Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

1979. február 28­KELKT-MAGYARORSZÁG 3 Kezdeményezők MINDEN KEZDEMÉ­NYEZÉS bizonyos kocká­zattal jár. Vajon számol­nak-e ezzel azok, akik ki akarják vagy ki szeretnék zökkenteni, munkatársaikat a sablonokból, ■ s valami újat, jobbat, hasznosabbat akarnak bevezetni. A párt decemberi határozata egye­nesen ösztönzi a pártszer­vezeteket, a párt tagjait, hogy térjenek el a megszo­kottól, az élet követelmé­nyeihez igazodva vizsgálód­janak, s ahol annak értel­mét látják, cselekedjenek új módon. Sok szép példája van a kezdeményezésnek. Elsősor­ban a gazdasági élet terüle­tén dolgozó párttagok igye­kezzenek valami újjal meg­lepni környezetüket. A nagycserkeszi Kossuth Tsz- ben a párttagság előterve- zése nyomán született hatá­rozat az' állattenyésztés színvonalának minőségi ja­vításába, a hozamok növe­lésére. Jelenleg 1000 darab sertésük van a szaporulat­tal együtt. Idén teljesen át- állnak a kaposvári KA— HYB hibrid hússertés te­nyésztésére és hizlalására. 1979-ben mintegy 60 száza­lékkal kívánják növelni a sertéshízlalást. Ez megkö­veteli a technológiai fejlesz­tést, a saját erőből megépült takarmánykeverő jobb ki­használását. Kiktől várják elsősorban a kezdeménye­zést? A párttagságtól. És a példamutatást? Ezt is. És az is természetes, hogy az ilyen jó ügy mellé fel lehet sora­koztatni a dolgozókat. A kezdeményezés sikerének titka mások meggyőzése, mert csak ezen az úton ter­jed el, válik általánossá az új. Ehhez azonos módon kell gondolkozni és csele­kedni. Ha világos a cél, ak­kor eléréséhez a módszerek megválasztása a következő lépés. Két lakatos brigádve­zető, Tilk József és Mező András ezt tették az Ép­szernél, amikor kidolgoz­ták, melyik brigád mivel segítheti leghatékonyabban a nemzetközi gyermekévre tett vállalások teljesítését. Csak így érhetik el, hogy a szerződésben vállalt határ­időben minden lakatosmun­kát elvégeznek. NYITOTT SZEMMEL jár­ni, új módon gondolkodni és a tartalékokat feltárni. Erre hív fel az MSZMP KB és a megyei pártbizottság decemberi határozata. Nyu­gati licenc alapján készí­tettek olyan ragasztót, ame­lyet korábban drágán, im­portból szereztek be a nyír­egyházi papírgyárban. (Az új üzem tervezésekor még nyugati anyagot írtak elő!) Munkások, technikusok, mérnökök ötlete szülte a kezdeményezést, melytől azt remélik, hogy a termelé­kenység 50 százalékkal nö­velhető. Szakmunkás párt­tagok kezdeményezték, hogy az import alkaltrészeket ha­zaiból, saját készítésűekkel pótolják. Természetes, hogy egyedül ezt képtelenek len­nének megoldani. Segítenek a műszaki előkészítő cso­portban dolgozó párttagok és számítanak a tehetséges pártonkívüliekre is. Mátészalkán, a MOM-ban az I-es pártalapszervezet kezdeményezésére az idén új üzemszervezési módszert alkalmaznak a vízóra és az NSZK részére gyártandó gépkocsiszerelvények készí­tésénél. Ez is csak akkor járhat sikerrel, ha az üzem­részek valamennyi dolgozó­ja megérti a dolog jelentő­ségét. De miért ne értené meg és fogadná el? Hiszen az ő érdekét a gyár érdekét és a népgazdaság érdekét egyaránt szolgálja. A kezde­ményezés lényege az, hogy a termelőüzemekben beve­zetik az úgynevezett tálca­rendszerű munkaadagolást. így egyszerre kapják meg a munkások a gyártáshoz, szereléshez szükséges ösz- szes alkatrészt, nem kell időt vesztegetni, rajz után futkosni, szerszámért jár­kálni. Ezzel növekszik a munka hatékonysága, csök­ken a veszteségidő, s átgon­doltabbá válik a szerelés is. Kezdeményezők, a meg­szokottat megváltoztatni kí­vánók nélkül nehezen for­dulna előbbre a haladás, a műszaki fejlődés kereke. A Mezőgép vállalatnál példá­ul csak szerszámfélékből több mint 100 újat készítet­tek, hogy az új termékek sikerét megalapozzák. Fia­tal kommunista és párton- kívüli mérnökök, techniku­sok sora vett részt benne, s valamennyinek örömet je­lentett a siker. ELVÁRJÁK valamennyi üzemben, vállalatnál, hogy a kezdeményezők, a mindig újat keresők a párt tagjai legyenek. Most ennek va­gyunk tanúi, amikor a de­cemberi párthatározat szel­lemében cselekszenek. Farkas Kálmán „Munkásfelvétel nincs!” — hirdeti a tábla a fehérgyar­mati téglagyárban. — Azaz van, de csak olyan esetben, ha minőségi cserét csinálunk — egészíti ki han­gos gondolkozásomat Garbó- czi János gyárvezető. — Egy­szerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne gazdál­kodjunk a munkaerővel. Eddig úgy volt: iparági szin­ten munkaerőhiány volt. Fel sem tűnt, nem számított so­kat, ha egy gyárban többen voltak. Az ésszerű gazdálko­dás azonban hadat üzent en­nek a gondolkodásnak. Négyből kettő = néggyel — Az idei terv 42 millió. Jóval több mint a tavalyi. Tegyük hozzá: szó van arról, hogy a tégla tartós fogyasz­tási cikké válik, s ez olyan minőséget követel, ami el­képzelhetetlen volt eddig. Kaptunk most egy jó prés­gépet, amivel ezt biztosítani is tudjuk. Kiszámoltuk, hogy a múlt évi 208 fő sok ehhez a munkához. Lementünk 187 alá. Vagyis el kell búcsúzni egy sor embertől. De vajon kik­től? Milyen érv, erkölcsi alap kell ahhoz, hogy egy gazdasági vezető közölje: kö­szönöm az eddigi munkáját, tovább nem tartok rá igényt. — A legkönnyebb azokkal, akik isznak. Kétszeri vissza­esés után fegyelmi, elbocsá­tás. Szerencsére nem túl sok ilyen eset van. A rendszeres szúrópróbák kiszűrik a notó­rius ivókat. A másik csoport az igazolatlan mulasztóké. Előfordul, hogy emberek 2—3 A mátészalkai körzeti üzemfőnökségen megtartott szocialista brigádvezetők ér­tekezletén a MÁV Kiváió címre felterjesztett „Május 1” Szocialista Brigád az újí­tómozgalom fellendítésére tett javaslatot. Az értekezlet elfogadta az „Egy brigád, egy újítás” versenyfelhívást, ez azért kiemelkedő, mert az ál­lomáson és a fűtőházban dol­gozó kollektívák, brigádta­gok 1974-től 1978-ig egyetlen újítást sem nyújtottak be, A napig nem jönnek be. Mond­juk fizetés után. Igazolni nem tudják a távollétet. Tőlük könnyű szívvel veszünk bú­csút. — A harmadik csoport azokból áll, akiknek a mun­kateljesítménye tartósan ala­csony. Próbálkozunk, taní­tunk, türelmesen várunk, de ha semmi nem használ, úgy megkapják a munkaköny­vét „Felmondás a vállalat ré­széről” bejegyzéssel. így ad­tunk túl a tmk-ban két esz­tergályoson, akik 30—40 szá­zalékos teljesítményt nyúj­tottak. Kiderült, a megmaradt kettő is győzi a munkát. Igaz, többet dolgoznak, mint eddig, de tény, a kettő is egyenlő lehet néggyel. Emberségesen Ebben az évben eddig 4—5 főtől vettek így búcsút. A tervek szerint 10—15 mun­kásnak mondanak fel. Csupa olyannak, akivel nem boldo­gulnak. De vajon hogyan küldik el a gyenge munkást? — A felmondandó szemé­lyek ügyét alaposan meg- hányjuk-vetjük — folytatjá Garbóczi János. A legdön­tőbb a közvetlen munkatár­sak és munkahelyi vezetők véleménye. Mérlegelünk min­den szempontot. Amikor el­dől, hogy nem marad tovább valaki nálunk, akkor a műve­zetője közli vele, de minden­kinek joga van, hogy meg­keressen. Ha kell, úgy ma­gam magyarázom meg: a környéken van munkalehető­ség másutt, ahol talán jobban helyt tud állni, s nem ember­séges ott dolgoznia tovább, ahol mások húznak helyette. A cél, kialakítani egy meg­felhívás hatására eddig hat javaslattal jelentkeztek a szocialista brigádok. A von­tatási részleg műhelyében dolgozó szerelőik a műszaki­akkal és a mozdonyvezetők­kel közösen „Vörös revízió” mozgalmat indítottak el, ami azt jelenti, hogy a gépek szer­kezeti átvizsgálását, üzem­készség javítását, nagytisztí­tását közösen végzik el a Ta­nácsköztársaság győzelmének 60. évfordulója tiszteletére. Modern könnyűipar A nagyhalászi zsákgyarban Árokszállási Ferencné napon­ta 500 kilogramm durva sod­rású fonalat készít a Lawson típusú gépen. A Magyar Posztógyár nagy- kállói gyárában Netri József- né és Győri Sándorné szövés­hez készíti elő a lánchenge­reket. Újítás hetvenötezerért Egy brigád—egy újítás 4 rekord Célfeladatok: a minőség, a jövedelmezőség, az ember kímélése A z én tehenem az idén már hétezer litert adott! — dicsekedett Barna Berti a tejcsarnok előtt, s a várakozók szájtátva hallgatták. Felét! Felét el­hinnék, de ez nagyon sok, szinte már nem is magyar­tarkára valló termelés. De megcáfolni senki sem tudta, s másra terelték a szót, mert van itt fontos do­log mindig, hiszen ez a mo­dern agóra, a mindennapi népgyűlés, s ott megjelenik niindenki, aki számít a falu­ban. Akinek nincs tehene, az nem is számíthat mágánakjtt szavazólapot, a becsületet ma­napság az istállóban álló jó­szággal mérik a régi gazdák, amit egykor a föld jelentett, ma azt teszi a tehén, az üsző meg a hízóbika. Barna Berti is lelkes ter­jesztője volt ennek a szem­léletnek, s a kapzsi régi gaz­dák között hamar lábra ka­pott az újfajta házivaluta, a szarvasmarha. A gazdák — kiknek egykor volt vala­mennyi földjük az uraság ár­nyékában, de sorsuk a cse­lédekétől csupán e tulajdon­ban különbözött, s mert nem az ispán hajtotta őket, hanem egy könyörtelenebb hajcsár: saját maguk, — így gondol­ták, a többit meg nem kér­dezték. Ök a hangadók. Barna Berti egyébként már csak itt beszél, mert sem a templomban, sem a téesz összejövetelein nem nézik jó szemmel, s oda már el sem mer menni. Pedig egykor első gazdának tartotta magát a faluban — más kérdés, hogy a többiek minek tartották, — és presbiter is volt. Ö hozott be egy olyan divatot, ami járványként terjedt, s a leg­zsugoribbak csak áldani tud­ták a fejét. Ez a divat az életlen bicskák divatja volt. Sosem élezte meg a kését, aztán a botpengéjű szerszám­mal csak kapargatta, s nem vágta a szalonnát. Hogy mennyivel lassabban kopott így! Harmada sem fogyott, mint azelőtt. De a téeszben egyszer rá­jöttek, hogy a karbantartó brigádban lopja a szeget. Minden áldott nap két zseb­bel vitt haza, aztán a rendőr harminckét kilót talált meg, amikor elkapták. — Minek magának ez a szeg? — kérdezték Barna Berti t. — Mindig kellhet valami­re. — No, de ennyi? Kizárták, de szerencsére épp megkapta a nyugdíját, s azóta sincsenek megélhetési gondjai. A téesz jószívű volt, nem jelentette föl, nem akar­ta senki, hogy megbüntessék, de az egyház nem finomko­dott. Mint presbiternek az udvarára rakták be a temp­lom tatarozásához szükséges építőanyagot. Akkor épült Barna Berti nyári konyhája, s hogy hogy nem, a háza pontosan olyan színű kőporo­zást kapott, amilyen aztán a templom lett. Nyomozott a rendőrség, de nem lehetett bizonyítani semmit. Mert mit is bizonyítana az, hogy Bar­na Berti egy téglát nem vett, csak úgy épített? De a presbiterségnek vége szakadt, mást választottak a helyébe. Mikor aztán egy va­sárnap délelőtt a pap is úgy kanyarította a szót, hogy mindenki Bertire gondolt, — pirosodott a füle, mint a sül­dőlányoknak szokott, — Bar­na Berti megfogadta, hogy templomba sem megy többé. Maradt a tejcsarnok, ott hallgathatta, hogy a vezető sopánkodik: — Az esti tejnek mindig alacsony a zsírfoka! — Miért nem szereznek be egy fokolót? — kérdezte va­laki. S jött a válasz: — Lesz már nemsokára! Lett is. De amikor Barna Berti meglátta, hogy fokol­ják a tejet, égő füllel vissza­fordult: — Elveszítettem a bicská­mat, azt keresgélem az úton. A sorban állók csak né­mán egymásra neStek, volt olyan is, aki gú­nyosan elmosolyodott, de ad­dig nem szóltak, míg a voit presbiter el nem tűnt a sar­kon. S akko1' valaki megje­gyezte: — Kíváncsi leszek, ezek után hány litert ad majd az a hétezres tehén! — hangzott az elkésett felelet. Mert ha fokoló is van, gyorsan kiderül, ki önt a vi­zeskannából a tejesbe. De ezt egyedül Barna Berti bán­ta, a többiek meg örültek neki, mert a becsületes em­bernek nem esik zokon, ha ellenőrzik. Kun István A mezőgazdasági szövet­kezetekben nagyon sokáig nem értették az újítómozga­lom jelentőségét. Ezért né­hány évvel ezelőtt az újítás szinte a nullpontról indult. Még 1976-ban is mindössze öt újítást nyújtottak be a ter­melőszövetkezetekben. Vala­mennyit elfogadták, de je­lentősebb siker nem szüle­tett, hiszen a gazdasági ered­mény mindössze 52 ezer fo­rint volt — állapították meg a TESZÖV-elnökség tegnapi ülésén, ahol többek között napirenden szerepelt az újí­tás. A helyzet ismeretében a megyei tanács mezőgazdásá­gi osztálya és a TESZÖV 1977-ben és 78-ban is újítási és találmányi pályázatot hir­detett. Ez is jelentősen hoz­zájárult, hogy a termelőszö­vetkezetek 1978-ban 17 pá­lyázatot küldtek be a felhí­vásra, összesen pedig 34 újí­tás történt. Az elfogadott újí­tások száma 22, ezek gazda­sági értéke egymillió 256 ezer forint. Az újítóknak 75 eier forint újítási díjat fizet­tek ki. Jelentősebb újítást dolgoz­tak ki a nyírbogáti Rákóczi Termelőszövetkezetben, amelynek gazdasági értéke 288 ezer forint volt. A timá- ri Béke Tsz melléküzemében a gumiőrlőhenger-újítás fél­millió forintos megtakarítást eredményezett. A nyírbátori Uj Barázda Tsz gépészeti dol­gozói öt újítást valósítottak meg, amelyek értéke 158 ezer forint. A TESZÖV az újítási és ta­lálmányi pályázatot 1979-re is meghirdeti. A felhívásban a fontosabb megoldásra váró feladatokat is megjelölik. Többek között ilyen célokat szerepeltetnek, mint a kuko­ricaszár időbeni betakarítása, hasznosítása, vagy a nagy­számú dohányszárító korsze­rűsítése, teljesítményfokozá­sa és idényen kívüli haszno­sítása; az állattenyésztésben az abraktakarékos takarmá­nyozás, a munkafolyamatok gépesítése, az emberi munka könnyítése. Az újítók pá­lyázhatnak a környezetszeny- nyezés csökkentésére kidol­gozott módszerekkel, de az élet bármely területéről, ha újításaik a minőséget, a jö­vedelmezőséget és az ember kímélését szolgálják. VANNAK, AKIK KÉZHEZ KAPJAK A MUNKAKÖNYVÜKET. A BE­JEGYZÉS EBBEN: FELMONDÁS A VALLALAT RÉSZÉRÖL. VAJON MI REJ­LIK EGY-EGY ELBOCSÁTÓ ÜZENET MÖGÖTT? MIT FED A KIFEJEZÉS: MUNKAERŐ-GAZDÁLKODÁS? KÉT GYÁR PÉLDÁJÁN KERESZTÜL VIZS­GÁLTUK A TEMÄT. Nagyobb feladat, kisebb létszám (I) bízható törzsgárdát, amely magatartásával, munkájával hosszú ideig a téglagyár ren­delkezésére áll. Jobb kereseti lehetőséget biztosítani azok­nak, akik becsülettel helytáll­nak. Olyan munkaerő-gazdál­kodást megvalósítani, ami jó a gyári közösségnek, de az iparágnak is. összefogás — Egyszerűen nem megy ma már fegyelem nélkül — egészíti ki a mondottakat Garbóczi János. — Nem tö­rődhetünk bele abba, hogy azt mondják, hja kérem, az építőanyag-iparban mindig voltak, akik isznak. Nem tűr­hetjük azt a hamis elméletet sem, hogy ez olyan munka, amit józanul nem lehet vé­gezni. Nézze meg a gépeinket. Az új 10 millióba került. In­kább úgy kérdeznék: lehet itt ittasan, fegyelmezetlenül dolgozni? A fegyelmivel elbocsátot­tak között sok a lump elem. Velük nincs mit csinálni, ők az örök vándormadarak, az alkalmi munkákat megraga­dok. A gyenge munkások kö­zött akad olyan, aki más te­rületen talán jobban bírná. A fegyelmezetlenkedők, igazo­latlanul mulasztók talán még nevelhetők. De hogyan? — Ügy hiszem — mondja a gyárvezető —, hogy sokkal jobban együtt kellene mű-' ködnie a néhány fehérgyar­mati üzemnek. Tapasztalata­inkat, munkaerő-gazdálko­dási elképzeléseinket is egyeztetni lehetne. Ez bizo­nyos mértékig egységes állás­ponthoz vezetne, s úgy vélem, jó nevelő erő lehetne. Nem a drasztikus szélnekeresztés a biztos mód, hanem egy olyan szemlélet kialakítása, ami a munkást is kényszeríti a na­gyobb 'fegyelemre. Nincsen ma már igénytelen iparág — ezt mutatja a tég­lagyár példája. Korábban úgy tűnt: ez "menedékhely. Az élet, a nagyobb fegyelem, a minőség, a jobb gazdálko­dás mást követel. Láthatóan jól reagáltak erre ebben a szatmári gyárban. (Következik: Az intenzív korszak) Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents