Kelet-Magyarország, 1979. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

1979. február 18. KELET- MAGYARORSZÁG 3 MEGJEGYZÉSEK Átlag A z alsó és a felső szint összegét osztjuk kettővel: ez iaz átlag. Vagyis az átlag a közép. A közepes. A kö­zépszerű. Az átlag maga a megalkuvás. Életünkben gyakorta élünk az átlag bűvöletében. Tet­szetős viszonyszám, főleg ,ha elfeLedkezümlk arról, hogy benne ott rejlik a rossz, aimit csak a többlet jó javít olyan­ra, hogy az avatatlan szem nem is veszi észre. Ügy érzem, ideje hadat üzenrti az átlagnak. Ki kell végre mondani: a kiváló kell mindenütt, a közepes ideje lejárt. Nincsen helye az ipari termelésben, a szakember- képzésben, a mezőgazdaságban. Az igényes élet és gaz­dálkodás nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azért termeljen sok jót, hogy az átlagba hozza a haszon­talant. Egy nyíregyházi építkezés szocialista brigádvezetője mondta a (közelmúltban: — Ha ima öt köbméter betont kapunk, holnap pedig tizet, akikor átlagban jó a teljesít­ményűink. Hogy ma ellógtuk a fél napot, s holnap szaka­dásig küszködünk, azlt bizonygatni se kell. Nem kéll szak­értőnek lenni, a minőségről is kiderül egy s más. Az átlag, a közepes ma már nem versenyképes. Le­het, hogy statisztikailag elmegy, de a valós élet egyre job­ban elutasítja. Ha mégis még kell alkudni, annak oka a hiány. Ezért kell az okos verseny, a kényelmes monopol- helyzet megszüntetése, a közt szolgáló érdekeltségek rend­szere. Az átlag maga a megalkuvás. Olyan, mint az a műtét, amely nagyon jól síikéről, csupán a beteg hal meg. Olyan, minit a fröccs, melynek átlagosan bőrszíne van, /bár a fele szódavíz. Gyakorta elmélkedünk azon, mitől Is lenne szebb és könnyebb az életünk. Egyik lehetőség erre: törekedjünk a kiválóra, a nagyon jóra, s feledjük el -az összeadom-elnsz- tom gyakorlatát. Az .iskolákban már rájöttek ennek a szó' mítgatásnak a veszélyére. Ott is kiderült, hogy az ötös és a hármas az nem négyes. Felelősök N ézem a televíziót, s majdnem minden este hallom a figyelmeztetést: „Kinek van erre energiája?” Közben a kisember oltogatja a villanyokat, míg egy körte pitáesoló fényénél vaklál könyve fölött. A rek­lám után többször is fülemben duruzsol a rádiőhir: újabb sportegyesület stadionjában szerelik föl a világítást. A minap a pazarlásra írt cikkre kedves levelet kapok, melynek írója beszámol: egy eldobott kiflivéget megpróbált szétszórni a madáraknák, mire meg akarták büntetni köz­terület-szennyezés miatt. Az egyik üzemünkben mesélték, megbüntették a húsz- forintos selejt gyártóját, de nem szóltak arról, hogy mil­liós elfekvő készletet gyártat az igazgató és a főmérnök. Hogy a példák után hová kívánok kilyukadni? Egy pontra: mindig könnyebb a kisember kis dolgait ostorozni, mint a nagyobb volumenűeket. Erre is nagy szükség van. hiszen belőlük, belőlünk tevődik össze a társadalom. De úgy érzem, téves, ha mindent, amit szervnek, vállalatnak, főhatóságnak, hivatalnak, gyárnak kellene megoldani, le­szűkítünk a kisember szintjére. Szeretném egyszer azt is hallani, hogy a közvilágítás­ra, a stadionvilágításra. a gyári árampazarlásra éppoly szenvedéllyel hívják fel a figyelmet, mint az állampolgár kötelességére. Jólesne egyszer azt is megélni, hogy a köz­tisztaságot rontó vállalatot, a levegőt szennyező gazdasagot is példás gyorsasággal marasztalnák el. Szívesen hallanék az olyan raktármotozásról, ahol milliós elfekvő készletet, eladatlan árut találnak. Kívánjuk meg az állampolgár fegyelmét, igényes ma­gatartását. De követeljük meg a kisebb-nagyobb közössé­gek felelősségét is. Ne legyen konkrét állampolgár és él­vont szerv, egyesület, intézmény, gyár. Bürget Lajos HA GYERMEKEKRŐL VAN SZÓ... Apák vállalták Három név olvasha­tó a szocialista szerző­désen: Mező András, Tilk József, Hankovsz- ki András, ötven laka­tos, betanított munkás, hegesztő megbízásából írták alá a vállalást, amelyet a nemzetközi gyermekév alkalmából tettek. Mindhárom la­katos, Mező ésJTilk bri­gádvezetők, Hankovsz- ki a művezető a laka­tosüzemben, s a mun­kahely párttitkára. Apák, két-két gyerme­kük van. — Ha a gyerekekről van szó, akkor szívesen segít az ember. Még akkor is, ha nem az enyémekről van szó. Ne­kem is négy gyermekem van, tudom mit jelent a nevelé­sük. Egyik középiskolás, a két középső általánosba jár, a kicsi óvodába. Munkatár­saim közül is vannak, akik­nek a gyereke nem jutott óvodába, bölcsődébe. Ezért, aztán vállaltuk a pluszmun­kát. Lehet, hogy itt nem a mieinken segítünk. De min­denképpen a gyerekeken. És ez a fontos! Nem jutottak óvodába Ilyen rövid, konkrét és vi­lágos vállalást ritkán láttam. Lényege a következő: az ÉPSZER 50 fős Lenin Szoci­alista Brigádja Vállalja, hogy a gyermekintézményekhez szükséges lakatosmunkákat határidő előtt, kiváló minő­ségben 10 nappal előbb elké­szíti. Hat intézményről van szó. A MüM 107-es szakmun­kásképző intézet kollégiu­máról és tanműhelyéről, a Dugonics utcai 100 személyes óvodáról, a sóstói úttörőtá­borról. a MüM kisvárdai tan­műhelyéről, a vásárosnamé- nyi 12 tantermes iskoláról és a mátészalkai 200 személyes óvodáról MEZŐ ANDRÁS Méhkashoz hasonlít a laka­tosüzem. Egymás hangját nem lehet hallani. Az udva­ron a már elkészült és szállí­tásra váró vasszerkezeti nyí­lászárók, bent festenek, a sa­rokban hegesztő fénye villan, a bejárat előtt az ajtótól bal­ra Bata János lakatos bíbe­lődik a korongvágóval. Ko- tajbó| jár be mindennap. Pontos ember, szereti a szak­máját. a fegyelmet. HANKOVSZKI ANDRÁS Kitől származik az ötlet? Hankovszki. Tilk és Mező egymásra néznek. A vállalást az összevont parttaggyűlésen jelentették be. „Ott leszek az elsők között" — En szólaltam fel — mondja Tilk halkan — El­mondtam. bennünket is érint, de azt a sok-sok gyereket, édesanyát is. akik várják, hogy bölcsődébe, óvodába ke­rüljön gyerekük. Azt már Hankovszki fűzi hozzá, meny­nyi utánjárás kellett. míg Tilk fiát is felvették az óvo­dába. — Ekkor határoztam úgy, ha egyszer alkalom nyílik rá. hogy segíthetünk, ott leszek az elsők között — válaszolja Tilk. — Sok az apró gyerek­kel rendelkező a brigádban. Bár az. átlagéletkor 27 év. ötvenből 15 a nőtlen, a töb­bi két—három—négy gye­rekes. Tilk Józsefék már elkészí­tették a vásárosnaményí is­kolához szükséges ajtókat, ablakokat. A Dugonics utcai lüü személyes óvada betono­zásához nélkülözhetetlen sze­relvények is szállításra ké­szén állnak. — Furcsa, de már elmon­dom, mi hogyan jártunk — szói közbe Mező. — Itt dolgo­zik a feleségem is. Gyesen volt. A pici 1977-ben kétéves volt. A Honvéd utcai böl­csödébe akartuk vinni. Ott azt mondták, már nagy. vi­11LK JÓZSEF gyük az óvodába. Elvittük. Ott azt válaszolták kicsi. Nyilván, nélküle is túl sokan voltak ott már. így volt kénytelen a feleségem kitölteni a 3 évet otthon. Nos, ez is arra kész­tetett, hogy segítsünk, ha tu­dunk. Tíz nappal hamarabb Hankovszki. a háromgyer­mekes Vitái András lakatos egy filmről beszélnek, ame­lyet a tv-ben láttak. Megje­gyezték hány millió gyermek éhezik a világon, hányán hal­nak meg különböző betegség­ben. — Az ember nem mehet el a gondok mellett szó nélkül. Arra jutottunk, talán itthon mi így segíthetünk a leg­többet — magyarázza a párt­titkár Hankovszki. Igaz, a Lenin Szocialista Brigád lakatosmunkája „csak” hatmillió forint érté­kű. De ők azt vallják, ha a vállalat többi brigádja is szívügyének tekinti felhívá­sukat és csatlakoznak hozzá­juk. akkor a sok tíz napot összeadva elérhető, hogy az óvodák, a bölcsődék, iskolák határidő előtt készüljenek el. Mert várják a gyerekek. Ez ötven lakatos hozzájáru­lása a gyermekévhez. Farkas Kálmán Ruha a svédeknek Üzemcsarnok épül FEHÉRGYARMATON Az Idén először Svédor­szágba is eljultnak a Fehér- gyarmati Ruházati Szövetke­zet termékei. A szatmári vá­ros szövetkezete 15 ezer pa­mut alapanyagú női ruhát szállít a svédeknek ebben az évben, de a következő idők­ben az előzetes tárgyalások szerint ez u szám jóval több lesz. Idei termelési (tervük har- minckétmilido forint, amiből huszonhétmillió a tőkés, két­millió pedig a szocialista ex­port. Legfontosabb tőkés piacuk az NSZK, hisz a szövetkezet termékeinek több mint a há­romnegyede oda jut el. Az üzem tőkés exportja küiönö_ sen a múlt évben nőtt ugrás­szerűen, hiszen 1977-hez ké­pest negyedével emelkedett. Ehhez tartozik még, hogy az anyagmentes termelési érté­kük 13 százalékkal haladta meg az előző évit. Ebben az évben 280 ezer női és gyermekruhát készí­tenek. Ez a szám azonban hamarosan jelentős mérték­ben emelkedik majd, hiszen márciusban 1200 négyzetmé­ter alapterületű üzemcsarnok építéséhez kezdenek. A beru­házás, amely kilencmillió forintba kerül, a Fehérgyar­mati Építőipari Szövetkezet közreműködésével még eb­ben az évben elkészül. A csarnokban készáruraktár, meó- és vasalórészleg kap helyet, s mintegy kétmillió forintos értékben új gépe­ket is munkába állítanak. (b. g.) „Szóljunk hozzá!” S zép nevet adtak étter­müknek a mándoki- aik. A Napsugárba most kétszeresen is besüt a napsugár. Az utcáról is előbújt a felhők mögül, bent pedig, délidőben, a vendég­sereg arca is sugárzik. Egyetlen asztal sem sza­bad. Csivitelö gyerekek szörpölik a csontlevest, eszik késsel-villával a pör­költet burgonyával. Olyan otthonosan, mintha ez a világ egyetlen egyért lenne, értük. A sült tésztát senki nem bírja megenni. Rendelik, kortyolgatják a Pepsi-Colát, legalább kettő van belőle egy négyes asztalon. Für­ge pincérek nyitják az üve­geket, várják, amíg a kis pénztárcák nyílnak, gazdá­juk fizet. Elsősök, másodikosok — hat-hét évesek. A terem sarkából két napközis ne­velő figyeli őket. _ Középko­rú asszony, nyugdíj előtti férfi. Míg a helyre várok, megkérdem: mindennap kóla következik a gyerekek menüje után? Miért ne, mondja a férfi a világ leg­természetesebb hangján. sza az iskolába. Rózsaszín arcok, csattanó egészség. Nem tűnt volna fel az eset, ha nem éppen most olvasom Móricz Zsigmond egyik riportját 1940 február­ból, egy falusi iskoláról. Ar­ról tűnődik a sovány, sá­Ebéd Mándokon Ezeket a gyerekeket a szü­lők legalább . húszforintos zsebpénzzel engedik el az iskolába. Az ötven gyerek­nél ezer forint van minden­nap ... Vége az ebédnek, állnak fel az asztaloktól. Pulóve­rek, kardigánok, csizmács- kák a legújabb pesti divat szerint. Bundácskákat, szőr­mesapkákat emelnek le a fogasokról, s indulnak visz­padt, rosszul táplált gyere­kek láttán: internátussal, vagy mivel lehet emberré tenni a szegény embert. Azt mondja, ezzel és gyűjtéssel aligha... „Mesterséges eszközökkel nem lehet soha végérvényes változtatást vinni végbe a szegénysé­gen ... Nincs itt más segít­ség, csak.ki kell várni, míg felszabadul a magyarság. Akkor majd másképp néz ki a föld népe. Általános pezs­gés lesz. Munka és munka, öröm és szépség. Dalolva jönnek a mezőről, dalolva mennek a mezőre. Rádió dalol az ember helyett, az ember biciklin ül és kis­autón szalad az aratásra, ahol a gépek várják és mindjárt cséptik a búzát. Akkor majd úgy hallgat­ják, mint a mesét, hogy volt idő, amikor a tófené­ken százával kuporogtak a 27 fokos hidegben a kis házak, s csizma nélkül di­deregtek a gyerekek .. Nem Mándokról írt Mó­ricz, hanem Hódmezővásár­helyről. De hiszen innen is írhatta volna akkoriban. Mint ahogy a mostani, a mándoki kép is olyan jól illik máshová ebben az or­szágban. Kopka János VÉGE A BESZÁMOLÓ­NAK. Ezután a közgyűlés levezető elnöke hozzászó­lásra biztatja a megjelent tagságot. Pár perces szünet után akad egy „bátor” je­lentkező, aki föláll a helyé­ről, előveszi a gondosan megírt papírost, s nekilát a felolvasásának Majd sor­ban felállnak a többiek is. attól függően, bánj- embert készítettek fel előre a hoz­zászólásokra. Ha megyei vendég is akad it meghí­vottak között, akkor a fel­kért hozzászólóik hosszasan ecsetelik gondjaikat, de leg­főképp örömeiket. Mién ne, hadd lássa a városi ven­dég. hogyan élnek falun, hogyan gazdálkodtak a múlt évben. Valahogy így zajlik le egy „jól” megszervezett terme­lőszövetkezeti zárszámadó közgyűlés. A felületes szemlélődő aztán csakany- nyiit lát az egészből, hogy milyen aktív, felkészült a tagság. Pedig — úgymond — a sorok között is kell ol­vasni. Az is igaz, hogy zár­számadás előtt brigádgyű­léseken, kisebb-nagyobb körökben már megvitatták az előző évi termelés ta­pasztalatait, az eredménye­ket és az új év gazdasági, valamint pénzügyi tervét, tehát az minden tsz-tag előtt ismert. Nincs semmi kivetnivaló abban, hogy elmondják egymás után sorban: jónak tartják a beszámolót, elfo­gadásra javasolják. Az ér­dekes az: ha valaki önálló gondolattal áll a tagság és a vezetőség elé, többen le­hurrogják. Pedig építő szándékká! mondja el vé­leményét, egyáltalán nem egyéni érdek vezényli eb­ben. Az egyik nyírségi község zárszámadó közgyűlésén állt fel az a hetvenhez kö­zel járó néni, aki elmond­ta a maga egyszerű, de köz­érthető nyelvén a vélemé­nyét a gazdaság termelésé­ről, az emberekről, állásá­ról, a vezetésről. Húsz éve, hogy részt vesz a szövetke­zeti mozgalomban, bőven van tapasztalata, s ha tehe­ti, még most is eljár dol­gozni a közösbe. Rövid, frappáns hozzászólását min­denki megtapsolta, pedig nem egy bíráló hang is el­hagyta az ajkát. Beszédéből egy okos vezető sok min­dent leszűrhetett. VALAHOGY EZ AZ IGAZI KÖZGYŰLÉS han­gulat hiányzik napjaink­ban jó néhány zárszám­adásról. Nem a vérig menő vitákra gondolok. Csak ar­ra, hogy mindenki magáé­nak érezze azt a gazdaságot, ahol dolgozik, törődjön többet munkahelye problé­máival. Ez persze azon is múlik, hogy neun három­négy embert kell hozzászó­lásra felkérni, hanem min­den tagot. S. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents