Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-13 / 36. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1979. február 13. Van rendelet, de nem tartják be Albérlet és jogviszony Naponta (kínálnak albérle­tet a hirdetések, mindegyik bérlőre is talál. A fiatal há­zasok általában albérletben kezdik új életüket. A város­ba költözők legtöbbjének az albérlet az átmeneti otthona. A kereslet mindig nagyobb, mint a kínálat, s a piac tör­vénye itt is érvényesül. Emiatt lehet, hogy olykor csöppnyi szobáért csillagá­szati áraikat kémek, méghoz­zá olyan helyiségért, _ ami nem is nevezhető lakásnak, inkább csak kamarának, leg­jobb esetben nyári konyhá­nak. Kiadható-e az egész lakás? Az albérleti jogviszony sza­bályairól vajmi keveset tu­dunk. Legtöbben amolyan magánügyletnek tekintik a dolgot, ami csak a bérbeadó­ra és a bérlőre tartozik. Való­ban így volna? A jogszabály így igazít el: „Albérleti jog­viszony csak úgy létesíthető, hogy a lakásban lakó szemé­lyek mindegyikére legalább hat négyzetméter lakóterület jusson ..Tovább tallózva a rendelet fejezetei között megtudjuk, hogy a tanácsi bérlakások bérlője albérlet céljára a lakásnak csak egy részét adhatja ki, a szobák­nak legfeljebb az ötven szá­zalékát. Ennél nagyobb részt, vagy az egész lakást csak a lakásügyi hatóság engedélyé­vel lehet albérletbe kiadni. A személyi tulajdonban lévő, valamint az OTP- és tanácsi értékesítésű szövetkezeti la­kásoknál nincs ilyen megkö­töttség, viszont az egyéb sza­bályok ezek tulajdonosaira is érvényesek. Egyformák pél­dául az albérleti díjak meg­állapításának szabályai. A rendelet erről így ír: „Az alapdíj legfeljebb az albérlő által kizárólagosan használt helyiségekre eső lakbérhányad háromszorosa lehet.” Ha valaki tehát egy őtven négyzetméter alapte­rületű lakájból (melynek 300 forint a lakbére) a 25 négy­zetméteres szobáját albérlet­be kiadja, legfeljebb 450 fo­rintot kérhet, egyéb szolgál­tatások címén (főzés, vilá­gítás stb.) még maximum 150 forintot. Szerződés és felmondás Ha a jogszabály ilyen pon­tosan fogalmaz, miért van mégis ilyen kuszaság az al­bérletek világában, miért ki­szolgáltatottak esetenként az albérlők? — A bérleti jogviszonyhoz hasonlóan itt is szerződés lenne az alapja a két fél megállapodásának — emlí­tette beszélgetésünk elején Kovács Mihály, a Nyíregy­házi Városi Tanács lakás­ügyi csoportjának vezetője. — A gyakorlatban azonban ilyen ügyekben meg sem ke­resnek bennünket. Az esetek 90—95 százalékában csak szóban állapodnak meg. En­nek pedig mindenféle bonyo­dalom a következménye: vá­ratlanul felmond a bérbeadó, esetleg birtokháborítás miatt romlik meg a jóviszony kö­zöttük. — Milyen jogai vannak az albérlőnek? — Ha szabályos szerződést kötöttek, akkor az albérlő­nek ugyanolyan jogai van­nak arra a részre, amit bér­be vett, mint a főbérlőnék. Természetesen ha rendszere­sen fizeti az albérleti dijat, és nem sérti meg a szocia­lista együttélés szabályait. Ezek a szerződések — foly­tatja a lakásügyi csoport ve­zetője — határozott, vagy határozatlan időre szólnak. Az utóbbi esetben a bérbe­adó nem mondhat fel bármi­kor. Ha ez mégis megtörté­nik — és nem a bérlő hibá­jából —, a bérlő igényt tart­hat egy másik albérletre. Lakásátjátszás — Van, aki egy évre. vagy többre élőre kifizetteti az al­bérleti díjat. Mint hallottuk, ezek többsége lakásátjátszást takar. — Valóban. Hat-nyolc hó­nap után megjelenik az al­bérlő nálunk — fordítja konkrét esetre a szót Ko­vács Mihály — és kéri, hogy utaljuk ki neki a lakást. Ter­mészetesen erre nem kerül sor. Az előre kifizetett ösz- szeget pedig az ügyészség közreműködésével az állam javára elkobozzák. Az albér­lő jár tehát rosszul. Termé­szetesen minden esetben in­tézkedünk, amikor bejelen­tést kapunk, hogy valame­lyik tanácsi lakás tulajdono­sa jogszabályellenes dolgot követett el. Ilyen esetek fel­derítéséhez a lakosság na­gyobb aktivitására számítunk a jövőben. — Az albérletben lakók többsége csak ideiglenesen van lakhelyére bejelentve. Hátrány ez a lakásigénylés­nél? — Lakásigénylést állandó nyíregyházi lakhelyű, vagy munkahelyű személy adhat be — hangzik a sokak szá­mára megnyugtató válasz.— Inkább a névjegyzékbe tör­ténő felvételnél van jelentő­sége az állandó lakhelynek. A jelenlegi tanácsi rendelet ugyanis a lakáskérelmek el­bírálásánál előnyben részesí­ti azokat, akik nyíregyházi lakásban, legalább három éven át állandó bejelentett­ként szerepelnek. Soltész Ágnes E gy arca van és ezer ne­ve. A pálya szélén áll, mindig csak a pálya szé­lén áll, és ordít, miközben szent meggyőződés fűti; ő az igazi, vérbe­li szurkoló. Bátor ember. amikor a korlát mögött, kaméle­onként a tömegbe simulva durvasá­gokat kiabál, az öklét rázza és fe­nyeget. Azt hiszi, hasz­nál ezzel. Pedig csak embert her­gel ember ellen, szunnyadó indula­tokat szabadít fel, pankrációt csinál a sportból. Ügy véli: a jegy árával a büntetlen be­A szurkoló csületsértés jogát is megvásárolta. „Te bányaló!’- — kiáltja az el­lenfélre, ez leg­szelídebb kitéte- teleinek egyike. Arcképének kie­gészítéséhez jó lenne látni. mit tesz akkor, ha a „bányaló” az ut­cán sétál el mel­lette? Ismeretlen em­berünk minden munkahelyen elő­fordul. ö az, aki a felsőbbségnek szembői mindig igazat ad, csak akkor fenyegeti, ha az háttal áll neki. Indulatait a pályán kívül, leg­feljebb otthon en­gedi csak szabad­jára, habár ez sem egészen biztos. Ne állítsunk szobrot neki! (speidl) Javul a gázpalackellátás Az alumíniumáru-gyárban befejeződött a gázpalack­gyártás rekonstrukciója, így évente négyszázezer gázpalac­kot készíthetnek. Űj termékként a huszonkét kilogrammos palack gyártását is megkezdik. A munkába állított termelé­keny gépsor kielégíti a hazai igényeket, sőt exportra is szál­líthatnak. A képen: Munkában a gázpalackgyártó gép. (MTI fotó — Sarkady János felvétele — KS) Szabolcsban is népszerű az eszperantó Szombaton Nyíregyházán megalakult a Magyar Eszpe­rantó Szövetség Szabolcs- Szatmár megyei Bizottsága. A testület első ülésén elmond­ták: hasonlóan az országosan tapasztaltakhoz, megyénkben is egyre több az eszperantó nyelvet művelők száma. Az elmúlt esztendőkben példá­ul több mint félezren tettek sikeres vizsgát a nemzetközi nyelv alapjaiból. Különösen népszerű az eszperantó a vas­utasok és pedagógusok köré­ben. örvendetes tény — ál­lapította meg a megyei bi­zottság —, hogy mindinkább bekapcsolódnak a szövetség munkájába vidéki települések művelődési otthonai és isko­lái is. Az idén például Dombrádon és Záhonyban in­dítanak nyelvtanfolyamokat. A Nyíregyházán most meg­alakult bizottság koordinálja a megyei csoportok munká­ját és szervezi, gyarapítja az eszperantisták nemzetközi kapcsolatait. Hasznos és gyü­mölcsöző együttműködés ala­kult ki a lengyel, jugoszláv és csehszlovák szövetségek kollektíváival. A Magyar Eszperantó Szö­vetség megyei bizottságának elnökévé Leveleki Miklóst, titkárává pedig Járó Antalt választották meg. Hit mond az orvos? I cukorbetegek diétájáról A különböző betegségek, így például a fekély-, a vese­betegségek, a epekövesség, mind-mind különböző étren­di szabályok megtartását igénylik. Kiemelkedő jelentő­ségű ilyen szempontból a cu­korbetegek életvitele, helyes táplálkozása — mivel a cu­korbetegség a beteget élete végéig kíséri. E betegség lényege hogy táplálékunk három fő al­kotó része közül — a fehér­jék és zsírok mellett — a szénhidrátokat (cukrokat) a szervezet nem tudja megfe­leljen hasznosítani, a has­nyálmirigy által termelt in­zulin részleges, vagy teljes hiánya miatt. A cukorbeteg­ség megállapítása sokszor igen nagy lelki válságot okoz a'betegnek. Szinte azonnal felmerül benne a kérdés, ho­gyan éljen, mit ehet ezután? Mint említettük a szénhid­rát (cukor) felhasználás za­varáról van szó — ezért a betegeknek mindenekelőtt le kell mondani a hétköznapi értelemben vett cukrok (kris­tály, mokka, cukrészkészítmé- nyek stb.) fogyasztásáról. Édesítőként a régen ismert szaharint, újabban a Gluco- non, illetve a Polisette ké­szítményt használhatják. Ezek közű] a szaharin és a Poliset­te a gyógyszertárakban. a Gluconon a csemegeboltok­ban kapható. A cukros ételektől elte­kintve a beteg mindent ehet, de nagyon lényeges a táplá­lék egyes alkotórészeinek — a szénhidrát, fehérje, zsír — mennyiségi aránya. A napi kalóriaszükséglet megállapí­tásakor figyelembe kell ven­ni a beteg életkorát, foglalko­zását, és testsúlyát. Minde­nekelőtt a táplálék szénhidrát­tartalmát szükséges korlá­tozni, törekedve arra, hogy a Ki ne tudná, hogy van­nak még kiskirályok, szin­te korlátlanul önkényeske­dők, akik a vezetésükre bízott vállalatot, intéz­ményt valamiféle hűbérnek tekintik, s minden rendel­kezésükre álló eszközzel sa­ját egyéniségükhöz igyek­szenek azt idomítani. Ak­kor is, törik-szakad módon, ha az élet mást kíván, ha elveik és módszereik — melyek legtöbbször a megcsontosodott, makacs maradiságban gyökereznek — ellenkeznek a józan ésszel. Bizonyára van (mi­ért ne volna?) ilyen vezető az iskolaigazgatóik között is. A vezetői önkény az is­kolában persze mereven konzervatív pedagógiai el­vek, s ami ezzel legtöbb­ször együtt jár, embertele­nül rossz nevelési módsze­rek külső megnyilvánulása is egyben. Ugyanakkor kétfelé hatva béklyóz, köt gúzsba tanárt, diákot egy­aránt. Czdkó Gábor, a 70-es évek elején feltűnt, szociográ­fiai érzékenységű, frissen eredeti látásmódú és kife­jező erejű fiatal írónk Is­kolavár című, 1976-ban megjelent, figyelmet keltő regénye a fentieket pél­dázza egy mezőgazdasági szakmunkásképző iskola diákzendülése kapcsán. Amikor is a növendékek egyik, mindnyájukért kiál­ló társuk méltánytalan ki- csapatása ellen „szolidari­tási sztrájkot” meghirdet­ve, elérték a felsőbb szer­vek által agyonpártfogolt, a bátyjától hivatalból támo­gatott igazgató leváltását. Ez azonban csak úgy sike­rülhetett, hogy az új tanár (Sándor) egy másfajta, em- berközpontúbb pedagógiát képviselve melléjük állt, s fölkavarva a mindezideig kikényszerített tantestületi szervilizmus állóvizét, a tanárok legjavát is meg­győzte. Merkovszky Pál napi összmenyiség ne le­gyen több, mint 200—300 gramm. Ez a kalóriaértékben 8—900 kalóriát jelent, s mi­vei naponta átlagosan 2—2500 kalóriára van szükségünk, a hiányzó mennyiséget főként fehérjével, kisebb részben zsírokat, olajokat tartalmazó ételekkel egészítjük ki. A cukorbeteg naponta leg­alább 4—5-ször egyen. Fo­gyasszon sok tejet, joghur­tot, tejeskávét, kakaót, teát, gépsonkát, párizsit, virslit, felvágottakat, különböző sajt­féléket, kevés tésztát és lisz­tes leveseket, sok sovány húst. főzelékeket, salátákat, kevés cukrot tartalmazó gyü­mölcsöket stb. A kenyér­félékből naponta 20—25 grammnál ne egyen többet. A helyes diétát azonban több­nyire egyénenként kell kiala­kítani. Dr. Stachó József belgyógyász főorvos Az, ami maga az élet — ahogyan mondják: egy az egyben — nem igen nevez­hető játéknak. Még akkor sem, ha ez a „hangképe­zett” életdarab bizonyos átrendezés, tömörítés után kerül a hallgató elé. Tehát dokumentumjátéknak sem nevezném ezeket az össze­állításokat, műsorokat, megszerkesztett hangké­peket. Valami más műfaji megjelölést, meghatározást kellene keresni, kitalálni jelzésükre. Bizonyára akadékosko­dásnak, szőrszálhasogatás- nak minősítik — szakem­berek és laikusok egyaránt — egy már polgárjogot nyert, elfogadott és talán többé-kevésbé azonosan ér­telmezett műfaji elnevezés megváltoztatására tett fenti javaslatomat. Az indoklás általános része fentebb ol­vasható. A bizonyítási kí­sérlet, az indoklás konkrét része alább következik. Nem is tudnám hirtelen megmondani, hogy hánya­dik olyan dokumentumjá­téknak nevezett, nagysze­rű összeállítást hallottam mostanában a rádióban, amely a „sűrű élet” fogal­mába tartozik. S mindez a fantázia szülte — bár oda­illő — hozzátoldások nél­kül, „csupán” a szerkesztői sűrítés, átrendezés (vágás) szükségszerű munkája után, tehát a színészi köz­reműködést is mellőzve. Olyan műsorokra gondo­lok, mint most legutóbb az Anti volt, Borenich Péter dokumentumjátéka. Magá­nak Borenich Péternek is hangzottak el ehhez hason­ló szerkezetű, felépítésű do­kumentumműsorai, me­lyekben a riportalanyok, a történet életbeli szereplői mondták el: mi, hogyan és miért esett meg velük. Vagy más esetben: a mikrofon a történéskor, az események­kel egyidőben rögzítette az elhangzottakat. Ennek a mostani Bore- nich-műsomak a hangfel­vételei is — ahogyan kö­vetkeztetni lehetett rájuk — legnagyobb részt a tör­ténéskor készültek. Két és fél éven át figyelte egy feltételesen szabadlábra he­lyezett fiatalember sorsát (igaz: jókora megszakítá­sokkal) egészen addig, amíg a húszéves fiú mögött — három évre — újra bezá­rult a börtönzárka ajtaja. A fiú környezetéről is lát­leletszerű képet ad Bore­nich Péter. Riporteri kom­mentár nélkül, csak a hoz­zátartozók és az ügyben szereplő hatósági emberek szavai által. A szerző fan­táziája szülte betoldások, színészi megjelenítések nin­csenek a műsorban, a való­ság nem keveredik a hozzá kapcsolódó játékkal (mint­egy kiegészítőként, a hiány­zó részek pótlásaként), te­hát tiszta dokumentum. Ezért lenne jó a „játék” utótag helyett valami pon­tosabbat, egyértelműbbet keresni a „dokumentum” előtaghoz. Persze az is le­het, hogy mindez csak a szavakon való lovaglás Az viszont tény, hogy Bo- renich Péter dokumentum­játéka — az Anti — nagyon jól, félreérthetetlenül be­szél arról: milyen döntő ha­tása van a gyermekre a családi környezet, később a baráti kör is; s mennyire meghatározó az egész élet­re a szülőhöz való érzelmi kötődés minősége a gyer­mekkorban. Ezt viszont a szülő szeretetének a tudat­alattiig nyúló motiváltsága is befolyásolja. (Mint Anti esetében is.) Sokat mondó, tanulságos volt ez a negy­venperces összeállítás. Seregi István A TÁRGYALÓTEREMBŐL Lopott kerékpárokon osztozkodtak Laska József 29 éves vas­megyeri lakos, mint rutinos tolvaj szerzett magának ké­tes értékű hírnevet. Utolsó büntetéséből 1977. májusában szabadult és addig összesen 41 hónapot töltött börtönben, fegyházban különböző lopá­sokért. Az elmúlt év augusz­tus 20-án, amíg mások ünne­peltek, ő és alkalmi bűn­társa ismét „munkához” lá­tott. Ezen a napon Keme- csén találkozott Laska a fia­talkorú D. Istvánnal, aki nevelés, tanulás nélkül nőtt fel és napjait csavargással, alkalmi munkával töltötte ei A gyenge és szellemileg is fo­gyatékos fiatalkorút köny- nyen rávette, hogy a kisze­melt ház udvarán lévő ga­rázsba beküldje és az ott tá­rolt kerékpárokat kihozassa vele. D. István bement a garázs­ba, 2 női és egy gyermekke­rékpárt tolt ki megbízójának. A fiú az ügyes „munkáért” egy kerékpárt kapott Laská­tól, amit rövid idő múlva el­adott. Laska a zsákmánnyal ha­zament Vasmegyerre, de nem sokáig örülhetett a könnyű szerzeménynek, mert 3 nap múlva nyomára buk­kant a rendőrség. A kerék­párokat lefoglalták. Laska pedig ismét a rács mögé ke­rült. A bíróság Laska Józsefet, mint többszörösen visszaeső tolvajt I év és 4 hónapi fegy­házban letöltendő szabadság- vesztésre, fiatalkorú társát 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amit a fiatalkorúak fogházában kell letöltenie. Az ítélet jogerős. PKÉPERNYÖRTím A rTTTfl MELLETT

Next

/
Thumbnails
Contents