Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

1979. február 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á minőség és hatékonyság terve (5.) Mérlegjavítást a külkereskedelemben A KÜLKERESKEDELMI MERLEG mindenkori álla­pota fontos útbaigazításul szolgál — így van ez most is. Mint sorozatunk megjelent írásaiban utaltunk rá — a külgazdasági kapcsolatok fej­lődése több tekintetben elté­rően alakult az V. ötéves tervben meghatározottnál. Fontos cél volt az egyensúlyi helyzet javítása — ez nem valósult meg. Fölvillantottuk ennek okait — a túlfutott beruházási tevékenységet, a termelés hatékonyságának nem kellő javulását. (Leszö­gezhetjük: külgazdasági fel­adatokról, célokról és ered­ményekről nem is lehet be­szélni a belső gazdasági fo­lyamatok, a termelés nélkül. Ezúttal, szükségképpen cél­szerűségi okokból kifejezet­ten a külkereskedelemmel kapcsolatos tervet ismertet­jük.) E szerint: az 1979. évi terv az utóbbi esztendők legnehezebb, legbonyolultabb feladatrend­szerét írja a népgazdaság elé. Fő cél a külkereskede­lemben, hogy a rubelelszá­molású forgalom a szerződé­seknek megfelelően bővül­jön, s a nem rubelelszámo­lású kivitel, az 1978. évi meg­torpanás után újból gyorsan emelkedjen — a nem rubel- elszámolású behozatal túl­zottan magas szintje viszont mérséklődjön. Mindebből egyértelmű a külkereskedelemre háruló feladat: további pozíciókat kell szereznie a magyar áruk­nak, meg kell javítani az ér­tékesítés esélyeit. A körül­mények ennek nem kedvez­nék — a világpiac továbbra sem az eladóké, hanem a ve­vőké. A kilátások sem ígér­nek lényeges változást — az elhúzódó dekonjunktúra, a tő­kés munkanélküliség, a pénz­ügyi válság továbbra is ne­hézzé, szigorúvá teszi az ér­tékesítés feltételeit. A JELENLEGI HELYZET­TEL is számolva — a terv dinamikus kivitelt kíván meg. Ehhez szükség van a külkereskedelmi és ipari, me­zőgazdasági termelővállala­tok jobb együttműködésére, s a piaci — külkereskedelmi — szervezet fejlesztésére. Előre­lépésre van szükség a közös érdekeltség fokozásában, il­letve az értékesítési tevé­kenységben. Az 1978—79-es szabályozó változások javí­tották — javítják a feltétele­ket. Több új intézkedés is napvilágot látott már, amely közelebb hozza a termelőket és a külkereskedőket, újabb vállalatok kaptak exportjo­got, illetve lehetőséget kül­kereskedelmi iroda létreho­zására. A szervezeti, jogi kor­szerűsítés mindenképpen elő­nyösen hat, ám ezek önma­gukban csak a lehetőséget te­remtik meg. Vázlatosan tekintsük át az 1979. évi külgazdasági teen­dőket a forgalom területei szerint. A legfontosabb partnere­inkkel, a szocialista országok­kal, elsősorban a Szovjetuni­óval dinamikusan bővítjük gazdasági kapcsolatainkat, az áruforgalom 7—8 százalékkal nő, szocialista kötelezettsé­geinket, exportunkat, állam­közi szerződéseinket, ponto­san kell teljesíteni. A nem rubelelszámolású áruforga­lomban fő feladat — mint ezt többször hangsúlyoztuk — a mérleghiány csökkentése. A terv a kivitel mintegy 9—10 százalékos emelkedésével szá­mol, a behozatal csökkenése mellett. Az utóbbi előirány­zat-teljesítést segíti az ipari termelés ütemének mérséklé­se, illetve a beruházások visszafogása. A TERV AZZAL SZÁMOL, hogy az átlagosnál gyorsab­ban emelkedik a gépipar és a mezőgazdasági-élelmiszer­ipari termékek kivitele — az eddiginél magasabb műszaki színvonalon, jobb minőség­ben. Ugyanitt az exportgaz­daságosság javítása legalább olyan fontos, mint az export mennyiségének növelése. Sőt, esetenként a mennyiség csök­kentése árán is hozzá kell látni az alacsony devizahoza­mú, gazdaságosan nem ex­portálható termékek kiváltá­sához, illetve mennyiségük csökkentéséhez. (Következik: Az életszínvo­nal pályája) Matkó István Sikeres védekezés az árhullám ellen EMBEREK A GÁTON A tiszadobi gyermekváros parkjában kis erecske csor­dogál a töltés oldalában. Előbb azt hinné az ember, hogy az itt-ott fellelhető hó­foltok olvadoznak, aztán rá­jön, hogy a patakocska vala­honnan a föld alól búvik elő. — Tudom én azt. megje­löltem egy bottal a helyét — magyarázza Porkoláb Imre gátőr. — Már odairányítot­tam néhány vontató földet, figyeljük. Amíg a víz tiszta, addig csak átszivárog a töl­tés alatt. De ha zavarossá válik, akkor már buzgár ke­letkezik, ami a gátat is el­mosná. Azért vannak ott a homokzsákok, gyorsan körül­vesszük. A gát egyik oldalán a vég­telen ártér, ahol fél lábszár­ban vízben, jégben állnak a hatalmas nyárfák. A vízmér­ce mutatja, hogy az itt em­lékezetes 1964-es árvíz szint­jén állnak, amikor a falu egy részét is ki kellett tele­píteni. — Most az első feladatunk a védekezés a magas vízszint ellen. Meg kell emelni a gá­tat, mert néhány helyen 40— 50 centiméterre van a víz a gát tetejétől — ecseteli a helyzetet a vízügyiek műsza­ki irányítója, Sáfián János^ — Társa, Nagy József a tennivalókat veszi számba, amióta, szombaton délelőtt összeült az árvízvédelmi bi­zottság. A javaslat, az intéz­kedés gyors volt. A töltés védi Tiszadobot, félkörben öleli a falut. Nem engedhe­tik meg, hogy a víz átcsap­jon a töltés felett, eljusson a házakat védő nyúlgátig. Szombaton délután már ka­tonák érkeztek, a falusiakat mozgósították, hogy a gátat erősítsék, homokzsákokkal állják útját a víznek. — A töltés fagykéregben van. Pillanatnyilag ez fogja a töltést. Átázás esetén viszont komoly probléma is lehet — hangzik a szakszerű jelen­tés. — Fontos, hogy a gyermek- város kazánházát védjük meg — javasolja Nagy Ist­ván, a Tiszántúli Vízügyi ' Igazgatóság igazgatója. A vasútállomásról ki­hömpölygő tömeget megtorpantja a sűrűn hulló, nedves hófüggöny. A szél arcba vág, percek alatt hóemberré varázsolja a já­rókelőket. A buszok végállo­másánál mogorva utasok ta­possák az olvadó masszát, összehúzott szemmel figyelik a túloldalt veszteglő csuklóst. Bár a szeszélyesen kavargó hó nagyon zavar, mégis lát­szik, hogy a középső ajtónál mindennapjaink egy meg­szokott szertartása zajlik: egy vastag bundás alak, nyilván ellenőr, személyi igazolvá­nyokat vesz át két másik alaktól, akik nyilván blicce­lők. Az autóbusz közben meg­lódul, s egy nehézkes kanyar után becsúszik az állomásra. Az ajtók sóhajtva felpattan­nak, s a tömeg lábát dobog­tatva belódul az Ikarus gyom­rába. Gyors elhelyezkedés, s a tekintetek hol nyíltan, hol lopva az ellenőr ténykedését követik. A kárvallottak, jól öltözött cigány házaspár fe­szengve viselik az általános érdeklődést. Lógtak, vagy ta­lán csak nem volt kétforin­tosuk? Ki tudja? Mindeneset­re gavallérosan fizetnek, s idegesen tekintgetnek a vas­útállomás felé: megy-e mára vonat? De az adminisztráció­ban valami fennakadás lehet, mert nagyon lassan megy a számla kiállítása. Közben a vezető csenget, az ajtók ne­Bliccelők hézkesen becsapódnak, s ál­talános imbolygás jelzi, hogy elindult a busz. A házaspár összerezzen, s hangos szóval követeli, hogy vigyék vissza őket. Na. ez egyre érdekesebb! Az utasok most már leplezet­lenül figyelnek, a kíváncsib­bak közelebb húzódnak a fő­szereplőkhöz. Mint reggeli teánkban az olvadó cukor, úgy terjed az emberek kö­zött a részvét érzése. Ezt azért mégse szabadna! — mondják a tekintetek. Az ellenszenves bliccelők két­száz méter megtétele után áldozatokká válnak. A hely­zet ura kétségtelenül az el­lenőr. Nála vannak az iga­zolványok! Ahogy a lábát szétterpesztve áll, ahogy a há­tát a korlátnak támasztja, ahogy ír, ahogy néz, mind ugyanazt mondják: kezemben vagytok. Mozdulatai lassúak, ráérősek. Hosszú a követke­ző megállóig vezető út, az in­dulatok érezhetően gyűlnek. Kis ügy. szinte nevetséges, de a feszültség egyre nő. Meg­álló. Néhány meglepett fel­szálló, indulás tovább! Hát senki se szól? Vajon hol ol­vad ki elsőként a biztosíték, s legyőzve a nyilvános sze­repléstől való irtózást, kinél buggyan ki a felháborodás? Szikár, negyvenes férfi to­lakszik az ellenőrhöz. — Az arcába kiáltja: — Uram, önnek ehhez nincs joga! S ahogy egy kavics is okoz­hat lavinát, úgy pezsdül fel ettől az egy mondattól az utazóközönség. — Azonnal szánjanak le! — ordít egy kövér úr. — Tessék kifizetni vissza­felé a jegyüket! — követeli az anyagias nagymama. — Meg kéne írni az újság­nak — véli egy fiatalasszony. S ekkor egy testes néni emelkedik szólásra: — Kishatalom, nagy borzalom — vonja le a ta­nulságot a nép ezredévek alatt felhalmozódott bölcses­ségével. Erre aztán kirobban a ne­vetés a feszültség jókedvben oldódik. Az ostorozás céltáb­lája szótlan marad, de a kö­vetkező megállónál szárnyá­ra bocsátja áldozatait. A buszon maradt utasok érdeklődve kutatják egymás tekintetét Gy. P. A gyermekváros fiataljai töltik a homokzsákokat. A tokaji vízmérce 870 cen­timétert jelzett, amikor még óránként egy centiméterrel emelkedett a víz szintje. A gyermekváros mellett lévő Holt-Tiszában legalább 4—5 méterrel volt alacsonyabb a víz, mint a töltés másik olda­lán. — Megrakjuk a homokzsá­kokat, nem félünk a víztől — sürgölődnek a gyermekváros lakói. A gátat két irányból erősí­tik. Az egyik csapat Tiszada- da felől jut a töltésre, a má­sik Tiszadob túlsó végéről induL A billenős teherautók­nak, vontatóknak körforgal­mat szerveztek, hogy zavar­talan legyen a haladás. — Péntek reggel óta hor­dom a földet — mondja Szedleczki András, a tiszado­bi Táncsics Tsz vontatóve­zetője. — Egy óra alatt egy fordulót teszünk. Nagyon rossz, mert keskeny a töltés. Felszórtuk mi előbb homok­kal, de jeges alatta, így is nagyon csúszik. A nagy védekezés idején már két műszakban dolgoz­tak együtt civilek és kato­nák. A védekezés irányítói fáradtan, kialvatlan szemek­kel végzik munkájukat. Fi­gyelmük mégsem lankadhat, hiszen több napos védekezés­re kell berendezkedni, amíg a Tisza és a Bodrog együttes árhulláma levonul. Lányi Botond A vízmérce mutatja az ára­dást. Új kenyérgyárak Szatmárban Túlteljesítette múlt évi tervét a Mátészalkai Sütő­ipari Vállalat. Kenyérből 226 ezer mázsát terveztek, s 230 ezer mázsát sütöttek. Így a kenyérből tervezett kilenc- venkilemcmillió forintos be­vételt 101 millióra teljesítet­ték. Az éves termelési tervü­ket hárommillió forinttal növelték, s 128 milliót értek el. A vállalat a mennyiség nö­velése mellett ebben az esz­tendőben fontos feladatának tartja a minőség fokozását, a választék bővítését. A szál­kái sütőüzem már a múlt év közepén bevezette a burgo­nyás kenyér gyártását, mely azóta a vásárlók kedvelt ter­méke lett. Ezt mutatják a fehérgyarmati, a nyírbátori, a nyírlugosi és a tarpai ta­pasztalatok is. Oj, nagy teljesítményű sü­tőüzemekkel is gyarapszik ebben az évben a vállalat. A megye két új városában, Fehérgyarmaton és Vásáros­naményban az idén adnak át egy-egy kenyérgyárat, ame­lyeknek értéke eléri a har- mmckétmillió forintot. Ezt követően kerül sor tizen­nyolcmillió forintos költség­gel a mátészalkai kenyérgyár rekonstrukció j ára. T avaly vettük ezt a kombájnt és már rozsdásodik — mutat­ja egyik főgépész ismerősöm a termelőszövetkezet gépud­varában, s a nyomaték ked­véért odacipel a géphez. A festéknek több helyen már nyoma sincs, az eredeti szin felett átvette a hatalmat a vörösbarna rozsda. Nem kí­mélte a gépét a kombájnos sem, meglátszik rajta az el­ső aratás nyoma. A csavar­kötések is olyan állapotban vannak, hogy inkább szakad­nak, mintsem csavarodná­nak. Nehéz dolga lesz majd a szerelőnek — folytatja is­merősöm Azt is mondhatom jól tönkrement egy év alatt ez a masina. Magyarországon a mező- gazdaság évi korróziókára eléri az egymilliárd forintot, de a közvetlen kár ennek a duplája. Ennek körülbelül a huszadrésze Szabolcs-Szat- már megyére vonatkozik. Ezek szerint óriási jelen­tősége van a korrózióvéde­lemnek. S a kár jelentős há­nyadát nem az egyes alkat­részek teljes rozsdásodása, használhatatlansága adja, ha­nem a korrodálódásból eredő javíthatatlanság. A korrózió- védelemtől éppen ezért nem az élettartam növekedését kell várni. Sokkal inkább le­rövidül a javítási idő, s ez­zel egyenes arányiban csök­ken a javítás költsége. Nincs szükség hosszú, időt rabló pepecselésre, a csavarkötések az első mozdulatnak enge­delmeskednek. Nemrég az IKR által szer­vezett bemutatón — megte­kintették a szakemberek a korrózióvédő kocsijukat. Ez egy jól felszerelt műhely, de házilag olcsóbb gépekkel is elvégezhetik a megelőző karbantartást a mezőgazda- sági nagyüzemek. Nem kell hozzá más, mint festékszóró pisztoly, tartályos szóróbe­rendezés, mosókészülék és levegőkompresszor. Ezek a 'berendezések szinte minde­nütt megtalálhatók. Pontos költségszámítást még nem végeztek. Egy azonban biztos: olcsóbb a tiszta, még a gyári festék­től ragyogó gépet lefújni korrózióvédő anyaggal, mint később a rozsdás alkatrésze­ket több napig drótkefével pucolni. Időben nem jelent sokat egy teljes védekezés. Télen, gépjavítás idején min­den gazdaságban szinte da­rabokra szétszedik a masi­nákat. így mindössze két ember egynapi pluszmunkája a korrózióvédelem. A bemutatót az IKR szer­vezte. A megyében huszon­három tagja van a rendszer­nek, azonban a korrózióvéde­lemből adódó költségcsökke­nés a mezőgazdasági nagy­üzemnek megéri a többlet- költséget és a pluszmunkát. Sipos Béla Aranykezű mesterek E gy hónapig láthatta a közönség, a népművé­szetet kedvelők azt a kiállítást Budapesten a Nép- művészeti Múzeumban, ame­lyen nagy sikerrel mutatko­zott be három Szabolcs me­gyei aranykezű kisiparos mester is. Szabó András má­tészalkai bőrdíszműves szíj­gyártó bőrből remekelt pipe­redobozaival, falitükreivel, sallangos lószerszámaival és csikóbőrös kulacsaival ara­tott sikert. Tetszett a közön­ségnek Szabó József kisvár­dai asztalosmester fából fa­ragott tányérai, a diótörö és sok más apró remekbefara- gott munkája. Legnagyobb elismerést talán mégis Gerst- májer András nyírbátori réz­műves veretes, a római kort idéző amfora korsói, kis és nagyobb méretű kecses pad­lóvázái aratták. Gerstmájer mester nem kis reményekkel pályázik a nép­művészet mesteri cím elnye­résére sem, hiszen müveivel hírneve túljutott a megye ha­tárain. (t. k.) r ^ Rozsda ■ marja M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents