Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-12 / 9. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 12. Várossá avatták (Folytatás az 1. oldalról) dik és a harmadik ötéves terv során például tpbb mint 300 millió forint értékű ipari beruházás valósult meg. Különösen a faipar felfutása, valamint a lakásépítés, a tör- pevízmű-hálózat kiépülése és más kommunális fejlesztések jelezték, hogy Vásárosnamény és környéke is élénken bekapcsolódott az ország szocialista fejlődésének áramába. A környék parasztsága a szocialista mezőgazdaság útjára lépett, és mind jobban kitűnt a szövetkezeti munkában. Eközben sokasodtak az oktató-nevelő munka, a közművelődés, a közegészségügy fejlődésének tárgyi feltételei és figyelemre méltó eredményei. Ezen az úton haladva, Vá- sárosnamény már jó tíz évvel ezelőtt a környék központjává vált. Ezért a Ger- gelyiugornyával és Vitkával történt egyesülés után nagyközséggé szervezték át. Ma pedig már 40—70 ezer ember tartozik az immár 8600 lakosú város igazgatási, oktatási, ellátási és egészségügyi vonzáskörzetébe. Vásárosnamény lakossága az utóbbi években is tudatosan és sikeresen dolgozott azért, hogy megteremtse a városias élet körülményeit. Tempósan fejlesztette az ipari és a mezőgazdasági munka színvonalát, fokozta a lakásépítés ütemét, sokat tett az ellátás, a szolgáltatások, a közművek és a közlekedés javításáért, a kultúra, az iskolaügy, az egészségügy és a szociális gondoskodás fejlesztéséért. A szocialista állam, a munkásosztály, a társadalom messzemenően támogatta ezeket a dicséretes erőfeszítéseket. Vásárosnamény is arányosan részesült az ország szocialista fejlődésének eredményeiből. Mindaz az urbanizációs haladás, amely Vásárosnaményban végbement, a szocialista Magyarország fejlődésének értékes és szerves része. Ezek a teljesítmények együttesen segítették városi rangra Vásá- rosnaményt. Kedves elvtársak! Tisztelt ünnepi tanácsülés! Helyes, hogy ez a város már ma, ennél a fontos határkőnél a jövőjébe tekint és a további fejlődés tervei foglalkoztatják. Fő vonalaiban ismerem például az új, kedvező munkaalkalmak megteremtésére, a munka- és az életkörülmények további fejlesztésére, a városiasodás elemeinek növelésére, a dolgozó emberekről való fokozott gondoskodásra irányuló elgondolásaikat. Mindezek a törekvések egyértelműen he- lyeselhetők, az eddigi tapasztalatok pedig mindnyájunkat jó reményekre jogosítanak fel. Teljesen egyetértek azzal a nézőpontjukkal, hogy Vásárosnamény várossá fejlődését hosszú folyamatnak tekintik, amely a mai ünnepélyes aktussal korántsem zárul le, hanem a lakosság széles körű összefogásával, soksok feladat jó megoldásával, a hétköznapi tettek sokaságával már holnaptól tovább folytatódik. Erre kötelez a városi rang és a fiatal város érdekeinek szolgálata. Önök jól tudják: a közérdekű tevékenység minden szférájában még igen sokat kell tenni azért, hogy a korszerű városi élet körülményei kibontakozzanak. Amikor a város jövőjét tervezik, józan realizmussal vessék össze a feladatokat, az igényeket és a kívánalmakat a lehetőségekkel. Gondosan ntnnnrlnlt és kidolnozott tcrVásárosnaményt vekben szabják meg a tennivalókat és ne engedjenek teret ábrándoknak, amelyek túlhaladják erejüket és lehetőségeiket. A városfej lesz*§s programjának valóságértéke ezután is attól függ, amitől eddig függött: hogy Vásárosnamény lakossága mit tesz önmagáért. A város ezután is ezzel az öntevékenységgel arányosan számíthat a szocialista állam, a társadalom, a megye segítségére. Nem bizonyulna helyesnek és reálisnak, ha ez a fiatal város a régi nagyvárosokhoz mérné önmagát, amelyek már megharcolták a maguk hosszú fejlődési útját. Azt mondhatnám: ebben a tekintetben még több van Vásárosnamény előtt, mint mögötte. Az ünnepi beszéd után a jelenlevők nagy tapsa közepette Biszku Béla átadta Czakó János tanácselnöknek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által kiállított városalapító oklevelet, valamint a város jelképes kulcsát. Az ünnepi tanácsülés résztvevőinek dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke tolmácsolta a megyei pártbizottság és a megyei tanács jókívánságait: — Ez a történelmi jelentőségű esemény örömmel tölti el a szabolcs-szatmári embereket. őszinte szívvel osztozunk az új város és vonzás- körzetében élő emberek örömében — mondta. — A párt és a kormány helyes terület- fejlesztési politikáját bizonyítja mindaz, ami Szabolcs- Szatmár megyében történt. A dinamikus területfejlesztés eredménye, hogy az elmúlt 10—15 évben felgyorsult az iparfejlesztés, alapvetően megváltozott a megye gazdasági struktúrája. Mindezek azt eredményezték, hogy gyors üteművé vált a társadalmi és foglalkozásbeli át- rétegződés. Ez a pozitív, korszerű folyamat hozta magával, hogy fejlődött a megye településhálózata, az elmúlt tíz év alatt öt új város alakult megyénkben. Az új város fiataljainak nevében Zsigó Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium KISZ-bizottságának titkára szólt. Említette, hogy a fiatalok eddig is részt vettek a városépítő munkában, ezután is dolgozni akarnak a fürdőért, segítik a játszóterek, parkok építését, a Tisza-part szépítését. A megye városainak jókívánságait Lánczi János, a Mátészalkai Városi Tanács elnöke adta át. Elmondta. hogy a lakosság ellátásának megfelelő színvonala jelenti a városiasodást. Itt megteremtődtek a városi rang feltételei, azonban ha a lakosság még jobban magáénak érzi a várost, ha tevékenyen közreműködik fejlesztésében, akkor lehet eredményeket elérni. A beregi központ munkásainak nevében Fóriska Elek, a forgácslapgyár dolgozója köszöntötte az ünnepi tanácsülést. El- rhondta: a város egyre több ipari üzemmei bővül, termelése fejlődik. Ez adja az optimizmust az itt- élőknek, mert rendelkeznek tapasztalt munkásokkal, parasztsággal és értelmiséggel, akik igyekeznek kivenni részüket a település fejlesztésében. A tanácstagok nevében Kiss Pál, a Vörös Csillag Tsz brigádvezetője szólt. A választók bizalmához méltóan kívánják ezután is intézni a város sorsát. Az új tennivalók kötelezik a tanácstagokat arra, hogy tovább fokozzák a városépítés munkáját, feleljenek meg a követelményeknek. Az ünnepi tanácsülés Czakó János zárszavával fejeződött be. A Vásárosnaményi Városi Tanács alakuló ülésére csütörtökön reggel került sor. Dr. Pénzes János megyei tanácselnök megnyitója után megválasztották a tanács elnökét és helyettesét, a végrehajtó bizottság tagjait. Elnöknek választották Czakó Jánost, elnökhelyettesnek Miklós Elemért. A végrehajtó bizottság tagjai: Bakó Béla, Fazekas Tibor, Joó Károly, Kiss Pál, Kovács Zoltán és Sánta Györgyné. A végrehajtó bizottság titkárának dr. Farkas Gézát nevezték ki. A tanács megválasztotta a különböző bizottságok vezetőit és tagjait, kinevezte a szakigazgatási szervek vezetőit. Kambodzsa: Népköztársaság A Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács csütörtökön kikiáltotta a Kambodzsai Nép- köztársaságot. Az erről szóló közleményt az SPK, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront hírügynöksége ismertette Phnom Penh-ben. A forradalmi tanács nyilatkozatában hangsúlyozza: „A Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elhatározta, hogy valóra váltja a Kambodzsai Nemzeti Egységfront 1978. december 2-i, 11 pontos programját, amely célul tű★ január 7-én a Kamill III bodzsai Nemzeti ■Of U Egységfront csapatai elfoglalták Phnom Penh-t és ezzel megdöntötték a reakciós Pol Pót—leng Sary- klikk hatalmát. A december közepén — a széles körű népi felkelés adminisztrációs irányítójaként — megalakult KNEF felhívására országos méretű fegyveres felkelés robbant ki, amelynek ereje néhány hét alatt elsöpörte a reakciós klikk uralmát. Ez a győzelem lehetővé teszi, hogy Kambodzsa újra békeszerető, demokratikus állammá váljék. Az 1975-ös nagy népi offen- zíva győzelme után, amely az amerikabarát Lón Nol-rezi ki egy békés, független, demokratikus, semleges, el nem kötelezett és a szocializmus felé haladó Kambodzsa sikeres felépítését. A Kambodzsai Népköztársaság biztosítja a nép demokratikus szabadságjogait, s a béke, a barátság, valamint az el nem kötelezettség politikáját folytatja”. A közlemény bejelenti, hogy a Pol Pót—leng Sary diktatórikus rendszert teljes egészében felszámolták. zsimet döntötte .meg, joggal várta a világ az új népi Kambodzsa létrejöttét. De az új rendszer koncentrációs táborrá változtatta az országot, súlyos bonokét követett el országa népe ellen, sok száz ezer kambodzsait menekültté, hontalanná tett, akik a népirtás elől menekültek külföldre. Kína támogatásával agressziót követett el Vietnam ellen a minden fórumon a béke, az emberi haladás ellen lépett fel. A győzelem új távlatokat nyit nemcsak Kambodzsa, de egész Indokína történetében, sőt ez az esemény az erőviszonyok megváltozását is jelenti e robbanásveszélyes térség helyzetében. (Folytatás az 1. oldalról) hető. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a közeli hozzátartozók — például a házastársak, egyeneságbeli rokonok és testvérek — közötti gépkocsik értékesítésére vagy ajándékozására. Intézkedéseit a Miniszter- tanács a kereslet és a kínálat egyensúlyának javítása, a reálisabb igények kialakulása, nem utolsósorban a spekuláció visszaszorítása és az ezzel kapcsolatos jogtalan jövedelemszerzés megszüntetése érdekében hozta meg. Ugyanis az autópiacon az utóbbi időben erősödtek a spekulációs jelenségek, a magánforgalomban a használt autók ára irreálisan emelkedett, nemegyszer meghaladta az új autó értékét. Ismeretes, hogy az utóbbi években az életszínvonal növekedése nyomán a lakosság személygépkocsi iránti kereslete jelentősen megnőtt, az igények jóval meghaladják az importbeszerzés lehetőségeit. A MERKUR jelenleg már több mint félmillió megrendelőt tart nyilván, s a kocsikra — a típustól függően — három—hat évig kell várakozni. Az előjegyzések jelenlegi nagy száma azonban nem a valós keresletet tükrözi. E mögött sok esetben a számítás, a spekulációból eredő jövedelemszerzési szándék is meghúzódik. Befizették az előleget például olyanok is, akiknek egyébként nincs, vagy nem_ lenne kocsira szükségük. így azoknak is hosszú ideig kell várakozniuk a személygépkocsira, akik — bár kedvezőtlenebb az anyagi helyzetük — tényleges szükségletüknek megfelelően, nem pedig spekulációs céllal kívánnak autót vásárolni. Mindezek joggal keltettek visszatetszést a lakosság körében. ............ ............. Új kormány Iránban Sapur Baktiar, Irán új miniszterelnöke csütörtökön a teheráni parlament alsóházában bemutatta kormányát. Azt ígérte, hogy leállíttatja az olajszállításokat Izraelnek és Dél-Afrikának, felülvizsgáltatja a Pretoriához fűződő diplomáciai kapcsolatok státusát és Iránt a „szociáldemokrácia felé vezeti”. Felszólította a képviselőket, hogy támogassák erőfeszítéseit. Jóllehet Irán több olajfinomítójában felvették a munkát, az olajkitermelés még mindig nem elegendő a hazai szükségletek kielégítésére. Jody Powell, a Fehér Ház sajtótitkára Washingtonban egy sajtótájékoztatón kijelentette, Carter elnök új politikai döntéseket dolgoz ki, miután Irán „nemzetközi státusa belpolitikai válsága következtében jelentősen megváltozott”. Dr. Sapur Baktiar, Irán új miniszterelnöke bemutatta kormányát a teheráni parlamentben. (Kelet-Magyarország telefotó) Jerzy «"se» Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY O Ennek az öreg embernek a tulajdonképpeni elfoglaltsága az uzsora volt és a föld alatti világ legkülönbözőbb vállalkozásainak finanszírozása. A szerény bolt tulajdonosa mindig tudott klienseinek komoly összeggel szolgálni, hacsak biztosítva látta a magas kamatot és a megfelelő biztosítékot. Értéktárgyakat is vásárolt, nem kérdezte származásukat. Sokáig nézegette a drágakövet, vagy a nyakéket, aztán felajánlotta az összeget. Általában ez az összeg legalább kétszer kisebb volt, mint amennyit az eladó remélt árujáért. De eredménytelen volt minden alkudozás. Tomlinson úr nyugodtan elmondta, hogy hosszú névsora van, olyan ékszerészeké, akik készek a piaci árnak megfelelően megvásárolni az értéktárgyakat, egyszóval sokkal többet fizetnek annál az árnál is, amit a „tisztelt eladó” kért. Csak egy feltételük lenne, — ezek az urak követelik a származási igazolást, ezenkívül minden nagyobb üzletükről értesítik a megfelelő hatóságot, és kereskedelmi könyvükbe is feljegyzik az eseményt. Az üzlet tulajdonosa ilyen felvilágosítás után általában elérte célját, az általa mondott összegért megkapta az értékes árut. A londoni rendőrség sejtette, hogy mi történik ott. Néhányszor különböző ürügy- gyei házkutatást tartottak az üzletben, és a tulajdonos lakásán. Azonban nem találtak semmi gyanúsat. A páncélszekrény komoly összeget rejtett magában és nagy ösz- szegű értékpapírokat, de Angliában az egyikből is, a másikból is lehetett mindenkinek. Szóval, semmi gyanúsat nem találtak. Megfelelő kapcsolata révén — időben értesítették a hatóság látogatásáról. Egy délután kinyílt az ajtó, s a fölészerelt csengő fellármázta a tulajdonost, aki szokása szerint a szobában üldögélt. Az üzletbe egy szerényen öltözött ember lépett be. Látszatra londoni munkásnak vélte. Hóna alatt egy flanell darabba burkolt hegedű volt. Letette a pultra és kért egy csomag levélpapírt, tintát, tollat és pár darab ceruzát. Kért még egy rajztömböt és színes krétákat is a gyereke számára. A vevő elég sokáig várakozott. Még azt is elmesélte közben az üzlettulajdonosnak, hogy asztalos, egy építőipari cégnél dolgozik, az üzlet közelében. Hogy elég jól keres, de ez szezonmunka, így hát állandó munkát keres. És, hogy egyetlen szenvedélye van, hegedül. Éppen elromlott a hegedűtokja, elvitte a javítóba és kénytelen gyermekpokrócban vinni a hegedűjét. Pedig a hegedűje nagyon régi. A nagyapja már gyerekkorában játszott rajta. A napóleoni háború óta a család tulajdona. Egyik őse, aki Wellington hadseregében szolgált, Spanyolországból, vagy Belgiumból hozta. * — Zenekedvelő család vagyunk Közülünk mindig hegedül valaki — mondta a beszédes asztalos. — Én sohasem tanultam, de minden melódiát eljátszom, amit egyszer hallottam. De a lányom! Annak van aztán igazi zenei tehetsége! Elhatároztam, hogy taníttatom. Még a tisztelendő úr is, aki a vasárnapi iskolát vezeti, azt mondja, hogy nagyon tehetséges gyermek. Tomlinson úr hallgatta a monológot, nem zavarta meg a beszélőt, de nem is szállt vele vitába. Nem volt beszédes, és általában nem szakította félbe beszélő vásárlóit. Jól ismerte az ilyen fajta embereket. Ha az egyszerű munkás kibeszélheti magát, többet vásárol és másodszor fél Londonon átvergődik, hogy a „saját üzletében” vásároljon. Végre kiválogatta az apróságokat. A számla tizennégy schilling volt. A munkás zsebébe nyúlt, kivette a pénztárcáját és tenyerébe öntötte az aprópénzt. Megszámolta a pénzt és a pultra tette. Sajnos, csak tizenegy schil- lingje volt. Lázasan átkutatta zsebeit, de nem talált benne semmit. Gondterhelten fordult Tomlinson úrhoz, aki némán figyelte a pénzkeresési jelenetet. — Hiányzik három schil- lingem. Nem tudom, hogy történt. Biztos voltam benne, hogy több pénz van nálam. — Előfordul néha, — mondta az üzlet tulajdonosa együttérzően —, egyszer felugrottam az autóbuszra és csak útközben vettem észre, hogy egyetlen fillér sincs nálam. Kérem, vegyen kevesebbet. Egyszerűen ne vegye meg ezt a rajztömböt és a színes krétákat. (Folytatjuk)
