Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-13 / 36. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 13. Az iráni fordulat □ fantasztikus feszültséghez képest maga a robbanás —legalábbis egyelőre — nem tűnik olyan pusztítónak, mint amilyen lehetett volna. Voltak ugyan olyan fegyveres összecsapások Khomeini ajatollah és a császár- ri gárda erői között, de a számok vastörvénye döntött: a tömegek a szó szoros értelmében elsöpörték a régi köz- igazgatást és megteremtették a főpap által kijelölt kormányfő, Mehdi Bazargan országosának feltételeit. A régi — jó igazság — vagyis az. hogy jósolni nagyon nehéz — Irán vonatkozásában is érvényes. Az azonban vitathatatlan, hogy a drámai eseményekben bővelkedő iráni politikai színpadon új felvonás kezdődött a hét végén. Arról, milyen lesz a születő új rendszer, mennyire lesz képes megoldani az ország kétségtelenül súlyos problémáit. semmit nem tudhatunk még. Ebben a pillanatban azonban nem is ez a lényeg. Sőt még az sem, hogy az ellenzék derékhadának a vallási mozgalom bizonyult. A történelem már sok példát szolgált arra, hogy a vallási köntösben jelentkező tömegmozgalmak mindig és mindenütt létező társadalmi érdekeket fejeznek ki. Ez a huszadik század harmadik harmadában Irántól Észak-Irországig fokozottan igaz. Khomeini mozgalmának nem a világnézeti alapja döntő az események mérlegelésénél, hanem az, hogy egyesíteni tudta nemcsak a nép, hanem a nemzet minden, a császári diktatúrával elégedetlen rétegét. Azt sem lehet tudni, hogy a jelenlegi impozáns nemzeti egység mennyire lesz tartós s hogy a sah rendszerét elsöprő mozgalom mennyire hullik elemejre a győzelem után. Lehet valami igazuk azoknak, akik úgy vélik: a győzelmes iráni ellenzék sokkal egységesebb abban, amit nem akar, mint abban, amit e pillanatban akar. Ezek a kérdőjelek azonban nem változtatnak a dolog lényegén. Azon, hogy egy olajban gazdag, a tőkés világ legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok által alaposan támogatott, kifelé oly sokáig rendkívül erősnek látszott diktatúra meglepő gyorsasággal széthullott. Szinte szimbolikusnak tekinthető, hogy az utolsó — valóban utolsó? — felvonás kezdetén már csak a szuper- elit császári gárda képviselte a monarchia folyamatosságát, immár valóban az egész nemzettel szemben. Mi az iráni fordulat közvetlen következménye? Belpolitikailag az, hogy egy lehetőségekben gazdag ország jó esetben valóban ráléphet a társadalmi felemelkedés útjára. A nemzetközi porondon pedig az, hogy a földkerekség egyik legérzékenyebb térségében megszűnt létezni egy olyan rezsim, amely fenntartás nélkül vállalta az amerikai érdekek védelmét és kiszolgálását. Bármennyi kérdőjel sorakozik Khomeini és Bazargan belpolitikai elképzelései körül (milyen lesz az iszlám állam iráni modellje, milyen társadalmi töltést hordoz stb.), a külpolitikai orientáció terén minden jel szerint lényeges változás következik be. Csaknem biztosra vehető, hogy az új rendszer felhagy a „csendőrszereppel”, azzal, hogy a negyvenmilli- árd dolláros költséggel felfejlesztett, ultramodern fegyverekkel felszerelt hadsereg Washington céljainak megfelelően tartsa sakkban a térség gyengébb országait. Ebből minden logika szerint az következik, hogy az új te- heráni kabinet lépéseket tesz majd az el nem kötelezett országok csoportja felé. Napirenden: az 1979. évi munkaprogram Ülést tartott az Országos Béketanács elnöksége Tudományos konferenciát rendez február 22—23-án a nemzetközi gyermekév jegyében az Országos Béketanács. Megvitatják, miképp érvényesül a gyermekek védelme Magyarországon és a világ más részein — ezt tartalmazza egyebek között a magyar békemozgalom 1979. évi munkaprogramja, amelyet az OBT hétfői elnökségi ülésén fogadtak el. A Hazafias Népfront Belgrád-rakparti székházában megtartott tanácskozás résztvevőit Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tájékoztatta az időszerű belpolitikai kérdésekről Ezt követően Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke a Béke Világtanács közelmúltban befejeződött berlini ülésének munkájáról számolt be. Kovács Béla, az OBT főtitkára pedig a BVT akcióprogramjához kapcsolódó 1979-es békezmozgalmi terveket terjesztette a testület elé. Az elnökségi ülésen felszólalók rámutattak, hogy a IX. magyar békekongresszus állásfoglalásának megfelelően tovább kell szélesíteni a békemozgalom tömegbefolyását, tökéletesítve a munka- módszereket is. A tanácskozás résztvevői végül megválasztották az OBT 14 tagú titkárságát. Magyar vezetők részvéttávirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban fejezték ki részvétüket Joszip Broz Titónak, a Ju- goszíláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének Edward Kar- deljnek, a JSZSZK elnöksége és a JKSZ KB elnöksége tagjának elhunyta alkalmából. A pekingi faliújságon Nyílt levél a kínai pártvezetéshez Pekángben a kínai pártvezetéshez címzett nyílt levelet tartalmazó nagybetűs faliújság jelent meg. A levél írója követeli, hogy a pártvezetés mondja ki a népi kommunák azonnali feloszlatását és a visszatérést a szövetkezeti rendszerhez a kínai falvakban. A kommunák feloszlatása nélkül nincs biztosíték arra, hogy a kínai mezőgazdaság a vezetés által óhajtott ütemben fog fejlődni, és hogy megvalósulhat a négy modernizálás — hangsúlyozta a szerző. A nyílt levél szélsőségesen baloldali és kálandorpo- litika eredményének minősíti a kommunák elhamarkodott létrehozását, és ezért a helytelen és káros politikáért személy szerint Mao Ce- tungra hárítja a felelősséget. A kommunáik azonnali feloszlatásának szükségességét egyefbek közt a következőkkel indokolja: 1. A kommunák rendszerét a legfelsőbb pártvezetés agyalta ki, erőszakot téve a parasztok százmillióinak valódi akaratán. 2. A kommunák megteremtésével a pártvezetés figyelmen kívül hagyta a termelőerők, a termelési viszonyok és általában a kínai falu realitásait, amelyek eleve kizárják a kommunák létezésének értelmét. 3. Bebizonyosdott, hogy a kommunák nem alkalmasak sem a termelés növelésére, sem arra, hogy javítsanak a falusi lakosság rendkívül alacsony életszínvonalán. 4. A kommunák létrehozásának kikényszerítésével edmélyültek az ellentétek a termelőerők és a termelési viszonyok, a vezetők és a tömegek, és nem utolsósorban a lakosság és a pártvezetés között. A nyílt levél szerzője végül rámutat: miután a jelenlegi pártvezetés helytelennek minősítette a korábbi falusi belpolitika számos alapelvét, itt az ideje annak, hogy- beszüntessék a nép félrevezetését. Negyedszázad Vérontás Guatemalában Negyvenezer halott, 20 000 ember politikai okokból történt eltűnése, átlagosan napi öt gyilkosság, negyedszázados vérontás, elnyomás és nyomor — ez jellemzi a 24 éve uralkodó guatemalaá terrorrezsim tevékenységét. Ezeket a megrázó tényeket a latinamerikai szakszervezeti egységkongresszus (Cpustal) a közelmúltban kiadott jelentésében hozta nyilvánosságra. Így „búcsúzott” a náci hadsereg Budapesttől; felrobbantott hidak, rommá lőtt házak jelezték a visszavonulás útját. HARMINCNÉGY ÉVE BUDAPEST SZABAD Arról az emlékezetes februári napról, amelyet ma ünnepelünk, alighanem kevesen számoltak be olyan hitelesen, mint az egyik legkiválóbb szocialista író, Nagy Lajos. Pincenaplójában így írja le a felszabadulás első perceit, amikor megpillantotta a szovjet katonákat Budapest utcáin: „Maflán álltam a kapuban. örültem. De előre, már régóta úgy képzeltem el az első találkozást, hogy egymásnak esünk, és átöleljük egymást. Áz ölelkezés elmaradt, mivelhogy ölelkezésnél kettőn áll a vásár. Pedig szép lett volna”. Igen, így álltak akkor az emberek; tétován, szinte föl sem fogva, hogy a történelem egyik legvéresebb, legszömyűbb korszaka végéhez közeledik. Pedig 1945 első napjaiban a magyar főváros pincékbe húzódott lakossága előtt — hacsak nem volt valaki mindenbe belenyugvó fatalista vagy álmodozó fantaszta — már nem lehetett kétséges: a háború sorsa eldöntetett. A nyugat felé nyomuló Vörös Hadsereg feltartóztathatatlanul tört előre a menekülő ellenség nyomában; csak idő kérdése volt, hogy mikor teljesedik be a történelmi igazságszolgáltatás, mikor jön el a végső győzelem, mikor omlik össze végérvényesen a náci hadigépezet, mikor idézheti majd a diadalittas angol sajtó Shakespeare szavait: „The day is ours, the bloody dog is dead” — „Miénk a nap, a véres kutya meghalt”. De a bombázások és harcok elől a pincékbe menekült, éhező, lerongyolódott lakosságnak még sokáig kellett a halál árnyékában várnia a sorsdöntő pillanatra. A hírek — a megbízhatatlan, ellenőrizhetetlen hírek — csak szórványosan Osztapenkó kapitány a felszabadító hadsereg egyik legendás hőse. jutottak le a föld alá, s természetesen a szovjet hadmozdulatokról szóltak, a közeledő ismeretlen katonákról, akiktől rettegett az, akinek meg volt rá az oka, s akiket lélegzetvisszafojtva várt, aki a szabadságot várta. A pillanat 1945. február 13-án jött el. A romhalmazzá vált főváros népe fölbotorkált a pincékből; új- jongva vagy kissé értetlenül; megilletődve, elfásul- tan vagy kitörő örömmel halottainak és eltűnt hozzátartozóinak hiányától meggyötörtén — de mindenképpen azzal a tudattal: szabad. A napló utolsó szavai azonban még a szabadság friss mámorában is arra intenek, hogy nem elég elnyerni a szabadságot, élni is kell vele, s meg kell őrizni: „Szakadatlanul résen kell lenni. Hosszú ideig, talán egész életünkön át”. Az újjáépült hidak » Parlamenttel. Jerzy “‘9«» Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 34 A Szakemberek megállapították, hogy oly kevés mennyiségű, hogy szó sem lehet a kitermelésről. Megállapították azt is, hogy Marty Brett kijelentése a sajtókonferencián teljes mértékben megfelel az igazságnak, hogy sem a bányában, sem a környékén nincs urán. Nem lehet sem őt, sem a bánya vezetőségét vádolni azzal, hogy félrevezette volna a hatóságot. A barátom befejezte elbeszélését és beszédes mozdulattal mutatott órájára. Valóban, későre járt. Mégis feltettem neki néhány kérdést. — Mondd, kedves barátom, mit csinált ezután a híres „Albert Stern, Harry Bracken és' James Kane — kereskedelmi képviselet?” Bí. róság elé hurcoltak? — Milyen okból? Hiszen nem tudtak rám bizonyítani semmit. Állítottam én valamikor is, hogy ott urán van? — A Geiger-féle műszer akkor miért mutatott nagy radioktivitást? — A bizottságnak igaza volt, amikor némi radioaktivitást állapított meg, de ez nem jelent semmit — Persze a te közreműködéseddel? — Kedvesem, ne akarj túl sokat tudni. — Az újságíróknak hogyan lehetett átvilágított minden tekercs filmjük? — Ez egyszerűen jó tréfa volt Marty Brett különben nagyszerű bányamérnök, amikor fényképezték, háttal állt a kis épületnek. Emlékezhetsz, hogy ott két helyiség volt Az elsőben a sajtó- konferencia, a másodikban néhány röntgenkészülék. Egyszerűen bekapcsolták, amikor fényképeztek. Nem csak az urán teszi tönkre a filmet. Kis távolságban megteszik ezt a gamma-sugarak is. — Nem értem, akkor miért háborodtál fel, hogy az egyik újságírónál leleplezted a Geiger-féle készüléket. — Meg kellett játszanom ezt a jelenetet Kezdettől az volt a célom, hogy végül se az újságírók, se a cég három főnöke ne higgye el azt amit mondok. Pedig az őszinte igazságot mondtam. — És ha a „New York Herald Tribune” tudósítója nem veszi elő a Geiger-féle műszert? — Ettől nem féltem. Tudtam, hogy minden újságírónak volt a zsebében és a táskájában. Ha mindez Lengyelországban történik, a mi sajtóképviselőnk sem üres kézzel ment volna el. — Mégis nagy volt a kockázat A cég három ura egyszerűen eltekinthetett volna a szerződés 15. pontjától és a nyakadban marad a bánya. Akkor mit csinálsz?
