Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-22 / 44. szám
4 KELET-MAG YARORSZÁG 1979. február 22. (Folytatás az 1. oldalról) vet a nyílt nagyhatalmi sovinizmus és hegemonizmus megnyilvánulásainak minősítette. Leszögezte, hogy a vietnami nép a gyarmatosítók és az imperialisták ellen vívott 30 éves harc után békére vágyik, de kész a végsőkig harcolni, hogy megvédelmezze hazája szabadságát. * Az Olasz Kommunista Párt vezetősége kedd este véget ért ülésén határozatban ítélte el Kína Vietnam ellen elkövetett agresszióját és követelte a harc azonnali beszüntetését, a kínai csapatok visszavonását Vietnam területéről. A dokumentum az imperialista erőket, a militarista köröket, a reakciós csoportokat teszi felelőssé a rosszabbodó nemzetközi légkörért. Ügy véli, hogy a Carter-kormány politikája a bizonytalanság és a zavar elemét vitte be a nemzetközi viszonyokba. Az OKP vezetősége elsősorban a szocialista országoktól várja a leszerelés és a békés együttélés ügyének előmozdítását. A kínai támadásról az a véleménye, hogy „új teret nyit az imperializmus akciójához”. Ha nem sikerülne megfékezni a fegyverkezési hajszát és nem tudnák visz- szafordítani a mostani tendenciát, az egész emberiséget katasztrófa fenyegetné — írják. Az OKP felszólította az olasz és a többi nyugati kormányt, gazdasági és műszaki segítséggel járuljanak hozzá Kambodzsa, Laosz, és Vietnam újjáépítéséhez. A Vietnam ellen indított kínai agresszió miatt szót emelnek a szovjet irodalom kiváló képviselői, köztük Szimonov, Polevoj, Dolma- tovszkij, Jevtusenko. Felháborodott hangú tiltakozásukat közli első oldalán a Li- tyernaturnaja Gazeta szovjet irodalmi hetilap. A szovjet sajtó változatlanul nagy terjedelemben foglalkozik az agresszióval, közli a szovjet emberek tiltakozó nyilatkozatait, beszámol az országban megtartott tiltakozó gyűlésekről és a világméretű felháborodásról. A lapok térképes cikkekben, helyszíni tudósításokban ismertetik a vietnami-kínai határvidéken folyó hadműveleteket s kommentárokban ítélik el a kínai támadást. A Krasznaja Zvezda kommentárja a többi között azokkal a kísérletekkel foglalkozik, amelyekkel a kínai propaganda s néhány támogatója próbálja álcázni a Vietnam ellen indított agressziót. „Az álarcot maguknak a kínai tankoknak lánctalpai tiporták el” — írja a cikk szerzője, Leontyev ezredes. — „Ma mindenki megláthatja Peking igazi arculatát. Ez a véres agresszor arca, azé, aki minden népet és nemzetet fenyeget. Mindenki láthatja, kinek akarnak a NATO egyes urai fegyvereket szállítani.” * Tokiói laptudósítások szerint Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes kijelentette egy japán parlamenti küldöttség tagjainak, hogy „a Vietnam elleni kínai támadás veszélyezteti az Egyesült Államok és Japán biztonságát is”. A japán baloldali és más demokratikus szervezetek országos tiltakozó mozgalmat indítottak a kínai agresszió ellen. A Japán Kommunista Párt aktivistái Tokió 116 legnagyobb földalatti vasútállomásán, a fő közlekedési útvonalakon és a köztereken terjesztik a JKP-nak a kínai akciót megbélyegző nyilatkozatait. A kínai nagykövetséget táviratok özöne árasztja el. a diplomáciai misszió épülete előtt tüntetéseket tartanak. * Szerdán országszerte folytatódott a tiltakozás Kína Vietnam elleni, a világ békéjét is veszélyeztető agresz- sziója miatt. Szerdán az ország egyik legnagyobb gépgyárában, a 30 ezer dolgozót foglalkoztató Csepel Vas- és Fémművekben, mintegy félezer tömegszervezeti aktivista részvételével megtartott gyűlésen elítélték Kína agresszióját, ezt követően a szerszámgép- gyárban valamennyi szocialista brigádvezető, a Ho Si Minh és a Hanoi szocialista brigádok javaslatára, tiltakozó levelet fogadott el, amelyet a vietnami és a kínai nagykövetségre továbbítottak. A cseDeli gyárváros utcáin mindenütt a szolidaritást kifejező transzparensek olvashatók. Röpgvűlések egész során tiltakoztak a kínai agresszió ellen a Győri Magvar Vagon- és Gépgyár dolgozói, táviratban fordultak a Békevilágtanácshoz: a szervezet nemzetközi tekintélyének sú- lvával hasson oda, hogy a vietnami nép ismét békében élhessen. A kínai csapatok azonnali kivonását sürgették a SZIM esztergomi marógép- gyárának dolgozói, s az Országos Béketanácshoz küldött táviratukban kifejezték szolidaritásukat a hős vietnami néppel. Szolidaritási gyűlések megyénkben Szerdán is folytatódtak hazánkban a Vietnamot ért kínai agresszió elleni tiltakozások. Szabolcs-Szatmár megye üzemeiből, intézményeiből is sok helyről kaptunk hírt: dolgozók százai ítélték el gyűléseken, tiltakozó táviratokban a kínai agressziót, ugyanakkor szolidaritásukról és támogatásukról biztosították a vietnami népet. Nyíregyházán, a húsipari vállalat 1200 fős kollektívája nevében fogalmazták meg tiltakozásukat a szolidaritási gyűlések résztvevői. A Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság négyezer dolgozója nevében küldtek tiltakozó táviratot a kínai diplomáciai képviseletre, és szolidaritási táviratot a vietnami nagykövetségre. Tiltakozó gyűlések voltak az építő- és szerelővállalat, valamint a közúti építő vállalat különböző munkahelyein. A MÁV nyíregyházi villamos-vonalfelügye- löségének szocialista brigádjai, a TITÁSZ vállalat dolgozói, a nyíregyházi postások, a víz- és csatornamű vállalat, a ZÖLDÉRT vállalat dolgozói a tiltakozó gyűléseken aggodalmukat fejezték ki a fegyveres agresszió miatt, ugyanakkor szolidaritásukról biztosították a hős vietnami népet. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola hallgatói és oktatói szintén táviratban ítélték el a kínai agressziót. Dombrádon, a falugyűlés résztvevői egyhangúlag döntöttek arról, hogy szolidaritási táviratot küldjenek a vietnami nagykövetségre, a kínai diplomáciai képviselethez küldött táviratukban pedig elítélték az agressziót. Vásárosnaményban a faforgácslapgyárban az üzemrészenként megtartott gyűlések után hétszáz dolgozó nevében tiltakoztak az agresszió miatt. Az Irodagépipari Vállalat, a vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet dolgozói és tagjai szintén tiltakozó táviratot küldtek. Szolidaritási gyűlések voltak a Magyar Acélárugyár tisza- szalkai gyárában, a tarpai és a beregdaróci termelőszövetkezetben is. Mátészalkán a város ipari üzemeiben, a Magyar Optikai Művek gyárában, az ÉRDÉRT vállalatnál, a nyomdában tartottak röpgyűléseket, és tiltakoztak a kínai agresz- szió miatt. Elítélték a kínai támadást a középiskolák és a szakmunkásképző intézet diákjai is, akik tiltakozó táviratokat küldtek a kínai képviseletnek. A gyűlések résztvevői mindenütt kifejezték együttérzésüket, és támogatásukról biztosították a vietnami népet. flz iráni sajtó az új alkotmány tervezetéről Ismét megkezdődött a munka az iráni olajiparban. Képünkön az egyik kőolajfinomító irányító központja, az asztalon Khomeini ajatollah fényképe. (Kelet-Magyarország te- lefotó) A Forradalom Hangja rádióállomás szerdán bejelentette, hogy nyugállományba helyezték az iráni hadsereg 16 tábornokát. Négy újabb magas rangú főtisztet letartóztattak. A teheráni rádió híradása szerint Tabriz város forradalmi bizottsága cáfolta azt a keddi hírt, amely szerint a városban lévő amerikai konzulátust felgyújtották volna. Az iráni sajtó szerdán részleteket közölt az ország új alkotmányának előzetes tervezetéből. Ennek értelmében az iráni parlament egykamarás lesz: a szenátust megszüntetik. A köztársasági elnököt négy vagy öt évre választják és egyszer választhatják újra. Az ország ügyeinek közvetlen irányítását a miniszterelnök tartja kezében. A nők választók és választhatók lesznek. Minden paraszt tulajdonosa lesz annak a földnek, amelyet megművel, de azt nem adhatja el. A fontosabb iparágak és a nehézipar továbbra is állami kézben maradnak. Az iszlám síita ágazata államvallás lesz. Az Al-Szijasza című kuvaiti lap szerdai száma szerint Khomeini az El Fatah vezetőségéhez intézett üzenetében ígéretet tett a palesztin mozgalom mindenoldalú támogatására. Faluvégi Lajos hazaérkezett Amerikából Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter hazaérkezett amerikai útjáról. Fogadásánál a Ferihegyi repülőtéren Philip M. Kaiser, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is jelen volt. Pénzügyminiszterünk a kettős adóztatást kizáró egyezmény aláírásához kapcsolódóan házigazdájával, Michael Blumenthal amerikai pénzügyminiszterrel, a magyar—amerikai gazdasági és pénzügyi együttműködés, valamint a két pénzügyminisztérium közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről tárgyalt. Az amerikai külügyminisztériumban, valamint más, a gazdasági együttműködésben érdekelt tárcáknál megbeszéléseket folytattak a két ország közötti politikai és gazdasági kapcsolatokról. Faluvégi Lajos találkozott az amerikai kongresszus több tagjával, továbbá a pénzügyi és bankélet számos vezetőjével. NEW YORK-I LEVELÜNK Kissinger visszatér? O címben idézett kérdést manapság gyakran teszik fel az Egyesült Államokiban. Már tudniillik, hogy a Nixon-korszak külügyminisztere visszatér-e a politikai életbe és ha igen, mire pályázik. Annak idején napvilágot látott egy félig utópisztikus fantasztikus regény, amelyben Henry Kissingerből az Egyesült Államok elnöke lesz. Ehhez még az alkotmányt is megváltoztatják, ugyanis az amerikai alaptörvény szerint csak azt lehet elnökké választani, aki az Egyesült Államok területén született. Márpedig Henry Kissinger Németországban látta meg a napvilágot és már csak felnőtt korában nyerte el az amerikai állampolgárságot. Ahogyan egy kérdésre válaszolva a múltkoriban szellemesen megjegyezte: ahhoz; hogy elnök lehessen belőle, újra kellene születnie, ám egy újraszületett elnök elégendő az Egyesült Államoknak. (A szójáték Canterre vonatkozott, aki az úgynevezett újraszületett baptista felekezet tagja.) De egyébként is nyilvánvaló, hogy Henry Kissinger nem pályázik az elnöki címre, legalább is nem az Egyesült Államok elnökének címére. Egy szervezetben ugyanis már évek óta ezt a tisztséget tölti be. Az pedig nem más, mint az Észak-amerikai Labdarúgó Szövetség, méghozzá az az egyesülés, amelyben nem az úgynevezett amerikai, hanem a nálunk is népszerű futball hívei tömörülnek. Henry Kissinger ma magánemberként New Yorkban él, az Elast Riverre néző 52. utcai lakásában, de gyakran tartózkodik washingtoni házában is. Idejének nagy részét emlékiratainak sajitó alá rendezésével tölti. Ebben négy titkárnő és három tudományos munkatárs segíti, akiket saját zsebéből fizet. (Akárcsak számos testőrét.) A volt külügyminiszternek van mit aprítania a tejbe. Most készülő emlékiratainak csupán amerikai kiadási jogáért másfél millió dollár üti a markát. Ezenkívül több egyetem professzora, számos intézet, vállalat, bankház tanácsadója, az NBC televízió kommentátora stb. És ezek nem tiszteletbeli címek, hanem busásan fizetett állások. Ezenkívül gyakran vállal alkalmi előadásokat is, darabját 10 000 dollár tiszteletdíj ellenében. Henry Kissinger egyébként is a politikai-társadalmi élet felszínén úszik. Rendszeresen találkozik vele és kikéri tanácsait két utódja — Vance külügyminiszter és Brze- zinski, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója —, de úgy tudják, hogy ebédpartnerei közé tartozik többek között Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete is. A New York-i pletykák szerint Kissinger azt fontolgatja, hogy szenátorként tér vissza az aktív politikai életbe. Várhatólag jövőre, 74 éves korában visszavonul a politikától Jacob Javíts, New York-i republikánus szenátor, és akkor a volt külügyminiszter az ő helyére jelöltetné magát, az 1980. évi választásokon. E z az elgondolás bizonyára nem minden alapot nélkülöz. Mindamellett több kérdést nyitva is hagy. Ezek közül a két legfőbb: 1. Mi lesz, ha Javíts szenátor úgy dönt, hogy egyelőre mégis tovább evez a politika vizein? 2. Egy szenátor évi fizetése 57 000 dollár, és azon felül nem igen lehet más bevétele. Kissinger, jelenlegi jövedelmét évi 400 000 dollárra becsülik. Vajon feláldozza-e ezt a szenátorság kedvéért? New York, 1979. február DCuJdiÁr ^hiüáit Jerzy «“»w Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 41 Sok külföldi szállt meg a szállodában, aztán később keresett magánlakást, vagy villát a városban. Csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy az Ambasadorban lakjanak, ahol 15 dollár volt egy szoba egy éjszakára, de voltak olyan apartmanok is, amelyek 30 vagy 40 dollárba kerültek. — A szolgálatára, tisztelt uram. A 142-es szoba. Első emelet, kilátás a tengerre. Az ára 80 új francia frank. — Nagyszerű. Egy hétre előre fizetek. Kérem, vigyék fel a csomagomat. A portás mindenre figyelő tekintete észrevette, hogy az egyik bőröndön egy kis diszkréten rajzolt kereszt volt. Nemzetközi jel. A szállodák portásai kölcsönösen tájékoztatják egymást a vendégeikről. Ez a kereszt azt jelenti, hogy az érkező vendég nem fösvény, nem takarékoskodik a borravalóval és nincs vele sok baj. Valószínűen londoni szállodában tették rá a keresztet, mert a bőröndre teljesen új szállodai címke volt ragasztva. — Kérem, írja be a nevét a vendégkönyvbe. Kérem az útlevelét a rendőrségi bejelentés miatt. Az új vendég kivette a zsebéből az elegáns tollát és nagy olvasható betűkkel beírta nevét a vendégkönyvbe: „Henry MacAreck, New York”. Aztán a pikolófiú kíséretében felment a szobájába. Egy jó óra múlva ismét megjelent a hallban. Ezúttal könnyű, szürkéskék öltönyben volt. — Tessék az útlevelem — az amerikai letette a főportás elé az útlevelét. — Szeretnék beszélni a szálloda igazgatójával. — Kérem, balra az első ajtó — tájékoztatta a portás. A vendég arra indult, kinyitotta az ajtót és bement. — Miben állhatok szolgálatára? Nem elégedett a szobájával? — kérdezte az igazgató, amikor üdvözölte vendégét. — De kérem! A szoba nagyszerű, pompás kilátás van a tengerre. Teljesen meg vagyok vele elégedve. New Yorkban az ismerőseim el vannak ragadtatva az önök szállodájától és látom, hogy egyáltalán nem túloznak. Ha lenne a számomra egy perce, szeretném tanácsát kérni. — Örömmel állok szolgálatára. Kérem, foglaljon helyet. Cigaretta vagy szivar? Bor vagy egy pohárka konyak? — Köszönöm. Alkoholt nagyon keveset fogyasztok, az önök cigarettája pedig egy kissé erős a számomra. Inkább én kínálom meg magát szivarral. Igazi havannai. — Hallgatom, uram — mondta az igazgató, amikor szivarra gyújtott. — Tudja, uram — kezdte mister MacAreck. — Amerikai gyáros vagyok, de az üzlet gyakori európai látogatásra kényszerít. Állandóan úton lenni, szállodában lakni, ma itt, holnap ott, már nem nekem való. Elhatároztam, hogy Európában egy állandó támaszpontot teremtek, ahol úgy érezném magamat mint New Yorkban. Ért engem, uram? — Igen. Sok amerikai üzletember cselekszik hasonlóan. — Az én választásom a Riviérára esett. Különben nem lehet ezen csodálkozni. Gyönyörű itten, és a klímája mérsékelt. Nem olyan, mint a mi benzinszagú New Yorkunk. A szálloda igazgatója bólintott. így köszönte meg a dicsérő szavakat. Az amerikai folytatta: — Ezért elhatároztam, hogy házat veszek. Nem nagy villát, legfeljebb 10—12 szobásat. Egy családi házat, kerttel, garázzsal, közel a tengerhez. Persze motorcsónak és vitorlás is legyen. Valamikor hajóztam. A háború alatt nem is olyan nagyon messze innen. Máltában hadihajó-parancsnok voltam. Nem feltűnő villát akarok, hanem szép, kényelmeset, ahol barátaimat fogadhatom néha. — Csak dicsérni tudom a szándékát. Természetesen a saját lakás mindig kényelmesebb, mint a legjobb apartmant a legdrágább szállodában. Teljesen érdek nélkül mondom ezt, mert ha ön villát vesz, akkor elvesztem a .vendégemet. Bizalmasan mondom önnek, hogy a Riviérán az ingatlanvásárlás jó tőkebefektetés. A hosszan tartó algériai háború és az állandóan bizonytalan belpolitikai helyzet Franciaországban mélyen lenyomta a házak árait. Megjósolhatom, hogy a ma vásárolt ingatlan három, négy esztendő múlva legkevesebb ötven százalékkal drágább lesz. — Látom, jól tettem, hogy önhöz fordultam, ön megért engem. Arról van szó, hogy egy megfelelő villát szeretnék találni. Csak milyen módon találok? Mint külföldi, nem ismerem a területet, sem az uralkodó viszonyokat. Tálán ön ismer olyat, amelyik megfelel nekem. (Folytatjuk)
