Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-14 / 61. szám
1979. március 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 JEGYZETEK Nemes célért O z 1978. évi Együtt Nyíregyházáért akcióra a KISZ városi bizottságának egyszámlájára 1978. szeptember 11-től 1979. február 20-ig a Szabolcs megyei üzemek, vállalatok, intézmények, hivatalok több mint 2 millió 252 ezer forintot fizettek be. Nem vagyok építőipari szakember, nem tudom, hogy ebből az összegből hány bölcsődei vagy óvodai hely, iskolai tanterem vagy más, a gyermek elhelyezését, fejlődését szolgáló helyiség épülhet meg. Egy azonban biztos, az hogy minden, e nemes célt segítő szándék és tett, elvégzett társadalmi munka gyermekeink iránt érzett felelősségünket tanúsítja. Felsorolni is sok lenne 157 gyárat, üzemet, vállalatot, hivatalt, intézményt, amelyek forintjaikkal, társadalmi munkájukkal igyekeznek enyhíteni a gondokon. Az természetes, hogy elsősorban a termelőüzemek, a munkások járnak elöl jó példával. A Nyíregyházi Konzervgyár dolgozói, a sok munkásasszony csaknem 125 ezer forinttal járult hozzá a gyermekintézmények bővítéséhez. A SZÁÉV 100 ezer forintot fizetett be az egyszámlára, a Nyíregyházi Papírgyár szintén ennyit. A Volán 5-ös számú Vállalat több mint 137 ezret. Több, mint 50 ezret adtak a sütőipari munkások, a Zöldért Vállalat 68 ezer forinttal segített. A KEMÉV 90 ezret adott, a Szabolcs megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat 70 ezret. Munkások tíz- és tízezrei, szocialista brigádok százai, ingázók, asszonyok és lányok dolgoztak e nemes célért. Figyelemre érdemes, hogy erejükhöz, tehetségükhöz mérten segítették ennek az akciónak a sikerét az általános és szakközépiskolák, a gimnáziumok és szakmunkásképzők tanárai, oktatói, nevelői és diákjai. És vajon gondolta volna-e valaki, hogy a szociális otthon lakói és dolgozói, a kedves nagymamák és nagyapák sem akarnak kimaradni?! Igaz nem sok az a 2571 forint, amit átnyújtottak. Pénzben legalábbis nem. De ami mögötte van, olyan érték, amit forintban nem lehet kifejezni. Farkas Kálmán Szanálások ■ i I agányosan meredezik I i I egy ház Nyíregyháza UJJ déli negyedében. A környéken a szanálásra ítélt házak legtöbbjét már le is bontották, ennek az egynek a gazdái viszont még kötik az ebet a karóhoz. No, nem a szanálás ellen vannak, hanem két legyet akarnak ütni egy csapásra. Ha már ad az állam a régi ház helyett egy újat, miért ne adhatnak rögtön kettőt. .. A Szamuely téri lakókörzetben rövidesen közel ezer lakást építenek fel. A tanácsi bér- és szövetkezeti otthonok létrehozásához régen elkezdték a kisajátítást, sok családnak juttattak már újat a régi lakás helyett. Az említett ház lakói azonban egyik hivataltól a másikhoz szaladnak. Mindenáron bizonyítani igyekeznek, hogy nekik azért a házért két lakás jár... A városi és a megyei tanács méllett a bíróságot is bevonták érdekeik „védelmébe”. Csakhogy a hónapokig tartó levelezgetés, határozatok hozása, fellebbezés, felülvizsgálati kérelem mind megannyi alkalom az ügy húzására. Nem arról van szó, hogy az állampolgároknak ne legyen lehetőségük bebizonyítani és megvédeni jogaikat a szanálás során. Azonban a jog adta lehetőséget egyeztetni kellene a nagyobb közösség érdekében álló szükségessel. A hivatali ügyintézés lassú útja, a sokféle törvényes mód a többszöri feljebbvitelre és a fellebbezésekre — soknak tűnik. Kilencven lakást nem tudnak alapozni a huzavona miatt. Családok ezrei várnak új otthonra, milliós gépeket nem tudnak kihasználni az építkezésen, a közművek elhelyezése is csak szabad területen történhet. A kör bezárult. A kiutat a minél gyorsabb megoldás jelenti, úgy, hogy egyik érdekelt fél se lássa kárát. Nem az ügyiratok szaporításával, hanem lényegretö- rő gyorsasággal, esetenként nagyobb szigorral kellene fellépni a mindenből hasznot húzni akarók ellen. Ez a nagyobb közösség és a nyolcezer nyíregyházi lakásigénylő jogos érdeke. Tóth Kornélia A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet tüzödéjében 1000 pár cipőfelsőrész készül műszakonként csehszlovák exportra. Képünkön:' központi irányítású futószalagon kapják az alapanyagot a munkások. (Mikita Viktor felvétele) KÖZÖS ÉRDEK A HATÁR KÉT OLDALÁN A verseny hétköznapjai — Szólnak, hogy a gyorsvonat előtt jön egy széles kocsikból álló, rakott szerelvény. Rajtam is múlik, hogy szabad vágányt kapjon, nehogy fennakadás legyen a határon — mondja Feskó Veronika rendelkező forgalmi szolgálattevő a záhonyi állomáson. — Sok függ attól, hogy időben tájékoztassuk egymást. A forgalmista nyugalma A forgalmi irodában szinte két mondatot se lehet váltani, mert a sok telefon közül egynek a csörgése mindig közbeavatkozik. Egy kézbe, egy fiatal lány kezébe futnak össze a szálak, ő irányítja az üres és rakott szerelvényeket, az átrakáshoz szükséges kocsik mozgatását, a határon be- és kilépő vonatok forgalmát. — Mozgalmas ez a munka, nem lehet egy pillanatra sem megpihenni — jellemzi. Talán ez teszi, hogy mégis szívesen dolgozik itt, amikor érzi, hogy felelősséget vállal társaiért, a forgalom gyors lebonyolításáért. — Én a versenyben csak annyit tehetek, hogy ne legyen fennakadás a forgalomban — jegyzi meg szerényen. Ez látszólag kevésnek tűnik, de csak látszólag. Mert ha nincs fennakadás, akkor gyorsabb lehet az átrakás, menetrend szerint közlekednek a nemzetközi vonatok. S a határ másik oldalán, a szovjet vasutasok forgalmistája is akkor nyugodt, ha tudja, várják, fogadják az áruval rakott szerelvényeket. — A mostani versenyben mi voltunk a jobbak — említi Furda Miklós gurító automatikakezelő Eperjesbe rendező pályaudvaron. — Tudjuk, hogy Bátyun most nagy építkezések folynak, nekik nehezebb a munkájuk, talán ezért is. Az irányítótoronyból adják az utasításokat, hogy az áruval rakott kocsik mérlegelés után melyik vágányra kerüljenek. Furda Miklós szinte behunyott szemmel ismeri az irányítópultot, nyom meg egy-egy gombot, s állítja a váltókat az utasításnak megfelelően. Záhonyban a vándorzászló — Elég egy rossz mozdulat, máris összetörik a kocsi — magyarázza. — Márpedig a versenyben az is szerepel, hogy balesetmentesen dolgozunk. A záhonyi átrakókörzetben már 15 éve folyik a határ- forgalmi munkaverseny. Külön értékelik a szomszédos állomások, Záhony és Csap, valamint Eperjeske rendező és Bátyú eredményeit, valamint a vontatási szolgálatok közötti versenyt. Ebben az évben Záhonyba került a vándorzászló, az eredmények a magyar oldalon voltak jobbak. A kocsiállást például kétharmadára csökkentették. A mozdonyok is jóval kevesebbet tartózkodnak a másik területen. — A kocsivizsgálón is múlik, hogy milyen gyorsan lépheti át a vonat a határt — beszél munkájáról Legény Sándor. — Én Beregszászi Ferenccel együtt járok ki minden második hónapban Csapra, s veszem át a hozzánk érkező vonatokat. Náluk a munkavérseny napi kapcsolatból áll. A munkában egymáshoz vannak kötve, az érdekeik közösek. — Ha észreveszünk valamilyen hibát, szólunk az ottani kocsivizsgálónak, gyorsan kijavítják — mondja. — De meg is értjük egymást, hiszen egyforma a műszak- beosztásunk, mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozunk együtt. Én például említhetem Szalai József diszpécsert, akivel jó a kapcsolatunk. Emberi kapcsolatok Díszkosát a niunkásasszonijnak Egy finomságokkal megrakott díszkosár, 26 szál égővörös szegfű, pár dísztárgy, köztük egy szép réztál — a brigád adta — rajta meleg, köszöntő szavak. Ez a néhány holmi őrzi az ünnep emlékét Duleba Kálmánná otthonában Nyíregyházán. Emlékezetes esemény részese — sőt! Főszereplője volt — február 26-án a munkásasszony. Ekkor köszöntötték nyugdíjba vonulása alkalmából a Nyíregyházi Konzervgyárban — ahol 15 esztendeig dolgozott. — Ügy vettem búcsút a gyártól, ahogy másfél évtizede ugyanitt munkába léptem: könnyezve — mosolyog Dulebáné. — Ugyanis a hagymaszárító üzemben kezdtem. Az első hetekben bizony „sírva” álltam a szalag mellett. A fölszeletelt hagymát — kegyetlenül csípett — kézzel terítettük szét a szárításhoz. Hiába volt rajtunk gumikesztyű, a ruhánk, bőrünk átvette a tömény, fűszeres szagot. Sokszor észrevettem, hogy összesúgnak az utcán mögöttem az emberek. — A fiatalabbak már csak hírből ha tudják, hogy valamikor hagymaszárító üzem működött a konzervgyárban. Jó pár éve vidékre költöztették ezt a részleget. Akkor a fémcsomagoló üzembe kerültem, méghozzá egyből brigádvezetőnek. 1973-ban alakult meg a Kölcsey brigád 15 taggal. Nagyrészt fiatal lányok tartoztak a kollektívába. S bár a létszám most is 15, kicserélődött a társaság. Sokan férjhez mentek, gyerekeik születtek. Volt, aki végleg megvált a gyártól. — A fémcsomagolóban például ötkilós konzervdobozokat, befőttesüveg-zára- kat vágtunk fémlemezekből. A főszezonban viszont át kellett állnunk: rendszerint a főzeléküzemben segítettünk. Ezt nem szerettem. Ilyenkor mindig kevesebb lett a kereset, s egyébként is jobb volt a száraz fémcsomagolóban, mint gumicsizmában, -kötényben a főzeléküzemben. Duleba Kálmánná Kicsit úgy éreztem magam a lányok között, -mintha az anyjuk volnék. Mindig- megkerestek a gondjaikkal. A figyelmet úgy hálálták meg. hogy szó nélkül teljesítették a feladatokat. A brigád minden évben részt vett a szocialista munkaversenyben — jó eredménnyel. Nem vonták ki magukat a társadalmi munkából sem. Ezt a Hazafias Népfront elismerő sorai és a Nyíregyházáéi t jelvény tanúsítja. Nem szólva a gyár előtti virágoskertről, s a Vörösmarty utcai játszótérről: ezekre különösen büszke Duleba néni. Mindkettő a Kölcsey brigád keze munkáját viseli magán. A szekrényből egyre több kitüntetés kerül elő: — öt éve kaptam az első elismerést: a vállalat kiváló dolgozója jelvényt. Két évvel később az élelmiszeripar kiváló dolgozója lettem. Társadalmi munkáért plakettel jutalmazott a népfront. A legnagyobb meglepetés ’78 decemberében ért. Nyugdíjazásom alkalmából megkaptam a munkaérdemrend bronz fokozatát — mutatja a magas kitüntetést. Jólesett az elismerés, köszönöm. Házi Zsuzsa A határforgalmi munkaverseny értékelését a két szomszédos terület vezetői végzik. S nem holmi udvariassági gesztus, amit minden alkalommal elmondanak: a verseny eredményei hozzájárulnak a mind nagyobb áruforgalom mellett a szállítás gyorsításához, a minőségi mutatók javulásához. — Különösen fontos, hogy szinte valamennyi minőségi mutatónk javult az utóbbi egy évhez képest — összegzi Rigó Zoltán üzemigazgató. — Én ebben látom a verseny szerepét. — S nem lehet kihagyni az erősödő emberi kapcsolatokat sem — teszi hozzá Ge- rőcs István, az üzemi párt- bizottság titkára. — Legutóbb például a KISZ és a Komszomol kötött versenyszerződést egymással. Meglátogatják egymást, átadják a jó munkamódszereket, tudnak egymás örömeiről és gondjairól — azt hiszem ez, a munkaverseny sok egyszerű hétköznapja hozhat olyan sikert, ami mind a szovjet, mind a magyar vasutasoknak jő. Lányi Botond Rangsor Tanácsaink még decemberben jóváhagyták az idei fejlesztési terveket és a költségvetést. Gondosan megtervezték a forintok felosztását. Szinte mindenütt rangsorolni kellett, mert nem jut mindenre a rendelkezésre álló 1.1 milliárdos beruházási összegből, s abból a további fél- milliárdból sem, amelyet bővítésekre, első beszerzésekre, az ellátási színvonal emelésére vehetnek igénybe a tanácsi pénzekből. A kész tervek nyomán tehát a megvalósítás lenne a fontos, hogy időben, a tervezett 'költségeken belül, jó minőségben adhassák át az új tanácsi létesítményeket: óvodákat, iskolai tantermeket, bölcsődéket, utakat, járdákat. Alig múlt el néhány hét, megtartották a falugyűléseket, városkörzeti tanácskozásokat, most zajlik a lákóbizottságak, utcabizottságok választása, és sor került az első tanácsülésekre is. Mindenütt nagy volt az aktivitás, ami öröm, ám csaknem minden eseményen újabb és újabb igényibejelentések hangzottak el, nem egy esetben több tíz millió forint felhasználását igénylő elképzelések. Több helyen szinte csak fejlesztési, beruházási kérdések körül zajlott a vita. Ugyanakkor háttérbe szorultak fontos, a lakosság kulturális, egészség- ügyi, kereskedelmi ellátásának javítását célzó elképzelések. Pedig ezeket nagyon sok településünkön szinte sok millió forint felhasználásával javítják, és a legcélszerűbb megvalósításukhoz ugyancsak szükség lenne az alkotó véleménycserére. Nagyon fontos volna szót váltani a felújításokról, a tanácsok kezelésében lévő, sok millió forint értékű vagyon karbantartásáról. Ezzel kapcsolatban alig hangzik el észrevétel, holott ebben szintén széles körű eszmecserével lehetne kialakítani a legcélszerűbb döntést. Kétségtelen, hogy a fejlesztési kérdések mindenütt nagyon fontosak, de a figyelmet most már az elhatározott, megvalósításra váró beruházásokra szükséges fordítani, az újabbak csak ezek elkészülte után következhetnek. A tervezésben is nagyobb következetességre van szükség, a terven felüli igényeknek a tanácsok sem tudnak megfelelni. M. S. Tavaszi gépszemle Március 12-én tartották Nyíregyházán, a közúti építő vállalat Tünde utcai telepén a tavaszi gépszemlét. Ezen felvonult a vállalat valamennyi építőgépe és szállító járműve, amelyeknek az értéke mintegy 107 millió forint. Az útépítő gépek a megye közútjain március 15- én kezdik a munkát. Nagy erőkkel vonul fel a vállalat a 4-es fő közlekedési út nyíregyházi átkelőszakaszán a felüljáró építési munkálataihoz. Hozzálátnak a tunyog- matolcsi híd- és útkorrekció építéséhez, valamint az utakon keletkezett fagykárok helyreállításához.
