Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-21 / 43. szám

4

KE LET-MAGYARORSZÁG

1979. február 21.

Kommentár

Újra

Camp David

MUSZTAFA KHALIL egyiptomi külügyminiszter (egyben miniszterelnök is) elindult az amerikai elnöki pihenőhelyre, Camp Davidbe, hogy ott találkozzék Mose Dajan izraeli külügyminiszterrel és az amerikai diplomácia vezetőivel. Az előzmények közismertek. A kezdeti sikerek után tavaly novemberben kudarcba fulladtak az egyiptomi—izraeli különbékére irányuló, Carter által teljes súlyával támogatott tárgyalások.

A szerdán kezdődő folytatás a következő kérdéseket teszi logikussá: 1. miért volt fontos a különbéke Washingtonnak tavaly és milyen új elem járult ehhez ma? 2. miért hiúsultak meg lényegében a finis előtt a megbeszélések és mik a jelenlegi kilátások?

A válaszok a dolog jellegénél fogva összetettek. Kezdjük az amerikai motiváció kérdésével. Az Egyesült Államok diplomáciája — a kissingeri politika nyomdokain — érthetően nagy sikernek könyvelné el, ha Washington égisze alatt sikerülne tető alá hozni egy „Pax Americanát”, amerikai békét a nyugati orientációjúvá vált Egyiptom és a felszabadító mozgalmak ellen ugyancsak bástyának tekintett Izrael között.

Ezzel rendkívüli módon megnehezítené az izraeli problémával kapcsolatos

ENSZ-határozatok teljesítését és megteremtené a reakciós arab államok és Izrael szövetségének alapjait. Szadaton nem múlt volna egy ilyen alku, néhány jobboldali arab állam reagálása azonban Kairót épp úgy meglepte, mint Washingtont. Mind Jordánia, mind Szaúd-Arábia magatartása megérttette Szadattal a teljes elszigetelődés veszélyét és ezért kénytelen volt bizonyos tárgyalási pontokkal kapcsolatban fenntartásokkal élni.

Ez volt az akkori helyzet. Mi változott?

A tágabb értelemben vett térségben, Afganisztánban és elsősorban Iránban azóta gyökeresen új helyzet alakult ki. Washingtonnak újabb nyomós oka támadt arra, hogy valamiféle sikert érjen el a világnak ezen a neuralgikus pontján, méghozzá úgy, hogy lehetőleg megtalálja — katonapolitikai értelemben — Irájt utódját és látványosan megnyugtassa a jobboldali arab rezsimeket.

ÉZ EGYBEN ANNYIT IS JELENT, hogy az Egyesült Államok kénytelen nagyobb fegyverkezési és hasonló szolgálatokat tenni a térség konzervatív államainak, amelyeket viszont az eddiginél jobban lehet ijesztgetni az iráni „fertőzés” továbbterjedésével. Ez a helyzet lényege a Camp David-i felújítás előtt. A kérdés csak az, hogy az érdekeltek között melyik félelem bizonyul erősebbnek a korábbinál.

Harmat Endre

Ünnepi

megemlékezés

Igen széles körben emlékeznek meg az elkövetkező napokban és hetekben a Szovjetunióban a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójáról. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság kollektív tagjai az ország szinte valamennyi köztársaságában, sok nagyvárosában rendeznek emlékünnepséget, kiállítást, megemlékezést a nagy jelentőségű jubileumon. Méltatják a magyar kommunisták harcát, a szovjet és a magyar nép baráti kapcsolatának fejlődését, együttműködésének eredményeit.

Koszigin kitüntetése

Kádár János és Lázár György üdvözlete

Az Októberi Forradalom Renddel tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Alekszej Koszigint, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökét 75. születésnapja alkalmából.

Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió miniszter- tanácsa meleghangú üdvözletben köszöntötte születésnapján az SZKP és a szovjet

állam kiemelkedő személyiségét.

Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke levélben jókívánságaikat fejezték ki Alekszej Kosziginnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének 75. születésnapja alkalmából.

(Folytatás az 1. oldalról)

ral, hogy a hódítót kiverje a haza földjéről!

Sarlós István, a nagygyűlés szónoka ezt követően a négy évvel ezelőtti eseményekre — a szétszakított Vietnam egyesítésére, Laosz és Kambodzsa felszabadítására, az Indokína jövője szempontjából oly fontos győzelemre emlékeztetett.

Sarlós István ezután arról szólt, hogy fontos nélkülözhetetlen a becsületes emberek igazságérzetének, a humanizmusnak, az együttműködés és a szolidaritás szellemének erősítése, így is kényszerítve az agresszort a megtámadott területek azonnali elhagyására.

— Vietnam hős népe meg_ törhetetlen! Szilárd meggyőződésünk, hogy pártja és kormánya tisztánlátó vezetésével, testvérei és barátai támogatására támaszkodva, sikerrel megbirkózik a kínai agresszióval. Megvédi függetlenségét, szuverenitását, és ezzel is hozzájárul Délke- let-Ázsia az egész világ békéjéhez. Vietnam mellett áll az egész haladó világ; Vietnam győzni fog ebben a harcban is! — mondotta befejezésül Sarlós István.

Zúgó taps köszöntötte Nguyen Phu Soait, a Vietnami Szocialista Köztársaság szólásra emelkedő nagykövetét. A nagykövet rámutatott: Vietnam népe most is erőt merít a testvéri szocialista országok, a világ haladó közvéleményének szolidaritásából. Nagy meghatottsággal és mély hálával fogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány, a testvéri magyar nép szolidaritását, is, amelyet éppúgy maga mellett érzett az amerikai ag- resszorok elleni küzdelmében, mint jelenlegi igazságos honvédő harcában.

Nguyen Phu Soai beszéde után percekig zúgott a taps, majd a nagygyűlés résztvevői egy emberként szavazták meg közös állásfoglalásukat.

Világszerte felháborodást keltett Kína Vietnam ellen elkövetett agressziójának híre. Számos kormány és szervezet nyilatkozott elítélően és aggodalommal a kinai—vietnami határon

lezajló eseményekről.

A szovjet társadalom egésze megmozdult, tiltakozását juttatja kifejezésre a Vietnam ellen indított kínai fegyveres támadás miatt. Állást foglalt az agresszió haladéktalan megszüntetése, a kínai csapatok azonnali kivonása mellett a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa, a szovjet békebizottság, az Afro-ázsiai Szolidaritási Bizottság, a Szovjet—Vietnami Baráti Társaság és igen sok más társadalmi szervezet.

Afganisztán kormánynyilatkozatban követelte a kínai csapatok azonnali visszavonulását és teljes támogatásáról biztosította a vietnami népet.

Tiltakozott az Egyesült Államok és Görögország kommunista pártja és közös nyilatkozatot adott ki az OKP és az FKP, a dokumentumok élesen elítélik a kínai politikát és követelik az agresszió azonnali beszüntetését.

Mély megdöbbenésének adott hangot Csgndra Sekhar, az indiai kormányzó Dzsana- ta Párt elnöke és felhívta a

világ haladó kormányait és népeit: tegyenek meg mindent azért, hogy a harcok mihamarabb véget érjenek.

Hasonló tartalmú nyilatkozatot adott ki a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt, a legnagyobb olasz és francia szakszervezeti szövetségek, és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség.

New Yorkban tüntetésekre került sor a kínai ENSZ-kép- viselet előtt. A felvonulók „El a kezekkel Vietnamtól!” feliratú táblákat vittek.

Románia az AGERPRES hírügynökség által kiadott nyilatkozat formájában foglalt állást Kína Vietnam elleni agressziója ügyében. A nyilatkozat szerint a román nép mély fájdalommal és aggodalommal szerzett tudomást: „A fegyveres harcoknak az utóbbi napokban bekövetkezett súlyosbodásáról és kiterjedéséről a KNK és a VSZK határán”. A román állásfoglalás a továbbiakban sem vesz tudomást arról, hogy a kínai csapatok behatoltak Vietnam területére, s a kínai inváziót a kínai fél „kiterjedt akciókra való áttérésének” nevezi.

Az albán népi gyűlés hétfőn kezdődött második ülésszakán Petro Dode, az Albán Állami Tervbizottság elnöke az 1978. évi tervteljesítéséről szóló minisztertanácsi jelentés keretében foglalkozott az indokínai eseményekkel. „Álnok katonai támadásnak” nevezte a kínai agressziót, amelyet „a kínai szociálimperializmus — az amerikai imperializmus legbecsvágyóbb szövetségese” hajtott végre Vietnam ellen.

Tézisek és viták

litikai irányvonalak alapján jön létre”. Bármiként alakuljanak is Andreottinak, a megbízott kormányfőnek a pártok vezetőivel folytatott eszmecseréi, annyi bizonyos, hogy pártja berkeiben makacs ellenkezés tapasztalható az ORP-nek a kormányzásba való bevonásával szemben. Zaccagnini, a kereszténydemokraták főtitkára a közelmúltban Washingtonban járt. Az amerikai politikusok a jelekből ítélve akárcsak korábban, most is élesen ellenezték a nemzeti egységkormány gondolatát, még azon az áron is, hogy fokozzák Itália pénzügyi-gazdasági támogatását.

Moro annak idején szembehelyezkedett ezzel a merev állásponttal. Igaz, tekintettel a NATO-érdekekre, ő sem támogatta a kommunisták azonnali bevonását a kabinetbe. De politikai irányvonalában egyre gyakrabban ejtett szót az úgynevezett harmadik szakaszról, s abban fölvázolta Itália demokratikus erőinek egyenrangú részvételét a kormányzásban.

Nos, e reális távlatoknak a Vörös Brigádok terroristái gátat vetettek. A kereszténydemokraták heves támadást indítottak a kommunisták ellen, s a hatalmi harc közepette az Olasz Szocialista Párt is gyakran ellentmondásos álláspontra helyezkedett.

Annál markánsabb, következetesebb a kommunisták magatartása. Mint az ország második legnagyobb politikai tömörülése 1976 júniusában az általános választásokon minden harmadik voksot az OKP jelöltjei kapták —, a tézistervezetben és a kormányválság megoldását célzó javaslataiban állhatatosan képviseli a közvélemény érdekeit. Sürgeti a déli országrész, a Mezzogiorno fejlesztésének meggyorsítását, az 1,7 milliós munkanélküliség csökkentésére a beruházások növelését, a közrend helyreállítását, a terrorizmus fölszámolását. Nemrég éppen kommunista képviselők nyújtottak be törvényjavaslatot a parlamentben a Moro-dráma körülményeinek tisztázására, a gyilkosság eddig ismeretlen epizódjainak kivizsgálására, amire a törvényhozás 30 tagú bizottsága lenne hivatott.

■ f Kétségtelen, hogy — mint a Frankfur- I . ■ tér Rundschau megállapította — a lil márciusi kongresszusára készülődő OKP tézisei egyre gyakrabban szerepelnek majd az olasz közvélemény vitáiban. Annál is inkább, mert a párt egyik fontos alaptétele a kommunisták és a katolikus tömegek párbeszéde. Ebben pedig — nem utolsósorban a kormányválság tükrében — nemcsak a több mint egymillió-hétszázezer kommunista párttag, hanem az olasz társadalom valamennyi rétege érdekelt.

Gyapay Dénes

Jerzy

Mister

MacAreck

ihletei

FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

40

Ott kiraktuk a hordókat, megsóztuk a tengert! Az így megüresedett hordókat visz- szaraktulk és a helyszínre szállíttattam. Ami a legnevetségesebb, hogy a hordó, sóval együtt sokkal olcsóbb volt, mint amenyit én ajánlottam a hordókért, só nélkül. Két hónapig szállították a hajók a sót Brazíliába.

— Képzeld el, mondtam bizonyos gondolattól vezérelve, — tudom, melyik országról beszélsz! Le...! Eltaláltam?

— Túl sokat akarsz tudni — válaszolt a barátom. — A kereskedelmi titkot senkinek sem áruljuk el. De... már al- konyodik. El kell hagynunk ezt a kellemes kis zugot, és a teniszpályát. Vissza kell térni a szállodába, vacsorázni. Különben ez az eset a hordóval már nagyon régen történt.

— Megígérted, hogy elmeséled a szürkéskék Mercedesed történetét — emlékeztettem Henry MacArecket, amikor másnap találkoztunk.

— A Mercedesem egy kis ártatlan tréfa volt. Egyszerűen rögtönöztem, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból, meg aztán hogy megtérítsem magamnak az európai tartózkodásom költségét. Miért fizessek szabadságért, ha mások is fizetnek érte? Áz az elvem, hogy bárhova elutazom, meg kell keresnem az ott-tartóz- kodásom költségeit. Francia- országban voltam, tehát néhány francia kénytelen volt ezért egy keveset fizetni.

— Lengyelországban is gondolsz a keresetre?

— Természetesen. Itt biztosan valamilyen jobb üzletet csinálok. Talán veszek valamit exportra? Talán valamit eladok? Még nem tudom, de meg vagyok győződve arról, hogy adódik alkalom.

— Csak nehogy hosszabb időre kapj ingyen szállást, ellátást — jegyeztem meg gúnyosan.

— Ó, ne félj. Semmi ilyesmi nem fordulhat elő. Soha nem ütköztem össze a törvénnyel. Hogy néha kihasználtam valakinek a kapzsiságát, amikor engem akart becsapni! Mindent úgy csináltam, hogy a jog az én oldalamon legyen, és az, aki ki akar zsákmányolni, drágán fizetett azért, és soha egyetlen szót nem beszélt erről.

— De térjünk vissza a Mercedesed történetéhez.

— A nizzai rendőrkapitányságon megcsörrent a telefon. Az ügyeletes rendőr felemelte a kagylót. Gyorsan fejegyzett valamit.

„Távirat Párizsból. Franciaországban megjelent az ismert amerikai szélhámos. A neve Mac. Személyleírása: magas, csinos, barna hajú. Speciális területe: fedezetien csekkel szélhámoskodik. A hírek szerint a szélhámos a Riviérára szándékozik utazni”.

A rendőr igazolta a vételét és átvitte a felettesének. Ez elolvasta és hangosan felnevetett:

— Kezdődik a szezon. A kék madárkák a világ minden tájáról kezdenek hozzánk repülni. De súlyosan tévednek. Kék manna helyett szolid kalitkára találnak. Különben figyelemmel kell kísérnem ezt a fickót,' amint megjelenik.

Ugyanebben az időben a rendkívül elegáns Ambasa- dor Szálloda recepcióján az igazgató tájékoztatta a portást az utolsó foglalásokról. Az angoloknak és az amerikaiaknak az volt a szokásuk, hogy az egész szezonra lefoglalják a szobákat.

— Csak arra kell figyelni, hogy a szálloda megteljen. A szezon már . megkezdődött. Két, három nap múlva megjelennek az első vendégek.

— Minden elő van készítve. A szobákat felfrissítettük. Az étterem várja őket. Akár ma is megjelenhetnek. Ö! Az első megérkezett — jegyezte meg a portás, amikor észrevette a bejárat előtt megálló kocsit. Odaküldte kisegítőjét, hogy köszöntse a vendéget és foglalkozzon a csomagjával.

A jövevény amerikai volt. Magas, csinos, barna hajú. Elegánsan öltözködött, de rögtön látni lehetett, hogy az Atlanti-óceán túlsó oldalán szabta öltönyét a szabó. A vendég franciául beszélt, idegenes kiejtéssel, néha keresgélte a szavakat, s összekeverte az időket.

— Szeretnék valamilyen szobát kapni.

— A tisztelt vendég hosz- szabb időre? — kérdezte a portás.

— Néhány napra. Amíg másképpen nem rendezkedem be.

— Értem — bólintott a főportás. •

(Folytatjuk)

K

ereken 36 ezer szóból áll az Olasz Kommunista Párt XV. kongresszusának tézistervezete. Az előreláthatóan márciusban sorra kerülő tanácskozás 91 tézise hét fejezetiben áttekinti az OKP általános orientációját és célkitűzéseit, elemzi a nemzetközi helyzetet, részletezi az együttműködést a kommunisták, a szocialisták és a haladó mozgalmak között világviszonylatban, képet ad az olasz társadalom válságáról, a krízis megoldásának kommunista javaslatairól. Egy fejezet a demokratikus erők egységéért és a demokratikus egységkormányért tett erőfeszítéseiket összegzi, az utolsó előtti a tömeg- mozgalom problémáit és perspektíváit tárja föl, az utolsó fejezetben pedig a párt belső kérdéseiről olvashatunk az Unita 1978. december 10-i számának mellékletében közzétett tézistervezetben.

Már a kiindulás világosan fogalmaz: „Az OKP az ország mélyreható megújításáért, a demokrácia megmentéséért és fejlesztéséért harcol a köztársaság alkotmányában lefektetett irányvonalnak megfelelően és annak érdekében, hogy elindítsa Olaszországban a társadalom szocialista jellegű átalakítását a politikai demokrácia alapján”. Nehéz, bonyolult körülmények között folyik ez a harc Itáliában. Mint Giorgio Napolitano, az OKP vezetőségének tagja az Egyesült Államokban a Harvard és a Yale egyetemen kifejtette: a tőkés világ gazdasági válságán túlmenően Olaszországban az állam, az államapparátus működése is akut krízissel bajlódik.

Ebben a helyzetben — tette hozzá Napolitano — veszélyben forognak a polgári szabadságjogok, s a demokratikus társadalom sebezhetővé válik mindenfajta szélsőséges erők — újfasiszták és ultrabaloldali kalandorok — terrorjával szemben. Elegendő bizonyság erre a politikai merényletek növekvő száma: a múlt év májusában meggyilkolt Aldo Moro sorsában államügyészek és bírák osztoztak, hol szélsőjobboldali, hol meg álforradalmi demagógiával föllépő terrorszervezetek áldoza- , taként.

Fölbomlott az ötpárti parlamenti többség, amelyre Giulio Andreotti egyszínű kereszténydemokrata kabinetje támaszkodhatott. A többségi paktumból az OKP lépett ki, miután a kereszténydemokrácia sorozatosan megsértette a megállapodást. Megoldásként a kommunisták a’ kongresz- szusi tézistervezetben éppúgy, mint a válság áthidalására tett javaslataikban a nemzeti egységkormányt szorgalmazzák.

Ezzel összefüggésben a tézistervezet rámutat: „Egy pártkoalíció semmiképpen sem tételez föl ideológiai vagy filozófiai homogenitást: az alkotmányra vaió közös hivatkozást tételezi föd, programok és po-