Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-03 / 28. szám
1979. február 3. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG Tél idején, midőn kiszakadnak az ég dunnái, a földet szikrázó hótakaró fedi, és fehér pelyhek lihegnek a levegőben, sok-sok milliárd parányi ékszer hull alá a felhőkből. Hópelyhek: a víz kristályai. Hó olyankor keletkezik, amikor a légtömegek páratartalma az alacsonyabb hőmérséklet miatt nem cseppfolyós, hanem szilárd halmazállapotban, jég alakjában válik ki. A hó a pára lecsapódásakor nem veszi fel azonnal az ismert pehely alakot. Előbb csak nagyon apró, hatszögletű, pici oszlopok, és hatszögletű apró, vékony lapocskák lebegnek, ezek alkotják a hófelhőt. A kezdeti képződmények növekednek azután oly módon, hogy az oszlopok meg a kis lapok csúcsain újabb kicsapódás rakódik le rájuk, s így lesz belőlük csillag alakú képződmény. A hatszögletű csillagalakzatok bonyolult szerkezete, finomságával, végtelen változatosságával, néha nagyszerű szimmetriájával, máskor furcsa egyoldalúságával a szemlélőnek ritka,. pazar látványt okoz, különösen akkor, ha sikerül mikroszkópon, de legalábbis nagyítón keresztül szemügyre venni az ezüstszínű, gyé- mánttűzű hócsillagocskákat. Á hósipkák a hegyeken A hósipkák a hegyeken kötött kis gyapjú gyereksipkák, de ők fehérek hidegen a hegycsúcs-gyerek-fejeken, s kis buksijukat nem ingatják, nevetésük nem eleven, csak a nap mosolyog rajtuk ragyogva rózsaszínűén, s egy-egy felhő gomolyog rajtuk, szigorú szél gyakran simítja nem rózsás, inkább palaszín arcuk, s ha mégis elhúzzák szájukat, kivicsoritják fogukat, s hull közüle a szikla, peregnek le a fog-kövek a patak-ágyásokba; a víz a követ letisztítja, s végül a völgyekbe hordja, kiteríti, s száll belőle, száll itt lent is a hegy üde lehelete. Csanády János Ifitoborzó, technikai szemle Baktalórántházán Az elmúlt évben sokat olvashattunk csapatunk nagyobb eseményeiről. Geszten Ildikó csapattudósítónk írta ezeket a tudósításokat társaival, akik közt ott volt Bancsi Gyöngyi, Sebők Mária, Illyés Erzsébet, Riczu Bandi. Ezek a pajtások már más iskolákba járnak. Most mi szeretnénk a példájukat követni. Tudósítócsoportot alakítottunk — írja Gerő Ildikó és Pazonyi Erika, a Baktalórántházi „Váry Emil” Általános Iskolából. — Elhatároztuk, hogy mi is rendszeresen írunk csapatunk életéről, azokról a nagyobb eseményekről, amelyeket a ,,Mi világunk”- ért teszünk. Barátság őrsünk a rádiós vetélkedőn országos I. helyezést ért el. A KlMSZ-évfor- dulóra készülve ifitoborzást hirdettünk meg, hogy több ifivezető jöjjön közénk. Ezért minden üzemi ifjúsági parlamentre elmentünk, és dallal, verssel köszöntöttük őket, de kértük is: tervezzük együtt feladatainkat, s készüljünk együtt a „Zászlóvivők nyomában” nagy játékunkra. Majd megköszöntük az eddigi segítségüket. Január a tudomány és technika hónapja volt. Erre az eseményre folyamatosan készültünk egyénileg, és szakkörökben is. Háromfős csoportokat alakítottunk, és együtt végeztünk kutatómunkát. Pályamunkát is készítettek egyes csoportok, amelyekben például a TITÄSZ és az ipari szövetkezet energiafogyasztását dolgozták fel, mások a védett növényeket tanulmányozták a szanatórium kertjében. A T. T. szemle eseményei: orosz levelező, természetkutató, társadalom- kutató vetélkedőkön voltunk, üzemlátogatáson vettünk részt, kiállítást rendeztünk a szakköri és pályamunkákból. Január 23-án a kisdobosok társadalomkutató vetélkedőjével zártuk a technikai hónapot. A háromfős csoportok jól megállták a helyüket, s a legjobbak képviselik csapatunkat a járási fordulón. A komoly munka mellett sok volt a játék, a dal is. Nem volt hiábavaló az ifitoborzó sem, hiszen minden vetélkedőn ott voltak, nekünk drukkoltak, velünk énekeltek. Nagyon izgalmas, élményben gazdag volt minden pajtás számára a technikai hónap. tijgiléttiefc** könyv fjj Készítettél már fű babát? Pitypangszőttest, szalagot szőt- tél-e? Mi az orsó, vetélő, nyüst, lábító, esztováta? Induljunk együtt felfedező útra! Csókos Györgyi Szövés című könyvéből megtudjuk, miből, milyen eszközökkel, hogyan szőttek régen. Készíthetünk magunknak szalagszövőt, amin színes szalagot, övét szőhetünk egy kevés maradék fonalból. Elég néhány bot és kötél, amiből magad állítod össze egyszerű szövőszékedet, és készül' hét rajta tarisznya vagy akár szőnyeg is. A könyvben leírt sokféle szövőalkalmatosság közül biztosan lesz olyan, amit barátaiddal könnyen elkészíthetsz. Sok-sok színes fénykép áll segítségedre, még szabásmintát is találsz a könyvben. Szalagot, tarisznyát még a télen szőhetsz magadnak, és a könyv segítségével felkészülhetsz a nyári nagyobb munkákra. Apuval, testvéreiddel megfaraghatjátok a szövéshez szükséges eszközöket. Ha szeretsz kísérletezni, nagy örömet szerez neked ez a könyv. Megismerkedhetsz régi szokásokkal, érdekes szerszámokkal és azok használatával is. Arra is megtanít Csókos Györgyi könyve, hogy kérdezgesd ki az öregeket, hogyan éltek, dolgoztak, miképpen és mit szőttek. Ne hagyd elveszni tudásukat, barátaiddal keressétek meg a padláson, pincében kallódó szövőeszközöket, szerszámokat. A kötet végén segítségül kicsi lexikont is találsz, amely az ismeretlen szavak megértésében segít. Végül egy kis csemege a könyvből: találd ki mit jelent! „Nyírfa nyilalla cserfa csattana Ezer madár megindula Egynek szárnya szakada S mind az ezer megálla” (1PR3ÍBZSI9 I9ZS B Ua^SZSOAOZS) (F. A.) iiMiiili Volt egyszer egy sárga csőril pici feketerigó. Jókedvű kis madárka volt ez a rigó, naphosszat csak fütyülgetett a fa tetején. Ha sütött a nap, azért, ha meg beborult, azért. Fújta reggel, fújta alkonyaikor, csak éjszaka pihent egy kicsit. — Ityütyü-ütyityi tyüi-tyü -tyü! — énekelte. Szívesen hallgatták az állatok, csak a pulyka berzenkedett, mert nem értette a nótát. — Mit mondasz, te feketerigó? — kérdezte egyszer. — Hát nem hallod? Ityü- tyü-tyüi-tyü — felelte a kis rigó. — Aha — mondta a pulyka —, értem már. Ezt én is tudom. — Ha tudod, akkor fütyüld el te is! Megállt a pulyka az udvar közepén, jól teleszívta magát levegővel. — Guruburu-buruguru! — mondta. — Na, mit szólsz hozzá? — Tyütyütyü-tyityityi — nevetett a rigó .— Nem nagyon hasonlít az én nótámhoz. — Azért nem hasonlít, mert neked rigó a neved, az enyém meg pulyka. Mostantól kezdve engem is rigónak hívnak. Hallgasd csak meg a füttyömet! Kidüllesztette a szemeit, jól nekirugaszkodott megint és rákezdte: — Burburu-duruburu! — Ez sem hasonlít az én nótámra, tyüi-ityü! — mondta a rigó. — Azért nem hasonlít, mert neked sárga a csőröd, az enyém meg szürke. Várj, besárgítom a csőrömet én is, akkor majd el tudom fütyülni a nótádat. Szaladt a kamrába sárga festékért és jól bekente vele a csőrét, aztán visszament a rigóhoz. — Figyelj csak, feketerigó. Buruguru-guruburu! — Tyü-ü-i... ez sem az. Nem hasonlít. — Azért nem hasonlít, mert te fent vagy a fa tetején, én meg lent a földön. Várj csak, felmegyek a fára, akkor majd olyan szépen fütyülök én is, akárcsak te. Megint beszaladt a kamrába, kihozott onnan egy hosz- szú létrát. Nekitámasztotta a fa törzsének és felmászott a fára, a fa legtetejére. — Hallgass csak ide. Guru- guru-buruburu —, gururu- bururu! — kiabálta. — Ugye milyen szép? Nevetett a pulykanótán a rigó, még a szárnyait is csapkodta nevettében. — Ütyityü-ityütyi... bizony most sem hasonlít! Méregbe gurult a pulyka, mérgében ő is csapkodni kezdett a szárnyával, ahogy a rigótól látta. Lomha, nagy teste alatt akkor hirtelenül nagyot reccsent a vékony ág és zsupsz! — a pulyka lepoty- tyant a földre. Ott sétálgat azóta is az udvaron le-föl, és csak azt hajtogatja ádázul:— Guruburu-duruburu, gururu-bururu! Szente Varga Máris Bodnár István: Téli vers Fölöttünk a dunyhánk, hóharmatja hull ránk. Pajta előtt íölnyergelve táltos szánkó-kancánk. Ereszkedik térdre, tündérkedve kérve. Röpítene Télkirálynak gyémánt erdejébe. Ajándék tévéévodásoknak A napokban kellemes meglepetés érte a Nyíregyházi 12. sz. óvoda középső csoportját. Kovács Zoltán szülő használt televízióval ajándékozta meg a csoport gyermekeit. A tv-n kisebb javításokat kellett elvégezni. Egy másik édesapa, Posta Zoltán térítésmentesen megjavította a készüléket. Majd Nagy László és Tolnai István, a MEZŐGÉP vállalat dolgozói társadalmi munkában készítettek az egyes csatorna fogására alkalmas antennát, amit fel is szereltek. Most már hét elején 41 gyermek várja nagy izgalommal, hogy milyen műsort tartogat számukra a televízió. Ezúton mondunk köszönetét azért, amit gyermekeik érdekében ilyen nemes gesztussal felajánlottak. Ezzel lehetővé vált, hogy a napi foglalkozásokon kívül a ív-ben bemutatott meséket, játékokat, énekeket is láthat j ák- hallhatják. Vereb Mihályné óvónő TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Római 501. 7. Becézett Aranka. 8. Háziállat. 9. Mezőgazdasági gép. 11. Osl fegyvere. 12. Gyermekjáték. 14. Hibázz (—■)• W- Megfejtendő. 18. Tova. 20. Néma dátum! 21. Tiltás. 22. Macs- kahívogatás. 24. Csomó. 25. Magasba von. 27. Mérge, bosszúsága. 28. Nyugati katonai csoportosulás ismert rövidítése. 29. Né- velős vízinövény (—•). FÜGGŐLEGES: 1. Hím állat. 2. Kicsinyítő képző. 3. Ki nem olvasztott fém. 4. Télisport. 5. Vél, gyanít. 6. Megfejtendő, io. EBG. 11. Hitelbank egynemű betűi. 13. Ady betűi keverve. 14. Római 45, 1000. 15. Megfejtendő. 17. Ilyen szezon van szeptemberben. 19. Dél-amerikai állam fővárosa. 21. Ámbár. 23. Tengeri emlős. 24. Vétség. 26. Háziállat (—’). 27. Adat közepe! Megfejtendő: alföldi városok (vízszintes 1, 16, függőleges 6, 15). Múlt heti megfejtés: a téli időszak színpompás eseményei a FARSANGI ÁLARCOS BALOK. Könyvjutalom: Révész Erzsébet Tiszavasvári, Komonyi Magdolna Nyíregyháza, Sneider Mária Tímár, Kósa Gyöngyi Anarcs, Pere Sándor Tiszavasváii, Bóla Bán Mária Fülpösdaróc, Som Éva Napkor. Földre hullott csillagok mi 6 2 3 4 5 ir ■' 9 !!pUr 12 i ■r_ " W 18 fi TTj 22 25 28 2^B*27 ;g«29~ ffamupipőke Romhányi József mesejátéka a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház gyermekszínpadának előadásában. Fényképezte: Elek Emil- - - - - - - ---- - - - - - 99999 - - ------ - - • a • ■ • • • ■ SZAKÁCS: Engem keres ez a nyájas asszonyság. Egy boszorka is jobb nála, azt mondják... Keressen csak, jó az, ha most rikácsol. SZAKÁCS: Azt hittem, hogy ma is szundikálnak délig és a reggelit majd vacsorára kérik. HÉTZSAKNÉ: Látszik, hogy meg új szolga vagy nálunk, te vakmerő tejszínhabkeverő, mert még azt sem tudod, hogy Hétzsákné asszonyság házában milyen na- gyon-nagyon nagy a vagyon. Az én lánykáim fiilemile-pihepárnákon hajcsikálnak, és ha kedvük szottyan ma, csak holnap bújnak ki a nyuszi fülszőr takaró alól! De ma vásár van és az én aranybogárkáim nem tudnak aludni az izgalomtól. (Folytatjuk) SZAKÁCS: Ni, hogy félek tőle, szinte reszketek ... Ordibálhat, még csak meg se szeppenek. Ha kidobna, elkergetne, kacagnék. Munkám másutt éppen elég akad még. HÉTZSAKNÉ: ó, te lusta galuskaszaggató, te csalafinta palacsintasütő, hát hol a reggeli? HÉTZSAKNÉ: Szasács! Szakács! Csak kerülj elém, a fejedhez repül az edény, te hétalvó rántáskavaró... HÉTZSAKNÉ: Szakács, hé szakács! Hol tekereg ez a tűzrevaló lepényfaló? Hej, ha megtalálom, fakanállal csapkodom háton!
