helyen. A hegycsúcson Alekszandr Tomilov brigádja serénykedett. — Mi a részegység-összeszerelő bázishoz tartozunk, de amikor megtudtuk, hogy a Davannál szakmánkbeliek- re van szükség, valamennyien ideutaztunk — mondja a brigádvezető. — Közösen dolgoztuk ki a sínfektetés optimális ütemtervét. ... Az autóbusz megáll a hágó csúcsán, ahol egy útjelző tábla nyilai az Irkutszki terület, illetve a Burját ASZSZK felé mutatnak. Az új vonalon átrobogó első szerelvény éles füttyel adja hírül, hogy új nap kezdődött Észak-Bajkál életében. Hídépítés a Bajkál—Amur vasúti fővonalon. (Foto: KONZULTÁCIÓ A békés egymás mellett élés gyakorlata napjainkban 8. Szerintük a humanizmus olyan általános társadalmi folyamat, amelyben az ember az osztályérdekeket mellőzve fejleszti az emberi jót, az ember iránti szeretetét, uralkodik a természet felett, és „szabadon” termeli az anyagi javakat. Ez a felfogás javarészt megegyezik a társadalmi hal'adás burzsoá értelmezésével Nem véletlenül. Mindkét álláspontnak közös társadalmi alapjai vannak: a tőkés árutermelő tár-adalom viszontagságai, az uralkodó osztály korlátolt osztályszemlélete — pontosabban szólva: az uralkodó osztály a saját érdekeit általános társadalmi érdekeknek minősíti. Ezek az álláspontok nemcsak helytelenek, hanem tudatosan burkolt formájuk miatt veszélyesek is — mind a kapitalizmusban élő dolgozókra, mind a szocializmusra nézve.' Nekünk ... megvan a magunk hatalmas fegyvere a burzsoá ideológia elleni harcban: a marxizmus—le- nimzmus ideológiája. Erejét jól ismerjük. Látjuk, hogy eszméink mindinkább elterjednék a tömegek között. Ma jobban, miint eddig bármikor, emlékeznünk kell L< - ninnék arra a figyelmeztetésére, hogy a kommunisták ideológiai munkájának bármiféle gyengülése, á tőle való bájmiféle eltávolodás a burzsoá ideológia befolyásának erősödéséhez vezet — mondotta Brezsnyev elvtárs a kommunista és munkáspártok 1969. évi tanácskozásán. Az eddigiekben szóltunk a nemzetközi imperializmus stratégiájáról, s arról, hogy harcolni kell ellene. Meg kell ezt tennünk a békés egymás mellett élés további fenntartása érdekében. Mit is takar a békés egymás mellett élés fogalma? A békés egymás mellett élés problémája a maga sokféle, az államközi kapcsolatok és az ideológiai harc különféle területeit érintő vonatkozásában a hatvanas évek nemzetközi kapcsolataiban talán az egyik, legegyszerűbb igazság lett, ugyanakkor azonban a polgári ideológusok és propagandisták — szándékosan vagy tudatlanságból — fölöttébb bonyolulttá tették. A békés egymás mellett élés mindenekelőtt a két világ — a szocialista és a tőkés világ közötti kapcsolatok elveinek, a külpolitikai irányvonalak kialakításához és gyakorlati megvalósításához szükséges legfontosabb alapoknak, bizonyos mértékben pedig annak a metodológiának a kérdése is, ahogyan a más országokhoz és népekhez fűződő kapcsolatok fejlesztését megközelítik. Ez a probléma természetesen azonnal jelentkezett, mihelyt megalakult a világ első szocialista állama, mihelyt fölmerült a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok meghatározásának a kérdése. A békés egymás mellett élés problémája az utóbbi évtizedben szembeszökően időszerűvé vált. Számos különböző'jellegű tényező folytán, amelyeknek hatására a tőkés országok és a szocialista országok kölcsönös kapcsolataiban minőségileg új mozzanatok jelentkeztek, megnőtt az érdeklődés a békés egymás mellett élés, mint a nemzetközi kapcsolatok további fejlődésének legfőbb útja iránt. Másfelől viszont fokozták támadásaikat a békés egymás mellett élés elve ellen azok, akik ellenzik az enyhülést, a biztonság és az együttműködés rendszerének kialakítását a nemzetközi színtéren. Mindez együttvéve olyan szoros csomóvá teszi a békés egymás mellett élés elvét, amely körül éles harc bontakozik ki. A békés egymás mellett élés lenini koncepciója abból indul ki, hogy ennek a problémának két, egymással kölcsönösen összefüggő oldala van: az ideológiai harc folytatása mellett — ez az osztálytársadalomban a különböző osztályok ideológiai párharcának objektív folyamata — lehetséges és szükséges a békés egymás mellett élés kapcsolatainak államközi szinten való kialakítása. Az államok közötti békés egymás mellett élés elvének közvetlen megalkotója és hirdetője Vlagyimir Iljics Lenin, aki ott állt azoknál a forrásoknál, ahol a világ első szocialista államának külpolitikáját kialakították. Lenin írta meg, s a szovjetek II. összoroszországi kongresszusa fogadta el 1917. november 8-án a békéről szóló dekrétumot; ez adta ténylegesen az első, összefoglaló kifejtését ennek az elvnek, amely az évek folyamán mind erősebbé vált, s szilárdan gyökeret vert a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában. A békés egymás mellett élés politikájának igen fontos jellemzője volt, hogy egyaránt magába foglalta az egyes konkrét területen való együttműködést azokkal a burzsoá államokkal, amelyek késznek mutatkoznak arra, hogy bármiféle társadalmi, nemzeti, földrajzi vagy más jellegű diszkrimináció nélkül normális kapcsolatokat tartsanak fenn más államokkal, valamint azt is, hogy határozottan visszautasította az imperializmus terjeszkedő, ellenforradalmi kísérleteit. „Mi nem hagyjuk magunkat szerződésekkel behálózni. Mi elvetjük -mindazokat a pontokat, amelyek rablásokról és erőszakról szólpak, de örömmel elfogadjuk mindazokat a pontokat, amelyek a jószomszédi viszony feltételeit és a gazdasági megállapodásokat tartalmazzák, ezeket nem vethetjük el.” — jelentette ki Lenin a szovjetek II. összoroszországi kongresszusán elmondott záróbeszédében. Az a kemény harc, amelyet a békés egymás mellett élés elvének a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolataiban való meggyökereztetéséért folytat, 1917 óta mind a mai napig a Szovjetunió külpolitikájának kulcsproblémája. Ez az elv a szovjet külpolitikai céljaiból következik. Az SZKP XXIV. kongresz- szusán hangsúlyozottan megállapították: „A szovjet külpolitika célkitűzései . .. abban foglalhatók össze, hogy a többi szocialista országgal együtt biztosítsuk a kedvező nemzetközi feltételeket a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez; erősítsük a szocialista országok egységét és összeforrottságát, barátságát és testvériségét; támogassuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat és sokoldalúan együttműködjünk a fiatal fejlődő államokkal; következetesen védelmezzük a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét, határozottan visszaverjük az imperializmus agresszív erőit, megmentsük az emberiséget egy új világháborútól,” A Szovjetunió mindig is következetesen és állhatatosan törekedett arra, hogy a más társadalmi rendszerű államokkal való kapcsolatait a békés egymás mellett élés alapjára építse, a nemzetközi problémákat békés úton, fegyver alkalmazása nélkül oldja meg. Pontosan követhető ez a vonal minden olyan fontos dokumentumban, amely kapcsolatban áll a külpolitikával, kezdve a szovjet állam első külpolitikai aktusával. (Folytatjuk)
