Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-08 / 32. szám

4 KELET-MAGYÁRORSZÁG 1979. február 8. Kommentár S zerdán Moszkvában vé­get ért a szovjet— amerikai tudományos­műszaki együttműködési ve­gyes bizottság 6. ülésszaka. A hírről óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy a szo­cialista és a kapitalista világ vezető országainak együtt­működése enyhén szólva. el­marad a lehetőségektől. Márpedig nem közömbös, hogy Moszkvát és Washing­tont a jelenlegi nemzetközi helyzetben milyen mérvű és mennyire széles körű kap­csolatrendszer fűzi egymás­hoz. A szovjet fővárosban több amerikai cég és bankház nyitott képviseletet az utób­bi esztendőkben. A nyitás ezúttal képletes értelemben is helytálló: az USA üzleti kö­reiben sokan — egyre töb­ben — ügy vélik, hogy a két ország kapcsolatainák stabi­lizálásában a tudományos­műszaki együttműködés rend­kívül fontos tényező. Mosta­nában azonban a Moszkvá­ban dolgozó amerikai üzlet­emberek bizonyos csalódott­ságuknak adnak hangot: gyorsabb előrehaladást vár­tak, s mindenekelőtt azt, hogy a két ország kereske­delmi-gazdasági kapcsolatai­nak legfőbb akadályozója, a még mindig érvényben lévő diszkriminatív előírások fö­lött megkondul a lélekharang. Csakhogy a legnagyobb kedvezmény elve egyelőre nem segíti elő a szovjet— amerikai kereskedelmet. Igaz, a kínai miniszterelnök-he­lyettes elutazásakor — alig­ha merő véletlen az időzítés — egy tekintélyes amerikai szenátor javasolta: mind a Szovjetunióval, mind Kínával normalizálják a kereskedelmi feltételeket. Pedig — bizonyság rá a szerdán Moszkvában véget ért ülésszak — tömérdek le­hetőség kínálkozik a két or­szág együttműködésére. Ha az amerikaiaknak csakugyan érdekében áll a kapcsolatok fejlesztése — az elnök ta­nácsadója ebben az értelem­ben foglalt állást —, úgy Washingtonnak konkrét lé­pésekre kellene elszánnia ma­gát. Minden mást megelőzve a legnagyobb kedvezmény megadására, amit a SALT- egyezmény aláírására Leo- nyid Brezsnyev amerikai lá­togatására készülőben min­den bizonnyal az enyhülés irányában ható fontos ténye­zőnek tekintenének világszer­te. Gy. D. 0 — Ne háríts mindent rám. Te is olyan okos voltál. Hi­szen együtt határoztuk el, hogy eladjuk neki az összes részvényt. Én a magam fel­adatát a lehető legjobban teljesítettem. Nektek kellett megfelelően előkészíteni a bányát, hogy ne legyen olyan rettenetesen elhanya­golt. Ha nem sajnáltatok volna néhány dollárt, s megkértek egy specialistát, az biztosan felhívta volna a figyelmeteket az uránra. De számotokra kár volt minden dollárért és az adásvételi szerződést nyugodtan aláír­tátok. Most meg üvöltőtök: — Bracken a bűnös, ő adta el a részvényeket. Mit tehet­tem volna? — Hagyjátok abba a ve­szekedést! Stem űr volt hármójuk közül a legnyu­godtabb. — Megtörtént, és ezen már nem lehet változ­tatni. És senki sem bűnös. Brecken a lehető legjobbat akarta. Ki gondolta volna, hogy ott van az az átkozott urán? Végül is ezen az üzle­ten elég jól kerestünk. Hi­szen a vételár háromszorosá­ért adtuk el. Ha nem fedezik fel az uránt, akkor ugyanaz a Kané, aki most oly rette­Tömeges letartóztatások Pakisztánban A szigorú biztonsági intéz­kedések és tömeges letartóz­tatások ellenére Pakisztán több városában szerda reg­gel kormányellenes tünteté­sek robbantak ki Zulfikar Ali Bhutto volt pakisztáni miniszterelnök halálos ítéle­tének megerősítése miatt. Eközben egyre több ország és szervezet kérte Ziaul Hak pakisztáni államfőt, hogy gyakoroljon kegyelmet és ne végeztesse ki Bhuttót. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár Ziaul Hak elnökhöz kedden továbbított üzeneté­ben szintén kegyelmet kért Bhutto számára. A világ- szervezet vezetője Bhutto le­tartóztatása óta már har­madszor fordult a pakisztáni vezetőhöz a volt miniszter- elnök életének megmentése érdekében. James Carter amerikai elnök, Anker Jor­gensen dán miniszterelnök szintén arra kérték Hak tá­bornokot, hogy kímélje meg Bhutto életét. Pakisztán két nagy váro­sában — Rawalpindiben és Peshawarban — szerdán kormányellenes tüntetők lepték el a belvárost és til­takoztak a halálos ítélet miatt, követelve Bhutto azonnali szabadon bocsátá­sát. A felháborodott tüntetők megtámadták a közhivatalo­kat és felborítottak több autóbuszt. Újabb izraeli—egyiptomi tárgyalásokat kezdeményez az USB Az Egyesült Államok hi­vatalosan is meghívta Izraelt és Egyiptomot a Camp Da. vid-i egyezmények alapján megkötendő békeszerződésről szóló tárgyalások felújítását célzó értekezletre — közölte kedden Washingtonban Hod- ding Carter, a külügyminisz­térium szóvivője. A hármas konferencia szín­helyét és időpontját csak a legközelebbi napokban hoz­zák nyilvánosságra megfi­gyelők azonban egyetértenek abban, hogy a találkozóra Washingtonban kerül sor. Az már ismeretes, hogy az Egyesült Államok képviselő­jeként Cyrus Vance külügymi­niszter irányítja majd a meg­beszéléseket. Feltételezések szerint M>usztafa Khalil egyiptomi miniszterelnök és Mose Dajan izraeli külügy­miniszter lesznek a tárgyaló partnerek. Mihez kell értenie az űrhajósnak? Satalov a szocialista országok űrhajósainak kiképzéséről A szocialista országok űr­hajósjelöltjeinek kiképzésé­ről ír Vlagyimir Satalov al­tábornagy az Aviacija i Kosz. monavtyika című szovjet fo­lyóirat februári számában. Mint az ismert űrhajós a Ga­garin kiképzőközpontban szerzett eddigi tapasztalatok alapján megállapítja, a ki­képzés programjának össze­állítása, a tanfolyam meg­szervezése nem volt könnyű feladat, de az első közös űr­repülések megmutatták, hogy a felkészítés teljes sikerrel járt. A szovjet űrhajósok szá­mára a kiképzési idő általá­ban két év. A felkészítés elméleti tanfolyammal kez­dődik, majd a folytatás a Szojuz típusú űrhajók és a Szaljut űrállomás kezelésé­nek gyakorlása. A kiképzés elengedhetetlen része a rendszeres repülés és az ejtőernyős ugrások gya­korlása. Az elősegíti, hogy a jelöltek önuralma növeked­jék, bonyolult körülmények között gyorsabban döntsenek, jobban összpontosítsanak. Egyúttal ahhoz is hozzásegít, hogy a jövendő űrhajósok jobban tudjanak tájékozódni. „Nagy és bonyolult munka áll előttünk. A tervek szerint sor kerül a bolgár, a magyar, a mongol, a kubai és román űrhajós útjára is. Az első nemzetközi utak tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy Csillagvárosba rátermett utánpótlás érkezett, olyan jelöltek, akik szeretik mun­kájukat, bátrak és nagy fele­lősségérzet hatja át őket a rájuk bízott feladat megoldá­sáért” — írja a szovjet űrha­jósok parancsnoka. Jerzy Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY netesen szidja Breckent, ke­zet csókolna neki a remek üzletért. — Én nem mondom, hogy Brecken összebeszélt Mac- Areckkel, — mondta Kané —, de megüt a guta, hogy egy alabamai fajankó átvert bennünket. És ha arra gon­dolok, hogy az üzlet több milliót ér^és az a mi kasz- szánkban volt. Kerestünk. De mit jelent az, hogy ke­restünk néhány száz ezret, amikor más rögtön milliókat inkasszál be. — Most már semmit sem tehetünk — mondta szomo­rúan Stern. A New York-i újságban megjelent hír, bőséges kom­mentárral, megjelent csak­nem minden újságban. Wardcityben özönlöttek az újságírók és részletesen be­számoltak a rendkívüli felfe­dezésről. A New York Herald Tri­bune részletesen írt a kis városkáról, ahol néhány hó­nappal korábban alig volt élet, hiszen a régi aranybá­nyát teljesen elhanyagolták, végül eladták. A lapok hírül adták, hogy a bányát mister Henry MacAreck gazdag ültetvé­nyes vette meg, akinek első dolga volt, hogy a bányát bezárta és minden alkalma­zottat elbocsájtott. Fény de­rült arra is, hogy a bánya megvétele előtt mister Mac- Areék és Marty Brett fiatal TELEX MADRID Szerdán megkezdődött a március 1-re kitűzött spanyol parlamenti választások hiva­talos propagandakampánya. A hét végén megtartják az első választási gyűléseket is. Egyébiránt a választási kam­pány tartamára péntekről keddre tették át a miniszter- tanács szokásos heti ülését, mivel a miniszterek többsége vidéken listavezető és a hét végét választókerületében tölti. Ezen a hét végén a fő­városban csak a jobboldali pártok vezetői tartanak gyű­léseket. A baloldali pártok vezetői, köztük Felipe Gon­zalez és Santiago Carrillo, valamint a kormánypárt el­nöke, Adolfo Suarez vidéki gyűléseken szólal fel. MOSZKVA A i Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két házának külügyi bizottsága elfogadásra aján­lotta a szovjet—etiópiai ba­rátsági és együttműködési szerződést. A szerződést a múlt év novemberében Moszkvában írták alá, Men- gisztu Hailé Mariam látoga­tása alkalmából. Több felszólalás után az együttes ülés a szerződést el­fogadásra a Legfelsőbb Ta­nács elnöksége elé terjesztet­te. Az ülés munkájában részt vett Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Szövetsé­gi Tanács külügyi bizottságá­nak elnöke is. MADRID A madridi rendőrség a madridi egyetem jogi fakul­tása ellen elkövetett fasiszta agresszióban való részvétel­lel gyanúsított és letartózta­tott személyek közül eddig 17-et adott át a- bíróságnak. A bíróság közülük kilencet meghatározatlan időre vizs­gálati fogságba helyezett, né­gyet óvadék ellenében sza­badlábra bocsátott, további négy ellen pedig megszüntet­te az eljárást. NEW YORK A szocialista országok min­dent megtesznek azért, hogy megóvják a világot a termo­nukleáris katasztrófától — állapította meg Gus Hall, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtit­kára a politikai bizottság Miami Beach-ben (Florida állam) tartott ülésén. Gus Hall elítélte az Egye­sült Államok különutas tö­rekvéseket támogató közel- keleti politikáját és az arab népek, a palesztin és az iz­raeli nép valódi érdekeinek megfelelő igazságos rendezés szükségességét hangsúlyozta. mérnök, aki korábban éve­kig dolgozott az európai és afrikai uránbányákban, még a bánya megvásárlása előtt többször járt a kisvárosban, felmért minden területet. „Mister MacAreckhez sok­kal nehezebb bejutni, mint a Fehér Házba — írták a la­pok. — A bánya és a terü­lete teljesen megváltozott. A hatalmas területen min­den fát kivágtak, minden bokrot kiirtottak, sőt még a füvet is lekaszálták. A te­rületet három méter magas szögesdróttal vették körül, ötvenméterenként hatal­mas reflektorom világítják meg. A tíz méter magas őr­toronyban két-két felfegy­verzett őr. A szögesdrót men­tén hatalmas, vad kutyák száguldoznak. A közeibe sem lehet férkőzni. Hatalmas táblák jelzik azt is, hogy „Magánterület, idegeneknek tilos a bemenet”. A régi bá­nya egykori bejárata valósá­gos erődítményre hasonlít. A sűrű szögesdrótháló három­szorosa, mindegyiken át ka­pu vezet. A harmadik csu­kott kapu mögött állig fel­fegyverzett őr áll és közli, hogy semmiféle információt nem adhat. (Folytatjuk) ANGLIA A sztrájkok sodrában Anglia gazdasági és politikai életét egymást követő ro­hamokban olyan sztrájkok rendítik meg, amilyenekre az 1926-os általános sztrájk óta talán csak egyszer, 1974-ben volt példa. Akkor a bányászok által vezetett hatalmas sztrájkmozgalom megbuktatta a konzervatív kormányt. MEGOSZTOTT VÁLASZTÓK A helyzet politikailag most annyiban más, hogy munkáspárti kormány van hatalmon. Ez voltaképpen mindkét felet óvatosságra inthetné. A szakszerveze­teknek .tudniok kell, hogy az 1979-es esztendő válasz­tási év, márpedig Anglia politikai viszonyai között a munkáspárti kormány bu­kása esetén csak a konzer­vatívok ragadhatják ma­gukhoz az irányítást. Ez a kormány nyilvánvalóan még kedvezőtlenebb, a tő­kések érdekeit még nyíltab­ban képviselő gazdaságpo- litkát folytatna. Ugyanez visszafelé is igaz. A vá­lasztási harcban a Munkás­párti kormány tömegbázi­sát éppen a szakszervezetbe tömörült dolgozók alkot­ják, ha tehát Callaghan ka­binetje a végsőkig kiélezi a viszonyt ezekkel a rétegek­kel — akkor az egyébként is csaknem egyenlő arány­ban megoszló ország kor­mányzása kicsúszhat a La- bour-párt kezei közül. Ezek a politikai realitá­sok mégsem tudták korlá­tozni a sztrájkharc heves­ségét. A magyarázat az, hogy a politikai valóság mö­gött egy még sokkal mé­lyebb és hatásosabb gazda­sági realitás húzódik meg! 30 ÉVES STAGNÁLÁS Ennek voltaképpen törté­nelmi ^gyökerei vannak, s részletei rendkívül bonyo­lultak. Lényege azonban az, hogy a második világ­háború után Anglia pozí­ciója a tőkés világgazda­ságban gyökeresen megvál­tozott. Számos politikai és gazdasági tényező együt­tes hatásaképpen nem újí­tották fel az angol tőkések a nagyipar állóeszközeit (azaz gépparkját) olyan ütemben, ahogy ezt más tőkés vetély társak meg­tették. Ennek következté­ben Angliában a termelé­kenység sokkal lassabban nőtt, mint más tőkés orszá­gokban és a gazdaság nö­vekedése is sokszor a stag­nálásig lelassult. Ennek a helyzetnek egyik következ­ménye volt Anglia általá­nos gazdasági lemaradása, külkereskedelmi verseny- képességének csökkenése és az angol munkások reálbé­rének viszonylagos lemara­dása a többi fejlett tőkés ország munkásainak reál­béréhez képest. JÖVEDELEMPOLITIKA ÉS STABILIZÁLÁS Ez voltaképpen a jelen­legi válság történelmi pers­pektívában vizsgált (de ter­mészetesen csak elnagyolt és vázlatos) oka. Ami a köz­vetlen okokat illeti, azt a munkáspárti kormány úgy­nevezett „jövedelempoliti­kájában” kell keresni. A kiindulópont itt az, hogy a vázolt történelmi okok kö­vetkeztében a megelőző konzervatív kormány bu­kása után Angliában olyan helyzet alakult ki, hogy a termelés jóformán egy helyben topogott, viszont rendkívül nagy volt a kül­kereskedelmi és fizetési mérleg hiánya, az infláció pedig a 25 százalékos évi ütemet is meghaladta. A munkáspárti kormány ekkor egy stabilizálási po­litikát dolgozott ki, amely­nek lényeges összetevője volt, hogy nagyjából 5 szá­zalékban szabta meg az át­lagos évi béremelés lehetsé­ges felső határát. A nagy hatalmú szakszervezeti ta­nács (TUC) igen hosszú időn keresztül támogatta ezt a jövedelempolitikát és maguk a bérből és fizetés­ből élő tömegek is rendkí­vüli önuralomról tettek ta­núságot. Voltaképpen vállalták, hogy az általános infláció- ellenes, stabilizálási politi­kán belül ez az úgynevezett „jövedelempolitika” a fi­zetésből élő rétegekre há­rítsa a gazdaság megszilár­dításának fő terheit. A sta­bilizálás másik forrása az Északi-tenger olaj-kincsé­nek egyre nagyobb jövedel­méből származott és lénye­gesen javította Anglia kül­kereskedelmi és fizetési mérlegét. Magukra a tőkés vállalatokra (azon a címen, hogy gazdasági tevékenysé­güket ösztönözni kell), aránytalanul kevesebb ter­het raktak. AZ ÁLLAM LEMARADT Az 1975 óta tartó időszak mérlege ilyenformán lé­nyegében azt mutatta, hogy három esztendeig, 1978 ko­ra őszéig Angliában a reál­bér egyáltalában nem emelkedett, hanem nagyjá­ban és egészében azonos maradt! (Más szóval: az infláció üteme mindig leg­alább akkora volt, mint a névleges bér emelkedése.) Ezen belül volt két hosszú időszak, amikor az infláció gyorsabb volt a névleges bér emelkedésénél; a reál­bér tehát csökkent. A leg­utóbbi ilyen'időszak 1977 tavaszától 1978 derekáig tartott. Az történt tehát, hogy a hivatalos „jövedelempoliti­ka” éveiben rendkívül sok visszatartott feszültség hal­mozódott fel a bérfronton. Ez robbant ki’ a mostani szt rá jkmozgal ómban. Igen fontos járulékos oka a jelenlegi heves sztrájk- harcnak, hogy Angliában az állami szektorban dolgo­zók jövedelme lemaradt a magánszektorban dolgozó munkások és alkalmazottak jövedelmi szintje mögött. Ez a magyarázata annak, hogy a magánszektor után a sztrájkakciák jelenleg egy­re jobban átterjednek az államosított szektorra és a vízművek, repülőterek, is­kolák, kórházak munkabe­szüntetésed után felbukkant a villamos erőművek és a szénbányák sztrájkjának lehetősége is. — i. — e.

Next

/
Thumbnails
Contents