Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-16 / 12. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 16. Kommentár II válság epicentruma A Pravda behatóan elemzi azt a jelentést, amely szerint Robert Huyser tábornok, az Európában állomásozó amerikai csapatok helyettes főparancsnoka ismét meghosszabbította teheráni tartózkodását. Eleinte az amerikai illetékesek azt állították, hogy a generális kizárólag technikai kérdésekről tanácskozik az iráni fővárosban és emlékeztettek arra, hogy hatalmas mennyiségű amerikai hadianyag van az országban (a sah egy évtized alatt harminchét milliárd dollárt költött a legkorszerűbb fegyverekre!). Ma már a State Department, az amerikai külügyminisztérium sem tagadja, hogy Huyser politikai kérdésekről is tanácskozik Iránban, de ehhez a kényszerű beismeréshez Vance külügyminiszter sietett hozzátenni, hogy ez „nem jelent beavatkozást Irán belügyeibe”. „Hát akkor mi a beavatkozás? — teszi fel a kérdést a Pravda és hozzáteszi: — hogyan lehetne másképp értékelni azt a tényt, hogy az amerikai operatív parancsnokság oly nagykaliberű képviselője ennyire elhúzza látogatását a válság epicentrumában?” Érdemes felfigyelni erre a pontos, a lényeget jól magában foglaló kifejezésre. „A válság epicentrumában” — ezzel a kitétellel az SZKP központi lapja egy nagyon lényeges jelenséget jelez. Azt, hogy bizonyos vélt vagy valóságos amerikai érdekek szempontjából nemcsak Irán van válságban, hanem az egész közép-keleti térség és a sah országa csak ennek az általánosabb, krí- zisije£ y-; iijídréngiéstudo- mány nyelvezetéből kölcsönvett kifejezéssel — csak az epicentruma. A térség a Nyugat olajellátási útvonalának lényeges része. Ebben a térségben pedig az imperializmus és neo- kolonializmus pozíciói olyan országokban dőltek meg, mint Etiópia, Dél-Jemen, Afganisztán, enyhén szólva nem tartják egyértelműen megnyugtatónak a helyzetet a Washingtoni stratégák Pakisztánban sem. Ilyen körülmények között nem elképzelhetetlen, hogy miközben a Carter-kormány- zat szavakban támogatja Baktiar iráni polgári kabinetjét, Washington tűzben tart egy másik vasat, a CIA által szorgalmazott katonai puccs lehetőségét is. H. E. o — őszintén megmondom, — mondta a nagy művész — tizenötezer fontot fizethetek érte, egy fonttal sem többet. Nem szokásom alkudozni, és nem is akarom önt kihasználni. Ismétlem, úgy vélem, ennyit senki nem ad érte. Tomlinson úr letörölte a homlokán gyöngyöző verítéket. De továbbra is hallgatott. Menuhin egy elegáns pénztárcát vett elő a zsebéből. Kinyitotta és-elővett három új bankjegyet, három ezerfontos bankjegyet. Az asztalra tette, és azt mondta: — Önök, angolok, mindent csekk-könyv segítségével vesznek és adnak, de nálunk 'készpénzzel fizetnek és én is készpénzt kérek mindig. Nincs nálam a teljes összeg, tehát javaslom, adok háromezer font előleget, délután elhozom a többit — a tizenkétezret —, és akkor elviszem a hegedűt. Csak azt kérem, az üzletkötés maradjon közöttünk. Az ön számára is jobb, ha kevesen tudnak róla. A hegedű nincs leltározva? Tomlinson úr nem tudott szólni. Az előtte lévő bankKambodzsai tiltakozás a BT-nél A Biztonsági Tanács egy politikailag halott rendszernek biztosított fórumot a Pol Pót—leng Sary-rezsim „képviselőjének” meghallgatásával — állapítja meg a Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériumának vasárnap közzétett nyilatkozata. A Biztonsági Tanács Kambodzsáról folytatott vitáját kommentálva a nyilatkozat rámutat: miként a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács már korábban is tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnökét, a Pol Pót— leng Sary-rezsimet megdöntötte a kambodzsai nép, az nem létezik többé. A Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács az ország egész területét ellenőrzi már, és így a Biztonsági Tanács vitája ebben (Folytatás az 1. oldalról) is. Korábban már létrejött az alap ahhoz, hogy megvalósuljon e cél. de később az ehhez vezető úton mesterséges akadályokat hoztak létre. Ezeket az akadályokat el lehet és el is kell távolítani. Brezsnyev foglalkozott az úgynevezett szovjet fenyegetésről szóló állításokkal is. Hangsúlyozta: az ilyen állítások korántsem újak. Nyugaton már erről kiáltoztak akkor is, amikor 1917 októbere után Szovjet-Oroszor- szágba 15 országból, köztük az Egyesült Államokból betörtek az intervenciósok, hogy megfojtsák a forradalmat és helyreállítsák a régi rendet. Erről szónokolt Chamberlain brit miniszterelnök is, amikor Münchenben abból a célból kötött alkut Hitlerrel, hogy agresszív törekvéseit a Szovjetunió ellen fordítsa. A „szovjet fenyegetéssel” takaróztak a nácik is, amikor orvtámadást intéztek a Szovjetunió ellen. Ugyanerre hivatkoztak azok, akik létrehozták a NATO-t, azt a katonai tömböt, amely az ag- resszor elleni küzdelemben 20 millió embert vesztett szovjetország ellen irányult. Ezt az ürügyet használták akkor is, amikor Washingtonban meghirdették a „háborús szakadék szélén való táncolásnak” a Szovjetunió ellen irányuló politikáját. „Most, amikor az európai földrészen határozottan érezhető lett az enyhülés, amikor a Helsinkiben zárult összeurópai tanácskozás megmutatta a békés együttműködés kiszélesítésének útját, amikor Bécsben tárgyalások folynak a katonai szembenállás szinta kérdésben ellentmond a kambodzsai nép önrendelkezési jogának, az ENSZ alapokmányának és durva beavatkozás az ország belügyeibe. A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatában a leghatározottabban visszautasítja a Biztonsági Tanács előtt elhangzott valamennyi olyan kijelentést, amely az igazság eltorzítására, a kambodzsai és a vietnami nép gyalázásá- ra irányul. f Bármilyen konklúzióra jusson is a tanácskozás, az téves és érvénytelen — hangoztatja a kambodzsai állásfoglalás, ' nyomatékosan leszögezve, hogy az ország népe senkinek sem fogja megengedni önrendelkezési jogának megsértését. Gromiko Olaszországba utazik Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az olasz kormány meghívására január végén hivatalos látogatást tesz Olaszországban. A hírt vasárnap jelentették be Moszkvában. Milos Jakes Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Budapestre érkezett Milos Jakes Csehszlovákia' Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének póttagja, a Központi Bizottság titkára. Kíséretében van Zbynek So- ják, a KB osztályvezető-helyettese. jének csökkentéséről, ismét zajt csapnak a „Nyugat-Euró- pa elleni szovjet katonai fenyegetésről”! Szemmel látható, hogy Nyugaton egyeseknek nem volt ínyére már á politikai enyhülés sem, s különösen nincs ínyére az a szándék, hogy ezt az enyhülést Európa közepén a két fél katonai erői koncentrációjának csökkentésével szilárdítsák meg” — mondotta Leonydd Brezsnyev, hangsúlyozva, hogy a térségben katonai egyensúly jött létre az idők folyamán. „Mi történt? Vajon mitől vált a sok éve fennálló egyensúly hirtelen „fenyegetéssé?” és egyáltalán kit „fenyegetünk?” Vajon igényt tartunk-e akár egyetlen négyzetkilométernyi területre más államoktól? Vajon nem jöttek-e létre normális, sőt jó, békés kapcsolatok a Szovjetunió és Nyugat- Európa gyakorlatilag valamennyi állama között? Vajon nem a Szovjetunió-e az egyik fő kezdeményezője, és aktív részvevője mindazoknak a lépéseknek, amelyek Európában a béke megszilárdítására és a békés együttműködés fejlesztésére irányulnak? Akkor hát miért vezetik félre az embereket, miért ijesztgetik őket a „szovjet katonai fenyegetéssel ?” „Nem törekszünk katonai föíényre a Nyugattal szemben, nincs erre szükségünk. Amire szükségünk van, az csupán a megbízható biztonság. Mindkét fél biztonsága pedig nagyobb lesz, ha véget vetünk a fegyverkezési versenynek, csökkentjük a katonai előkészületeket, megjavítjuk a nemzetközi érintkezés politikai légkörét.” „Ami a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonyát illeti, nincsenek sem területi, sem más jellegű igényeink ezzel az országgal szemben, és nem látjuk semmiféle objektív akadályát annak, hogy helyreállítsuk nem csupán a jó, hanem a baráti kapcsolatokat is, természetesen akkor, ha a Kínai Népköztársaság álláspontja ésszerűbb és békeszerető lesz.” A helsinki záróokmányt érintve Brezsnyev rámutatott: a Szovjetunió a záróokmány minden fejezetének teljes megvalósítását óhajtja. „A Szovjetunió az egyetlen ország a világon, amely alkotmányába’foglalta a záróokmánynak a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tíz alapelvét — hangoztatta. — Nem kell azonban ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy a záróokmány éppen az államközi kapcsolatokat szabályozó dokumentum. Egyetlen tétele sem ad egyik államnak sem jogot arra, hogy beavatkozzék más államok belügyeibe, beleszóljon mások ügyeibe, sőt mi több, a záró- okmányt aláíró országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy tiszteletben tartják egy- * másnak azt a jogát, hogy szabadon válasszák meg és fejlesszék ki politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerüket, szabadon alkossák meg törvényeiket és adminisztratív előírásaikat” — hangoztatta egyebek között a Time amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában Leo- nyid Brezsnyev. Jerzy «'s« Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY jegyeket nézte, csak és bólintott — Bocsánat mester, hogy közbeszólok — szólt a fiatalember —, de ön délután a Buckingham Palotába hivatalos, a királyi család magánkoncertjére, később meg csak annyi ideje lesz, hogy átöltözzön és pihenjen egy keveset a filharmóniai fellépése előtt. Tomlinson úr már olvasta a mai lapokat. Minden lap lelkesedéssel írt Menüéin tegnapi koncertjéről, a „Times” i>edig közölte azt a megtisztelő hírt is, hogy a hegedűművészt meghívták a királyi udvarba. A nagy művész bólintott, és azt mondta: — Valóban! Teljesen megfeledkeztem erről a látogatásról. Kár, hogy egyik koncertemen sem lesz velem ez a hegedű. De, valóban, igaza van. Nem tudom ma előkészíteni a pénzt és elhozni. Azt javaslom tehát, hogy a többit holnap reggel fizetem ugyanabban az időben. Tehát, mister Tomlinson beleegyezik az ügy ilyen lebonyolításába? A kereskedő beleegyezett és egy levélpapír után nyúlt, hogy elismervényt adjon az összegről, de a hegedűművész legyintett: — Nem szükséges elismervény. Eljövök holnap, leteszem a pénzt, fogom a hegedűt és az ügy el van intézve. Még, ha meggondolná is magát, uram, akkor sem megyünk bíróságra. Egyszerűen visszaadja a pénzemet és kész. Nem fogok nagyon neheztelni, bár nagyon szeretném ezt a hegedűt. Tomlinson úr ismét kifejezte beleegyezését, Menuhin viszont közvetítőjéhez fordult: — önnek sohasem fogom elfelejteni szolgálatát. Esküszöm, valahányszor Angliába jövök, mindig játszhat majd ezen a hegedűn. Mint zenész, nagyon is megértem, micsoda nagyszerű élvezet megfelelő hangszerrel koncertezni. Nos, megyünk? A viszontlátásra, mister Tomlinson. ★ A kereskedő egészen az utcáig kísérte vendégeit. Az elegáns Rolls Royce sofőrje szolgálatkészen nyitotta ki az ajtót. A két úr beült a kocsiba. Menuhin rövid parancsot vetett oda a sofőrnek: — A Charlton Szállodába! Folytatjuk Amerikai levelünk Giliszta-burger n z amerikai húsintézet figyelmeztette a fogyasztókat, hogy az idén várhatólag 40—50 centtel lesz drágább a darált hús fontja, ami hasonló mértékben emeli majd a hamburger árát is. Hogy mi az a hamburger? Eledel — felébe vágott zsömlébe rakott húspogácsa —, de annyira tipikus, hogy az amerikai életforma jelképének is szokták tekinteni. Része a hajszolt, szabványosított és viszonylag nem drága amerikai életnek. A „hamburger” szó németül „hamburgi”-t, „hamburgi lakos”-t jelent, ám a szabványosított húspogácsás zsömle tipikus amerikai találmány, semmi köze a német kikötővároshoz. Annyira nem, hogy amikor az ottani polgármesternek néhány esztendeje mutattak egy hamburgert, szigorúan elhatárolta magát a büfék sztárjától és indignálódva jegyezte meg: Ich bin ein Ham- burger .(én vagyok a hamburgi). Az amerikai nyelvben a szó amúgy is kettévált: „burger” része önálló életre kelt. A ham-burgerről bizonyára azt hiszik a derék amerikánusok, hogy erede- tileg sonka volt benne (a „ham” angolul „sonká”-t jelent), míg a sajttal is megtoldott fasirtos zsömlét chee- seburgernek („cheese” — „sajt”) hívják. Az egyik országos büféhálózat neve Burger King, azaz a Hamburger Király, míg a San Francisco-i Zimmermann-cég zsömléi a „zimburger” névre hallgatnak. Ilyen országos és helyi gyorsbüféhálózat nagyon sok van az Egyesült Államokban. A fogyasztásban alighanem ezek jelentik-a szabványosítás csúcsát. Ha New Yorkban, vagy Los Angelesben betérek például az M.- cég valamelyik büféjébe, bizonyos lehetek abban, hogy nemcsak a berendezés és az alkalmazottak ruhája teljesen egyforma, hanem hogy a hamburger súlya, .össze-- tétele, tálalása, kiszolgálása is milliméterre, grammra egyezik. Ugyanakkora a zsömle, ugyanakkora a szimpla és az „emeletes” hamburger súlya, ugyanolyan ketchuppel, mustárral öntözhetem meg stb. Hogy jó-e a hamburger avagy rossz, arról nem merek nyilatkozni: ízlése válogatja. Tény azonban, hogy az amerikai munkások, kistisztviselők, szolgáltatásban dolgozók, diákok nagy hányada a déli szünetben ezt kapja be ebéd gyanánt (pontosabban: lunch gyanánt, amit azután este rendes ebéd követ) egy pohár jeges coléval. Az ismét dráguló húspogácsás zsömle tehát a maga módján népeledel. ... Néhány héttel ezelőtt gyönyörű, színes, egész oldalas (és ennek megfelelően méregdrága) hamburgerhirdetések kezdtek megjelenni az amerikai képeslapokban. Közismert dolog, hogy a jó bornak is kell a cégér, de egy ennyire elfogadott terméknél mégiscsak különösen hatott a reklám, annál inkább, mivel a büféhálózatok nem is annyira a tulajdon márkájukat ajánlgat- ják, mint magát a terméket: a hamburgert. Egy tizenkét soros hirdetésben háromszor szerepel ez a két szó: „tiszta marhahúsból”. És ez a rejtély nyitja. Néhány hónapja ugyanis egy déli államban elterjedt, hogy az egyik büféhálózat darált gilisztából készíti hamburgere alapanyagát. A cég hatósági vizsgálatot követelt. Az be is bizonyította, hogy a gilisztamese a fantázia szülötte. Egy táplálkozásszakértő hosszú tanulmányban mutatta ki: még ha igaz lenne is a szóbeszéd, az sem lenne baj, mivel a gilisztahús csupa fehérje, egészséges és tápláló. A többi hamburgert árusító büféhálózat eleve elhatárolta magát a gyanúsított cégtől. E nnek ellenére először csak a szóban forgó államban, azután pedig az egész országban és valamennyi hálózat egységeiben visszaesett a hamburgerfogyasztás. Több helyen annyira, hogy el kellett bocsájtani az alkalmazottak nagy részét. Ezt kivédendő indult a reklámkampány. A véletlenül kezdődött vagy célzatosan megindított szóbeszéd sokmillió dollárjába került a hamburger- businessnek. A profit egy részét felették a giliszták. New York, 1979. január. ZK-ulcuír- cZit/ián. Áz új barátság mámorában A közös kínai—amerikai nóta: a szovjetelle- nesség. (A Pravda karikatúrája.)
