Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 7. Célunk a tartós béke, a szilárd biztonság Szarka Károly külügyminiszter-helyettes nyilatkozata az ENSZ 33. közgyűlésének munkájáról ben tehát a nukleáris lesze­relés komplex megtárgyalá­sát. Az indítványokat a köz­gyűlés szavazattöbbséggel fo­gadta el. A határozatok most a kibővített genfi leszerelési bizottság elé kerültek, s Bul­gária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK és a Szov­jetunió munkaokmányban ja­vasolta: valamennyi, nukleá­ris arzenállal rendelkező ha­talom, illetve néhány, nukle­áris fegyverrel nem rendel­kező ország részvételével kezdjék meg a tárgyalásokat. — Általában elégedetten nyugtázhattuk, hogy a tagál­lamok egyre aktívabban kap­csolódnak be a leszerelési kérdések vitájába. A NATO- országok képviselői passzív, a tényleges leszerelést mellék- vágányokra terelő taktiká­jukkal azonban sajnos hát­ráltatták a vita eredményes lezárását, s halogató manő­vereikhez jó társat találtak a kínai küldöttségben. — A közgyűlés nagy fi­gyelmet szentelt a nemzet­közi békét és biztonságot ve­szélyeztető, az államok bé­kés együttműködésének ki­bontakozását fékező nem­zetközi válsággócok kérdé­seinek. A Közel-Kelettel kapcsolatban az ülésszak is­mét leszögezte: a konfliktu­sok igazságos és tartós ren­dezése elérhetetlen az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről történő kivoná­sa, a palesztinai arab nép törvényes jogainak elismeré­se nélkül. Az elhangzott nyilatkoza­tok többsége tükrözte a kor­mányoknak azt a felismeré­sét is, hogy a Camp David-i megállapodások bonyolítot­ták a helyzetet, s emellett egyértelmű eltávolodást je­lentenek a világszervezet ál­tal kimunkált közel-keleti rendezési elvektől. — Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakán reszt vett kül­döttségünk — pártunk és kormányunk állásfoglalásai­nak megfelelően — a béke és biztonság, az enyhülés megszilárdítására irányuló kezdeményezések felkarolá­sát, a tényleges leszerelést elősegítő indítványok támo­gatását tartotta fő feladatá­nak. Delegációnk szorosan együttműködött a többi szo­cialista országgal, az el nem kötelezett mozgalom haladó tagjaival és az adott kérdés­ben konstruktív álláspontot képviselő tőkés államokkal. Delegációnk tagjai felszólal­tak, javaslatokat nyújtottak be a közgyűlés hét főbi­zottságának ülésein. A köz­gyűlés fórumát diplomá­ciánk természetesen felhasz­nálta kétoldalú kapcsola­taink ápolására és fejleszté­sére is — mondotta befeje­zésül Szarka Károly külügy­miniszter-helyettes. Kommentár Bhutto a bitó árnyékában P akisztánban a legfelsőbb bíróság megerősítette a közel egy esztendeje halálra ítélt Zulfikar Ali Bhutto volt kormányfő halá­los ítéletét. Az előzmények közismer­tek. Bhutto Ázsia egyik leg­ismertebb politikusa, aki az Indiától elszenvedett emléke­zetes vereség után sokat tett a területilleg alaposan össze­zsugorodott állam életének megindításáért. Ráradásul re­formokkal is kísérletezett, amelyek kiváltották a vissza­húzó erők koncentrált ellen­állását. Megalakult a kilenc ellenzéki párt Bhutto-ellenes tömörülése, az úgynevezett nemzeti szövetség. Bár a miniszterelnök nép­pártja nagy vereséget mért erre a szövetségre a válasz­tásokon, annak vezetői azt állították, hogy Bhutto csa­lással és erőszakkal szerezte diadalát. Az ezzel kapcsolatos kötélhúzást használta fel a korábbi vezérkari főnök, Ziaul Hak tábornok és az ál­tala vezetett főtiszti kar, hogy átvegye a hatallmat. Miért ragaszkodik a kato­nai kabinet Bhutto elítélésé­hez? A válasz mozaikjai a kö­vetkező lehetőségekből kerül­nek ki: 1. az időközben hatpártira fogyatkozott Nemzeti Szövet­ség vezetői közül sokan az ország gazdasági kulcspozí­cióinak birtokosai, akiket érintettek Bhutto reformjai. 2. Az úgynevezett iszlám újjászületés Pakisztánt sem kerülte el és az Oxfordban végzett polgári politikust „vallástalannak” tartják. Február folyamán Hak tá­bornok állítólag hivatalosan bevezeti a Saria, az iszlám törvényezés 1200 éves jog­rendszerét. . 3. A térség — nem utolsó­sorban Afganisztán — fejle­ményei miatt Rawalpindi ben — és bizonyos külföldi kö­rökben — attól tartanak, hogy Bhutto felmentése „egy pakisztáni felfordulás” na­gyobb kockázatával fenye­getne, mint elítélése. Az ítélet megerősítése egyébként még mindig nem az utolsó szó. Bhutto még egyszer fellebbezhet. A bitó árnyékában folytatott ha­talmi játszma folytatódik. Mintegy 130 időszerű nem­zetközi kérdés megvitatásá­val, kétszáz határozat elfoga­dásával a napokban végétért az ENSZ 33. közgyűlése, bár néhány nyitott kérdés miatt még nem zárták be az ülés­szakot. A világszervezet mun­kájáról, a napirendre tűzött legfontosabb világpolitikai kérdésekről Szarka Károly külügyminiszter-helyettes adott nyilatkozatot — A közgyűlés 33., rendes évi ülésszakán kívül a világ- szervezet három rendkívüli ülésszakot is tartott. Az élen a leszerelési ülésszakkal, ezek a fórumok is jól érzékeltet­ték, hogy az ENSZ tevékeny­sége — mintegy mérlegét ad­va a biztonságosabb, és igaz­ságosabb emberi környezet kialakításáért tett erőfeszíté­seiknek — lényegében helye­sen tükrözi a nemzetközi helyzet megoldásra váró kér­déseit. A 33. ülésszakot a vi­ták mellett is a konstruktív légkör jellemezte. A tagálla­mok többsége az enyhülést minősítette a nemzetközi lég­kör fő meghatározó tényező­jének. A Magyar Népköztár­saság álláspontját a közgyű­lésen is egyértelműen megfo­galmaztuk: a tartós béke, a szilárd biztonság érdekében munkálkodunk a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élé­séért, a nemzetközi együtt­működés bővítéséért, a fegy­verkezési hajsza megakadá­lyozásáért. A világszervezet tagálla­mainak képviselői több mint 40 a leszereléssel kapcsolatos határozatot fogadtak el. Az összetett témán belül a kor­mányok képviselői elsőbbsé­get biztosítottak a nukléáris leszerelésnek. Először szere­pelt a közgyűlés napirendjén a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országoknak nyújtandó garanciák kérdésé­ben beterjesztett szovjet egyezménytervezet Ugyan­csak a Szovjetunió kezdemé­nyezte a nukleáris fegyverek gyártásának beszüntetését, a készletek lépcsőzetes meg­semmisítését, végeredmény­(Folytatás az 1. oldalról) Az avatóbeszéd után kitün­tetések átadására került sor. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Gerényi Fe- rencné munkamódszer-átadó. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Cse- tényi István lakatos csoport- vezető, Fekete Istvánná szer­vező mérnök, Hédo László beruházási osztályvezető, Ko­vács Béláné tanműhelyveze­tő, Magyar Károly varrógép­műszerész, Nagy Jánosné ok­tatási előadó, Szabó Gyuláné műszakvezető és Tapolczai Ferencné terv-statisztikai osz­tályvezető a BFK dolgozói közül, valamint Kálny Lász­ló technikus, Makár János előkészítő csoportvezető és Varga Bálint ács a kivitele­ző Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A gyár ebédlőjében meg­tartott ünnepségen az üzemi énekkar és irodalmi színpad adott rövid műsort, majd di­vatbemutatón vonultatták fel a BFK termékeiből készült modelleket. Az ünnepség után az üzemcsarnok bejára­ta előtt átvágták az avatást jelző nemzetiszín szalagot, majd a vendégek működés közben tekintették meg a gyá­rat, melyet Széplaki Ferenc igazgató mutatott be. tervi «•wMfeter MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY @ Ezután még egyszer ösz- szecsókolództunk. Utána a sárgái földig leitta magát a fickó. Amikor kijózano­dott, újra meg újra kö­szönetét fejezte ki. és tovább­ra is mondogatta, hogy ő be­csületes ember, és ha akar­juk, a szerződés értelmében visszalép a vásárlástól. — Ha, ha, ha — kacagott hangosan Albert Stem úr —, sokáig fog arra várni. — Százhúszezer dollárról adott csekket és kötelezte magát, hogy két hónap alatt kiegyenlíti a vételárat. Banki garanciát kaptam, és jogot a részvények eladására, ha két hónapon belül nem egyenlíti ki a számlát. A ga­rancia kitűnő. A társak gratuláltak Bra- ckennek, az ügy nagyszerű elintézéséhez. A pénz már zsebünkben volt és kinevet­hették MacAreck urat, aki aranybányát vett. de hama­rosan csak egy szánkóútja marad. Úgy kell neki. Ha olyan hülye, hogy amikor bá­nyát vesz, ahelyett, hogy ala­posan megvizsgálná, a kör­nyéken futkároz, meg a há­nyókon egy gyermekded já­tékkal. A három társ jó humora mindössze három napig tar­tott. A legközelebbi csütörtö­kön Kané úr, mint a bomba robbant be az irodába és már a küszöbről ordította: — Te Bracken, te vagy a leghülyébb és nem az a MacAreck, akin olyan jót mulattál. Szépen elintézett bennünket. — Mi történt? — kérdezte csodálkozva Bracken úr. — Olvasd — dobta le az asztalra Kané úr a „New York Herald Tribune” leg­frissebb számát. — Szélka­kas! A szélkakason nevet­tünk! Most ő nevet a három ostobán. Leginkább Bracke- nen, hogy úgy rászedte! Bracken úr felvette az új­ságot és hangosan olvasta: „Szenzációs felfedezés Neb- raskában.” Marty Brett, fiatal geoló­gus, aki nemrégen tért visz- sza Kongóból, ahol a híres uránbányában dolgozott, né­hány nappal ezelőtt tett szen­zációs felfedezést. A Nebras- ca állambeli Wardcityben a régi aranybánya látogatása­kor a Geiger-féle készülék segítségével megállapította, hogy a bánya meddője ma­gas százalékú uránércet tar­talmaz. A felfedezésnek óriá­si jelentősége van az USA atomipara számára, felesle­gessé teszi az importot. E régi bánya tulajdonosa mis­ter Henry MacAreck, egyik napról a másikra milliomos lett. Aranybánya helyett, mely még a termelési költsé­get is alig fedezi, kifogyha­tatlan mennyiségű uránnal rendelkezik, és méghozzá a felszínen, a meddőhányóban. A „New York Herald Tribu­ne” elhatározta, hogy tudó­sítót küld Wardcitybe. A leg­közelebbi számokban így a szenzációs felfedezés további részleteiről számolhatunk be.” A cikk felolvasása után csend lett az irodában. Első­ként Stern úr szólalt meg: — Szeretném tudni, hon­nan szagolta ki azt az uránt? Amikor az ember aranybá­nyát akar venni, akkor nem megy Geiger-féle műszer­rel a zsebében. ^ — Most már értem! — mondta Mr. Bracken —, amikor Wardcitybe megér­keztünk, a város szállodájá­ban laktunk, a tulajdonosa, mint régi ismerősét üdvö­zölte a taknyos Brettet. — Számomra világos! Minden elő volt készítve. Uránt kerestek és Wardcity közelében megtalálták. Ak­kor érdeklődni kezdtek a ré­gi aranybánya iránt. Mac­Areck mintha véletlenül is­merkedett volna meg Brac- kennel és megjátszotta a na­iv embert. És a barátunk ho­rogra akadt. Még tanácsot is adott neki, hogy játsszon a tőzsdén, és ahelyett, hogy a részvényeknek csak a felét adta volna el neki, amint az a Alabamából való gazember akarta, eladta neki az ösz- szeset. Hogy nevettek rajtunk! (Folytatjuk) Berlini levelünk A gyermekekért N oha bosszankodni szoktam a könyvek pontatlan adatai és elavult információi miatt, örömmel vettem tudomásul, hogy útipoggyászom egyik olvasnivalója — Péner Imrének a „Mit kell tudni a Német Demokratikus Köztársaságról?” című hasznos kis könyvecskéje — helyenként módosításra szorul. Hogy témánknál maradjunk: a szerző 1977 elején ar­ról számolhatott be, hogy száz gyerek közül 45 jár böl­csődébe és 81 óvodába. Ma ezzel szemben a megfelelő korcsoportokban minden száz apróság közül ötvennyol­cán részesülnek bölcsődei, több mint kilencvenen pe­dig óvodai gondozásban. Háromnegyed milliónál is töb­ben élvezhetik már a napközi nyújtotta előnyöket. Az úgynevezett második otthonnak ez az okkal kedvelt intézménye különösen az alsó ‘tagozatos kisdiákok élet­vitelének kiteljesítésében játszik fontos szerepet. Az ország első—negyedik osztályosainak háromnegyede tanítás után szakértő felügyelettel, otthonos légkörben, nyugodt körülmények között készítheti el házi felada­tát és — ami az iskolán kívüli szervezet* nevelésnek talán legnagyobb előnye — a szabad időt is haszno­sabban, értelmesebben, változatosabban tölthetik el, mint a szülői ház falai között. A Német Demokratikus Köztársaság 755 ezer nap­közis kisdiákjával. a tanításon kívüli időben is csak­nem 35 ezer pedagógus foglalkozik, lehetővé téve azt, hogy a nap felében játék és tanulás, felkészülés és pi­henés, szellemi és fizikai tevékenység, egyéni és közös­ségi foglalatosság tervszerű váltakozása teremtsen él­ményszerűséget, harmóniát. A gyermekév serkentő ha­tására elterjedőben vannak az újabb kezdeményezé­sek is. Jártam olyan szabadidő-közösségekben — így nevezik az alsó osztályok tanulóiból az érdeklődési körök alapján szervezett kis munkacsoportokat —, ahol sajátos képességek bontakoznak ki és valamilyen spe­ciális jártasság megszerzését is segítik a napközis neve­lők. A tanítási szünetek és a nyári vakáció idejére sem felejtkeznek el a kicsinyekről: már készen vannak a kultúrparkok és művelődési intézmények idei program­jai, melyekben mind nagyobb helyet kapnak a gyer­mekeknek szóló műsorok. Az ENSZ a világ valamennyi országának a figyel­mét határozatban hívta fel arra, hogy idén olyan prog­ramokat állítsanak össze, amelyek a gyermekek jólé­tét, boldogulását szolgálják. Az NDK-ban az esztendő központi társadalmi eseményének fog számítani az a nagyszabású nemzetközi ifjúsági fesztivál, amelynek rendezvényeire hazánkból, miképp a .többi szocialista országból is, népes úttörőküldöttséget várnak. S ami­kor a magyar pajtások eldicsekednek majd azzal, hogy birtokukba vették a gyermekév tiszteletére elkészült margitszigeti úttörőstiadiont, a német pionírok az NDK fővárosában átadandó új úttörőpalotát mutatják majd meg nem kis büszkeséggel. Berlin ad otthont a nyáron a VIII. nemzetközi pedagógiai kollokviumnak is, amely azt vizsgálja majd számos nemzet szakemberei­nek bevonásával, hogy melyek az iskola feladatai a fia­tal nemzedék életre való felkészítésében. Szerte a világon persze „alapfokon” kell kezdeni a gyermekekkel való törődést, hiszen a földgolyó hátán élő másfél milliárd gyerek közül 350 millióan szenved­nek éhségtől, szomjúságtól, fertőző betegségtől, szennye­zett ivóvíztől vagy rossz bánásmódtól, százezrek ten­gődnek minimális ellátás híján, és nincsenek keveseb­ben azok sem, akik nem tudnak ruházkodni vagy is­kolába járni. Rajtuk segíteni, sorsukon könnyíteni, ér­dekükben szót emelni — ez is a nemzetközi gyermek­év célja, értelme. Az NDK fiai és lányai az idei év 52 hete közül egyet a szocialista úttörősegítségről nevez­tek el. Nem más célból, mint hogy kerek egymillió márkát fizessenek be az ENSZ által létrehozott gyer- mekszolidaritási alap javára. Kétszer ad, ki gyorsan ad, tartja a mondás, amelynek hitele van az NDK-ban is: a szolidaritási küldemények nagy részét — főkép­pen gyógyszert és orvosi eszközöket, gyermekruházati és — élelmezési cikkeket — már tavaly útba indítot­ták a fiatal nemzeti államok és a fejlődő országok gyer­mekeinek megsegítésére. H add idézzem Ludwig Mecklingert, a gyermekév kormánybizottságának alelnökét: „Büszkeség­gel tölt el bennünket — mondotta —, hogy leg­fiatalabb állampolgáraink helyzetének javításával, éltük szebbé, gondtalanabbá tételével is köszönthetjük 1979-et, amely számunkra nem csupán a gyermekek nemzetközi éve, hanem a Német Demokratikus Köz­társaság harmincadik esztendeje is.” Berlin, 1979. február. Qukcuii Glagjj, QánjM Csendőrtiszt a görög terroristák egyike Szélsőjobboldali terrorszer­vezetben és pokolgépes me­rényletekben való részvétel vádjával hétfőn vizsgálati fogságba helyezték Drakulisz Buduklarisz görög csendőr alezredest — jelentette be hétfőn az athéni állam­ügyész. Az államügyész tájékozta­tója szerint Buduklarisz a tizedik őrizetbe vett tagja a „Nemzeti Ellenállás Szerve­zete” elnevezésű szélsőjobb- oldali terrorszervezetnek. A görög hatóságok keresik a szervezet négy szökésben lé­vő tagját, akik közül kettő feltehetően közvetlenül is részt vett az elmúlt évek po­kolgépes merényleteiben, A rendőrség egymillió drach­ma jutalmat ígér annak, aki az utóbbi két terrorista nyo­mára vezeti a hatóságokat.

Next

/
Thumbnails
Contents