Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979. március 18. Gondolati és dekoratív kiállítás Magyar grafika 1978 Kilencvenöt grafikus alko­tásai töltik meg a Magyar Nemzeti Galéria földszinti termeit. Képzőművészetünk e legdinamikusabb és leg­egységesebb ágának sokféle virága. Mert sokoldalú ez a grafikai tárlat, majdnem olyan sokoldalú, ahányan ki­állítanak. Hiszen képviselve van itt majd minden mű­vész. A mai nagy öregek régi fényükk«l ragyognak. A mai középnemzedék tagjai — hí­ven korábbi igazságaikhoz — saját megújhodásukkal. S a .fiatalok merész képzeletük­kel, kibontakozott tehetsé­gükkel. Van aki historizál, mások mesebeli, mondái ala­kokkal töltik meg lapjaikat, ki nosztalgikus — de nem a múltat visszasiratván, hanem kincseit őrzi —, ki szimbólu­mokban fogalmazza mondan­dóját. Egyiküket a vonal hajlékonysága, a másikukat a tömbszerű építkezés bűvö­li el. Ki művesen munkálja . Dccsi Ilona: Magányosan meg lapjait, ki a tömbök nagyvonalúságával tölti meg. Gondolati és dekoratív ez a grafikai kiállítás. (Olykor idegen hatásoktól sem men­tes.) Humor és szatíra, élet­kép és fantázia, líra és elide­genedés. vallomás és tiltakn­Csohány Kálmán: Cigánydalok zás, ünneplés és torz érzések jelennek meg. S amilyen sokfajta témá­ban, tartalomban, mondani­valóban a magyar grafika, ugyanolyan sokféle techniká­val élnek alkotói. Képeink a kiállításról adnak ízelítőt. Feledy Gyula: Illusztráció Kopasz Márta: AlKrftó'tio Varga Nándor Lajos: Farsang Sándor: Kompozíció Konta József arcképe Mente Rózsa a csirkeüzem­ben dolgozott a szalagnál, pörkölte a mellmagasságban elvonuló csirkedögöket, vagy belezett, boncolt, mérte a porciók súlyát, csomagolt — mikor hová állították. Szép lány, ahogy a csirkeüzem asz- szonyai mondogatták, szép, akár az anyja volt lánykorá­ban, őt is a szeme tette szép­pé, a szénszínű, sötét izzású szeme, amelynek tükrében titkok remegtek. Egy dél­után, hazafelé menet, megállt a Mihókék épülő háza mel­lett, pedig soha azelőtt nem érdekelte a házépítés, nézte az elmélyülten dolgozó segé­det és egyszercsak felneve­tett. A mester hamarabb észre­vette a lányt, mint a segéd­je, oldalba is bökte a fiút: „Nézd már. kiesik az a szép szeme!” Nagy István meg­nézte magának a lányt és olyasmit látott a szénfekete szemekben, amitől félnie kel­lett. Letette a vakolókanalat és csak bámult. A mester sa­játosan értelmezte a dolgot: „Menj csak — mondta —, dörgöld meg. ahol a legjob­ban viszket neki!” A segéd hazáig követte a lányt, ha az megállt, megállt ő is, így ha­ladtak lassan a behavazott csatornaparton, majdnem a zsilipig. Rózsa visszanézett, aztán beszaladt egy régi, sa­létromfoltos házikóba. Napokig kísérgette így, messziről a lányt, mindig be­tartva a kettejük közötti tá­volságot. A mester csak ne­vette: „Néma gyereknek any­ja se érti a szavát!” Nagy Ist­ván nem akart semmit mon­dani. Ezeken a délutáni sé­tákon, amikor Rózsa mögött haladt a kőrisfákkal szegé­lyezett csatornaparton, elgon­dolta magának a jövendőt. Eljegyzés, levágnak két libát, a gyűrűket megveszik az öre­gek, esküvő, menyasszony­tánc, a mester is eljön, be­dob a kalapba vagy kétezer forintot; odaköltöznek az öregekhez, a tisztaszobába, Rózsa gyereket szül, fekete szemű kislányt, Arankának fogják nevezni és este, ha a kislány már elaludt, halkra fogva bekapcsolják a régi te­levíziót, nézik a szürke ké­peket; sötét ruhás emberek kezelnek, aláírnak, szerződ­nek, békét kötnek, tárgyal­nak, ismeretlen rendeltetésű gépek zúgva forgó alkatrészei előtt szocialista brigádelnö­kök beszélnek bizakodva, a híradó után egy megnyerő külsejű felügyelő elfogja a soron lévő gyilkosokat; aztán leoltják a villanyt és össze­bújnak a nagy, levendula szagú családi ágyban, amely­ben még a Tatáék aludtak, amíg értük nem jött a fekete furgon. Szép lesz, jó lesz. Ad­digra már sokat fog keresni, segédei lesznek, mert kell az építőmunkás, mindenki új házat rakat, garázsosat, mandzártszobával a tető alatt, s a tetőkön négy felé forduló alumíniumantennák szúrkálják a felhőkkel tele­aggatott eget. A Mihókék házát hamar felhúzták, segítettek az ács­nak megcsinálni a gerendá- zatot, Mihókék szalmavirág­ból fontak koszorút, pálinka is volt, bor is, a mester ren­desen leitta magát, ékelő­dött: „Te, Pista valid be, mit raktál ebbe a falba, mert valamit kellett, hogy bele­rakjál, különben nem állna ilyen faszályosan, mi?” Rózsa éppen akkor lépkedett el a ház előtt, lassított, várva a megszokott kíséretet. Nagy István elfordította róla a te­kintetét. „Menj már!” — nó­gatta a mester. — „Vagy arra vársz, hogy cikkcakkban pi­sái jón utánad?” Rózsa to­vább indult a csatornapart felé vezető úton, hátra-hátra fordult. Nagy István nem né­zeti utána. Az artézi kútnál megint megjelent a keszeg­forma, posztókabátos öreg­ember, s noha a kútnál most nem álltak mások, ő mégis maga mellé tette a piros kannát, engedelmesen vára­kozott, míg szürkülni kezdett, s a tetőkre hasalt a palaszínű, réstelen ég. Horváth Péter MEGYÉNK TÁJAIN Eperjeske Egy kis cereferére. tavaszt csalogatni ki­jönnek a kapualjba, szót váltani szomszéd­dal, idegennel az idősebb emberek. Ügy mint az időt űző Péter Borbála néni. sötét surc- ban. Hetvenkettedik esztendeje él itt a Kos­suth Lajos út 1. szám alatt. Most már egye­dül. A nagy ház kong az ürességtől. Csak ak­kor van benne kacagás, ha jönnek az uno­kák. Most is őket várja. Fűtetlen szobába kíséri a szomszédot. Halász Lajos nyugdíjast, akivel szót váltott, s bennünket kísérőmmel. Esik Bélával, az eperjeske—tiszamogyorósi Alkotmány Tsz i párttitkárával. Festett bútorok, magasított ágy, a két ablak között kanapé. Ügy emeli fel ülésének tetejét, mint kincset rejtő ládi- kóét. És valóban kincs az, ami elénk tárul. Fehér ágyneműk, térítőkkel, paplan-, párna- és dunnahuzatokkal van tele. Faggatom G. Péter Borbála nénit, meg Halász Lajost, szerintük miről híres Eper­jeske? Mit tudnak történetéről? Elsőként a tűzvészt említik, amiről ők is csak hallot­tak. 1841-ben pusztította a falut. Aztán a régi földbirtokosokat, a cselédség világát . ;$éz)k..HI,U , y; olt fold birtokos gróf Forgách iLrászló: ésrörökösei: „Jáartnjí Tibor, Jármy Imre. És most miről híres a falu? Borbála néni az almautat említi elsőként. Nincs por. sár, mint régen. Tisztán juthat be az ember a házba télen-nyáron. Ez az út szinte megvál­toztatta az egész község életét. Kik most a „földbirtokosok”? „Az egész falu, meg ami­óta egyesültünk, a tiszamogyorósiak is. Ne­ves a mi falunk a burgonyájáról, meg a nagy rendező pályaudvarról, ami nem régen épült meg." Halász Lajos hozzáteszi: „És fia vala­mikor Forgách grófról emlegették a falut, most Gonda Béla miatt keresnek meg ben­nünket holland, francia, osztrák szakembe­rek is.” Nagy Sándor volt az almakirály. Teich- mann Vilmos, a Szász-Svájcból erre az is­tenverte homokra lelt tudós a gülbaba. a kisvárdai rózsa és a többi neves burgonya­fajta nemesítője. Nem hozzájuk hasonlítva, de tanítványuk volt Gonda Béla. az eperjes­ke—tiszamogyorósi tsz elnöke. Nézték őt fél- nótásnak, megszállottnak, beképzeltnek, nagyratörőnek, akarnoknak. Egy biztos: akart s akar mindig valami újat, ami a köz javát szolgálta. Gonda Nagy Sándor tanítvá­nya volt. Hű maradt az almához. Csak nem úgy, mint mestere. Abban az időben Eperjes- kén Gondáék kertjében volt a megyében az első törpe almás. Ö telepítette. „Az apám, amikor meglátta váltig hajtogatta: nem lesz ebből fiam alma soha.” Ez 1957-ben történt. Gondát igazolták az eredmények. Az 1598 ölön, a 6 éves almás 470 mázsát termett. De ,volt olyan esztendő is, amikor 547 mázsát szüretelt. És ebben utolérhetetlen volt.. S bár nem ismerte el kertésznek Gondát Nagy Sándor, busszal, kocsival szervezte e kertbe a láto­gatókat. Jöttek Fényeslitkéről, Nyírtassról, Vajáról, Dögéről. Sokszor alig fértek már. „Jó. meg szép ez a látogatás, örülök is. Csak egyet kérek: a fólia alatti kísérleti almák­hoz ne nyúljanak.” Egy szem sem maradt belőlük! így terjedt a Gonda-féle metszés. Ez volt az első bemutatókert a jelentős új­fehértói kísérleti telep mellett. öregek említették Gonda nevét. Öt kér­dezem. Szerinte miről híres Eperjeske? „Hat évvel ezelőtt arról volt híres, hogy ez volt a járás leggyengébb tsz-e. Mi a 147. helyről verekedtük fel magunkat a megyei tizenket­tedikre. Most erről híres. Ha az emberekben nem bízom, s ha az emberek nem bíznak a vezetésben, ez soha nem sikerülhetett vol­na." pusztuii. Még szerencse, hogy Gonda gondossága megelőzte a bajt. Korábban ébredt, mint. máshol. A balkányi, a nyírmadai és a nyír­egyházi állami gazdaságok mellett itt, s ak­kor kezdett kísérletezni a holland fajtákkal, amikor a magyar burgonyák leromlottak. Az első évben. 1973-ban itt produkálták a leg- ,magasabb termésátlagokat ezek a fajták. Hetáronként 420 mázsát adott a deziré és 5440 mázsával fizetett a jarla. Ekkor látoga­tott el Eperjeskére Czedewind úr. a holland kormány szaktanácsadója. „Én még olyan termésbecslést nem láttam, mint tőle. Volt egy kalapja. Eldobta a háta mögé, s amelyik tőre leesett, azt felástuk. Ezt tizenkétszer csinálta meg egy-egy táblában. És amikor megállapította az eredményt. így válaszolt: ezt az eredményt Hollandia egyetlen gazda­ságában sem tudták elérni. És jöttek az oszt­rákok, németek, lengyelek. Ellenőrizték, va­lóban így van-e?” Érkeztek a levelek az ország minden tá­járól. „Kedves elnök elvtárs! Néhány kiló vetőgumóra lenne szükségem." És küldték a pénzt is __zsákokat. - csomagoló- '-anyagokért.. Eperjeskén meg csörnágöllák ' &Nii8HáW£’TOTr> kincset. „És szerencsénk — mondja —. hogy a vezetők is megtanultak a szabolcsi emberek fejével gondolkozni. Ezért is van jövője a burgonyának." Rákérdeztem. Az idén mennyi burgonyát termelnek? Mosolygott. „Ugyan­annyit, mint tavaly." Majd hozzátette: „Csak azért, mert van egy új üzemág is: az erdé­szeti csemetekert, 50 hektáron." Lelemény, piackutatás, újítás. Évek óta hiánycikk az akác-, a tölgy-, és nyárfacse­mete országosan. És ő ezt tudja! Szabó1 cs- ban ezeket olcsóbban és jobb minőségben lehet előállítani. Eperjeskén már az export­jára is gondolnak és számolnak. Egy akác­csemete belföldön 1 forint. De az osztrákok hármat adnak érte! És korlátlan mennyiség­ben igénylik. Esik. a párttitkár „árulta el", hogy a mándoki temetőben „felfedezték" a mocsári tölgyet. Makkot szedtek! Ebből lesz a csemete. Tizennégy fafajtánk lesz. Biztos újdonság a piacon” — magyarázta a pár­titkár. 2700 ember életét, jövedelmét alakítja ez a közösség. 544 tagja van az egyesült terme­lőszövetkezetnek. 1974-ben egy munkanap .értéke 72 forint volt. Tavaly 153 forint. 1978- ban az egy tagra jutó jövedelem 36 ezer 600 forint. Száz, legalább 2 szoba, összkomfor­tos ház épült. Valóságos paloták. Nem hiány­aik belőlük már fürdőszoba sem. Emeletes házat épített Káté József, a cigányprímás. Ö a MÁV-nál átrakómunkás, felesége tsz- tag. Örömmel kalauzolt a villában, a sok szobában. Kátéról mondják, hogy másodál­lásban cigányprímás. Van lakodalom bőven, ahol felcsendül a hegedűje. Divat lett a KISZ-esküvő. Szabó Bertalanná (Jolánka néni): „Én sok eskü- ,vőn részt vettem. A KISZ-titkárunkén. Áros Borbáláén is. Nagy esküvő volt. Legalább 150 embernek terítettünk. A kollektíva saját pénzén hűtőszekrényt vett nászajándékként. Hogy mit főztünk? Felsorolni is sok lenne. Itt rendeztük a tsz-ben Kondrát Zsuzsa la­kodalmát is. Aztán a névadókat. Gépkocsik tucatja állt az udvaron.” Százötven személy­gépkocsi-tulajdonost számlálnak a két falu­ban. Tiszamogyoróson 25 személyes óvodát építettek saját erőből, társadalmi összefogás­sal. És amikor a eperjeskei rendező pályaud­var főnökének azt említem, alig találtam ide. hisz' erre még a madár sem jár, moso­lyogva válaszolja: „De idetalált a minisz­ter. Ott ült abban a székben, ahol most ma­Eperjeske határa Tiszamogyoróssal együtt 2400 hektár. Az elnök a bizalomról szólt. Mivel alapozta meg? Láttam én ezt az elnö­köt már kimerültén is. amikor éjszaká­kat állt a gáton. Zsákolt, mert meg akarták .menteni a falut, a búzát, a felbecsülhetetlen értékű burgonyakísérletet, ahol a legkivá­lóbb 54 holland fajta várta a bírálatot. Meg­mentették a gátat, de a kísérlet elpusztult. „Alámosta a víz, kipusztult. Biztosan sírtam életemben többször is, de kettőre emlék­szem. Egyszer, amikor apám vert meg, má­sodszor. amikor a burkonyakísérleti telep ki­ga.” Laikusként én csak a sok keskeny és széles vágányt láttam, s bámultam a karcsú rakodódaruk sokaságát. Kása József, a ren­dező pályaudvar főnöke közben azt magyaráz­ta, hogy Eperjeske Záhony Il-es kapuja. Itt érkezik be a Szovjetunióból a vasérc, koksz, faáru zöme. Innen kerül az átrakó pályaud­varra a sok áru. „Ez az almaállomás is. In­nen tavaly 8320 széles kocsiban indult útnak a szabolcsi janatán." így írják a történelmet az almaút men­tén. Farkas Kálmán KM VASÁRNAPI MELLÉKLET c Perei. László: Kerülő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents