Kelet-Magyarország, 1979. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-14 / 61. szám

•XXXVI. évfolyam, 61. szám ÁRA: 1,20 FORINT 1979. március 14., szerda AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÄR MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Elismerés a társadalmi munka élenjáróinak Együttes ülést tartott a megyei tanács vb, a népfront és az SZMT elnöksége Borítékon kívül „Csak tudnám, mire köl­tik a többit” — mondta a vállalat egyik dolgozója, miután megkapta a nye­reségét. De mondják ezt többen is, akik kevésbé vagy egyáltalán nem fi­gyelnek oda, ha a vállala­ti gazdálkodás olyan ré­széről van szó, mint pél­dául a szociális juttatás. Emberi tulajdonság, hogy amíg nincs valami, soka­kat fdglalkoztat, de ha van, figyelemre sem mél­tatják, hiszen természetes. Igen, természetes, hogy egy olyan nagyvállalat mint a Mezőgép, évi nyolcmillió forintot költ szociális célokra. Egy-egy dolgozóra ebből a pénzből 3000 forint jut. De miként és hogyan? Néhány nagy tétel: étkezési hozzájáru­lás 2,5 millió, utazási bér­letre 1,5 millió, munkásla- kás-építésre, lakásépítési kölcsönre félmillió. Van még ezenkívül óvodai, bölcsődei hozzájárulás, or­vosi rendelők fenntartási költsége, vállalati üdülte­tés és számos kisebb-na- gyobb tétel. A borítékon kívüli jut­tatás mértéke nemcsak a nyíregyházi Mezőgépnél, de minden vállalatnál, üzemnél, intézménynél év­ről évre növekszik. Ez is természetes. Amiként a termelési érték, az ered­mény gyarapszik, annak függvényében képezhetők a különböző alapok szociá­lis, kulturális, sport- és egyéb célokra. Ezek a pénzek is mindig jó helyre, közvetve vagy közvetlenül a megterem­tőikhez kerülnek. A Mező­gép példájánál maradva: az orvosi rendelőket szin­te mindenki igénybe ve­szi, a dolgozók 30 százalé­ka az üzemi konyhán ét­kezik, a létszám 38 száza­léka bérlettel utazik, 225- en szabadságukat a válla- ti üdülőben töltötték, 100- an külföldi túrán vettek részt és a dolgozók gyere­kei — hatvanan — szintén üdültek. Hová megy hát el a pénz? Szükséges-e vagy szükségtelen kiadni ilyen­formán a milliókat, ez nem lehet vitaalap. Még csak annyit: nagymérték­ben romlana a dolgozók munkahelyi közérzete, ha ezek a juttatások nem len­nének.- Éppen ezért ne te­gyünk úgy, mintha nem tudnánk róla. Inkább ar­ra törekedjünk, hogy gon­dosabb, jobb munkával a borítékok súlyosabbodása mellett, a mindenki hasz­nára váló alapok is bő­vüljenek. S. E. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága, a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a szakszervezetek megyei tanácsa kedden együttes ülésen értékelték az 1978. évi társadalmi munkát. Többek között megállapították: a te­lepítést fejlesztő társadalmi munka szervezése, végzése az elmúlt évben is eredmé­nyesen járult hozzá me­gyénk lakossága életkörülmé­nyéinek javításához, a tele­pülések kulturáltabbá, szeb­bé tételéhez. Megyénkben is egyre inkább előtérbe kerülnek azok a társadalmi munkák, ame­lyek a település esztéti­kai képének, otthonossá tételének fejlesztését hi­vatottak szolgálni. A helyi tanácsi és népfront­szervek megfelelő szervező munkát végeztek a település- fejlesztő társadalmi munká­ért. A lakosság mellett be­vonták a vállalati, szövetke­zeti kollektívákat is. A szak- szervezetek, a KlSZ-bizott- ságok eredményesen oldották meg a kommunista műszakok szervezését. E műszakok eredményéként négymillió forinttal segítették a taná­csok gazdálkodását. 1978-ban megyénkben a lakosság által végzett te­lepülésfejlesztő társadal­mi munka értéke 188 millió forint. A megye egy lakosa az előző évi 265 forintos teljesítéssel szemben 1978-ban 328 forin­tos értékkel gazdagította la­kóhelyét. A három szerv kö­szönetét fejezi ki ezért a megye lakosságának, társa­dalmi és tömegszervezetei­nek, a vállalati, szövetkezeti, intézményi kollektíváknak, és kéri: tevékenységükkel eb­ben az évben is segítsék a megyei célok megvalósítását, terveink túlteljesítését. Fel­hívták a helyi szervek figyel­mét, hogy évenként a köz­ségfejlesztési tervvel együtt fogadják el a társadalmi munka tervét is. Ebben Szabolcs-Szatmár megyé­ből az utóbbi 12 évben több mint 23 ezer középiskolás dolgozott az építőtáborokban — hangzott el tegnap a KISZ megyei bizottságának ülésén, ahol megtárgyalták az idén 22. alkalommal sor­ra kerülő nyári önkéntes if­júsági építőtáborok szerve­zésével kapcsolatos feladato­kat. Az idén a népgazdaság előtt álló feladatok megoldá­sára országos szinten hatvan­ezer középiskolás fiatal épí- tőtáboroztatására kerül sor. Szabolcs-Szatmár megyéből 4200 diáknak nyílik lehető­ség arra, hogy 11 táborhe­lyen bizonyítsa szorgalmát, helytállását. Ez azt is jelen­kapjon nagyobb -szerepet a környezet- és termé­szetvédelem. Az eddiginél fordítsanak nagyobb gondot a már lét­rehozott parkok, sportpá­lyák fenntartására, megvédé­sére. A több éves hagyománynak megfelelően három kategó­riában értékelték a társadal­mi munka végzésére indított versenyt. A legjobban telje­sítő településeket pénzjuta­lommal díjazzák. Az első kategóriában el­ső helyezett Ilk, jutalma 300 ezer forint, má­sodik Nyírgelse, jutalma 200 ezer forint, harmadik Tisza- mogyorós, jutalma 100 ezer forint. A második kategória el­ső helyére Nyírbogát ke­rült, jutalma 500 ezer forint, a második Máriapócs 300 ezer forintot, a harmadik 100 ezer forintot kapott. A harmadik kategóriá­ban első lett Tiszalök, jutalma egymillió forint, má­sodik Mátészalka, jutalma 500 ezer forint, harmadik Kisvárda, jutalma 300 ezer forint. A legjobban teljesítő öt­száz társadalmi munkás ki­tüntető plakettet, negyvenen pedig oklevelet kapnak. ★ Az együttes ülés után a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága többek között ér­tékelte Máriapócs nagyköz­ség Végrehajtó Bizottságá­nak tevékenységét, és hatá­rozatot hozott a megyei ta­nács összehívására. A végrehajtó bizottság a megyei tanácsot március 22-ére, 9 órára hívja ösz- sze. Napirendjére javasolja töb­bek között Szabolcs-Szatmár megye környezet- és termé­szetvédelmére vonatkozó táv­lati koncepció megállapítá­sát, valamint a megyei bíró­ti, hogy az előző évihez ké­pest megyénkből félezerrel több fiatal vesz részt építő­tábori munkában. Az elmúlt években a sza- bolcs-szatmári fiatalok be­csületesen helytálltak a ter­melőmunkában, a fogadó gazdaságok elégedettek vol­tak diákjaink munkájával. Emellett az építőtáborok eredményesen szolgálták a fiatalok munkára nevelését. Az idén a legtöbben — csak­nem 2300-an — Nyíregyháza városból és a nyíregyházi já­rásból utaznak építőtáborok­ba, de jelentős Kisvárda vá­ros (680), valamint Mátészal­ka város és a járás (540) ke­retszáma is. sag elnökének beszámolóját. Losonczi Pál megyénkbe látogatott Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden kétnapos látogatásra Szabolcs-Szatmár megyébe érkezett. Losonczi Pált a megye ha­tárán dr. Tar Imre, a me­gyei párthizottság első titká­ra és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke fogad­ták. A vendég Nyíregyházára érkezése után a megyei párt­székházban találkozott a párt megyei végrehajtó bizottságá­nak tagjaival és megyénk társadalmi életének vezetői­vel. Az Elnöki Tanács elnö­kének adott tájékoztatójá­ban dr. Tar Imre felvázolta a Losonczi elvtárs 1972-es Szabolcs megyei látogatása óta elért eredményeket, is­mertette megyénk jelenlegi helyzetét és feladatait. Az elmúlt hét esztendőben a lakosság eredményes mun­kája nyomán jelentősen vál­toztak a termelési és tár­sadalmi viszonyok, emelke­dett az életszínvonal —kezd­te tájékoztatóját Tar elvtárs. — A szabolcsi iparban és építőiparban ma már 70 ezer munkás dolgozik, közülük 44 százalékos a szakmunkások aránya és jelenleg is tízez­ren tanulnak szakmunkás- képző iskoláinkban. Felgyor­sult a munkássá válás folya­mata is. Mezőgazdaságunkban ugyancsak gyors ütemű a nemzedékváltás: az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek nagy teljesítmé­nyű gépekkel dolgoznak, százezer hektáros területen folyik az iparszerű termelés. A megyében dolgozó értel­miségiek száma megközelíti a tizenháromezret, az utóbbi érvekben különösen a műsza­kiak és az agrár szakemberek sorai gyarapodtak jelentő­sen. A negyedik ötéves terv során 25 milliárd forintot ru­házott be a megye. 126 jelen­tősebb létesítménnyel gazda­godtunk, amelyből 45 terme­lő jellegű. Az ipar ebben az öt évben 87,5, az építőipar 57, a mezőgazdaság pedig 21 százalékkal növelte a terme­lést. A tervezettnél több la­kást, bölcsődét és óvodát épí­tettünk, amelyben jelentős szerepe volt a lakosság társa­dalmi munkájának. 1976 és 80 között 30 milliárdos beru­házást terveztünk. Hatmilli- árdot fordítunk az ipar, ugyanennyit a mezőgazdaság fejlesztésére, korszerűsítésé­re. Az elmúlt évben ipari üzemeink 25 milliárdos érté­ket termeltek, s külön öröm, hogy nincsenek elf ekvő kész­leteink. A kedvezőtlen idő­járás ellenére 1978-ban 8 milliárdot termelt a mező- gazdaság, s hozzákezdtünk az élelmiszeripari tevékenység jelentős bővítéséhez. A ter­vek szerint növeljük a szarvasmarha- és sertéshús-, a burgonya-, a télialma-fel­dolgozó kapacitást. Tervezett beruházásaink többsége határidőre és az előírt költségen belül való­sulnak meg Jól halad me­gyénkben a lakások, az is­kolák, az egészségügyi léte­sítmények és a közművek építése is. A^ megyei pártbizottság el­ső titkárának tájékoztatójá­ban elhangzott: megyénkben ma a belterjes gazdálkodás­ra való áttérés a központi feladat minden szektorban. 1979 első két hónapjának ta­nácskozásai és termelési ta­pasztalatai egyaránt mutat­ják, hogy megyénk dolgozói megértették a tennivalókat, s terveink — amelyek már a magasabb követelményeket támasztják — teljesítésére minden lehetőség adott. Ezt követően az Elnöki Ta­nács elnöke kért szót. Beve­zetőben átadta a résztvevők­nek és a megye egész lakos­ságának a párt Központi Bi­zottsága és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa üdvözletét, majd elmondta: nagy érdek­lődéssel hallgatta a tájékoz­tatót, amely jó munkát tük­röz. — Örömmel hallottam azt is, hogy a foglalkoztatás — amellyel a megyében még legutóbbi látogatásom során is gondok voltak — úgyszól­ván a távolabbi települése­ken is megoldódott. A Politi­kai Bizottság 1965-ös, Sza­bolcs megye fejlesztésével kapcsolatos határozata óta eltelt idő jól bizonyítja, azok­nak volt igazuk, akik akkor a szabolcsi iparosítást szor­galmazták. Szép az is, hogy például az ipari dolgozók 44 százaléka szakmunkás, s hogy az itt dolgozók gyorsan elsajátítják az új technikát. Jó volt hallani, hogy a me­gye mezőgazdasága az ipartól semmiben sem kevesebb tu­dást igénylő technikai fejlő­dés útját járja. — Talán ez a legnagyobb siker, amit az elmúlt évtized­ben elértünk, hogy egy vi­szonylag elmaradott vidék felzárkózik az ország fejlet­tebb területei közé. Losonczi elvtárs ezt köve­tően arról szólt: a gazdasági munka feltételei általában nehezedtek, bonyolulttá vál­tak. Ez nemcsak nálunk van így — folytatta — fejlettebb országok is hasonló gondok­kal küzdenek. Drágultak a nyersanyagok, a piacokon élesedik a verseny, s ezzel nem tudunk minden tekintet­ben megbirkózni. A nemzet­közi és a hazai piac is kor­szerűbb, versenyképesebb árut igényel, s ennek a fel­adatnak kell megfelelnünk. Arra van szükség, hogy ki-ki a maga területén többet te­gyen le az ország asztalára. Az utunk: a termelés szoli­dabb növelése mellett min­den piacon értékesíthető árut előállítani. Közös a felelőssé­günk azért, hogy ezt elérjük. Jobban kell dolgoznunk, ezt célozza idei tervünk is. Bő­ven van tartalékunk ahhoz, hogy a feladatokat megold­juk. Jobban ki kell használ­nunk például a munkaerőt. Nem mindig népszerű intéz­kedésekkel jár d kapun belü­li felesleges kapacitás lekö­tése, a papírmunka csökken­tése, de meg kell tenni és ezt csak az adott munkahely tudja megoldani. Az a kívá­natos, hogy korszerű gépein­ket akár három műszakban is működtessük, a korszerűt­len termékeket gyártó, el­avult technikával működőket pedig egyáltalán ne dolgoz­tassuk. Nagy a tartalék a munka intenzitásának növe­lésében. Sok új üzemünk van, ahol a munka termelékeny­sége indokolatlanul alacsony, hiszen az üzemen belüli munkaszervezés, munkarend nem hat kényszerítőleg, hogy a munkaidő minden percét kihasználják. Ezen a helyze­ten javítani az üzemi vezetők kötelessége, de általában szükséges javítani egész gaz­dasági irányításunkat is. Mindenütt, konkrétan kell meghatározni, mi az, ami a népgazdaságnak kívánatos, s a feleslegeset visszafogni, a szükségeset támogatni kell. — Biztos vagyok abban — és ezt az eddigi munka is bi­zonyítja —, a szabolcsiak ér­tik a feladataikat. Eredmé­nyeik mutatják: ettől nehe­zebb feladatokat is megoldot­tak, s megoldják a most kö­vetkezőket is. Losonczi Pál kora délután a Taurus nyíregyházi gyárát kereste fel. Ütjára elkísérte dr. Tar Imre, dr. Pénzes Já­nos, Hegymegi István, a Köz­ponti Bizottság tagja, Strinni Ferenc, a Központi Bizottság munkatársa, Szemerszki Mik­lós, a városi pártbizottság titkára, Gyuricsku Kálmán, a városi tanács elnöke. A nyíregyházi üzem bejáratánál Gergely Ferenc gyárvezető és (Folytatás a 4. oldalon) Losonczi Pál íogadása a megyehatáron A megyei pártbizottságon dr. Tar Imre tájékoztatja az Elnöki Tanács elnökét II SSE I i Magyarország Készülődés a nyári építőtáborokra Lehetőség 4200 szabolcsi diáknak

Next

/
Thumbnails
Contents