Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-15 / 62. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 10’ • 1«? 1K Újabb jelentések a Vietnam-ellenes kínai agresszióról Kivonulás pekingi Lehet-e egy semmivel nem magyarázható, durva és barbár agressziót még tetézni? Úgy tűnik: igen. Pontosabban: Kína képes rá. Kilenc napja Peking hivatalosan bejelentette: visszavonja csapatait Vietnamból. Megkönnyebbült a világ, mert egy következményeiben beláthatatlan, a történelemben is párját ritkító — miután egy magát szocialistának mondó ország intézett agresz- szív támadást egy szocialista állam ellen —, az ázsiai térség békéjét veszélyeztető akció végét remélte a bejelentéstől. Valójában a kínai csapatok rendkívül lassan távoznak Vietnamból. Nyugtalanító hírek érkeznek a vietnami— kínai határról újabb agresz- sziós csapatok összevonásáról. Hanoiból pedig hadijelentéseket röpítenek világgá a telexek és a telefonok: a változatlanul vietnami területen tartózkodó tizenegy kínai hadosztály, valamint több páncélos és tüzérségi ezred — összesen 150—200 ezer katona — több ponton folytatja az előnyomulást. Bangkoki „Felperzselt föld” — ugye, ismerős a kifejezés? Amerikai tábornokok szájából gyakran elhangzott a vietnami felszabadító háború utolsó szakaszában, amikor Thieu rendszere a végső ösz- szeomlás előtt állt. Nos, Kína tanulékony: a pekingi vezetés nemhiába tárta föl Vietnam elleni agresszív terveit Washington előtt, még a harcmodort is a Pentagontól kölcsönözte. Uj fejleménynek számít, hogy a pekingi lapokban egyre több közvetett utalás található arra nézve, miszerint a kínai csapatok a Kína által határvonalnak tekintett pontokig húzódnak vissza. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy ez a határvonal nem azonos a történelmi vietnami—kínai hatámódra Vietnamban Lang Son tartományban még mindig folytatják támadó akcióikat a kínai csapatok. A képen: egy kínai katonát kísér a belyi milícia tagja. réval. Ennek kapcsán nyíltan lelepleződnek Peking gátlástalan és arcátlan állításai a „vietnami hegemonizmussal és agresszivitással” kapcsolatban. A határok önkényes megváltoztatása, a vietnami területen frissen épülő kínai katonai támaszpontok egyértelműen Peking agresszív szándékairól tanúskodnak. A szovjet álláspont rendkívül határozott és híven tükrözi a világ józan közvéleményének követelését. A Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek találkozójáról kiadott közlemény a többi között hangsúlyozza: „Az egyetemes béke érdekei megkövetelik, hogy a kínai csapatokat teljesen vonják ki a VSZK területéről, a kínai vezetők mondjanak le arról, hogy bármiféle merényletet kövessenek el Vietnam és más államok területi integritása és függetlensége ellen.” Lázár György Kuvaitba látogat Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Szaad Ab- dullah Al-Szalem Al-Szabah trónörökösnek, Kuvait állam miniszterelnökének meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra Kuvaitba utazik. (MTI) n Progressz—5 és a Szaljut—6 randevúja (Folytatás az 1. oldalról) tomatikus kereső és megközelítő berendezéseket: a rádióadatök alapján a teherűrhajó hajtóművei, korrekciós berendezései fokozatosan a Szaljut közvetlen közelébe vitték a Progresszt. Automatikusan ment végbe az összekapcsolás is, bár Ljahov és Rjumin állandóan ellenőrizte a manővert és készen állt közbelépésre, ha rendellenességet tapasztal. Az űrhajó és az űrállomás ennél az üzembe helyezésnél is kifogástalanul működött, a hosszabb idő óta használaton kívül álló hátsó kikötőhely összekapcsoló berendezéseiben sem volt semmi hiba, a kikötés így a legkisebb rendellenesség nélkül ment végbe. A teherűrhajón érkezett szállítmány kirakása hosz- szabb időt vesz igénybe, mivel a pótalkatrészeket Ljahov és Rjumin azonnal beszereli, a használt, feleslegessé vált készülékeket pedig elhelyezi a Progressz rakodóterében. Mint ismeretes, a teherűrhajó nem tér vissza a Földre. A földi központ állandó kapcsolatot tartott az űrhajósokkal, akik részletes beszámolót adtaik az összekapcsolásról. A Földről elmondották nekik, hogy az űrhajóval postát, levelet és valamilyen meglepetést is küldtek számukra — azt azonban, hogy miről van szó, Ljahov és Rjumin izgatott érdeklődésére sem voltak hajlandók elárulni. A két űrhajósnak meg kell várnia, amíg az öszszes ellenőrző műveletek elvégzése után kinyithatják az összekötő ajtókat. Néhány érdekes tartalmú csomag is van a Progressz fedélzetén. így például az űrhajósok kaptak egy feketefehér televíziós készüléket — a földi adások vételére. Amikor erre lehetőség nyílik, a Földről eljuttatják hozzájuk a központi televízió programját, de lehetőség nyílik külön- adásokra is. Ha például valamelyik műszer ellenőrzéséhez szükség van a pontos tervrajzra és ez nincs meg az űrállomáson, tévéadásban juttathatják el a Szaljutra. Egy másik érdekesség: az űrállomáson tűzjelző berendezést szereltek fel. A Szaljut—6 különböző részeiben hat érzékelő berendezést helyeznek el, amelyek a széngáz legkisebb mennyiségét is jelzik. Egy további csomag tartalma az űrhajósok kényelmét szolgálja. Kovaljo- nov és Ivancsenkov tervei alapján „fehérnemű-szárítót” készítettek a Földön a világűrben esedékes „nagymosás” céljaira. Igen fontos a pótalkatrészküldemény is. Eljuttatták például az űrállomásra a Krisztall olvasztókemence újabb, az eddigi tapasztalatok alapján tökéletesített példányát. Mivel az űrállomás és az ott dolgozók számára lét, vagy nemlét kérdése az elektromosenergia-ellátás biztosítása, új akkumulátorokat is küldtek a teherűjha- jóval. KONZULTÁCIÓ Á békés egymás mellett élés gyakorlata napjainkban í. M inden nemzedék más korszakban él. Az egyes korszakok között eltérések jellemző jegyét mindig az objektív anyagi feltételék, valamint a szubjektív társadalmi-politikai tényezők konkrét történelmi összesége adja meg. Az említett tényezők az osztályok és társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok fejlődésében tükröződnek. Az átalakulás különösen a nemzetközi kapcsolatokban rendkívül dinamikusan megy végbe. Szerves részét alkotja nemzetközi téren az osztályharcnak. A világ forradalmi folyamatának jellegzetes vonását alkotja, és alapjaiban megváltoztatja földgolyónk arculatát. A változások lényege abban rejlik, hogy a reális szocializmus, amint azt Lenin tudományos precizitással megjósolta, hatalmas nemzetközi erővé vált. Ezért is mondhatjuk, hogy a ma nemzedékének szerencséje van, mert nagyon mozgalmas korszakban él. Tanúja, de ugyanakkor aktív részese is a jelentős eseményeknek. A nemzetközi feszültség enyhítése, a békés egymás mellett élés elvein alapuló különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak építése, a kölcsönösen előnyös gazdasági, politikai, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés történelmi korszakának küszöbén áll. A történészek ezt az időszakot a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korának nevezik. Ennek a kornak alapvető ellentmondása az egyetemes társadalmi fejlődés legfőbb mozgatóereje — a kapitalizmus és a szocializmus ellentmondása. Hogy mikor kezdődött időben el ez a korszak? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével, amikor 1917-ben Szovjet-Oroszor- szágban megtört a tőkés világ „természetes” értékrendjének uralma. Mert addig „természetes” és „örök” volt a gazdag úr és a szegény szolga világa akár egyénekről, akár osztályokról, akár országokról volt is szó. A tőkés osztály- és világuralom kíméletlen rendjében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagy francia forradalom jelszavai, a hatalomért küzdő burzsoázia céljai és Ígéretei milyen korlátozottan, ellentmondásoktól terhelve valósultak csak meg, vagy maradtak megvalósítatlanul. A „Szabadság, Egyenlőség és Testvériség” jegyében eltörölték a nemesi kiváltságokat, jobbágyi vagy céhes kötöttségeket. A polgári szabadságjogok bevezetése, a törvény előtti egyenlőség, a szólás és megnyilatkozás szabadsága hatalmasat lendített a világon, soha nem látott ösztönzéseket adott az emberi felemelkedésnek. De a tőkés viszonyok világában, a hallatlan Vagyoni és osztály- egyenlőtlenségek talaján a szabadság 44 millió írnek, angolnak, németnek, svédnek, olasznak, magyarnak, lengyelnek és orosznak a gazdag Európában is csak a menekülés, a kivándorlás szabadságát, de nem a megélhetés, a munka vagy a föld szabadságát tudta biztosítani. A tőkés világrend középpontjában álló gazdag, iparosodott nyugateurópai országok mindig perifériájukként kapcsolták magukhoz, az elmaradottabb, szegényebb európai országokat, az afrikai és ázsiai kontinenseket. A szabadság és egyenlőség a tőkés világ centruma és perifériája között magában rejtette — amint már Kossuth Lajos az uralkodó és függő országok közötti kapcsolatot jellemezte — a csapos és hordó közötti „szabadság” rendjét, amikor ugyanis az előbbi mindig szabadon verheti csapra az utóbbit. A tőkés világgazdaság bonyolult függőségi rendszerében a világ nyersanyag- és élelmiszerexportjának az I. világháború előtt is 73 százalékát felszívó 7—8 legfejlettebb ország vásárlásokkal, tőkebefektetésekkel, de ha kellett, katonai eszközökkel, gyarmati rendőrséggél is biztosította érdekeinek érvényesítését. A kapitalizmus „természetes” értékrendjének megkérdőjelezése mindennek jogosságát, mindennek fenntartását vonta kritika alá. Az ellentmondások különleges kiélezésével-csomósodásával, a tömegek felrázásával, felfegyverzésével a lehetőségek különleges történelmi pillanatát teremtette meg az I. világháború. S ebben a történelmi pillanatban az orosz munkásosztály, a feladatra elméletileg, szervezetileg és taktikailag egyedül felkészült, Lenin-vezette bolsevik párt tudta — Marx szavait kölcsönözve — a kritika fegyverét a fegyverek kritikájává változtatni. Az orosz október formált választ a kapitalizmus világrendszerének súlyos ellentmondásai által feltett kérdésekre. Az orosz október a tőkés szabadság és egyenlőség gyakorlatával a szocializmus gazdasági-társadalmi felszabadító eszméit állította szembe, a tőkés világrend- szer igazságtalanságával az elmaradottságból való kiutat, az elmaradottak egyenrangú szintre emelkedését, az imperialista terjeszkedéssel és háborúval szemben a hódítások elutasítását és a békét. Az orosz október tíz napja a 20. század és az emberiség forradalma lett. „A bolsevikok — írta az orosz forradalom másnapján börtöncellájából is messze látva Rosa Luxemburg — halhatatlan történelmi szolgálatot tesznek a nemzetközi proletariátus élén haladva, s a hatalom megragadásával, a gyakorlat szférájába helyezve a szocializmus megvalósításának problémáit. Mindezzel rendkívüli mértékben segítik elő a tőke és munka közötti számla rendezését az egész világon. Oroszországban azonban csak meg lehet kezdeni, de nem lehet megoldani a kérdést. Ebben az értelemben a jövő mindenhol a >»bol- sevizmushoz« kapcsolódik.” (Folytatjuk) Berlini levelünk „Hétpecsétes titok”. 0 NATO felelős beosztású munkatársa volt néhány nappal ezelőtt Ursél Lorenzen asszony, aki a múlt hét elején a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába, Berlinibe érkezett, s ezt a tényt igen csák bánják most a brüsszeli főhadiszálláson. Az NSZK-bői szá rmazó 40 éves asszony 12 évvel ezelőtt Párizsban lépett az Észak-atlanti Szövetség szolgálatába, s az ott töltött „tanulóóvek” után a Brüsszelbe költözött főparancsnokság nemzetközi végrehajtó szervének titkárságán folytatta a munkát, mint az operatív igazgató asszisztense. „Ahol én dolgoztaim, oda tartozik a NATO-tanács operatív vezetése, amely az ún. válságproblémák áthidalásával foglalkozik, háborús helyzetekben pedig a politikai és a katonai vezetést koordinálja. Egyszóval: betekintésem volt a NATO-t érintő valamennyi fontos politikai, katonai, titkosszolgálati kérdésbe és természetesen a riasztási tervibe is — mondotta. Ursel Lorenzen csak példákat említett a nyilvánosság előtt, de ezek az egyszerű példák is felborzolták a kedélyeket. Érthető, hogy ezek után kémnek próbálják feltüntetni a hivatalos NATO- és más nyugati nyilatkozatok. A nyugat-berlini újságok az utóbbi idők legnagyobb szenzációjaként kezelik az ügyet. A „Der Abend” című lap hét végi számának egyik cikkében annak a véleménynek adott hangot, hogy Lorenzennek a NATO-tól való távozása mögött az Észak-atlanti Szövetség eddigi legnagyobb kémügye rejtőzik. Miután fontos dokumentumokat is magával vitt, az ügy jelentősége várhatóan nőni fog. A hét végén több nyugati hírforrás idézte egy magas rangú NA- TO-személyiség nyilatkozatát, amely szerint „nem egyszerű kémügy az, ami történt, hanem a klasszikus kémkedés egyik iskolapéldája”. Ha Keleten élnék — mondotta az idézett főtiszt —, hírszerzőmet magam is arra a helyre szeretném bejuttatni, ahol Lorenzen asszony dolgozott. — Szó sincs erről — mondotta Ursel Lorenzen. — Számos olyan elképzeléssel és haditervvel találkoztam munkám során, amelyek nagy nyugtalanságot váltottak ki belőlem. Emberi és politikai okokból szakítottam ezzel a szervezettel. Amit az elmúlt években láttam és átéltem, ; ahogyan tapasztalhattam a háborús tervezés embertelen- ; ségét, ami csakis egy soron következő háború kirobban- > tását célozza, nem tudtam és nem tudom összeegyeztetni ; humanista felfogásommal. Ezért vágyók ma itt az NDK- ; ban. Ursel Lorenzen az utóbbi éveikben részt vett vala- | mennyi NATO-hadgyákorlat tervezésében, lebonyolításé- j ban és kiértékelésében, így a most zajló Wintex-cimex 79 j elnevezésű manőver előkészítésében is. Megbízható hírfor- | rás tehát. — „A most folyó hadgyakorlaton is — mutatott rá — abból indulnak ki az irányítók, hogy a szocialista országokban rendszeresen politikai nyugtalanságot kell teremteni és földalatti mozgalmakat kell szervezni. A NATO célja ugyanis a szocialista országok megosztása. Szó sincs védelmi szerepről, ez taktika — mondotta Lorenzen asszony és ennek igazolására egy — a NATO-ban eddig hétpecsétes titokként őrzött — dokumentumról beszélt, amely a Kelet—nyugati tanulmány nevet viseli. — Ez a dokumentum titkosszolgálati információk gyűjteménye a szocialista országokról. Mindezeket nem a szocialista országok ismerői, hanem ellenségei készítették, így nem is adhatnak reális képet a kelet—nyugati kapcsolatokról és erőviszonyokról. Ez torz kép, nem pedig valóság — szögezte le és hozzáfűzte: „Tudom, hogy ez a tanulmány azon nyugati politikusok ellen is irányul, akik valóban enyhülést akarnak és hisznek a kelet—nyugati kapcsolatokban. Márpedig az a terv, amely ilyen tanulmányokon alapul — őrültség.” L orenzen asszony dokumentumokkal bizonyította az NDK televíziójának nyilvánossága előtt is, hogy az Észak-atlanti Szövetség hadgyakorlatai kifejezetten támadó jellegűekké váltak. Olyan, a NATO-t leleplező tényeket és terveket tárt fel, amelyeknek az emberek a szenvedő alanyái. Érthető tehát, hogy több mint egy évtizedes munka után miért „mondott fel” ennek a szervezetnek. A képhez azonban hozzá tartozik, hogy Lorenzen nem az egyedüli, aki így gondolkodik. — Sok olyan NATO- tisztet ismerek — tette hozzá —, akik ugyancsak nyugtalanok, mert nem míndenlki ért egyet a brüsszeli központtal, azokkal, akik kommunistaellenességből akarják mind tökéletesebbé kovácsolni a NATO hadi gépezetét. Ilyen szélsőséges bajkeverő például Luns főtitkár is, aki náci volt és az is maradt — jegyezte meg. Nehéz helyzetben vannak ezek után azok, akik napról napra a NATO védelmi szerepét igyekeznek bizonyítani Berlin, 1979. március. ZJCejmtr- JlÁruia (Folytatás az 1. oldalról) az itt folyó munkáról. Különösen kiemelte azt az integrációs munkát, amely a kórház és a rendelőintézet egyesítésével létrejött. A tájékoztató uitán a vendégek megtekintették a kórház sebészeti és belgyógyászati osztályát, a jól felszerelt labort és ranitgentermet. Az Elnöki Tanács elnöke több kórteremben érdeklődött a betegek hogyléte iránt, s dicsérte a példás rendet. A kisvárdai látogatás utolsó állomása a Hungaro- coop baromfi-feldolgozó üzeme volt. Itt Molnár Gyula Igazgató és Januári András, alapszervezeti titkár fogadták a vendégeket. Az üzem 1976-fcan tizenegy termelő- szövetkezet, egy állami gazdaság és a baromfitröszt társulásával jött létre. 1978- ban 1450 vagon élő baromfit dolgoztak fel, az idei tervükben pedig már 1600 vagon szerepel. Az alig több mint kétéves működés alatt megyénkben a vágott baromfi fogyasztása megháromszorozódott. A belföldi ellátás mellett az idén nyugati exportra 6 millió dollár, szocia- ista országokba 2 millió rubel értékű baromfit szállítanak. *Még ebben a hónapban elkészül a hulladékfeldolgozó üzem, amely állati takarmányt állít elő. Az innen kikerült táppal szinte ellátják az integrációban részt vevő gazdaságok fehérjeszükségletét. A beszélgetés során elhangzott : Szabolcs-Szatmár megyében intézkedések születtek a tenyésztés bővítésére, épül a nagy varsányi és a papi baromfikambinát. Losonczi Pál szerdán a késő délutáni órákban elutazott megyénkből.
