Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
1979. február 11. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Lakatos Sarolta megyei ifjúsági titkárral A zt mondod barátom — és vered a melled — hogy te leleményes vagy. A főnököd a munkahelyi megbeszélésen határozott utasítást adott; munkaidőben csak az mászkálhat az udvaron, akinek ott halaszthatatlan dolga van. De nem személyes, hanem a munkájával, a termeléssel összefüggő, ahhoz kapcsolódó dolga van. A büfé, a baráti találkozó tehát mellőzendő. A főnököd — mert okos ember — azt is közölte, őt nem lehet „átverni”. Aki az udvaron, a műhelyek között üres kézzel jár-kel, annak ott semmi dolga. Ez a főnöki „okosság” csiholta ki belőled a szikrát. Rendszeresítettél magadnak egy udvari dossziét. A dossziéban néhány rajz, régi levél, meg ami éppen a kezed ügyébe akadt. Azóta is ezzel a dossziéval rohangálsz, büfébe, dumapartira. Egyszóval mímeled a munkát. De van más is. A takarékosság. Legutóbb a főnököd azt is mondta, magas a telefonszámla. Nyomatékosan kért mindenkit, a hivatali telefont szigorúan csak hivatalos ügyek bonyolítására használják. Téged direkte kdpé- cézett. Név szerint kért, hogy ne telefonálgass. Erre Te önkritikát gyakoroltál és most széltében-hosszában meséled a sztorit! Felhívtad a fiad, mert eszedbe jutott, hogy délutános a suliban és amikor délutános, soha sem zárja el a gázt. Balszerencsédre a főnök éppen akikor lépett a szolbába, amikor csemetéd kioktatásába kezeltél. Egy pillanatra torkodon akadt a szó, de mert Te „leleményes” vagy, azonnal kapcsoltál. Elvtársam — mondtad határozottan, miközben az előtted lévő műszaki rajzot csapkodtad — elvttársam, itt gáz van. Érti, gáz! Ha ezt nem kapcsoljuk ki, robban az egész. A fiad értett a szóból, kikapcsolta a gázt, de azért megkérdezte: „Mi az, beteg vágy apa?” Egyszóval Te most büszke vagy magadra, pedig tudnod 'kell, nem Te találtad fel a spanyolviaszt. A rendeletek, határozatok és utasítások betartása alól történő kibúvás módja már ré- ges-régen intézményesített, nyílt titok. És ez nem más, mint a kiskapu. A kiskaput mindig keressük, a kiskaput mindig megtaláljuk és a kiskapuit mindig használjuk. De mi lenne, ha egyszer se Én, se Te, se ö nem keresné, nem használná a kiskaput. Nem hiszem, hogy olyan csoda esne, mint a kiskatonávai, aki szabadságot kért a nagyapja temetésére és amíg ő temetni ment, a nagyapja megérkezett hozzá látogatóba a laktanyába. Nem. Csoda biztosan nem történne, de minden bizonnyal változna néhány statisztikai szám. Javulna a munkaidő kihasználása, csökkenne a telefonköltség és netán még az is előfordulna, hagy javulna az ügyintézés, a gyártás- előkészítés, a gyártástervezés, a szállítás és még rengeteg dolog... Azt mondod erre; mi közöd az egészhez. Nem Te vagy az egyedüli, aki „büfé” ^dossziéval jár, nem csak Te használod magáncélokra a vállalati telefont, és nem csak Te kérsz egyedül vállalati kilépőt halaszthatatlan ügyeid intézésére. Különben is tudhatnám: „egy fecske nem csinál nyarat.” Igazat mondasz és távol áll tőlem, hogy meggyőzzelek. Ha Te egy fecske vagy, ám legyél. Akkor viszont a panaszod sem értem. Miért fáj az neked, hogy törölték a neved a prémiumlistáról? Miből következtetsz arra, hogy a főnököd nem szívlel? Meglehet a főnök nem is annyira ostoba, ahogyan azt Te hiszed. Talán már régen tudja, hogy a dosszié csak fal, hogy akinek Te telefonon rendszeresen gázriadót fújsz, az nem Gedő elvtárs a tervezőktől, hanem a ©ad a családi fészekből. Sok minden meglehet és én ma már azt is el tudom képzelni, hogy egyszer nem csak a prémiumlistáról maradsz le, de elfelejtik a fizetésemelést, sőt... Végül hadd kérdezzek Tőled valamit. Leleményes vagy és az nem egy rossz adottság. Vajon ezt a leleményességet nem tudnád jobban, másként a munkahelyed javára kamatoztatni? 1979. nemzetközi gyermekév. Mit jelent, ^ mit jelenthet ez a szabolcs-szatmári gyermekek számára? Tulajdonképpen kiket érint a gyermekév megyei programja? — Megyénk hatszázezer lakójából nagyon sokakat érinthet. Ha a fiatal korosztályok létszámát nézzük, körülbelül kétszázezer gyermeket és ifjút, minthogy 106—108 ezer a tíz év alattiak száma, s mintegy kilencvenezer a tíz—tizennyolc évesek száma. A gyermekévnek sok rendezvénye ‘lesz, de hozzá kell tennem: a gyermekek számára elsősorban nem újabb eseménysorozatot szervezünk, hanem az úttörőszövetség egyébként is gazdag idei programjával kapcsoljuk össze a gyermekév hazai eseményeit. A korábbinál több szó lesz az idén a családról, amely a szervezett rendezvények, a sokoldalú társadalmi juttatások mellett is a legtöbbet teheti a gyermekekért. A gyermekév rendezvényeinek nagy része tehát a felnőttek érdeklődését igényli. Természetesen a társadalmi összefogásról, a gyermek számára épített új létesítményekről, különböző kedvezményekről ugyancsak többször lesz szó, mégpedig olyan formában, hogy az ifjúsági és nőpolitikái határozat, majd az ifjúsági törvény nyomán történt kedvező eredményeket tovább szaporítsuk, ráirányítsuk a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek még nincsenek kiaknázva. Ezekért érintheti a gyermekév programja a megye lakosságának nagy részét. Mielőtt a megyei programokról, lehetőségekről beszélnénk, kérem mondja el, milyen célok megvalósítását várják annak meghirdetői a nemzetközi gyermekévtől. — Az olyan széles körben meghirdetett akciónál, mint most a nemzetközi gyermekév, nehéz minden országra alkalmas célokat megszabni, mert nagyon különböző a helyzet. Húsz eye fogadta el az ENSZ a gyermeki jogok deklarációját, amelynek alapján sok minden történt a különböző országokban. Most ezeket a változásokat kívánják tovább ösztönözni. A célokra legjobban az eredeti nemzetközi felhívás mutat rá: a gyermekév „szolgáljon keretül a gyermekek érdekében szóló védelemnek, valamint mindazoknak az igyekezeteknek, amelyek azt célozzák, hogy a döntésekben felelősek és a közösség jobban tudatában legyenek a gyermekek különleges szükségleteinek.” A Megyénkben kik szervezik a gyermek- w év programját? — Általánosságban azt mondhatnám, hogy mindazok, akik a gyermekekért tenni tudnak. Ez azt jelenti, hogy a megye politikai, társadalmi életének vezetőitől kezdve a különböző intézmények munkatársaiig, az egyes családokig. Természetesen szervezett keretei is vannak a megyei programoknak. A párt ifjúságpolitikai, a tanács ifjúságpolitikai és közoktatási bizottsága, az úttörőszövetség, az iskolák irányítják elsősorban a gyermekév eseményeit. A Ezek milyen fontosabb tennivalókhoz ^ kapcsolódnak? — Lényeges, hogy a gyermekek és a felnőttek kapcsolata tartalmilag javuljon. A cél az, hogy egy kisiskolásban például ne csak egyszerűen „kisgyermeket” és ne „alacsony termetű felnőttet” lássanak, ez ugyanis a két véglet. Az lenne a jó, ha egy gyermek sorsát nemcsak a szülő, az iskola kísérné felelősségteljes figyelemmel, hanem mindenki, akivel valamilyen módon kapcsolatba kerül. A Gondolom, elvben ezzel általában nincs w baj, a gyakorlati megoldást viszont nem mindenütt és nem mindenki találja meg egykönnyen. Miben látják a konkrét lehetőségeket? — A meglévők közül az „Egy üzem, egy iskola” kapcsolatok tartalmasabbá tételétől például sokat várunk. Ezért támogatjuk a családi jellegű rendezvényeket, a gyermekek és felnőtték együttes sport- és kulturális rendezvényeit. Ezt az általános iskolák, a szülői munkaközösségek és az üzemek közös rendezésében látjuk legeredményesebbnek. Nagyon jó tapasztalatok vannak már a napközi otthonok, óvodák segítésében: üzemék, intézmények dolgozói gyakran megfordulnak a gyermekek körében — főleg szocialista brigádok — és segítenek a gyermekiközösségek környezetének szépítésében. Egyre többször hívják meg üzemekbe a gyermekeket. A Hogyan lehet ezeket a kapcsolatokat a w gyermekek érdekében fejleszteni? — Semmiképpen nem kigondolt, „csakazértis” kapcsolatokkal, hanem az élethez aLkalmazkodóafekal. Nagy gond például az iskolákban, hogy a szakkörökben csak kevés helyen tudják megközelíteni a gyakorlati élet, a munka szintjét, vagy egyszerűen azt a szántét, amelynek továbbfejlesztésével már át lehet lendülni az alkotó munka területére. Ezért lenne jó a jelenleginél sokkal .nagyobb számban üzemi, szövetkezeti kihelyezett szakkör, ahol a gyerekek láthatnák az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazását. De sokat segíthetnek az üzemek a szakkörök felszerelésében is. Nem nagy értéket képviselő eszközökkel, anyagokkal a tasulók ismereteinek gyarapításában nagyot lendíthetnek. A Többször szóba került már a gyakorla- W ti élet, a munka. A gyerekek azonban — kivéve néhány szakköröst — ritkán látnak üzemet, sőt nagyon nehéz nyári munkahelyet keresni, pedig sok gyerek szívesen gyűjtené össze maga a nyári táborozás költségeit. Mit lehetne ebben tenni? — Ami a látogatásokat illeti, két dolgot mindenképpen. Az üzemlátogatásokat tartalmasabbá kellene tenni, mert az esetek nagy többségében ma formális, a gyerekek ritkán jutnak el oda, hogy meg is értsék, valójában miről van szó az illető üzemben. Más utat is jobban kellene, vagy lehetne igénybe venni. Az iskolai nyílt napok például sok helyen nagyon érdekesek, a szülők gyakran maguk is nagy érdeklődéssel figyelik az órákat, gyermekük munkáját. De nagyon kevés gyermek látja szüleinek munkahelyét. Nyilván nem is lehet bármikor bemenni a gyermekeknek ’ gyárakba, üzemekbe, de nagyon hatásos lehetne az üzemi nyílt nap, amikor az ott dolgozók gyermekei látogathatnának el több órára szüleik munkahelyére — amire nyilván a szünidő egyik napja lenne a legalkalmasabb. Szintén a szünidőhöz kötődik a néhány hetes diákmunka, .aminek szervezésében évek óta aliig volt értékelhető eredmény. A Mi lehet ennek az oka? — Mint az utólagos adatokból kiderül, minden nyáron szép számmal dolgoznak általános és középiskolások is. Ami gondot okoz: nem szervezettek a lehetőségek. Rendelkezés van rá, hogy az üzemeknek előre be kell jelenteniük az igényeket (ennek az is célja, hogy a gyermekek még rövid ideig is csak olyan körülmények között dolgozhassanak, amely életkori sajátosságaiknak megfelelő). Tavaly a megyében a vállalatok, szövetkezetek összesen 4 (négy) általános iskolás és 146 középiskolás munkájára tartottak igényt — előzetesen. Végül is szervezett formában több, mint kétezer általános és ezer középiskolás diák dolgozott, egyénileg pedig ötezer általános és kétezer középiskolás talált néhány hetes szünidei munkát. (Közel három és fél ezer középiskolás fiatal a KISZ építőtáboraiban dolgozott két hetet.) A nyári szünidei munka adatai tehát azt jelzik, hogy a diákok nem félnek a munkától, szívesen vállalkoznak is, de több lehetőségre lenne szükség. A szervezett csoportokban dolgozó több, mint háromezer iskolás száma feltehetőleg azt jelzi, hogy az „Egy üzem, egy iskola” kapcsolat jó, és ezeket kellene toválbb fejleszteni. Néhány hónappal a szünidő után már jól leszűrheitők az eredmények: szívesen emlékeznek vissza a gyerekek az első pénzkeresetre, a munka örömére, s akik dolgoztak, jobban meg is becsülik a munkát. A A szünidő természetesen főként a pihe- ^ nésé. Ügy gondolom, kézenfekvő, ha a gyermekév és a fiatalok által Igénybe vehető kedvezmények bővítése elsősorban az üdülési, pihenési lehetőségeket juttatja az ember eszébe. Hányán utazhatnak tulajdonképpen megyénkből nyaranta táborokba? — Az úttörőtáborok nagyon sokat fejlődtek az utóbbi években. Mindenütt a tanácsok kezelik, fenntartásukat a költség- vetésben megtervezik, tehát anyagiak hiánya sehol sem nehezíti a gondtalan táborozást. A megye nyolc úttörőtáborában egyszerre 1040 pajtást tudunk elhelyezni. Mindenütt több csoport váltja egymást, egy nyáron 7—8000 gyermek vehet részt a programokban. Ez a szám tovább bővül: a legnagyobb, a sóstói úttörőtábor most épül. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a gyerekek egyszerűen strandolással, labdá- zással töltik idejüket a táborokban. Csaknem mindenütt szaktáborok vannak, például sport- és olvasótáborok, vezetőképzés. Gazdag program teszi színessé a táborozás idejét. Ezekben a táborokban napi tíz forintért kapnak teljes ellátást a gyerekek. Nagyon sok csapat rendez saját táborozást. Ezeket is sokféleképpen támogatják. A szervezettek közül egy: az Állami Ifjúsági Bizottság több, mint negyedmillió forintot juttat pluszként megyénk úttörőcsapatainak táborozási költségeihez. Miivel a táborozás egyik legnagyobb költsége az utazás, nagyon sokait segíthetnek az üzemek, szövetkezetek autóbusszal, vagy más járművel. A Eddig csak az úttörőkről beszéltünk, w de az általános iskolából kilépők nem válnak egyből felnőtté, tehát rájuk is kell gondolni... , — Nem múlik el év újabb kedvezmények nélkül, már akkor sem, ha csak a szervezett kereteket, sajátos ifjúsági kedvezményeket nézzük. Nemrégiben kaptuk meg az Állami Ifjúsági Bizottság üdülőjegyeit, utalványait. Csak ezekkel több, mint két és fél ezer középiskolás és szakmunkástanuló üdülhet itthon és külföldön. De sok jó ötletről tanúskodik az a jó néhány ezer utalványtömb, amit turista útjaikon, hangverseny- és színházlátogatásoikon, könyvvásárlásnál „válthatnak pénzzé” a fiatalok, azaz sok mindenhez kedvezményesen, a diákzsebpénzhez szabottan juthatnak hozzá. Sok más kedvezményt is fel lehetne sorolni, ezeket sokan ismerik, a kedvezmányfajták minden esztendőben bővülnek is. Beszélgetésünk elején szó volt arról, hogy tulajdonképpen a gyermekkor szebbé tétele, a felnőtté válás útjának egyengetése, az alkotó emberré válás segítése egyaránt célja a nemzetközi gyermekévnek. Munkáról, tanulásról, pihenésről már szó volt, de azokról a lehetőségekről, amelyek a felnőtt társadalomba történő beilleszkedést segítik, még nem beszéltünk. — Természetesen mást igényel a kisgyermek és más foglalkoztatja a „ma még gyermek, holnap már felnőtt” ifjú nemzedéket, amelyet itt most nem lehet konkrét életkorhoz kötni. Mindenesetre fontos törekvés, hogy már a legf fatal abb a kát is megismertessük a közélet fórumaival. Sok olyan van ezek között, amely már az iskolában fejleszti a gyermekek aktivitását. Ezek között első az úttörőközösség. Az újabb keletű akciók iközül az úttörőparlamentekre hívnám fel a figyelmeit: akik részt vettek már ilyenen, tudják, hogy sok tehetséges gyermek milyen lényegretörően, ügyesen vett részrt a vitákban. Az ifjúsági mozgalom későhb is alapvetően járul hozzá a fiatalok fejlesztéséhez, a pályakezdés, a beilleszkedés időszakában. Ám új lehetőségek itt is vannak. Sokan látták már a gyerekeket nagy rendezvényeken: ők adják át a virágot, köszöntik a felnőtteket. De a legkiválóbbakat egyszer-egyszer meg lehetne hívni például a tanácsülés egy részére, vagy más olyan rendezvényre, ahol fontos kérdésekben döntenek. Javítaná szeretnénk a 14 évesek számára szervezett köszöntéseket is, azokat az eseményeket, amelyeken személyi igazolványaikat kapják meg. Sok tudnivaló kapcsolódik ehhez az aktushoz, s a felnőttek segíthetnek legtöbbet abban, hogy az ifjak életének valóban jelentős eseménye legyen az „ifjúvá avatás”. A gyermekév kapcsán tulajdonképpen a felnőttekről beszélünk, hiszen a legtöbbet mégis ők tehetnek a gyermekekért. A megyei rendezvények között melyek szólnak csak a felnőttekhez? — Ügy gondolom, hogy mindazok a rendezvények, amelyeken a gyermeknevelésről, a családi életre nevelésről, vagy az egészséges életmód kialakításáról van szó, és kapcsolódnak a gyermekév programjához. Természetesen sajátosak is vannak. A dolgozó kollektívák vállalásaira, a lakosság és a fiatalok társadalmi munkájára is támaszkodva kérünk fokozott segítséget a tervidőszakban megvalósításra tervezett gyermeklétesítmények felépítésére, különös tekintettel a játszóterek és sportudvarok hálózatának bővítésére. Egy teljesen más jellegű lehetőség: segítjük a felnőttek részére hirdetett pályázatokat, amelyek célja a gyermekeknek szóló irodalmi, művészeti alkotások készítése, hogy több jó könyv és játék kerülhessen a gyermekek kezébe; de ha helyben a felnőttek közreműködésével jobb körülményeket lehet teremtem a gyerekeknek, és csak egy-egy kis közösség látja hasznát a kezdeményezőkészségnek, már tettünk egy lépést a gyermekév helyi sikeréért. ® Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor Vasárnapi INTERJÚ a gyermekév lehetőségeiről
