Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 7. Célunk a tartós béke, a szilárd biztonság Szarka Károly külügyminiszter-helyettes nyilatkozata az ENSZ 33. közgyűlésének munkájáról ben tehát a nukleáris leszerelés komplex megtárgyalását. Az indítványokat a közgyűlés szavazattöbbséggel fogadta el. A határozatok most a kibővített genfi leszerelési bizottság elé kerültek, s Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK és a Szovjetunió munkaokmányban javasolta: valamennyi, nukleáris arzenállal rendelkező hatalom, illetve néhány, nukleáris fegyverrel nem rendelkező ország részvételével kezdjék meg a tárgyalásokat. — Általában elégedetten nyugtázhattuk, hogy a tagállamok egyre aktívabban kapcsolódnak be a leszerelési kérdések vitájába. A NATO- országok képviselői passzív, a tényleges leszerelést mellék- vágányokra terelő taktikájukkal azonban sajnos hátráltatták a vita eredményes lezárását, s halogató manővereikhez jó társat találtak a kínai küldöttségben. — A közgyűlés nagy figyelmet szentelt a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető, az államok békés együttműködésének kibontakozását fékező nemzetközi válsággócok kérdéseinek. A Közel-Kelettel kapcsolatban az ülésszak ismét leszögezte: a konfliktusok igazságos és tartós rendezése elérhetetlen az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről történő kivonása, a palesztinai arab nép törvényes jogainak elismerése nélkül. Az elhangzott nyilatkozatok többsége tükrözte a kormányoknak azt a felismerését is, hogy a Camp David-i megállapodások bonyolították a helyzetet, s emellett egyértelmű eltávolodást jelentenek a világszervezet által kimunkált közel-keleti rendezési elvektől. — Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakán reszt vett küldöttségünk — pártunk és kormányunk állásfoglalásainak megfelelően — a béke és biztonság, az enyhülés megszilárdítására irányuló kezdeményezések felkarolását, a tényleges leszerelést elősegítő indítványok támogatását tartotta fő feladatának. Delegációnk szorosan együttműködött a többi szocialista országgal, az el nem kötelezett mozgalom haladó tagjaival és az adott kérdésben konstruktív álláspontot képviselő tőkés államokkal. Delegációnk tagjai felszólaltak, javaslatokat nyújtottak be a közgyűlés hét főbizottságának ülésein. A közgyűlés fórumát diplomáciánk természetesen felhasználta kétoldalú kapcsolataink ápolására és fejlesztésére is — mondotta befejezésül Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. Kommentár Bhutto a bitó árnyékában P akisztánban a legfelsőbb bíróság megerősítette a közel egy esztendeje halálra ítélt Zulfikar Ali Bhutto volt kormányfő halálos ítéletét. Az előzmények közismertek. Bhutto Ázsia egyik legismertebb politikusa, aki az Indiától elszenvedett emlékezetes vereség után sokat tett a területilleg alaposan összezsugorodott állam életének megindításáért. Ráradásul reformokkal is kísérletezett, amelyek kiváltották a visszahúzó erők koncentrált ellenállását. Megalakult a kilenc ellenzéki párt Bhutto-ellenes tömörülése, az úgynevezett nemzeti szövetség. Bár a miniszterelnök néppártja nagy vereséget mért erre a szövetségre a választásokon, annak vezetői azt állították, hogy Bhutto csalással és erőszakkal szerezte diadalát. Az ezzel kapcsolatos kötélhúzást használta fel a korábbi vezérkari főnök, Ziaul Hak tábornok és az általa vezetett főtiszti kar, hogy átvegye a hatallmat. Miért ragaszkodik a katonai kabinet Bhutto elítéléséhez? A válasz mozaikjai a következő lehetőségekből kerülnek ki: 1. az időközben hatpártira fogyatkozott Nemzeti Szövetség vezetői közül sokan az ország gazdasági kulcspozícióinak birtokosai, akiket érintettek Bhutto reformjai. 2. Az úgynevezett iszlám újjászületés Pakisztánt sem kerülte el és az Oxfordban végzett polgári politikust „vallástalannak” tartják. Február folyamán Hak tábornok állítólag hivatalosan bevezeti a Saria, az iszlám törvényezés 1200 éves jogrendszerét. . 3. A térség — nem utolsósorban Afganisztán — fejleményei miatt Rawalpindi ben — és bizonyos külföldi körökben — attól tartanak, hogy Bhutto felmentése „egy pakisztáni felfordulás” nagyobb kockázatával fenyegetne, mint elítélése. Az ítélet megerősítése egyébként még mindig nem az utolsó szó. Bhutto még egyszer fellebbezhet. A bitó árnyékában folytatott hatalmi játszma folytatódik. Mintegy 130 időszerű nemzetközi kérdés megvitatásával, kétszáz határozat elfogadásával a napokban végétért az ENSZ 33. közgyűlése, bár néhány nyitott kérdés miatt még nem zárták be az ülésszakot. A világszervezet munkájáról, a napirendre tűzött legfontosabb világpolitikai kérdésekről Szarka Károly külügyminiszter-helyettes adott nyilatkozatot — A közgyűlés 33., rendes évi ülésszakán kívül a világ- szervezet három rendkívüli ülésszakot is tartott. Az élen a leszerelési ülésszakkal, ezek a fórumok is jól érzékeltették, hogy az ENSZ tevékenysége — mintegy mérlegét adva a biztonságosabb, és igazságosabb emberi környezet kialakításáért tett erőfeszítéseiknek — lényegében helyesen tükrözi a nemzetközi helyzet megoldásra váró kérdéseit. A 33. ülésszakot a viták mellett is a konstruktív légkör jellemezte. A tagállamok többsége az enyhülést minősítette a nemzetközi légkör fő meghatározó tényezőjének. A Magyar Népköztársaság álláspontját a közgyűlésen is egyértelműen megfogalmaztuk: a tartós béke, a szilárd biztonság érdekében munkálkodunk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, a nemzetközi együttműködés bővítéséért, a fegyverkezési hajsza megakadályozásáért. A világszervezet tagállamainak képviselői több mint 40 a leszereléssel kapcsolatos határozatot fogadtak el. Az összetett témán belül a kormányok képviselői elsőbbséget biztosítottak a nukléáris leszerelésnek. Először szerepelt a közgyűlés napirendjén a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országoknak nyújtandó garanciák kérdésében beterjesztett szovjet egyezménytervezet Ugyancsak a Szovjetunió kezdeményezte a nukleáris fegyverek gyártásának beszüntetését, a készletek lépcsőzetes megsemmisítését, végeredmény(Folytatás az 1. oldalról) Az avatóbeszéd után kitüntetések átadására került sor. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Gerényi Fe- rencné munkamódszer-átadó. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Cse- tényi István lakatos csoport- vezető, Fekete Istvánná szervező mérnök, Hédo László beruházási osztályvezető, Kovács Béláné tanműhelyvezető, Magyar Károly varrógépműszerész, Nagy Jánosné oktatási előadó, Szabó Gyuláné műszakvezető és Tapolczai Ferencné terv-statisztikai osztályvezető a BFK dolgozói közül, valamint Kálny László technikus, Makár János előkészítő csoportvezető és Varga Bálint ács a kivitelező Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A gyár ebédlőjében megtartott ünnepségen az üzemi énekkar és irodalmi színpad adott rövid műsort, majd divatbemutatón vonultatták fel a BFK termékeiből készült modelleket. Az ünnepség után az üzemcsarnok bejárata előtt átvágták az avatást jelző nemzetiszín szalagot, majd a vendégek működés közben tekintették meg a gyárat, melyet Széplaki Ferenc igazgató mutatott be. tervi «•wMfeter MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY @ Ezután még egyszer ösz- szecsókolództunk. Utána a sárgái földig leitta magát a fickó. Amikor kijózanodott, újra meg újra köszönetét fejezte ki. és továbbra is mondogatta, hogy ő becsületes ember, és ha akarjuk, a szerződés értelmében visszalép a vásárlástól. — Ha, ha, ha — kacagott hangosan Albert Stem úr —, sokáig fog arra várni. — Százhúszezer dollárról adott csekket és kötelezte magát, hogy két hónap alatt kiegyenlíti a vételárat. Banki garanciát kaptam, és jogot a részvények eladására, ha két hónapon belül nem egyenlíti ki a számlát. A garancia kitűnő. A társak gratuláltak Bra- ckennek, az ügy nagyszerű elintézéséhez. A pénz már zsebünkben volt és kinevethették MacAreck urat, aki aranybányát vett. de hamarosan csak egy szánkóútja marad. Úgy kell neki. Ha olyan hülye, hogy amikor bányát vesz, ahelyett, hogy alaposan megvizsgálná, a környéken futkároz, meg a hányókon egy gyermekded játékkal. A három társ jó humora mindössze három napig tartott. A legközelebbi csütörtökön Kané úr, mint a bomba robbant be az irodába és már a küszöbről ordította: — Te Bracken, te vagy a leghülyébb és nem az a MacAreck, akin olyan jót mulattál. Szépen elintézett bennünket. — Mi történt? — kérdezte csodálkozva Bracken úr. — Olvasd — dobta le az asztalra Kané úr a „New York Herald Tribune” legfrissebb számát. — Szélkakas! A szélkakason nevettünk! Most ő nevet a három ostobán. Leginkább Bracke- nen, hogy úgy rászedte! Bracken úr felvette az újságot és hangosan olvasta: „Szenzációs felfedezés Neb- raskában.” Marty Brett, fiatal geológus, aki nemrégen tért visz- sza Kongóból, ahol a híres uránbányában dolgozott, néhány nappal ezelőtt tett szenzációs felfedezést. A Nebras- ca állambeli Wardcityben a régi aranybánya látogatásakor a Geiger-féle készülék segítségével megállapította, hogy a bánya meddője magas százalékú uránércet tartalmaz. A felfedezésnek óriási jelentősége van az USA atomipara számára, feleslegessé teszi az importot. E régi bánya tulajdonosa mister Henry MacAreck, egyik napról a másikra milliomos lett. Aranybánya helyett, mely még a termelési költséget is alig fedezi, kifogyhatatlan mennyiségű uránnal rendelkezik, és méghozzá a felszínen, a meddőhányóban. A „New York Herald Tribune” elhatározta, hogy tudósítót küld Wardcitybe. A legközelebbi számokban így a szenzációs felfedezés további részleteiről számolhatunk be.” A cikk felolvasása után csend lett az irodában. Elsőként Stern úr szólalt meg: — Szeretném tudni, honnan szagolta ki azt az uránt? Amikor az ember aranybányát akar venni, akkor nem megy Geiger-féle műszerrel a zsebében. ^ — Most már értem! — mondta Mr. Bracken —, amikor Wardcitybe megérkeztünk, a város szállodájában laktunk, a tulajdonosa, mint régi ismerősét üdvözölte a taknyos Brettet. — Számomra világos! Minden elő volt készítve. Uránt kerestek és Wardcity közelében megtalálták. Akkor érdeklődni kezdtek a régi aranybánya iránt. MacAreck mintha véletlenül ismerkedett volna meg Brac- kennel és megjátszotta a naiv embert. És a barátunk horogra akadt. Még tanácsot is adott neki, hogy játsszon a tőzsdén, és ahelyett, hogy a részvényeknek csak a felét adta volna el neki, amint az a Alabamából való gazember akarta, eladta neki az ösz- szeset. Hogy nevettek rajtunk! (Folytatjuk) Berlini levelünk A gyermekekért N oha bosszankodni szoktam a könyvek pontatlan adatai és elavult információi miatt, örömmel vettem tudomásul, hogy útipoggyászom egyik olvasnivalója — Péner Imrének a „Mit kell tudni a Német Demokratikus Köztársaságról?” című hasznos kis könyvecskéje — helyenként módosításra szorul. Hogy témánknál maradjunk: a szerző 1977 elején arról számolhatott be, hogy száz gyerek közül 45 jár bölcsődébe és 81 óvodába. Ma ezzel szemben a megfelelő korcsoportokban minden száz apróság közül ötvennyolcán részesülnek bölcsődei, több mint kilencvenen pedig óvodai gondozásban. Háromnegyed milliónál is többen élvezhetik már a napközi nyújtotta előnyöket. Az úgynevezett második otthonnak ez az okkal kedvelt intézménye különösen az alsó ‘tagozatos kisdiákok életvitelének kiteljesítésében játszik fontos szerepet. Az ország első—negyedik osztályosainak háromnegyede tanítás után szakértő felügyelettel, otthonos légkörben, nyugodt körülmények között készítheti el házi feladatát és — ami az iskolán kívüli szervezet* nevelésnek talán legnagyobb előnye — a szabad időt is hasznosabban, értelmesebben, változatosabban tölthetik el, mint a szülői ház falai között. A Német Demokratikus Köztársaság 755 ezer napközis kisdiákjával. a tanításon kívüli időben is csaknem 35 ezer pedagógus foglalkozik, lehetővé téve azt, hogy a nap felében játék és tanulás, felkészülés és pihenés, szellemi és fizikai tevékenység, egyéni és közösségi foglalatosság tervszerű váltakozása teremtsen élményszerűséget, harmóniát. A gyermekév serkentő hatására elterjedőben vannak az újabb kezdeményezések is. Jártam olyan szabadidő-közösségekben — így nevezik az alsó osztályok tanulóiból az érdeklődési körök alapján szervezett kis munkacsoportokat —, ahol sajátos képességek bontakoznak ki és valamilyen speciális jártasság megszerzését is segítik a napközis nevelők. A tanítási szünetek és a nyári vakáció idejére sem felejtkeznek el a kicsinyekről: már készen vannak a kultúrparkok és művelődési intézmények idei programjai, melyekben mind nagyobb helyet kapnak a gyermekeknek szóló műsorok. Az ENSZ a világ valamennyi országának a figyelmét határozatban hívta fel arra, hogy idén olyan programokat állítsanak össze, amelyek a gyermekek jólétét, boldogulását szolgálják. Az NDK-ban az esztendő központi társadalmi eseményének fog számítani az a nagyszabású nemzetközi ifjúsági fesztivál, amelynek rendezvényeire hazánkból, miképp a .többi szocialista országból is, népes úttörőküldöttséget várnak. S amikor a magyar pajtások eldicsekednek majd azzal, hogy birtokukba vették a gyermekév tiszteletére elkészült margitszigeti úttörőstiadiont, a német pionírok az NDK fővárosában átadandó új úttörőpalotát mutatják majd meg nem kis büszkeséggel. Berlin ad otthont a nyáron a VIII. nemzetközi pedagógiai kollokviumnak is, amely azt vizsgálja majd számos nemzet szakembereinek bevonásával, hogy melyek az iskola feladatai a fiatal nemzedék életre való felkészítésében. Szerte a világon persze „alapfokon” kell kezdeni a gyermekekkel való törődést, hiszen a földgolyó hátán élő másfél milliárd gyerek közül 350 millióan szenvednek éhségtől, szomjúságtól, fertőző betegségtől, szennyezett ivóvíztől vagy rossz bánásmódtól, százezrek tengődnek minimális ellátás híján, és nincsenek kevesebben azok sem, akik nem tudnak ruházkodni vagy iskolába járni. Rajtuk segíteni, sorsukon könnyíteni, érdekükben szót emelni — ez is a nemzetközi gyermekév célja, értelme. Az NDK fiai és lányai az idei év 52 hete közül egyet a szocialista úttörősegítségről neveztek el. Nem más célból, mint hogy kerek egymillió márkát fizessenek be az ENSZ által létrehozott gyer- mekszolidaritási alap javára. Kétszer ad, ki gyorsan ad, tartja a mondás, amelynek hitele van az NDK-ban is: a szolidaritási küldemények nagy részét — főképpen gyógyszert és orvosi eszközöket, gyermekruházati és — élelmezési cikkeket — már tavaly útba indították a fiatal nemzeti államok és a fejlődő országok gyermekeinek megsegítésére. H add idézzem Ludwig Mecklingert, a gyermekév kormánybizottságának alelnökét: „Büszkeséggel tölt el bennünket — mondotta —, hogy legfiatalabb állampolgáraink helyzetének javításával, éltük szebbé, gondtalanabbá tételével is köszönthetjük 1979-et, amely számunkra nem csupán a gyermekek nemzetközi éve, hanem a Német Demokratikus Köztársaság harmincadik esztendeje is.” Berlin, 1979. február. Qukcuii Glagjj, QánjM Csendőrtiszt a görög terroristák egyike Szélsőjobboldali terrorszervezetben és pokolgépes merényletekben való részvétel vádjával hétfőn vizsgálati fogságba helyezték Drakulisz Buduklarisz görög csendőr alezredest — jelentette be hétfőn az athéni államügyész. Az államügyész tájékoztatója szerint Buduklarisz a tizedik őrizetbe vett tagja a „Nemzeti Ellenállás Szervezete” elnevezésű szélsőjobb- oldali terrorszervezetnek. A görög hatóságok keresik a szervezet négy szökésben lévő tagját, akik közül kettő feltehetően közvetlenül is részt vett az elmúlt évek pokolgépes merényleteiben, A rendőrség egymillió drachma jutalmat ígér annak, aki az utóbbi két terrorista nyomára vezeti a hatóságokat.
