Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
1979. február 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szellemi tartalék RAPSZODIKUS SZÁLLÍTÁS, HANYAG RENDELÉS Kurrens áruk raktáron FIATAL VOLT, teli ambícióval és lelkesedéssel. Két napra rá, hogy átvette diplomáját, jelentkezett a munkahelyén. Nem mondhatni, hogy nem fogadták szívesen. Bemutatták, akinek kellett, kijelölték az íróaszalát, majd útjára bocsátották. „Holnap reggel nyolckor találkozunk” — figyelmeztették búcsúzóul. Másnap egy köteg sebtében összeválogatott iratot tettek eléje, hogy tanulmányozza őket. Ismerkedjen meg vele, mivel is foglalkozik munkahelye^ A paksa- métával néhány* óra alatt végzett. Ült és várt. Munkára, feladatra, arra, hogy kipróbálják, mit ér ő. Hogy bebizonyíthassa, nem hiába tanult tíz féléven át az egyetemen. Napokig nem történt semmi. Röstellt volna munkát koldulni, egyrészt, mert a törzstagok nyilvánvalóan jobban tudják, mire fel van ő közöttük, másrészt pedig, mert látta, a többiek se halnak bele a sok munkába. Unatkozott, igaz. nem sokáig. Nyelvet kezdett tanulni. Már eléggé jól ment neki az angol, amikor végre va- lahára megbízták egy ügy gyei. Az üggyel — gondolta ő, hiszen első munkája volt ez a cégnél. A feladatot néhány óra alatt megoldotta, ismét a szótár, a könyv következett. Aztán megint egy-két feladat, majd ismét a nyelvtanulás. Nemrégiben múlt két esztendeje, hogy az ismertetett menetrend szerint alakulnak napjai. Mint mondta, nincs oka az elkeseredésre. A kollégák se tesznek többet. Tudni éppen tudnának többet teljesíteni, ám egyszerűen nincs rá szükség, jól elvannak a hivatalban naponta nyolc órán át. Csak az a félő — vallotta be halkan —, hogy ilyen munkatempó mellett még azt is elfelejti lassacskán, amit az egyetemen tanult. A parányi részfeladatok megoldása nem kényszeríti tornára az elméjét. Rutinból megoldható minden. SZELLEMI TUNYASÁG. Talán ez lehet az összefoglaló elnevezése az előbb ismertetett tapasztalatoknak. Légkör, amely csak arra alkalmas, hogy langyossá váljék a régebben forrongó tudás, elmúljon a kedv a munkára, a nagy, az. egyre nagyobb feladatok megoldására. Hősünk nyelvet tanul, ő legalább csinál valamit. És a többiek? Aligha hiszem, hogy tévednék, ha azt mondom: nincs nálunk kellőképpen kihasználva a tudás, a fel" készültség. Persze, ahány ház, annyi szokás, munkahelye válogatja, hol milyen a helyzet. Mondják: a munkamegosztás manapság tapasztalható magas színvonala az oka, hogy elegendő csupán a rájuk eső részt elvégezniük, tudniuk a szellemi dolgozóknak. Mondják, de nem lehetek köteles hinni benne. Ahol a napi nyolcórai munka nem több két—három órai munkavégzésnél, ott aligha csupán a beszélgetők, a ká- vézgatók, a körmüket festők a hibásak. Már csak azért se, mert a fent nevezettek elvégzik a munkájukat — eredményesen. Arról nem tehetnek, hogy a feladatok száma, s nehézségi foka nem illeszkedik felké- szültségükhöz, tudásukhoz. Hogy miért kell beérniük ennyivel? Ezernyi lehet az ok. Sok vezető ódzkodik például kipróbálni helyette- se-tudását, fél attól, hogy a másik bizonyít. Lefőzi őt, s akkor elérkezhet a helycsere időpontja. A fiatalok és az idősebbek viszonya* is sokszor hasonló. A huszonéves még ráér bizonyítani, várja ki hát a sorát — érvelnek —, s mit sem törődnek vele, hova tűnik a kezdeti ambíció, a tudni- és adnivágyás. Aztán „felnőnek a gyerekek”, s szélsőséges esetben kinevezésükkor már az előttük járók elveit vallják. Várakoztatják, tartaléksorba teszik a náluk fiatalabbakat, ugyanazon érvek alapján, mint amelyeket korábban (de rég volt az!) könyörtelenül elutasítottak. Üjra kezdődik tehát a kör, s marad minden a régiben. Mérnökökkel beszéltem nemrég, akik szenvedéllyel meséltek róla, mennyi szellemi tartalékuk van. De elképzeléseikről még azt sem tudhatják meg, hogy helyt- állóak-e egyáltalán. Nem adatik meg nekik még a kudarc lehetősége sem. Így aztán bátran hihetik, hogy zseniális az elgondolásuk. Honnan tudhatnák az ellenkezőjét? Az elmélet megmarad elméletnek, a gyakorlat próbája nélkül. MÉRNÖKÖK, JOGÁSZOK, közgazdászod és a többiek. Fiatalok és idősebbek, akik tudnak, tudtak valamit, csak eleddig senki se vállalta el a próbát. Félszből? Óvatosságból? Pozícióféltésből? Ki tudja? Csak annyi bizonyos, hogy az efféle kihasználatlan szellemi tartalékok előbb-utóbb felemésztődnek, elvesznek. Jobban kellene vigyázni rájuk. M. P. II raktárakban azért van a kelleténél több anyag, mert nincs elegendő anyag. Ellentmondás? Csak részben. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat raktáraiba bepillantva, a szakemberekkel beszélgetvén kiderült: a túlkészletezés kétségkívül nagyobbik oka a hiánygazdálkodás, az ütemtelen szállításokkal és meggondolatlan megrendelésekkel tarkítva Á jelenség Filkó István, a víz- és fű- tésszerelvény-raktár vezetője mondja: — öt szakma (a víz, a fűtés, a gáz, a szellőzés, valamint a gépészet) anyagait tároljuk, mintegy 2800—3400 féle cikket. Ami itt látható, tízmilliókat ér. A tízmilliókból azonban 1978 utolsó negyedévére nem kevesebb, mint tízmillió forintnyi anyag és alkatrész bizonyult feleslegesnek, elfekvő készletnek. Dr. Béres Géza, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, átfogó adatokkal szolgál: — A vállalat 1978 végén negyedmilliárdos anyag- és fogyóeszközkészlettel rendelkezett. Ez 20 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. és 15 százalékkal haladta meg a tervezettet. Különösen nagy eltérés a villanyszerelési és a csőszerelési kellékekben mutatkozott. Az eltérés a kívánatos és a jelenlegi állapot között, meglehetősen nagy. Egy másik jelenségcsoportról Igaz Dezső, az anyaggazdálkodási osztály vezetője beszélt: — Erre az évre nincs visz- szaigazolt öntöttvas radiátorunk, holott 15 ezer négyzet- méterre volna szükségünk. Eddig minden évben kaptunk: a beszerzés sosem jelentett gondot. A toválbiaikban — illusztrációként —, elmesélt egy talán tipikusnak is nevezhető esetet: — A „Fémmunkás” Vállalat balkányi építkezéséhez az UNIVAZ-szerkezetet az I. negyedévre igazolták vissza. A falpaneleket viszont pontosan három hónappal később várhatjuk. Leghelyesebb, ha a saját * berkeinkben nézünk először körül. Filkó István: — Egy bizonyos típusú ventillátorból jelenleg is húsz darab feleslegünk van. Erre fel, január 22-én újabb 11 érkezett. Csövünk is van, de most is rakodnak egy vagont. Az okok Miként lehetséges ez? Többele között, adminisztratív hiba is okozhatja. Például úgy, hogy elfelejtenek lemondani egy szállítmányt. Rendelnek, holott bőségesen elég, ami van, csak elfeledkeznek róla. A Tünde utcai telep udvarán Erdőst András, a telep vezetője egy rakomány csövet mutatott. — Ez például, — nem a mi hibánkból —, duplán érkezett. Az ÉPTEK küldte: 2650 folyóméter. Ha akarnak, érte jönnek. A csőkupacon tábla: „Idegen anyag”. Lehet, hogy valahol pontosan ezek a csövek hiányoznak? A feleslegek kialakulásához Tóth Gyula szerelőipari főépítés-vezető újabb adalékokkal szolgál: — Gyakori eset, hogy az alapanyagokat, szerkezeti elemeket gyártók egy bizonyos cikket, csak az év adott szakaszában készítenek. Mivel Készletsor a központi telepen legtöbbjük raktározási gondokkal küzd: nyakunkba zúdítja azt is, amire esetleg háromnegyed év múltán lesz csak szükségünk és adott időre kértünk. Közismert továbbá: sok mindent — csak a példa kedvéért említem a DIGÉP-szivattyúkat —, másfél-két évre előre kell megrendelnünk. Nem ritkaság, hogy az ekkora előretartássál kért anyagokat nem építjük be, vagy jókora késéssel csak, mert időközben a beruházó igénye megváltozott, mást akar felhasználni. Dr. Béres Géza egyéb okokról is beszél: — Szinte mindent magunk csinálunk, alig dolgozunk alvállalkozókkal. Ez önmagában is magyarázat a nagynak látszó készletekre. Köztudott: rosszak a beszerzési viszonyok, ezért mindenki készletez. Merre lehet a kiút? Például abban, amit Igaz Dezső mondott: a szakképzett anyagbeszerzői gárda kialakításában, az anyagellátás rendszerének felülvizsgálatában. Közelebb vihet a sikerhez, amit a tmk gép- és járműjavító raktárban csinálnak. Uj fődarabot csak cseredarab ellenében adnak ki: a selejtezésre ítélt alkatrészt felújítják. vagy külső cégekkel felújíttatják. Lehet, hogy ez nem a leggazdaságosabb módszer, de jobb a bizonytalanságnál, a hiánynál. Figyelmet érdemel a dr. Béres Géza által ismertetett kísérlet: — öt vállalat — a KE- MÉV, az ÉPSZER, és mi, továbbá a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat és az ottani tanácsi építők — együttműködést kezdtünk. Január 20-án a közös tmfc- és gépjavító bázis létrehozásáról tárgyaltunk. Szakosított gépjavítást szeretnénk bevezetni, ami nyilván az egyeztetett anyagbeszerzést is maga után vonja. Ehhez egy közös, fővárosi kirendeltséget is szeretnénk létesíteni. Tóth Gyula még hozzáfűzi: — Tipizálni kell, nem dolgozhatunk oly sok, használati értékét tekintve azonos termékkel. Ennek megoldása belső ügy. Tipizálási tervet készítünk, és ezt igyekszünk majd rákényszeríteni a beruházókra. SpeidI Zoltán 4 * llunk a gáton. Lábunk alatt alig egy fél- méternyire a megáradt Tisza, a vizen ujjnyi vastagságú jégtáblák úszkálnak. A meder felől, amely tőlünk van két-háromszáz méterre is, erős zúgás hallatszik: haragszik a Tisza. mm Őrhely a parton — Csak ezt ússzuk meg! — mondja halkan Mile József, s egy vékony ágra szénacsomót teker. A mentett oldalon lassan elindul, s alaposan szemügyre veszi a töltést. Az egyik helyen megáll, a földbe szúrja az ágat, s újból felkapaszkodik a gátra. — Látja, ott már szivárgott a töltés, há nem veszem észre, ki tudja milyen bajt okozott volna — csóválja bosz- szúsan a fejét. — Ilyenekből keletkezik a buzgár, ami nagyon veszedelmes lehet. Mile József egy azok közül, akik részt vesznek Tisza- dada és Tiszadob alatt a folyó megfékezésében. Nem fiatal, hiszen elmúlt már hatvanöt éves is, súlya van szavainak. — Én még nem láttam ilyen bolondnak a Tiszát — mondja, s lapátjával megigazít egy friss földkupacot. — Régen is gyakran le-lejá- rogattam halászni, most meg, hogy nyugdíjas vagyok, majd mindennap itt ülök, így volt alkalmam megismerni a folyót. De, hogy hirtelen így megváltozzon? A vízállás nem is tudom, volt egyáltalán ilyen magas valaha. Bár azt mondják a régi öregek, 1888-ban elvitte a víz az egész környéket. Most azonban, hogy ez megismétlődjön, kizárt dolog. Hiszen azért vagyunk itt, azért figyeljük percről percre a töltést, hogy ne legyen baj. Szavait riadt madárhangok szakítják félbe, az ártér hatalmas nyárfáin vándorolnak ide-oda. A fáknak csak a koronája látszik ki a vázból, a véknyabb ágakon súlyos jégkoloncok lógnak. — Nem tudom, ma éjszaka lesz-e alvás? — szólal meg ismét Mile József. — Ha a víz tovább árad, nem hiszem. Igaz, a vízügy óránként nekünk, szerződötteknek tizenkét forintot is fizet, a pénz meg persze jól jön, de most szívesen lemondanánk róla. Tudja mennyi kárt okoz egy ilyen nagy víz? A halaknak jót tesz, de hát azért mégis csak az ember a fontosabb. Most is, mennyi gép hordja a homokot hat-nyolc kilométeres kerülővel! De muszáj. Azt mondják, jobb félni, mint megijedni. Hát mi ehhez tartjuk magunkat. Inkább legyen felesleges az ide hordott rengeteg homok, mint hogy elöntse a falut a víz. 4 töltésen Zetor közeledik, újabb rakomány földet hoz, hogy erősebb legyen a töltés. Mile József abbahagyja a társalgást, dolgozni kezd. Mellette rohan a víz. B. G. Alvázak, vaspántok Pestre Ganz—Vertikal megállapodás Baktalórántházán A bakftalórántházi Verti- kál Ipari Szövetkezet évek óta eredményes együttműködést folytat a budapesti Ganz-MÁVAG-gal. A szövetkezet vasipari részlegében egy kooperációs megállapodás értelmében különböző vasipari termékeket készítenek a fővárosi nagyüzemnek. Tavalyelőtt a vasipari részlegben bevezették a két műszakos termelést, hogy a megnövekedett igényeket jobban ki tudják elégíteni. Néhány nappal ezelőtt újabb megállapodást kötöttek a vállalat és a szövetkezet vezetői. Ennek értelmében közös beruházást valósítanak meg a még nagyobb termelés érdekében. A termelésnövekedésnek időben megteremtik a személyi és technikai feltételeit. A szövetkezet erre az évre 70 millió forintos termelési értéket tervezett. A vasipari részleg 72 millió forint értékű alvázat, vaspántot és más vasipari terméket gyárt a budapestieknek év végéig. A megállapodás szerint a vállalat és a szövetkezet a vasipari részleg területén 20 millió forintos közös beruházást valósít meg. Ebből az összegből egy 2500 négyzet- méter alapterületű csarnok- rendszert építenek. Az építkezés kivitelezője a szövetkezet építőipari részlege lesz. Az építkezést még ebben az évben elkezdik. A műszaki átadásra 1981-ben kerül sor. Ezt követően jelentős mértékben bővül a szövetkezet profilja.