Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. február 25. HÉTFŐ: Hazánk kormánya nyilatkozatban ítéli el a kínai támadást és nyilvánítja a szolidaritását Vietnam önvédelmi harcával — A csehszlovák külügyminiszter moszkvai megbeszélései — Választások Bangladesben KEDD: Olaszországban Andreotti viszalép a kormányalakítási tárgyalásoktól, a köztársaságpárti La Malta kap megbízást — Erich Honecker Angola után, Zambiában folytatja afrikai körútját SZERDA: Űjabb kísérlet az egyiptomi—izraeli különbékére: megkezdődik Camp David 2., Dajan, Khalil és Vance részvételével — Carter felemás kijelentései a készülő SALT—2 megállapodásról CSÜTÖRTÖK: Giscard—Schmidt-csúcstalálkozó Párizsban — erősödő sztrájkmozgalom és terrorista akciók a spanyol választási kampány finisében PÉNTEK: Fedajin nagygyűlés Teheránban, feszültség jelei az iráni kurdisztánban — Űjabb kínai csapatmozdulatok a vietnami határkörzetekben — Az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács összehívását indítványozza SZOMBAT: Az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa az ugandai—tanzániai konfliktussal foglalkozik Nairobiban — Az amerikai pénzügyminiszter pekingi utazása A hét nagy kérdése Olaszországban és Belgiumban változatlanul szilárd kormányt keresnek; Iránban új és új törésvonalak jelentkeznek egy bonyolult konszolidációs folyamatban; a második különbéke nekifutással próbálkoznak Camp Davidben; Carter kétszer is hosszabb magyarázkodásra kényszerült a sajtó képviselői előtt; csehszlovák—lengyel, NDK—angolai és francia—nyugatnémet csúcstalál- "koz'ó zajlott; Spanyolországé ban készülnek a csütörtöki választásokra. Eseményekben igazán nem volt hiány, ezúttal mégis — rendhagyó módon — a hét egyetlen kérdésére keressük a választ. Ha úgytetszik a kérdésre, mi történik földünk ma kétségkívül legforróbb pontján, Vietnam kínai agressziótól sújtott északi körzeteiben? Több, mint egy hete érkeznek a különben viszonylag szűkszavú hadijelentések a harcok térségéből. Az ismert tények arra vallanak, hogy Kína egyre nagyobb erők bevetésével próbál valamiféle eredményt elérni. Három támadó ékben, harminchat fontosabb ponton igyekeznek előrenyomulni, Tokozták a légi tevékenységet, s nagyszámú diverzánst (Vietnamból korábban menekült, kínai származású hoá- kat) vetnek be. Az erős vietnami ellenállás azonban megakadályozta a tervezett gyors lerohanást. Sőt a támadókat több helyen visszavetették a határon túlra. A kínai csapatok általában 10— 15 kilométer mélységre tudtak behatolni, egyedül Lao Kay tartományban jutottak mintegy harminc kilométernyire a határtól. A veszteségek ugyanakkor súlyosak, mintegy tizenötezer kínait tettek harcképtelenné — áldozatok vannak természetesen a vietnami oldalon is, a fegyveres erők, s különösképpen a polgári lakosság soraiban. Pekingben először arról beszéltek, hogy korlátozott, úgymond megtorló akciót hajtanak végre, kambodzsai csatlós rendszerűk, a Pol Pot-rezsim összeroppanásának megbosszulására. Felháborító és cinikus érv volt, s végképp lerántotta a leplet a kínai vezetésről, amely reggeltől estig a hegemoniz- mus ellen csatázik, miközben maga adja annak iskolapéldáját. Hiszen mi más, mint nyílt hegemonizmus a szomszéd országok állandó fenyegetése, a zsarolás és a nyomás eszközeinek alkalmazása, megalapozatlan területi igények támasztása, s végül a nyílt katonai támadás Peking természetesen nem tett le a ködösítésről sem. Az Űj Kína hétközi, egy-két mondatos hadijelentései úgy fogalmazódtak, hogy a kínai csapatok Küangszi és Jünan tartományban vívják ütközeteiket. Tehát úgy tálalták az ügyet a kínai közvéleménynek, mintha Kína területén harcolnának, vagy könnyen lehet, hogy a megszállt határ menti sávokat már a két tartományhoz csatolták. (Ilyen körülmények között természetesen figyelmet érdemelt a hír, hogy a Tienanmen téren elhelyeztek egy olyan tacepa- ót, amelynek szerzője bírálta a kínai beavatkozást.! De a kínai külügyminisztériumban elhangzott volna egy bejelentés a csapatok visszavonásáról is, csakhogy rövidesen mindent cáfoltak. A bizonytalanságnak ezeket a pekingi jeleit a külföldi megfigyelők részben a heves vietnami ellenállásnak tudják be (s Hanoi nem vetette be még főerőit, hiszen amennyire csak lehet, igyekszik korlátozni a háborút) ; egyes nyugati források említést tesznek a kínai vezetés lehetséges belső vitáiról; s különös súllyal esik latba a nemzetközi visszhang. Ez pedig egyértelműen elítéli a kínai agressziót, politikailag elszigetelve egy „politikai háború” kirobbantóját. Kína mellett nyíltan egyetlen kormány állt ki, egy olyan kabinet, amely csak nevében és vágyaiban létezik: a megbukott Pol Pot- vezetés. A szocialista országok, a fejlődő világ számos állama, nyugati pártok és szervezetek álltak ki Vietnam védelmében, cselekvő szolidaritásukat hangoztatva. Nem pártolhatták a kínai lépéseket a NATO-hatalmak sem, viszont tanúi vagyunk egy olyan irányzatnak, amely el akarja mosni az igazi felelősséget. E szerint a kambodzsai felkelésnek nyújtott vietnami segítség és a Vietnamba történt kínai behatolás között valamiféle egyenlőségjel tehető. Idevágnak azok az értesülések is, hogy Carter a Teng-látogatás során már tudomást szerezhetett a kínaiak konkrét elképzeléseiről, s a tény, hogy az amerikai pénzügyminiszter pekingi útját nem mondták le a harci cselekmények közepette sem. Nyilván hasonló törekvések vezették Washingtont a Biztonsági Tanács vitájának sürgetésében is. A kínai agresz- szió „feloldása” a délkeletázsiai helyzet megtárgyalásában, arra vonatkozó kísérletnek látszik, hogy eltekintsenek az igazi probléma megfelelő keretek között történő megvitatásától. A napról napra változó helyzetben nehéz minden előrejelzés. (Annál inkább, mert a józan logika általában szemben áll a kalandorok logikájával.) A kínai agresszió máris igen veszélyes elemekkel terhelte a nemzetközi viszonyokat, megnövelte a feszültséget a Távol-Keleten. Egyúttal Peking nehéz feltételek közé manőverezte magát. Ha végül is végrehajtja a kényszerű visszavonulást, csak aláhúzza kudarcát. Ha folytatja a harcot a korlátozott határsávban (egyes nyugati megfigyelők lehetségesnek tartják a kínai csapatok „beásását”), a megszállással és területszerzéssel méginkább maga ellen fordítja a világ haragját. Ha a legnagyobb kockázattal járó utat választja, s kiterjeszti a fegyveres ■ összecsapásokat Vietnam belsejére, vagy akár Laosz területére, akkor szembetalálja magát az ellenállás minden eszközével, s lépésének minden nemzetközi következményével. Vietnam nehéz próbát áll ki napjainkban. Miután hősies önvédelmi-felszabadító harcot vívott a francia gyarmatosítókkal. a japán hódítókkal, újra a francia expe- díciós csapatokkal, majd az amerikai imperialistákkal — most a kínai agresszóval kell szembeszállnia. De ahogyan a behatolók minden esetben vereséget szenvedtek, nem vár más sors az újabb ag- resszorokra sem. Vietnam képes megvédeni önmagát, s maga mellett tudhatja harcostársait, barátait. Ez ad magabiztosságot Vietnam népének — a helyszíni tudósítások nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a harcok térségétől 200 kilométernyire fekvő fővárosban, Hanoiban nyoma sincs a pániknak — jóllehet az ország öt északi tartományában tart a háború. Hadijelentéseket olvasunk, kis vietnami helységek nevét tanuljuk, s élő a szolidaritás jelszava: Veled vagyunk Vietnam! Réti Ervin Szolidaritás Vietnam mellett Kovács Bélának, az OBT főtitkárának nyilatkozata Az elmúlt napokban tovább szélesedett és még forróbbá vált a vietnami nép melletti magyarországi szolidaritás — hangsúlyozta az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára. — A magyar társadalom legkülönbözőbb rétegei röp- gyűlések ezrein, nagygyűléseken juttatták és juttatják kifejezésre népünk mélységes felháborodását a kínai vezetők világbékét veszélyeztető, agresszív politikájával szemben. Az Országos Béketanács titkárságához ér'- kező táviratok, levelek, telefonüzenetek támogatják a vietnami nép hősi honvédő harcát, s naponta emberek százai ajánlják fel önkéntes anyagi segítségüket. Elítélték és elítélik a kínai kalandor nagyhatalmi politikát az ENSZ alapokmányának lábbal tiprását a gyárak, üzemek szocialista brigádjai, a termelő- és az ipari szövetkezetek tagjai. Táviratokban követelik a háború azonnali beszüntetését, a kínai csapatok visszavonását a kórházak, köztük az Országos Reuma- és Fizikoterápiás Intézet orvosai és egészségügyi dolgozói. A magyar kormány nyilatkozatához felsorakozott számos tudományos intézet, szociális otthon, iskola, dolgozó és tanuló kollektívája is, és egész népünk nevében követelik, hogy Kína feltétel nélkül és végérvényesen szüntessen meg mindenfajta agressziót a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen! Felelősségük és hivatásuk tudatában tiltakoznak az erőszakos kínai cselekedet ellen a magyarországi egyházak. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a magyarországi evangélikus egyház elnöksége, az Országos Béketanács Katolikus Papi Bizottsága, az Izraeliták Országos Képviseletének elnöksége az Országos Béketanácshoz küldött nyilatkozatukban szolidaritásukról biztosították Vietnam népét és kormányát. Mélységes megdöbbenésüket fejezik ki és elítélik a kínai fegyveres támadást a Tesco dr. Salvador Al- lende Kollégiumának különböző nemzetiségű diákjai, szolidaritásukról biztosítva a vietnami nép igazságos, honvédő harcát. — Az Országos Béketanács, a magyar békemozgalom maga mögött érzi egész társadalmunk szolidaritását, Vietnam melletti egyetértését a kínai agresszió elítélésében. A világ valamennyi részén a nemzeti békemozgalmak — a Béke-világtanács felhívására — hasonló összefogásról, a nemzetközi közvélemény egyértelmű állásfoglalásáról számolhattak be, s meggyőződésünk, hogy ez a szolidaritás a kínai csapatok visszavonását és a Vietnami Szocialista Köztársaság békés építőmunkájának biztosítását hozza magával — mondotta befejezésül Kovács Béla. Világszerte szolidaritási tüntetéseket tartanak az agresszió sújtotta Vietnam mellett. Képünkön: a mexikóvárosi tüntetés résztvevői. (Kelet-Magyarország telefotó) A közömbösök voksa HA A FRANCÓISTA DIKTATÚRA IDEJÉN nem is tettek szert a spanyolok választási gyakorlatra, az utóbbi két évben annál inkább. Két népszavazás, két parlamenti választás, községtanácsi választások és az üzemi választások alkalmából járulhattak az urnákhoz. Szinte állandósultak a kampányok, s talán ezzel is magyarázható, hogy a választók csaknem egyharma- da az alkotmányról rendezett népszavazásról távolmaradt. Most azonban úgy tűnik: a március elsejei parlamenti választások a korábbinál talán nagyobb érdeklődést váltanak ki. Már csak azért is, mert az ország valamennyi pártja és politikai tömörülése igyekszik mozgósítani híveit. Jóllehet a voksokért 42 párt verseng, a kampány finisében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a tulajdonképpeni választási küzdelem a kormánypárt, Adolfo Suárez Demokratikus Centrum Uniója és a Spanyol Szocialista Munkáspárt között élesedik. Santiago Carrillo, Spanyolország Kommunista Pártjának főtitkára egy választási gyűlésen azt jósolta, hogy a kormánypárt és a szocialisták — miután egyikük sem szerzi meg a többséget — közösen alakítanak majd kormányt. Meglehet, hogy a voksok aránya így alakul, mindenesetre az urnákba dobott szavazatok megoszlása sem közömbös. Ha például a valóságos plakátzuhataggal kirukkolt demokratikus koalíció a választók jobbszárnyán tért nyer, ezzel mindenekelőtt a kormánypártot gyöngíti. Az előrejelzések egyértelműen a kommunista szavazatok számának gyarapodását jósolták, ami viszont a szocialisták esélyeit befolyásolhatja. Belehelyezve Spanyolországot a tőkés Európa összképébe, aligha lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a várt gazdasági fellendülés elmaradt. A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSOK általában egyenlő esélyt adtak a kormánypártnak és a szocialistáknak. Közülük a győztes alighanem az lesz, aki több közömbös választót képes rábírni arra, hogy március elsején az urnákhoz járuljon. Jerzy «■«w Wüster MacAreck üzletei FORDÍTOTTA BÁBA MIHÁLY 44 — Nevetséges kérdés, hogy MacAreck úr csekkjének van-e fedezete. Százezer dollárra? Ötször nagyobb összeget is kifizetünk. Tegyék a csekket a borítékba és küldjék el a címünkre. Mi azonnal kiadjuk telefonon a diszpozíciót a megbízottunknak, az Angol—Amerikai Banknak Párizsba, hogy utalják át az összeget. Két órával később a Crédit Lyon maisban megszólalt a telefon Párizsból. Az angol— amerikai bank értesítette őket, hogy New Yorkból érkezett utasítás szerint a nizzai Crédit-fiók javára írtak ■félmillió új frankot, mely százezer dollárnak felel meg. A bank igazgatója nagyon elégedett volt, hogy ilyen jó ügyfele akadt és ő maga ellenőrizte, hogy mister MacAreck csekk-könyvecskéjét a lehető leggyorsabban intézzék el, s a portás holnap reggel vigye az Amibasador Szállodába. Eközben a mi amerikaink visszatért a szállodába. A portás udvariasan tájékoztatta, hogy az utasításnak megfelelően a kocsi várja. MacAreck úr megkapta a kulcsot, beült a kocsiba és elhajtott a Le Chaps testvérek cégéhez. Mindkét úr udvariasan meghallgatta az ügyfelet és dicsérték a döntését. Közölték, hogy megfelelő tőkével jó üzletet lehet csinálni a tengerparti ingatlanvásárlással. Az árak hamarosan felszöknek. Az ügyfél azonban megmagyarázta, hogy nincs szándékában házvásárlásba fektetni vagyonát. Megfelelő villára van szüksége. Európában kiterjedt üzletet folytat, és itt saját lakást akar. Lehetséges, ha néhány vagy tízegynéhány év múlva visszavonul az üzleti élettől és örökre elhagyja az Egyesült Államokat, a Riviérán telepszik le. Ügy ahogy tette ezt már nagyon sok barátja és ismerőse. A cég tulajdonosai megígérték MacAreck úrnak, hogy megfelelő villát keresnek. Ha a tisztelt ügyfelük holnap reggel befáradna, együtt mehetnének Nizzába és a közeli Cannesba körülnézni. MacAreck közölte, hogy reggel néhány ügyet kell elintéznie, de délután egy órakor már szabad és elmehetnének megnézni azokat a villákat, amelyeket Le Chaps urak figyelemre méltóknak tartanak. Az amerikai ekkor elővette pénztárcáját és kivett belőle egy ezerfrankost és letette az asztalra. — Mi, üzletemberek — mondta —, az előlegtől kezdjük számítani az üzletet. Nagyon sajnálom, hogy ebben a pillanatban nem tudok nagyobb összeggel szolgálni önöknek, mert még nem intéztem el minden formalitást, hogy a csekkszámlámat megnyissák a Crédit Lyonna- isban. Az ingatlankereskedő cég tulajdonosai elismervényt adtak az összegről. — Nem tudnak véletlenül egy eladó sport Ferrarit? Kész vagyok komoly összeget fizetni érte. — Arra időt kell áldoznia, uram — tanácsolta Le Chaps úr, — meg kell érdeklődnie minden használtautó-kereskedőtől, hogy nem rendelkeznek-e vele. A francia Riviérán és Monacóban sok ilyen cég van. Gondolom, ezekben a garázsokban talál megfelelőt. Hogy éppen Fer- rarira akad-e? Szerencse dolga. Viszont, ha hosszabb ideig óhajt megtelepedni nálunk, akkor érdemes megrendelni a gyártól. — A francia egy nagyszerű nép — állapította meg mister MacAreck, amikor búcsúzott. — jllyen udvariassággal és segítőkészséggcl csak önöknél lehet találkozni. Reggel óta érzem a franciák jóindulatát, minden megkérdezett francia nagyszerű, praktikus tanácsot ad. Az azúrkék tengerpart új lakója ezután meglátogatta Jean Charbonneau ügyvédet. A fiatal ügyvéd biztosan megnyerte tetszésést, mert az amerikai egy rövid beszélgetés után megbízta minden ügyének intézésével Franciaország területén. (Folytatjuk) iTi I fTH1N "Jil
