Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
1979. március 18. i*tqéU** M ostanáig nem sikerült eldöntenem, melyik megszólítás illene önhöz legjobban? Nevezziem-e asszonyomnak, elvtársnőnek vagy édesanyának? Végtére is, ön mindhárom egyszemélyiben. Tudom, önnek is sokszor gondot okoz, melyik szerepét helyezze előtérbe a másik kettőivel szemben, \s minden törekvése az, hogy a három feladatnak tökéletesen eleget tegyen. Éppen ezért, gyakran elégedetlen önmagával. Esténként, amikor holtfáradtan beesik az ágyba, még sokáig fekszik álmatlanul. Ilyenkor is a másnapi teendők, tervek zsonganak a fejében. Egyre többet fáj a gyomra, mégis mind sűrűbben gyújt cigarettára, holott az orvos szigorúan tiltja ettől. Pedig önt ismerősei sikeres embernek tartják, és irigyei is akadnak. Harminchat esztendős mindössze, s máris egy fontos intézet laboratóriumát irányítja. Szakmai folyóiratokban publikál, tudományos kutatásokat végez, nemrégiben doktorált. S mindezt egy 10 éves kisgyerek édesanyjaként. Anyagi gondokkal sem kell küszködnie. Ön és férje közösen havonta több mint 10 ezer forintot keresnek. Két és fél szobás lakásuk tökéletesen berendezve, nemrégiben színes televíziót és automata mosógépet vásároltak. 4 éves Zsigulijukat most akarják eladni, mert néhány hónapon belül megkapják az új autót. Ezek ellenére ön sokszor elkeseredett. Gyermekkorában^ csodálattal tekintett édesanyjára, aki négy gyermekét végtelen türelemmel, szeretettel nevelte, s ma is mélységes tisztelettel tekint idős szüleire. Valaha ön arról álmodott, hogy három gyermeke lesz, még akkor is, ha édesanyjához hasonlóan, a csalód miatt sok mindenről le kell mondania. Amikor felajánlották önnek a laboratórium-vezetői állást, még di- lemmázott, hogy elfogadja-e, vagy vállalkozzon inkább a második gyerekre. De aztán felülikerekedett önben a becsvágy. Arra gondolt, ami amúgy is bántotta önérzetét, mégpedig, hogy egykori egyetemi évfolyamtársai kisebb képességgel is rég eljutottak idáig. A több fizetésre is szükség volt háztartásukban, hiszen a lakás rezsije, a bútorra felvett OTP-kölcsön akkori fizetésük felét emésztette fel. Ugyanakkor gépkocsira is gyűjtöttek. E zaklatott tempójú élet mellett persze nem tudták „betervezni” a második gyereket. Amikor kisfia testvérke után áhítozik, ingerlékeny lesz. Már arra sem jut ideje, hogy gyermeke mellé leüljön tanulni. Amikor pedig mégis számol vagy olvas vele, hamar elfogy a türelme és felemeli a hangját. Asszonyom — talán mégis egyszerűen így szólítom —, lássa be, hibázott, amikor mindent egyszerre akart elérni. Nem csoda, hogy bántja, hogy ön, anyagi jólétük ellenére, összkomfortos, elegánsan, pazar bútorokkal berendezett lakásában sem tudja azt a meghitt otthonosságot biztosítani egyetlen gyerme- kénék, amit önnek tudott adni annak idején az édesanyja, a falusi, földes szoba-konyhában, négy gyermek mellett. Tudom jól, hogy a diplomát nem azért szerzi 'meg valaki, hogy aztán egész életét a főzőkanál mellett töltse. Szakmai felkészültségéért, törekvéseiért, tudományos munkáiért becsülöm önt. Azt is tudom, hogy önnek, mint a -gyengébb nem képviselőjének sajnos még ma is többet kell bizonyítania az elismerésért. A labor vezetését sem bízták könnyen önre, mondván: nem biztos, hogy egy kisgyermekes anya el tudja látni ezt a feladatot. A sszonyom! A társadalom ma sokat vár el a nőktől, s önben megvan a képesség ahhoz, hogy az elvárásoknak eleget tegyen. Mégis azt tanácsolom, vegye le a válláról a terhek egy részét. Haszna lesz belőle önnek, családjának, munkahelyének, az egész társadalomnak. Vass Sándor nagyhalászi tanácselnökkel a falupolitiká A — Ha nem látnám, talán el sem hinném, hogy Nagyhalász Nagyközségi Közös Tanács és szerveinek működési szabályzata valóságos kisregény, kitesz 32 sűrűn gépelt oldalt. Ebből kellene kihámoznom, mit is csinálnak a tanácsnál. Röviden miként tudna erre válaszolni? — Valójában ami a születéstől a halálig az emberrel történik, ahhoz köze van a tanácsnak. Ez nem csupán a népesség alakulásával összefüggő változások rögzítését jelenti, hiszen munkánk túlnyomó részét a lakosság igényeinek kielégítése, az erre történő mozgósítás, szervezés adja. Az önkormányzati jellegből fakad, hogy választott testületünk legjobb belátása szerint dönt, ugyanakkor szakiigazgatási szervünk a lakosság, a különböző állami és társadalmi szervek segítségével hajtja végre a 81 tagú tanács, a „községi parlament” elhatározásait. Sokféle igény, érdek, határidő, anyagi és szellemi erő húzódik mindezek mögött, amit célszerűen rendszerezni, rendezni kell. 0 — Mit jelent ez konkrétan itt, Nagyhalászban? — Nagyhalász a lassan két éve hozzá tartozó Tiszatelekkel együtt valójában a Mága-hídtól Dombrádig, több, mint 20 kilométer „hosszú”, 8305 ember lakja, közigazgatási területe közel 8 ezer hektár, 2238 lakást tartunk nyilván. Ha elmondom azt is, hogy a tíz kilométerre lévő Tiszatelek körül még ma is jelentős tanyatelepülés — Csiba- rét, Érhát, Kétérköz, Kocoba — létezik, akkor érezhetőbbé válik, hogy bizony sokat kell itt talpalni az ügyek jó elintézéséért. A — Említette, hogy a „községi parla- w ment” a legjobb belátása szerint dönt az embereket érintő kérdésekben. Mi a biztosíték arra, hogy az ilyen döntés a legjobb Is lesz? — Választott testületünk összetétele az egyik garancia. A tanács 80 százaléka a zsákgyár és a tsz dolgozóiból áll, a többiek a különböző intézményeket, rétegeket képviselik. Persze, még egy jól felkészült testületet is félre lehet hangolni, ha a vezetők az előterjesztésben fals hangot ütnek meg. Mivel az igények nálunk is jóval felülmúlják a lehetőségeket, tanácsüléseink élénkek, olykor parázs viták színhelyei. Az igényeket közvetlenül a lakosságtól kisgyűléseken, tanácstagi beszámolókon, falugyűléseken gyűjtjük össze, a legközérdekűbbeket terjesztjük a tanács elé, de mindenkinek válaszolunk. A tanács gyakorta több variációból választja a legjobbat, tehát a döntés nem „eszi, nem eszi” alapon születik. A — Kétlem, hogy itt, Nagyhalászban minden tanácstag körömszakadtáig verekszik a választói érdekéért. — Almikor a két község egyesült, az első tanácsülések viharosabbak voltak: hova, mennyi fejlesztés jut, miért oda és miért éppen annyi. Aztán a tanácstagok jobban megismerték egymást, nőtt a bizalom, kiegyensúlyozottabb lett a légikör. Azt azért most sem mondanám, hogy a mi tanácsunk bólogattójánosok gyülekezete. Nemrég, a februári tanácsülésen például a belvízrendezési terv megvalósítását tárgyaltuk, arról döntöttünk, hol kezdődjék a munka. Egyik tanácstagunk azt a területet javasolta kezdési helynek, ahol az ismerőse telke van. Nyomban „leleplezték” a többiek, s a fontos munka másutt, ott kezdődik, ahol a belvíz a legtöbb lakást veszélyezteti. A — A tanácstagság: bizalom. Itt min- w denki megfelel a választók bizalmának? — Nem. Tavaly például több tanácstagunkkal kellett elbeszélgetnünk, mert elhanyagolta a dolgát. Itt kritikus emberek laknak, nem szépíthetik a szavakat, ha valami bántja őket. Legutóbb falugyűlésen mondta az egyik felszólaló, hogy az ő tanácsitagjuknak hiába jelzik a bajokat, nem képes semmit sem elintézni. Bár túlzott az illető és egy kicsit a saját érdekét igyekezett előtérbe helyezni, leültünk az érintett tanácstaggal beszélgetni, s a testület előtt hívtuk fel a figyelmét a felelősségteljesebb munkára. Egyébként nem tartunk mindenáron meg minden tanácstagot. Az elmúlt évben három tanácstagtól váltunk meg, mert nem feleltek meg választóik bizalmának. A — Gondolom, a testület tagjai nem csupán „vének tanácsa” módjára döntenek, hanem részt vesznek a végrehajtásban is. ennek fontossága. Mert ugye, a pénz mindig mindenhol kevés, vagy az is előfordul, hogy hiányzik a kapacitás, nincs kivitelező. A legtöbb településen ismerős dolgok ezek. Ilyenkor hívjuk segítségül a lakosságot, tanácstagjaink útján. Persze, vigyázunk, ne minden csip-csup ügy miatt mozgósítsuk a fél falut, hanem csali a fontos, sok családot érintőre. Azután jöl kell megválasztanunk az időpontot, mert például, ha a háztájibán sok a munka, akkor hiába várunk segítőket. Össze is kel.1 hangolni a munkát, hogy a különböző erők ne zavarjíák, hanem kiegészítsék egymást. Mi negyedévenként „vezetői megbeszéléseken” , egyeztetjük a programot. A — Társadalmi munkával azért mégsem w lehet megoldani mindent, a java a szakigazgatási szervekre, a tanács apparátusára vár. Ügy Is mondják: „azért fizetjük őket, hogy intézzék jól a falu ügyeit”. Intézik és jól? — Tavaly például 3018 ügyiratunk és határozatunk volt. Ezek zöme közvetlenül érinti a választópolgárokait, nem mindegy tehát,' hogy gyorsan és alaposan, avagy felületesen s ráadásul lassan végezzük-e munkánkat. A — Máris benne vagyunk a tanácsi w munka sűrűjében. Önök itt, Nagyhalászban tavaly csupa gyors és megfontolt határozatot hoztak? — Sajnos, nem. Különösen az építésigazgatásban fordult elő gyakran a 30 napon túli ügyintézés, amit csak részben ment, hogy még mindig túl sok kellék kívántatik például egy építési engedélyhez. Voltak aztán a szó teljes értelmében rossz határozatok is. Hozzá nem értő ember végezte el az építéskívítelezés ellenőrzését, s azokra is büntetést igyekezett kiszabni kontárkodásért, akik testvérüknek, szomszédjuknak segítettek, vagy éppen viszonozták a korábbi segítséget. Az ilyen „túlbuzgóság” rossz politikai hangúlatot szül, siettünk is jóvátenni a hibákat mielőbb. Az ilyen esetek személyi konzekvenciáit is levontuk! Igaz, pillanatnyilag még vb-titkár és műszaki főelőadó nélkül vagyunk, de ez is megoldódik hamarosan. ^ — Nehéz szakembert kapni a tanácsra? — Jó szakembert nem könnyű szerezni, de nem is lehetetlen. Most két tanácsakadémiát, egy számviteli főiskolát végzett dolgozónk van, az előadók érettségizettek. Ha kiegészülünk vb-titkárral és építési főelőadóval, a szakgárdánk tovább erősödik. Kell is, mert bizony nehéz a jogszabályok dzsungelében naprakész ismeretekkel rendelkezni. Erre törekszünk, amikor bekapcsolódunk a megyei tanács által már hagyományossá váló szakmai vetélkedőkbe. A lakossággal is igyekszünk szorosabbá tenni a kapcsolatot. Legnagyobb üzeműinkben, a zsákgyárban „üzemi ügyfélszolgálatot” rendszeresítettünk: ott a helyszínen intézzük az állampolgárok ügyes-bajos dolgait a hatósági bizonyítvány kiadásától az adófizetésig. TiszaA — Pedig gondjuk amúgy is akad elég. ^ Igaz-e, hogy ebben a tervciklusban Nagyhalászon jóformán semmi sem épült, minden az ötéves terv végére marad? — Ez most úgy hangzik, mintha itt* óriási mulasztások történtek volna a fejlesztésnél. Az igazság az, hogy a 45 milliós fejlesztést erre az időszakra ütemezték a felsőbb szervek. Jövő év végéig megépül egyebek között 12 célcsoportos lakás — az első ilyen típusú községünkben — gyári dolgozóknak, pedagógusoknak, orvosoknak. Óvodánkban 120 százalékos a kihasználtság, de így is az igényeknek csupán a felét tudjuk kielégíteni. Építünk egy 50 személyes újat. Nyáron kezdjük az óvoda mellett egy 8 tantermes iskola építését is, amit még a jövő év végén át szeretnénk adni. Ugyanitt épül meg a bölcsőde is. Ezeknek a gyermekintézményeknek közös kazánházat tervezünk, hogy így is olcsóbb legyen. Sajnos, az iskola — amelyre pedig égető szükség van,- hiszen jelenleg még a kultúrházban is tanítanak, Kecskés- és Homoktanyán pedig az alsó tagozat osztatlan — sök pénzt visz el, mert a hagyományos helyett vázszerkezettel épül. Sok minden kellene azonnal, mint minden hasonló községben. Illetlen dolog volna elődeimet bírálnom, de Nagyhalászon valahogy nehezen léptek sok mindenben. Tiszateleken például nemcsak szép kuitúrház van, de új járda minden utcán. Itt még sokáig kell erre várni, hiszen 20 kilométernyi a földút, se járda, se csatorna nincs sökfelé. — Jól tudja. A kuitúrház szolgál erre a célra. Pedig már régen lehetne, csak egy kis akarat kellett volna hozzá. Hamarosan felszabadítjuk a tanácsiháza indokolatlanul elfoglalt, tágas helyiségeit és végre lesz egy rendes termünk, s nem kell már az esküvői ceremóniához Tiszatelekről cipelni a lemezjátszót sem. Tudom, nem ezek a fő gondok, de egy kicsit azért még jellemzőek. ^ — Melyek hát a fő gondok? — Például a házhelyügy, amely a legtöbb hasonló községben egyre szorítóbb. Régebben készült Nagyhalász egy kissé utópisztikus, egyszerű rendezési terve, amit mielőbb felül kellene vizsgálni. Tudniillik, amikor az a terv készült, még a poros, egészségtelen kendergyár volt meg a faluban, s ezért a rendezési terv tágas védősávot írtelő a gyár körül. A kendergyár helyén ma már modern polipropilén üzem van, nem poros, nem koszos, de a védősáv — tabu! Oda nem lehet építési engedélyt adni, holott ez a község egyik exponált területe, sok gyári fiatal építkezne ott szívesen. Hiába kopogunk emiatt, még a terv felülvizsgálatával sem biztatnak bennünket belátható időn belül. Komoly dolog a rendezési terv, jól tudom, de az sem kevésbé, hogy nekünk nincs pénzünk, lehetőségünk telekalakításra, az építkezni szándékozók tábora viszont évről évre növekszik. — Vagy említhetem fő gondként a vízmüvet. Tavaly kezdődött az építése 26 millióért, közös lesz Ibránnyal, 1980-ban készül el. Csakhogy itt is van egy átok: 1982-ig,,amíg meg nem épül Tiszabercelnél a tiszai vízkivételi mű, addig a mi rendszerünkre csak közkifolyókat lehet építeni, a lakásokba addig nem szabad bekötni a vízvezetéket, mert nem bírná a terhelést. Persze, amíg rákapcsolnak bennünket a tiszai vezetékre, a lakosság addig is törleszteni kénytelen a telkenként 11 ezer forintot. Látja, ez megint csak egy újabb kutyaszorító, kényszerhelyzet, s nekünk meg kell értetnünk a lakossággal, hogy így, ilyen körülmények között — a gyorsabb fejlesztés miatt — sem szabad megállni a vízművel. ^ — És sikerül is szót érteniük mindenkivel? — Minden tanács lételeme a jó kapcsolat- tartás a lakossággal, azokkal a választókkal, akiiknék a bizalmából gyakorolja a hatalmat a testület. Érvényes ez a választottak mögött lévő tanácsi apparátusra is, akik mellesleg nem szívességből, hanem főhivatásként szolgálják a falut. A hangnemre, az udvariasságra még a szabálysértési ügyek intézésekor is vigyázni kell. Különösen igaz ez a szociálpolitikai teendők végzése közben. Csak a példa kedvéért: van a községben öregek napközi otthona, de fele részben sincs kihasználva, mert többen szégyellnek oda elmenni, mert „mit mond a család?” Ugyanakkor ezek az idős emberek rendszeresen kopognak a tanácsra szociális segélyért ... Vagy említhetem a cigánylakos- ságot: közel 700 él belőlük a községben. Közülük a közismert és elriasztó télepeken 253 fő lakott korábban, de tavaly 25 lakást sikerült megépíteni, most már csak 114-en vannak kinn a telepen. Eddig biztos, hogy az idén tizenöt lakás megépül nekik. Itt is mi a gond? Minden cigánycsalád szeretne szép új otthonba költözni, de nem minden telepi lakos rendelkezik a hitelhez szükséges munkaviszonnyal. Tehát itt is türelemre, meggyőzésre van szükség. £ — De vannak türelmetlen ügyfelek is. Velük mit kezdenek? — A többség megértő. Viszont valóban vannak nemcsak türelmetlenek, hanem az is előfordul, hogy egyesek ittasan jönnek hivatalos ügyeiket intézni. Én magamtól megkövetelem, hogy ne kocsmázzak munka közben, s a tanács apparátusától is, hogy így dolgozzék, tehát joggal elvárjuk, hogy hozzánk is józanul térjen be mindenki. Éneikül nem lehet rendesen dolgozni. A — Nem sértődik meg, ha úgy fogalmazok, hogy ön itt egy „bekerült” tanácselnök? Hogyan fogadták? — Sokáig Tiszateleken voltam, az egyesülés után a közös termelőszövetkezetben dolgoztam fontos poszton és mellesleg társadalmi tanácselnök-helyettes Is voltam Nagyhalászban. Tehát nem kellett „bemutatkoznom”, ismertek. Mégis azt vallom, engem és a tanács most megújuló apparátusát még csak ezután fogják megismerni, tetteikből. Ez fokozza valamennyiünk felelősségérzetét. — A jó tanácstag maga jár elöl jó példával. Különösen a társadalmi munkáknál van — Ügy tudom, még házasságkötő terem sincs. Köszönöm az interjút. Angyal Sándor ^Vasárnapi' L INTERJÚj KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
