Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 27. Kommentár A sietség okai Rendkívül rövidnek bizo­nyult az amerikaiak által összeterelt második Camp David-i külügyminiszteri konferencia olyannyira, hogy a hírek szerint küszöbön áll a második, immár csúcsszin­tű felvonás az amerikai el­nök pihenőhelyén. A sietség oka ezúttal meglehetősen vi­lágosnak tűnik, a háttérben elsősorban az iráni fejlemé­nyek állnak. Amikor az iráni összeom­lás után Harold Borwn ame­rikai hadügyminiszter elin­dult a Közel-Keletre, a meg­figyelők előtt már kirajzolód­tak az amerikai szándékok körvonalai. Azóta beigazoló­dott, hogy a következtetés helyesnek bizonyult. A gyor­saság fő oka tehát az, hogy a dolog az amerikaiaknak nemcsak fontos, hanem sür­gős is. A sürgősség háttere viszont többek között az, hogy a korábban húzódozó Szaud-Arábiával és Jordá­niával kapcsolatban nem alaptalan az a washingtoni elképzelés, hogy a két mo­narchiát megdöbbentette és kezesebbé tette a sah rezsim- jének sorsa, ezt a hangula­tot pedig Amerika javára ki lehet használni. Az iráni szerepet pótolan­dó jobboldali szövetség ki- szélesítésére irányuló tervek részének tekinthető az a most érkezett hír, amely sze­rint Szaud-Arábia „hangsú­lyozottan meleg fogadtatást” szervezett Nimeri szudáni ál­lamfő számára. Annyi biztos, hogy az így kialakítandó ka­tonapolitikai gépezet az iz­raeli—egyiptomi tengely kö­rül forogna. Persze úgy, hogy Izraelé legyen a meghatáro­zó katonai erő. A jelenlegi kulcskérdés: milyen engedményekre kap­ható Tel-Aviv? Valószínű, hogy az engedmények csak taktikaiak. A félreértés oka. mondta a szóvivő, hogv Dajan „nem beszél elég jól angolul”. Ha ez igaz, akkor az utóbbi idő­ben az izraeli külügyminisz­ter gyorsan felejt... H. E. Visszatér a normális élet Iránba Az iráni ideiglenes kor­mány folytatja a normális gazdasági tevékenység bein­dítását és az ellenforradalmi elemek eltávolítását szolgáló intézkedések megvalósítását. A kormány bejelentése sze­rint folyamatban van azok­nak a személyeknek az ösz- szeírása, akiket felelősség terhel az elmúlt rendszerben elkövetett bűncselekménye­kért. Számukra megtiltották a kiutazást az országból. Az iráni hadsereg főpa­rancsnokságán bejelentették, hogy további 32 tábornokot helyeztek nyugállományba. Az Iráni Forradalom Hangja rádióadó arról számolt be, hogy eddig a fegyveres erők 140 volt tisztjét távolították el parancsnoki beosztásából. Hollai Imre felszólalása a BT-vitában Az ENSZ Biztonsági Taná­csa vasárnap este folytatta a délkelet-ázsiai helyzettel fog­lalkozó vitáját. A vasárnapi vitában fel­szólalt Hollai Imre Magyar- ország ENSZ-képviselője is. A magyar közvélemény nagy megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy a kínai fegyve­res erők a határ teljes hosz- szában támadást indítottak Vietnam ellen és mélyen be­nyomultak vietnami terület­re — jelentette ki Hollai Im­re. Idézte a Magyar Népköz- társaság kormányának ezzel kapcsolatos február 19-i nyi- latkoztatát, majd ezeket mondotta: — Az a tény, hogy a Biz­tonsági Tanács egy állandó tagja, aki külön felelősséggel tartozik a világbéke fenntar­tásáért, ilyen lépésre veteme­dik és lábbal tiporja az ENSZ alapokmányát, csak súlyosbítja a helyzetet, Kína eljárása még inkább lerántja a leplet jelenlegi vezetőinek nagyhatalmi törekvéseiről és új, nyugtalanító kérdéseket vet fel a kínai politika to­vábbi szándékait illetően. A magyar ENSZ-képviselő ezután azt fejtegette, hogy milyen következményekkel járhatnak Kína terjeszkedési törekvései szomszédai számá­ra, majd rámutatott: Peking politikája aggodalommal töl­ti el a távolabb fekvő álla­mokat is, mivel a mai világ­ban fennáll a konfliktus ki- szélesedésének kockázata, ami beláthatatlan következ­ményekhez vezethet. (Folytatás az 1. oldalról) sak, a főváros nem adja kül­ső jelét, hogy háború fo­lyik. A vietnami néphadsereg napilapja, a Quang Dói Nhan Dán hétfői vezércikkében a a harci helyzetet és a kínai terveket elemezve rámutat: Kína célja a határkörzetek­ben állomásozó vietnami fegyveres erők megsemmisí­tése és a legfontosabb határ- tartományok elfoglalása volt. Az agressziós csapatok azon­ban már az első pillanatok­ban kemény ellenállásba üt­köztek és nem tudták végre­hajtani terveiket. „Az agresz- szorok bennünket akartak megleckéztetni, valójában azonban ők kapták az első leckét népünktől” .— írja a vietnami hadsereg lapja, a fronthelyzetre kitérve megál­lapítja: „az agressziós csapa­tok nem tudtak továbbhalad­ni, de visszavonulni sem”. Ez utalás arra, hogy a vietnami fegyveres erők az országba betört kínai csapatokat fel­tartóztatásuk után igyekez­nek körbezárni. A Quan Dói Nhan Dán ugyanakkor fi­gyelmeztet rá: Kína nem ha­gyott fel agressziós terveivel. A „korlátozott háborúról” szóló pekingi közlések csu­pán a világközvélemény meg­tévesztését szolgálják. Köz­ben pedig Kína változatlanul keresi a lehetőséget, hogy fegyverekkel, friss katonai alakulatokkal erősítse meg a Vietnamba betört, inváziós csapatait. TELEX MOSZKVA Leonyid Brezsnyev beszé­dével pénteken zárul a vá­lasztási kampány a Szov­jetunióban. Az SZKP KB fő­titkára a Kremlben találko­zik választóival, Moszkva Bauman kerületének lakosai­val. Egy nappal korábban Alekszej Koszigin kormány­fő mond választási beszédet. A szavazás március 4-én, va­sárnap kerül sorra: a Legfel­sőbb Tanács két házába ösz- szesen 1500 küldöttet válasz­tanaik meg. WASHINGTON Az ezredfordulóra földün­kön több mint 6 milliárdan élnek majd. Az Egyesült Ál- lamoik központi népszámlálá­si hivatalának a hét végén közzétett becslései szerint a századfordulóra Kína lakos­sága eléri az 1,3 milliárdot. Kínát India követi 1 milli­árdos lélekszámúnál. A becs­lések szerint a Szovjet­uniónak 2000 táján több, mint 300 millió, az Egyesült Államoknak pedig 250 millió lakosa lesz. BERLIN Erich Honedker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának el­nöke vasárnap visszaérkezett Berlinbe az NDK párt- és ál­lami küldöttségének élén Af­rikában tett 10 napos körút­járól. KAIRÓ Az Egyesült Államok szom­baton újabb javaslatot ter­jesztett az izraeli—egyiptomi különalku létrehozásáról Camp Davidbén tárgyaló egyiptomi és izraeli küldött­ség elé. Az A1 Ahram című kairói napilap vasárnapi je­lentése szerint az amerikai vezetés a különmegállapodás mielőbbi tető alá hozása ér­dekében újabb kompromisszu­mos javaslatot dolgozott ki a Ciszjordánia és a Gáza öve­zet jövőjének sokat vitatott kérdéséről és arról, hogy mi­ként lehetne ezt a problémát összekapcsolni Egyiptom és Izrael kétoldalú különmegál- lapodásával. Jerzy «"í*» Mister MctcAreck üzletei FORDÍTOTTA. BÁBA MIHÁLY v 45 — Igaz, ebben a pillanat­ban nincs semmiféle ügyem — mondta mister MacAreck —, de kérem, fogadjon el ezer frankot előlegként el­számolásra. Ö, kérem ne til­takozzék, lesz velem éppen elég munkája. A legközeleb­bi napokiban házat veszek. Nem tudom még, hogy mi­lyet, de gondolom, elegendő három nap, hogy megfelelőt keressek és le kell bonyolí­tania a formalitásokat. Leg­később kedden vagy szerdán a saját szemétdombomba akarok költözni. Az ügyvéd udvariasan vá­laszolta, hogy Franciaország­ban a pénteki napot peches napnak tartják, ö, Charbon- neau ügyvéd, hajlandó ettől a pillanattól kezdve a pénte­ki napot a legszerencsésebb­nek elismerni. Hiszen éppen pénteken kapott olyan jó ügyfelet, aki még el sem lát­ta munkával, s máris fizetett. Az amerikai megkérdezte újdonsült jogtanácsosát, hogy nem hallott-e eladó Ferrari sportkocsiról. Az ügyvéd is azt tanácsolta MacArecknek, hogy a megálmodott kocsit a garázsokban, vagy- a hasz­náltautó-kereskedőnél kell keresni. Mister MacAreck ezután végigszáguldott a tenger­parton. Ütközíben megállt az autókereskedők üzletei előtt és nézegette a szemlére ki­tett kocsikat. Az Ambasador- szállóba csak este tért meg. MacAreck úr útlevele ugyanebben az időben ke­rült a nizzai rendőrfőnök kezébe. Egész sor útlevelet pecsételt le és írt alá, de ezt az egyet kiemelte a többi közül és behivatta helyette­sét, André Lesout. — Nem tudom, hogy ol­vastad-e a Párizsból érkezett táviratot? — kérdezte a rendőrfőnök. — Figyelmez­tettek egy hírhedt amerikai szélhámosra. — Igen. Furcsa, rövid név: ,jMac”. — Ez az ostoba Gareau biztosan tévedett, amikor fel­írta. Ennek a fickónak a ne­ve nem „Mac”, hanem Mac­Areck. Itt az útlevele. A fog­lalkozási rovatba gyáriparos van írva. Ezek mind gyár­iparosnak vagy kereskedőnek adják ki magukat. Már meg­tisztelt bennünket a látoga­tásával. — Hol szállt meg? — Természetesen az Am- basador Szállodában. Mindig a legdrágább szállodában laknak. A portás, aki elhozta az útlevelét, azt mondta, hogy nagyon gavallér ven­dég. Megérkezése után min- denlkinek magas borravalót adott. Elmondta, hogy házat akar venni és itt óhajt lete­lepedni. — Házat nem vesz, de ami a megtelepedést illeti, lehet­séges, hogy néhány évre itt marad nálunk államköltsé­gen, — nevetett a rendőrfő­nök. — A szélhámosok, ha amerikaiak is, mindig arra számítanak, hogy átverhetik a francia rendőrséget. Pedig néhányan már megjárták. Miheztartás végett értesíte­ni kell a szálloda igazgatósá­gát. — Éppen ezt aftartam ja­vasolni. Holnap a kerületi­eknek is beszámolok erről a madárkáról. Általában hamis és fedezetlen csekkekkel manipulál. Csak készpénzért adjanak el neki mindent. Amíg valamin el nem kap­juk, nem nyúlhatunk hozzá, még a szállodából sem tud­juk kirakni. — Az Ambasador igazgató­jával szívesen beszélek — mondta a rendőrfőnök. — A többi szállodát is figyelmez­tetem. Az egész Riviérán nem kap a fickó egyetlen szobát, ahol megaludjon, és kénytelen lesz bevonni a vi­torláját. Keressen szerencsét máshol. Másnap kora reggel a Cré- dit Lyonnais portása elhozta MacAreck úrnak a lepecsé­telt borítékot. A csekk­könyvecske mellett egy levél is volt, amelyben értesítik, hogy számlát nyitottak, és hogy a Crédit Lyonnais fél­millió új frankot jóváhagyott a számlájára. Az amerikai figyelmesen megtekintette a csekk-köny­vet és zsebébe tette, a leve­let apró darabokra tépte és a kosárba dobta. Fütyörész- ve hagyta el a szobát és le­ment a hallba. / A portás már nem olyan udvariasan köszöntötte, mint tegnap amikor vissza­adta az útlevelét. — Elnézését kérem, uram — mondta a főportás. — Mennyi ideig óhajt a szállo­dánkban vendégeskedni? — Kérem, a számlám egy hétre előre ki van fizetve. — Nagyon sajnáljuk, de egy fatális félreértés történt. Véletlenül kiadtuk önnek, a már valakinek előre lefog­lalt szobát. — Nem tesz semmit. Nem vagyok fintorgó, sem sértő- dékeny. Átköltöztethetnek egy másik szobába. Nekem mindegy. — Nagyon sajnáljuk, de már minden szabót lefoglal­tak. Egyetlen szabad szobánk sincs. Ha a tisztelt vendég kiköltözne, akkor visszafi­zetnénk a teljes összeget. (Folytatjuk) Varsói levelünk Nem felejtünk... H atalmas lakótelepek, modern áruházsorok, új gyáraik, pályaudvarok, hidak — Varsó. A len­gyel fővárosra joggal használható a „hamvai­ból főnixként újjászületett” jelszó. Lengyelország az az ország, amely a második világháború során talán a legtöbbet szenvedett, hiszen itt tartott a legtovább, arányaiban itt követelt a legtöbb áldozatot a háború. Nincs olyan lengyel család, amelynek legalább egy tag­ját ne ölték volna meg, milliók járták meg a koncent­rációs táborok poklát. Nem csoda tehát, ha magán- és hivatalos beszél­getéseken, találkozásokon, vagy egyszerű séták al­kalmával szinte mindig szóba kerülnek a veszteségek, a kínlódások. Lengyelország nem felejt. És nem is felejt­het, hiszen a bűnösök közül sokan nemcsak, hogy sza­badlábon ..., nemcsak, hogy szabadon élnek, de veze­tő funkciókat ellátó, „köztiszteletben álló” személyek is vannak. A hosszú listáról példaként csak néhány név: Wilhelm Kotte, a poznani, majd a krakkói SS-es ges- tapó főparancsnoka, később a főkormányzóság belbiz­tonsági állam titkára; Reinefarth, a poznani SS-es ges- tapó főpararicsnöka, a varsói felkelés idején a nevét viselő rohamcsapat parancsnoka (több ezer polgári la­kos lemészárlásáért terheli felelősség); Lublin. Lódz, Wroclaw, Katowice (hogy csak a legnagyobb városo­kat említsük) és sok más lengyel város gestapóparancs- noka él biztonságban, szabadon az NSZK-ban. A Lengyelországban elkövetett hitlerista bűntettek kivizsgálásával foglalkozó főbizottság adatai szerint a háború óta az NSZK bíróságai elé került 84 ezer há­borús bűntettel gyanúsított közül kevesebb, mint 7 ez­ret ítéltek el. Ez csupán 8 százaléka azoknak, akiket megtaláltak. A majdaneki haláltáborban 380 ezer fo­goly lelte halálát — a bíróság előtt állt 3 ezer SS közül 115-öt ítéltek el; Auschwitz 1580 őre közül negyve­net. Még jellemzőbb, s talán erről beszélnek a legna­gyobb elkeseredéssel a bizottságban, hogy az elítéltek­nek csupán 5 százaléka a magasabb rangú tiszt, azok, akik parancsokat a mészárlásokra, a gyilkosságokra, a kegyetlenkedésekre, kínzásokra kiadták! A leggyakrabban hallott indok a „bizonyítékok elég­telensége”. Erre hadd szolgáljon válaszul ismét csak néhány adat: több, mint 22 ezer tanúvallomás jegyző­könyvet, 18 ezer dokumentumot és mintegy 120 ezer náci okmány, irat mikrofilmjét juttatták el a lengye­lek az NSZK, Nyugat-Berlin és Ausztria ügyészségei­hez. Az eredmény: félezer ítélet. N yugat-Németországban pedig ez év végével el­avultnak akarják nyilvánítani az emberiség el­len elkövetett háborús bűnöket. Érthető tehát a közvélemény felháborodása és haragja Lengyelország- szerte. A lengyelek nem felejtenek. Az emberiség bé­kés jövője érdekében a világ serp felejthet. Varsó, 1979. február. (Bajra/uíi Q^últa. A Duna közös „megszelídítése” A Duna a legtöbb országot összekötő víziút a világon, Pozsony alatt azonban — mintegy 60 kilométeres sza­kaszon — nehezen hajózható, és árvízveszélyes. Ez utóbbi­ról az 1954-es és az 1965-os árvizek tettek szomorú tanú- bizonyságot. Előnyeit kihasz­nálandó, szeszélyeit megsze­lídítendő, hatalmas magyar— csehszlovák vállalkozás szín­helye lett a folyam a szlová­kiai Gabcikovo és a magyar- ’országi Nagymaros között, A vállalkozásra — amelyhez segítséget nyújt a Szovjet­unió is — nagy szükség van, mert 1981-ben előreláthatólag elkészül a Duna csatorna­összeköttetése a Majnán ke­resztül a Rajnával, s így közvetlen víziút nyílik a nagy hajók számára az At­lanti-óceántól a Fekete-ten­gerig. A csehszlovák—magyar egyezmény szerint a vízierő- mű-kompiexum fő létesítmé­nyei közös tulajdonba, más részük pedig annak az állam­nak a tulajdonába kerül, amelynek a területén lesz. A Gabcikovo—Nagymaras vízierőmű első egységé 1986- ban, az utolsó 1989-ben kezdi meg működését. A vízierőmű-komplexum méreteit tekintve egyedülál­ló. Pozsony alatt 52 négyzet- kilométeres víztározót létesí­tenek. A gátak között 243 millió köbméter vizet tárol­nak. Két vízierőmű épül, me­lyek teljesítménye 878 mega­watt lesz. Gabcikovonál 17 km hosszú mellékcsatomán vezetik el a vizet. Az új fo­lyóágyban 18 méter magas gátak között négy és fél ezer köbméter víz folyik majd má­sodpercenként. Ilyen átfo­lyású csatorna még nincs a világon. Másik, 8 km hosszú levezető csatornát is építe­nek ezen a Duna-szakaszon. Nagymarosnál hasonló víztá­rozót létesítenek. A Dunára épülő vízierőmű csúcsidőben is kiegyenlített áramellátást biztosít a két ország számára, az egész komplexum pedig lényege­sen megkönnyíti a hajózást. Emellett a környező földek sok ezer hektárját öntözhető- vé teszi, növelve a mezőgaz­daság terméshozamait. A Duna két partján az építkezések körzetében elte­rülő természetvédelmi terü­leteket megóvják a károso­dástól. Újabb üdülő- és sportkörzeteket is alakítanak ki a festői szépségű folyópar­ton.

Next

/
Thumbnails
Contents