Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-17 / 64. szám

1979. március 17.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

A papírgyárban hallottam egy ügyes, munkára termett asszonyról, akit „kiemeltek”. Vezető lett belőle. Rendben is lenne az ügy, hiszen a tehetségnek teret kell kapnia: aki tehát arra érdemes, abból vezető is lehet.

Akit „kiemelnek”, az feltehetően jobban érti a szakmát, mint a többiek. Emberi tulajdonságai jók és alkalmas arra, hogy másokat irányítson. A feljebb jutás tehát, csupa jót tételez fel.

Azt is hallottam azonban, hogy az asszony boldogsága korántsem felhőtlen, amióta a megtiszteltetés ér-, te, mert a boríték, amit minden hónapban kézhez kap, lényegesen könnyebb, mint annak előtte, amikor „csak” munkás volt.

Többért kevesebbet? Sokan vannak így. Találkoztam iskolázott szakmunkással, aki attól félt: művezető lehet belőle. Kiszámította, ezresekkel fog kevesebbet keresni, mint szakmunkásként keresett.

Egyik nagy gyárunk művezetője mondta: „Nem

csak a kevesebb fizetés a gond. Számomra-és sokunk számára fejfájást okoz, hogy néhány év múltán, ha akarnánk sem mehetnénk visz- sza a munkapadhoz. Mert elfelejtjük a szakma gyakorlati oldalát, a kezünk nem áll rá a fogásokra, legalább is további évek kellenének ahhoz, hogy újra teljes értékű lakatos, esztergályos lehessünk.

Baj továbbá, hogy nem is mindig visszakozhatnánk tekintélyveszteség nélkül, hiszen sokak szemében bukott emberek lennénk, akik bedobták a törülközőt, mert nem tudtak megbirkózni a feladatokkal.

Egy szó mint száz: nem

lehet elég az erkölcsi elismerés, annak az anyagi elismeréssel is együtt kell járnia. Mert az, aki embereket irányít. értékekért felel, akinek intézkedésein, felelősségvállalásán sok múlik, nem érheti be csak az elismerő szavakkal. Igazán nem szégyen bevallani: a fizetség is presztízst ad és a többért többet elv a munkapadokon kívül is érvényesülhet. Még az sem mondható, hogy a vezető munkája nem mérhető, hiszen ha a csoport, a műszak, a gyáregység jól dolgozik, akkor abban elsőrangú érdemeket szerzett a „kiemelt” vezető is. Ennek pedig a fizetségben is látszód- nia kell. Mert így ösztönözhetjük a jókat még jobbra és így kerülhetjük el a fontos posztokra pályázók felhígulását.

N

yilvánvaló, hogy nem csak az érdekeltek, de többnyire a gyárak vezetői is érzik a helyzet fonákságát. A papírgyárban éppúgy, mint abban a sok üzemben, ahol ez gond. Az utolsó években egyébként javult a helyzet, de hogy még mindig nem eléggé, azt bizonyítják a gyakori problémák.

Speidi Zoltán

BESZÉLGETÉS HÁROM SZÖVETKEZETBEN

Meósok a minőségről

Divatos női félkabátok sorakoznak minőségellenőrzésre várva a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezet raktárában. Kovács Béla meóveze- tő szakavatott szemmel vizsgálja a ruhadarabokat. Néhányat félrerak: ezek javításra szorulnak, - nem lehet csomagolni őket.

— Sajnos nem minden termék felel meg a követelményeknek — szögezi le a meó- vezető. — A félkabátokhoz megrendelőtől, az NSZK-ból kapjuk az anyagot, amely sokszor sérült. Mint ezen a ruhadarabon — mutat egy lyukas hátú modellt. — Itt hibázott a dolgozó is, mikor nem tette félre ezt az anyagot. Mentségére legyen mondva, hogy nálunk „hajtani kell” a pénzért. . .

Az üzemcsarnokban gyors kezű lányok, asszonyok hajolnak a varrógépek fölé. A régi vasalópréseken nincs elszívómotor: a csepegő víz foltot hagy a ruhán. A félkabátokból 10 féle modell készül. Van köztük körül öves, bujtatott zsebes, egykét soros gombolású, keskeny fazonú. Tavaly 165 (!) modellt gyártottak, az előző években még többet — a bikinitől a fiúöltönyig.

— Nézzen szét — int körül a meó helyiségében Balogh András. — A fal vedlik, a plafon beázott, a levegő poros. — A meós vajszínű kabátot mutat — ezeket nehéz megóvni a szennyeződéstől.

at kaptunk vissza minőségi kifogás miatt — folytatja Mocsár László — zömmel borhibák miatt. A legtöbbet már viselték. A téli, porró — azaz gumitalpas — modellek egy része kifehéredett a sóBikinitől

az öltönyig

•

Áz olcsó áruk

boltjába ?

Egy év:

165 modell

Mikor

osztályos az áru?

tói. Négyszáz pár reklamációs cipő viszont még nem volt lábon — egy részüket ki sem csomagolták

— Tökéletes munka nincs, ezt a szót nem szeretem — magyarázza Klein Ignácné meós a Mátészalkai Háziipari Szövetkezetben. — Inkább úgy mondom, hogy dolgozóink jól megállják a helyüket. Most például munkaköpenyek, bébiruhák készülnek a textilkonfekció részlegben. Ez babrás munka, így előfordulnak hibák. Legtöbb gondunk az alapanyaggal van.

— Most például Nap vászonból dolgozunk, amely gyakran festés- és szövethibás — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Sándorné, a szövetkezet elnök asszonya. — Ez általában jellemző az alapanyagokra. Nemrég import kordbársonyból nadrágokat gyártottunk. Tegnap három is visszajött, mert kikopott a kord...

Ha a tűzés ferde, a modell szőkébb, vagy bővebb a megengedettnél, a két szűkítővarrás nem párhuzamos — a termék visszakerül . ahhoz, aki elrontotta.

— Nincs olyan meós, akinek ne lenne vitája a javítások miatt — folytatja Klein- ,né. — Nem vagyunk elnézőek, már a legkisebb hibával is visszaküldjük a ruhadarabokat. A tavaly gyártott termékek közül nem egészen 20 ezer forint értékű lett negyedosztályos: szinte kivétel nélkül anyaghiba miatt. Ezek a holmik a leértékelt áruk boltjába kerültek pultra.

(h)

— Ezt az épületet még az idén lebontjuk — veszi át a szót Ballai Jánosné termelési irányító. — Üj csarnok épül ide, melyben egy korszerű raktár is helyet kap.

Tavaszi, nyári félcipők váltották föl a télieket a Nagy- kállói Kallux Cipőipari Szövetkezet mintaszekrényében. Mocsár László meóvezető a legújabbakat mutatja: szürke és barna félcipőt fonott díszítéssel, s nyersbőr túracipőt. Kár, hogy ezekből csak a biztonsági tartalék kerül hazai piacra.

— A jó minőség titka többek között a szigorú gyártásközi ellenőrzés, kezdve a szabászattól. A késztermékek között nincs egy sem, melyet ne látna, bírálna el meós. A felsőrészt bőrből szabjuk, ami esetenként rejtett hibás. Elég egy kis figyelmetlenség — például meghúzódik a bőr, s nem igazít rajta a dolgozó — máris osztályos áru lesz a cipőből.

Hurkos a tűzés, a felsőrész nem illeszkedik pontosan a talpra, ferde a ragasztás, nem egyenes a hátulja varrás. Ezek a leggyakoribb münka- hibák.

— A tavaly gyártott 362 ezer pár cipőből eddig 1300Iden 600 millió forint értékű festőberendezést gyártanak szovjet exportra Nyíregyházán a Hafe-ben. Felvételünkön: Alexa Illés, Asztalos Gyula és Fesztóry Andás, a Krúdy Gyula aranykoszorús Szocialista Brigád tagjai Elío előkezelő sort állítanak össze. (Gaál Béla felvétele)

Kaucsuk

4 fiam. sajnálja Klampárt és Gergelyt. — Miért sajnálod? — kérdem. — És ki az a Klampár és Gergely-?

— Ö, apa — mondja a fiam —, Klampár és Gergely pinpongozó és képzeld, kénytelenek 23 forintos labdával játszani.

— Na és? Miért sajnálod, hogy ők 23 forintos labdával kénytelenek játszani?

— Hát nem érted! Nincs más. Nincs 5 forintos labda. Nem volt a sportboltban, azt mondták, menjek a Nyírfa Áruházba. De ott is csak 23 forintos versenylasznyi volt.

Felment bennem az ütő. A balsejtelem már az idegszálaimon citerázott.

— Este vettél?

— Hát.

— És te Klampárt, meg Gergelyt sajnálod? — Engem ki sajnál? — üvöltöttem.

— Téged is sajnállak, apa.

Szolid és bocsánatkérő volt az utóbbi megjegyzés. Közben szánalomra méltó esetlenséggel tartotta tenyerét, mutatta a 23 forintos kaucsukcsodát. Láttam, már megbánta ezerszer, hogy vette.

A méreg még bennem volt, de már nevettem agyafúrt ötletén; azon, ahogyan kigondolta és megvalósította a kereskedelem bírálatát és önmaga felmentését, úgy hogy sete-sután hazaállított és kijelentette:

— Apa, én sajnálom Klampárt.

Nevetek. Méregből teszem és fel vagyok

háborodva. Az jár a fejemben, hogy az edzett ifjúság megvalósítása így kissé drága mulatság. Nekem és más szülőknek. Mert a srácok pinpongoznak, lent a grundon a kő- asztaloknál sötétedésig gyakorolják a tenyerest, a fonákot, a pörgetést és ott törnek a labdák. Ha 5 forint törik, az is sok. De hogy 23 forint menjen egyszerre pocsékba .. . Megint elönt az epe.

— Fiam. én sajnállak téged — mondom.

— Miért?

— Mert ezt a labdát a vitrinbe teszem.

Nem teszem vitrinbe, visszaadom. Visszaadom, de azzal a szent elhatározással, ha eltörik, a fiam nem vesz több labdát, nem fogja még egyszer sajnálni Klampárt.

(seres)

Mi a véleménye?

Ribárszky Zoltán, Iglódi Ferencné, Barna István.

Á folyamatos munkáról

„A gyártáselőkészítő,

üzem- és munkaszervező tevékenység javításával biztosítani kell a folyamatos termelés feltételeit.” (A megyei pártbizottság 1978. december 19-i határozatából.)

AKI ELŐKÉSZÍT, RIBÁRSZKY ZOLTÁN, az

Üjpesti Gyapjúszövőgyár

újfehértói gyáregységének termelési osztályvezetője:

— Az utóbbi időben, de kbrábban is előfordult, hogy a fonodának nem volt alapanyaga, emiatt sem ott, sem a kapcsolódó szövődében nem tudtak termelni. A gyapjúiparnál ez ugyan — az importbeszerzések -miatt — előfordul, mégis emiatt nem tudta teljesíteni fonodánk a tervét.

— Meg kell mondanom, hogy a mi gyártásunk is elég rapszodikus. A szervezés és vezetés gondjai, a dolgozók kisebb begyakorlottsága miatt nem mindig egyenletes a termelés. Nálunk jóval kisebb tételekben kell fonalat gyártani, mint a pamutiparban. Előfordulnak 3—400 kilós tételek, miközben napi 45 mázsa a fonoda terve. A sok átállítás, a gépállás pedig lassítja a munkát.

— Az említett okok elemzése igen nehéz, mégis úgy tartom, hogy nagyon sok múlik azokon a vezetőkön, akik közvetlenül a gép mellett vannak, irányítják a munkásokat.

AKI SZERVEZ, IGLŐDI FERENCNÉ, a gyapjúszövőgyár csoportvezetője:

— Éppen a napokban, a brigádvezetői gyűlésen tettük szóvá, hogy nekünk is rossz, ha akadozik a termelés. Sokszor azért állnak a gépek, mért nincs elég anyag, máskor pedig hiányzik a hüvely, amire a fonalat felcsévéljük.

— Itt, a fonodában 32 lány és asszony tartozik a csoportomhoz. A legtöbbjének állandó gépe van, már vannak szakmunkások is közöttük. Persze így is előfordul, hogy két egymás melletti gépen, ugyanazon anyagnál az egyik jóval kevesebbet csinál, mint a másik. Biztos, hogy kevesebbet is keres, de a fonoda ezzel nincs kisegítve. Adunk mellé segítséget, hogy gyorsabban haladjon, de volt már olyan is, hogy valakit le kellett venni a gép mellől, mert olyan gyenge volt a teljesítménye.

— Mindig figyeljük, hogy a másik műszak mennyit termelt, igyekszünk többet adni. Volt már olyan napunk is, hogy ötezer kilót termeltünk. Olyankor nekünk is, a művezetőnek is jobb a kedve.

AKI DOLGOZIK, BARNA ISTVÁN, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat nagykállói gyáregységének lakatosa:

— Éppen egy új munkánk jött, a szemestakarmánytárolók gyártása. Nagyon sok szerszám hiányzik hozzá, ami nehezebbé teszi a gyártást. Korábban, amikor a termogenerátort gyártottuk nagy sorozatban, akkor már mindenkinek jól ment a munka a műhelyben. Most viszont az is előfordul, hogy mindennap mást és mást kell csinálni. Ráadásul, mint minden új munkánál, itt is bele kell jönnünk a fogásokba.

— Ahogy tudom, azért nincs meg minden szerszám a gyártáshoz, mert ezt a terméket a derecskéi MEZŐGÉP gyáregységétől vettük át, s ott még adósak maradtak a múlt évről a gyártással. Én is gyakran megyek Derecskére, mert van olyan rész, amit csak ott tudunk megcsinálni. A következő hónapokban már könnyebb lesz, mert minden, a gyártáshoz szükséges szerszám itt lesz nálunk.

— Az idén megemelt a tervünk, de ez a termény- tároló a vállalatnak nyereségesebb. Még sok mindent lehet változtatni a gyártásnál, például azt, hogy kevesebb lemezből álljon ösz- sze egy-egy köpeny, s ezzel nagyon sok munkát takarítunk meg.

Lányi Botond

Orvosi rendelő Tiborszáltáson. Babos László társadalmi munkában készített tervei alapján építették meg a korszerű orvosi rendelőt 600 ezer forintos költséggel és nagyarányú társadalmi munkával Tiborszálláson. (E. E. felv.)

Fonákhelyzet