Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-09 / 33. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1979. február 9. FEBRUAR 23: Megyei úttörő-vezetői konferencia Három év eredményei a mérlegen Számadásra készülnék me­gyénk úttörővezetői ezekben a hetekben. A Magyar Úttö­rők Szövetsége Országos El­nöksége áprilisiban hívja ösz- sze az úttörővezetők országos konferenciáját, s ezt meg­előzően minden szinten érté­kelik az elmúlt 3 év munká­ját, s megválasztják az új testületeket. Az elmúlt év december 15- ig lezajlottak a csapatszintű úttörő-vezetői értekezletek, most januárban került sor a járási-városi úttörő-vezetői konferenciára, február 23-án pedig, Nyíregyházán tartják a megyei úttörő-vezetői konfe­renciát. Az értékelés szem­pontjait a legutóbbi, a VI. országos úttörő-vezetői konfe­rencia állásfoglalása és az 1974-es pártitkársági határo­zat adta alapul. Hasznos, jó megyei kezde­ményezésék születtek az utób­bi 3 évben, amelyek lényege, hogy a ma eredményeinek megismerésével formálják az úttörőket. Ilyen volt például a szabolcsi fákilyajáték vagy az idei zászlóvivő akció, ame­lyet a KISZ-szel közösen kell megoldaniuk az úttörőknek. Az Egy üzem — egy iskola mozgalom jelentősen hozzá­segíti a tanulóikat a ma éle­tének gyakorlatban való megismeréséhez. Különös sze­rep jut a társadalmi szakkör­vezetőknek. Ma még sajnos kevés társadalmi, vagyis üzem területén tartott szak­kör működik megyénkben, de az igény igen nagy rá a csapatok részéről. Az ered­ményesen dolgozó társadalmi, más megnevezéssel pályavá­lasztási szakkörök között kell megemlíteni Fehérgyarmaton a Metripond Mérleggyár szatmári gyáregységében, Nyírbátorban a Csepel Mű­vek Szerszámgépgyára helyi gyáregységében, valamint Nyíregyházán a SZÁÉV-nél működő szakköröket, ame­lyeknek igen nagy részük van a pajtások munkára, mun­kássá nevelésében. A pártoló­tagok segítségére a kulturális és a honvédelmi nevelőmun­kában is nagy szükség van; Példát mutat a nyírbátori mű­velődési központ gyermek­szakköre. Az úttörőgárda al­egységeinek megalakításában és további irányításában me­gyénkben a fegyveres alaku­latok komoly lelkiismeretes­séggel vesznek részt. A mozgalom gyermekszer­vezeti jellegének erősödése megmutatkozik a szabadidős tevékenység színvonalasabbá válásában is. Az úttörők mintegy fele jut el a jól fel­szerelt járási, városi tábo­rokba. Ezek mellett azonban igen fontos lenne a váltótá­borok adta lehetőségek még jobb kihasználása. Nagy az érdeklődés a pajtások köré­ben a Szatmár-Bereg törté­nelmi útjain elnevezésű me­gyei kerékpártúra iránt, amelyen 8 nap alatt, 8 állo­mást érintve 240 kilométeres szakaszt karikáznak be a pajtások. K. V. * Hangversenyek, irodalmi estek Előzetes a pedagógiai és művészeti hetek programjából Már csak néhány művész vendég idejének egyeztetése hiányzik a végleges összeál­lításból — egyébként elké­szült az idei pedagógiai és művészeti hetek programja. A Nyíregyházi Városi Tanács művelődésügyi osztályán kö­zel harminc pedagógiai ren­dezvény előkészítésén dolgoz­nak. A korábbiaknál keve­sebb ilyen eseményre invitál­ják a nevelőket, gondolva az új tantervvel kapcsolatos fo­kozottabb megterhelésre, ám valamennyi alkalommal ép­pen az új tanterv egyes rész­kérdéseivel foglalkoznak. A szákmai rendezvények mellett ezúttal is fórumot kapnak a szülők, továbbá találkozókat szerveznek az iskolák és a patronáló üzemek vezetői kö­zött. Március 1-én ünnepé­lyesen nyílik meg a rendez­vénysorozat, mely egyben a művészeti hetek kezdetét is jelenti. A legbőségesebb választé­kot a komoly zene kedvelői­nek kínálják. Háromszor ad koncertet a Szabolcsi szimfo­nikus zenekar, a debreceni operatársulat előadásában is­mét színre kerül Erkel: Hu­nyadi László-ja, március ele­jén pedig vendégszereplésre érkezik megyénkbe a romá­niai Szatmári Filharmónia kamarazenekara. Egy-egy al­kalommal a nyíregyházi, il­letve a kisvárdai zeneiskola művésztanárai is bemutat­koznak, s hagyományosan fel­ŐSBEMUTATÓ NYÍREGYHÁZÁN Fejek Ferdinándnak Üj magyar darabot muta­tott be a debreceni Csokonai Színház Nyíregyházán, Gör- gei Gábor: Fejek Ferdinánd­nak c. groteszkjét. Bár a színlap történelmi komédiá­nak nevezi — nem nagyon lehet műfajilag besorolni. Ám ez lenne a legkisebb baj... Görgei Gábort úgy is szok­ták emlegetni, mint az ab­szurd irányzat magyar képvi­selőjét. Ennek jegyében indul a Fejek Ferdinándnak is. Ám a szándék és a megvalósulás nem mindig találkozik. A hosszú idők óta törököt nem látott végvári vitézek a semmittevésnek, a holt una­lomnak már-már idegron­csoló állapotában vannak, kardjukat „rozsda marja”, az egyik hálót köt két fakanál­lal, a másik törököt rajzol a porba. Improduktívnak ér­zik magukat, szükségtelen embereknek ezek az elszánt harcosok, az átmeneti béke, a „lelkeket sorvasztó nyuga­lom” idején. És mint aho­gyan az a hosszú fegyver­nyugvások idején lenni szo­kott, se zsold (anyagi elisme­rés), se megénekelt hős­tett (erkölcsi elismerés), se hadizsákmány (mel­lékjövedelem) stb. A további analógiák felsorolását a da­rab történelmi ideje és a mi korunk közt nem folyta­tom, mert ezek sem ponto­sak és a darabban egyetlen analógia se eléggé végiggon­dolt. Jónapot Mihály várnagy fejében megszületik a nagy ötlet. Egyezkedni kezd a tö­rökkel, hogy fölösleges em­bereiket adják át nekik, mert a császári biztos minden tö­rököt bevált, „fejenként” egy tallérért. És mert fölös­leges, a vezetés számára nem kívánatos ember szép szám­mal akad mindenütt, megin­dul tehát a török fejek ára­data Ferdinánd császárhoz, s a várnagy kasszájába dőlni kezd a pénz. Ám a török fe­jek előbb-utóbb elfogynak, hiszen hol van az a „pasa”, aki ne érezne mindenkit fö­löslegesnek saját magán kí­vül. Ennyi tehát az ötlet és ennyi körülbelül az első fel­vonás. De a darabot tovább kellett írni. Ebben az ötlet­ben viszont nem nagyon van több, ezért a második felvo­nás lényegében a megtár­gyalt problémákat járja is­mét körbe, ezenkívül egy álomjelenetben megpróbálja felvillantani az igazi hősies­ség, a tartalmas „vitézi élet” lehetőségét, melyet ők ezzel a kétes „fej üzlettel” elsza­lasztottak, valamint a „kert- Magyarország” nem túl si­keres és egyáltalán nem meggyőző gondolatával csi­nál happy endet, boldog és reményteljes befejezést. Sándor János, Jászai-díjas rendező, ötletek tömkelegével igyekszik átvészelni a darab gyengébb jeleneteit és igyek­szik meggyőzni akkor is, amikor a szöveg nem meg­győző. Kitűnő térszervezés­sel, függőlegesen is osztott színpadképpel dolgozik. Lát­ványos és igazán mozgalmas színházi estét teremt. Segít­ségére vannak a színészek is, különösen azok, akiknek ezt a szerepe is engedi. Somodi Kálmán feszült pillanatokat teremt, nagyon jók a kato­nái is: Horányi László, Die­nes Kálmán, Szarvas József és Szoboszlai Zoltán. Korcs- máros Jenő kitűnően megfor­málta figuráját, a kedélyes császári biztost Simor Ottó játssza, a tőle megszokott humorral. <3k ketten egyet­len poént sem hagynak ki, s a közönség jókat derül. A fiatal és kitűnő megjelenésű Bessenyei Zsófiának sok szí­ne és sok eszköze van a jó szerepformáláshoz, kár, hogy a szerepe nem elég jól meg­írt, Kis Anna (Horváth Kati) nem illik ebbe az abszurd­nak indult drámába, ellen­pontnak pedig erőtlen szerep. Legproblematikusabb a várkapitány figurája. (Csikós Sándor játssza egyébként, igen tehetségesen, mérték­kel.) Ö a „főszereplő”, aki­nek időnként összegeznie kell a darab gondolatait. Igenám. de az esetek többségében nemigen van mit összegezni, s ha van is, az legtöbbször csak jól bevált közhely. O. Szabó István szintén igen szimpatikus igyekezettel pró­bálja megformálni a költő (lantos?, deák?) teljesen el­hibázott figuráját. A díszletet Kőrössi Sándor tervezte sok ötlettel, Gre- guss Ildikó jelmezei is jók, ám az ő munkájukon is ér­zik egy kicsit az erőfeszítés. Mester Attila lép a Vasvári gimnázium női kara is. öt egyfelvonásossal érke­zik Nyíregyházára a Miskolci Nemzeti Színház „A mi Cse­llovunk” című produkcióval. A debreceni művészek Róze- wicz: Kartoték-ját adják elő. Több irodalmi esten hallhat­ják kedvenc költőiket a versbarátok. Juhász Jácint műsorát Ady és József Attila költeményeiből állította ösz- sze, a nyíregyházi amatőr előadók pedig Radnótira em­lékeznek. A néptánc kedvelői a mű­faj egyik legrangosabb hazai képviselőjét, a Bihari tánc- együttest láthatják, valamint a 15. éves jubileumát ünnep­lő Szabolcs-Volán táncegyüt­test. Az évforduló alkalmából meghívták a színpadra az együttes régi tagjait. Ebben az időben zajlanak az Igaz ez a szép szocialista brigádvetélkedő versenyei. A mozik műsorából két magyar film bemutatója emelkedik ki, ugyanis a Szabadíts meg a gonosztól (rendezte: Sán­dor Pál) és a Két elhatározás (írta és rendezte Gyöngyösi Imre és Kábái Barna) alkotói a tanárképző főiskolán talál­koznak a közönséggel. Illésék szórakoztatják a beat kedvelőit, Zoránnal pe­dig egy show-műsorban ta­lálkozhatnak rajongói. Két gyermekműsoron gördül fel a színházi függöny, a válto­zatlanul nagy sikerű Hamu­pipőke, valamint A farkas kincse című mesedarabok előtt. A legkisebbeket pe­dig az Állami Bábszínház művészei szórakoztatják A bűvös tűzszerszám című me­sejátékkal. (be) Márciusban 120 lakóbizottságot választanak Nyíregyházán 120 lakóbizottságot vá­lasztanak újjá Nyíregyházán, a városi tanács legutóbbi ülésének határozata alapján. A lakóbizottságoknak 1973. évi megválasztásuk óta most jár le a megbízatásuk, s ed­digi tevékenységük tapaszta­latai alapján működésüket ta­nácsrendeletben is szabályoz­ták. A város belterületén az emeletes házakkal beépített lakótelepeken lakóbizottsá­gokat, míg a családi házas beépítésű városrészekben ut­cabizottságokat választa­nak. Működési területüket úgy alakítják ki, hogy e tanácsi választókerületek­hez kapcsolódnak (50—100 la­kást foglalnak magukba). A tanácsrendeletben meg­határozták a lakóbizottságok főbb feladatait: a lakóközös­ségek érdekeinek képviselete, a lakók szocialista együttélé­sének elősegítése, a helyi társadalmi célok végrehajtá­sának segítése, a társadalmi tulajdon védelme, a közéleti aktivitás fejlesztése. A lakóbizottságok jogai között szerepel a városfej­lesztési kérdésekben történő véleménynyilvánítás, javas­lat épületfelújításokra, a házirendekben rögzítettek érvényesítése, a házfelügye­lői tevél»enység ellenőrzése, segítése. Márciusban öt évre választ­ják meg az új lakóbizottsá­gokat. Intézkedtek Nyíregyházán Megbüntetik az utcán italozókat Tisztább lesz Nyíregyháza, megszűnik, vagy legalábbis számottevően csökken a vá­ros élelmiszerboltjai előtti italozás — ezt várja a váro­si tanács a köztisztaság fenn­tartásáról szóló korábbi ren­déletének kiegészítésétől. A városi tanács legutóbbi ülésén elfogadott tanácsren­deletrész ugyanis a jövőben jogalapot ad a szemetelők, utcán italozók elleni hatósá­gi eljárásra. Eddig ez csak „íratlan szabály” volt, meg­tartását az emberek jó ízlé­sére bízták. Ám az utóbbi időben olyan mértékben vált gyakorivá és zavaróvá az ut­cai italozás, hogy a város rendjének megtartása érde­kében jogszabályban is in­tézkedni kellett. Az országban Nyíregyháza a harmadik város, ahol ta­nácsrendelettel így is próbál­ják óvni az utcák, közterüle­tek rendjét. Március 1-től, a tanácsrendelet hatályba lé­pésétől, annak alapján a rendőrség 10-től 100 forintig terjedő helyszíni bírságot szabhat ki az utcán italozók­ra, szemetelőkre. A következetesebb eljárást a város lakosságának nagy többsége már régen igényli, s remélhetően a tanácsrende­letnek végre foganatja lesz. Gégényben összefagyva találták... Téli vendégeink: a hattyúk Az újságok téli hír rovatá­ban egyre gyakrabban olvas­hatunk arról, hogy valahol hattyút láttak. Alig pár nap­ja annak, hogy telefojjon Gé- génytoe hívtak, mert ott is egy összefagyott énekes haty- tyút találtak. Hiába volt a segíteni akarás, a madár nem bírta elviselni a tél megpró­báltatásait és elpusztult. Ezek a madarak — a hattyúk — hajdanában nálunk is fész­keltek, azonban a mocsarak lecsapolása után teljesen el­tűntek és csak mint ritka, téli vendégeket tartjuk szá­mon őket. Beküldte: Szász László, Tarpa, Esze Tamás köz 24. Hazánkban még a múlt században is költött a par­kokból ismert bütykös haty- tyú, amelynek súlya elérheti a 20 kilogrammot is. Nevét a piros csőre tövén levő feke­te bütyökről kapta. Vakító, fehér tollazata szinte világít. Malomkeréknyi fészkét a mo­csarak partjaihoz közel épí­ti, ahol a tojó üli az 5—7 zöl­desfehér tojást. Közben a gúnár a közelben őrködik, vigyázza a párját és a fész­ket. A fiatalok felnevelésé­ben mindkét szülő részt vesz. A fiókák tollazata barnás- szürke és csak később, a ved- lések során válik hófehérré. Táplálékuk főleg vízi növény, de elfogyasztják az ebihala­kat és a csigákat is. Magyar- ország másik fészkelő hattyú­ja az énekes hattyú volt. Ez már a XVIII. században ki­pusztult tőlünk. Színe ennek is fehér, testmérete azonban kisebb, a legnagyobbak is csak 10—12 kilót érnek el. Jól megkülönböztethető az előbbitől, hogy fekete csőre tövén széles sárga folt van, és hiányzik a bütyök. Nyakát mereven felfelé tartja — hi­ányzik a jellegzetes „hattyú­nyak”. Nevét a harangzúgás- szerű messze hangzó kiáltá­sáról kapta. A vonuló hattyúk karát hallani felejthetetlen él­ményt jelent. Fészkét ma fő­leg a tundrák folyói közelé­ben rakja és Közép-Európá- ba, sőt Észak-Afrikába is csak a zord tél kényszeríti. Táplá­léka ennek a fajnak is főleg vízi növény. Nagy ritkán elő­fordul Magyarországon a kis hattyú is, amely külsejében igen hasonlít az énekes haty- tyúra, csak annál jóval kisebb. A telet inkább Kína és Türkménia mocsaraiban tölti. Mindhárom faj védett) természetvédelmi értékük egyaránt 3000 Ft. Dr. Legány András FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT

Next

/
Thumbnails
Contents