Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

1979. január 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Jobban folytatni 1 1^^ anaszkodbat-e valalki, hogy nem újszerűén köszön- I tött be 1979? Zimanlkósra fordult az idő, megjött UI a hó, a fagy, a vihar, a tél. Európa fázik — hall­juk, s közben mi is összébb húzzuk a kabátokat, igazgat, juk a sálakat, tömködjük ablakaink réseit. Mi tagadás, az első esemény az évben nem volt valami túllelkesítő. Fázva indultunk dolgozni. De pontos időre mégis be­indultak a gépék, kinyitottak az üzletek, benépesültek az irodák, felberregtek á járművök motorjai. Az élet meg­indult, pontosabban folytatódott. Talán kevesebb volt a fogadkozás, több a józan megfontolás — ebben különbö­zött az első januári munkanap a többitől. Mert változik-e valami egy dátumtól? Aligha. Éle­tünk menete nem naptári napok függvénye. Hogy jobb vagy rosszabb lesz, az sok, egymást követő szürke hét­köznap munkájától függ. Január első napjai nem hozták nullára az életünket, az új évben is vállalni kell az előz­ményeket, amelyeket szintén mi hoztunk létre. Talán ezért is volt jó, hogy nem fogadkozással, ha­nem gondolkodással indult az új esztendő. Annak szám­bavételével, milyenek a lehetőségek, s melyek a köteles­ségek. Ehhez bizony ráció szükséges, a kis családban épp­úgy, mint a nagy társadalomban. Ésszerű gondolkodás — mondom, s ez bizony hűvösen hat. Elég-e vajon, ha csak okosan számba veszünk dol­gokat, döntünk és így cselekszünk? Aligha. A mi munkánk egyik lényeges vonása éppen az, hogy a józan cselekvése­ket a belső melegség teszi emberivé. Mert a célok megér­tése fo.rradalmiság. A célokért cselekvés hazaszeretet. Értelemmel, de nem érzelem nélkül — talán így fog­lalhatnék össze az 1979-es programot. A nagyobb erőfeszí­tés nemcsak több fegyelmet követel, de több szivet is. A nehézség legyűréséhez nemcsak fizikai erőre, de lelki emelkedettségre is szükség van. A szocialista haza nem robottá vált programozott embereket kíván. De joggal várja a szocializmust és a hazát szívvel vállalókat, akik cselekszenék. Amikor január első munkanapján megindultak a géi pék, jármüvek, munkához láttak az emberek, még ott élt mindenkiben egy sor beidegződés, jó és rossz reflex. Nem cserélődött ki senki, legfeljebb a fejekben támadt nagyobb világosság. Az örök jobb utáni vágyakozás mellé sokkal több tett szükséges. Az egyik üzemünkben beszélgettem egy művezetővel A jövőt firtattuk közerővel, — Tudja — mondta — a jövő nem valami távoli dolog. Már a holnap is jövő. Ezért amikor itt a munkáról esik szó, mindig azt mondom: ja­nuár 3 nélkül nincsen január négy. És így tovább. A tá­voli jövő elvont. A tegnaphoz képest minden holnap ha­ladás. Ezt kell egyenletesen munkálni. Egy nagyon régi francia mondás így • fogalmazott: Jobban mint tegnap, kevésbé, mint holnap, íme, itt a mai napok és a holnapok nagy dialektikája. Elért eredménye­ink tartása csak akkor lehetséges, ha mindennap lépünk. Jobban, pontosabban, és mind több szívvel. H idegen, zordan köszöntött ránk az év első napja. Fütyült a szél, kergette a havat, fagyba dermesz­tette -a világot. A világot? Az embert nem. A nagy zimankóban is érethető volt: a folytatás meleg izgalma átmelegítette a jobbat akarókat. Hiszem, ez volt az oka annak, hogy minden zord és hideg ellenére olyan jó szív­vel mondtuk: boldog új esztendőt. Boldog új esztendőt, s ez azt is jelenti: ne csak a má­siktól várjuk, hogy tegyen érte. Halljuk meg, nékünk is így köszöntek. B. L. Szovjet felhívásra Vasutasok versenye Záhonyban A múlt év utolsó napjai­ban táviratváltásra került sor a szovjet vasútak ungvári aligazgatósága és a záhonyi üzemfőnökség között. A szov­jet vasutasok egy nevezetes dátum, a KGST megalakulá­sának 30. évfordulója tiszte­letére (1979. január 25.) a ha­gyományos munkaverseny ki- szélesítésére tettek javasla­tot. Ennek alapján vállalták, hogy a Magyarországról belé­pő vasúti kocsik tartózkodási idejét az 1978. decemberi adatokhoz képest, átlagosan 0,1 órával csökkentik. Hason­ló csökkentést vállaltak a MÁV-mozdonyok tartózkodá­si idejénél is. A záhonyi vasutasok szíve­sen fogadták a versenyfelhí­vást, s válaszukban a munka­verseny további folytatására tettek javaslatot. Ennek alap­ján — szintén a múlt év de­cemberi -adatokat figyelembe véve — vállalták, hogy a Szovjetunióból érkező széles nyomtávú vasúti kocsik átla­gos tartózkodási idejét egy órával csökkentik. Záhony és Eperjeske határállomásokon a széles nyomtávú szovjet mozdonyok tartózkodási ide­jét 10 perccel rövidítik meg, hogy gyorsabb legyen az áru- fuvarozás lebonyolítása. A versenyfelhívást mindkét fél részéről gazdasági és szakszervezeti vezetők írták alá, egyben mozgósítottak a dolgozók körében, hogy a mi­nőségi munkát célzó vállalko­zásoknak sikerrel eleget te­gyenek. Képünkön: az olaj­átfejtőben mindig határidőre végeznek a vagonok ürítésé­vel. Emlékszem arra az összejöve­telre, ahol Szentléleki István mondott beszédet. A lényeg az volt, hogy adjon mindenki egy dollárt, hogy felépíthes­sük a munkásotthont. És a dollárok összegyűltek, meg­talalkozasunk színhelye. Hogy leplezzük magunkat, dalárdát szerveztünk. Kosa Bertalan volt a titkárunk. Az­tán valaki elárult bennünket, letartóztatták Kosát, felbom­lott a csoport... Szabolcsi portrék Á dédnagymama F urcsa lehet megszokni egy mozgalmas, már- már kalandos életű em­bernek, hogy eljött az idő, amikor főhivatású nagy-, majd dédnagymama lesz... De eljön és éppoly méltóság­gal kell fogadni, mint a fia­tal éveket. . . Mit tartogattak a gyermek - és fiatal kor legszebb évei a pócspetri születésű Somogyi Gyulánénak? — Munkát. Nappal a me­zőn, este a varrógép mellett. Beszéltük a családban, hogy itthon nem tudunk megélni, így vágtam neki 1910-ben a nagy idegennek, Ameriká­nak . .. Hogy milyen vívódás, gyötrelem előzte meg az el­határozást, erről kevés szava van az idős asszonynak. Fél­re kellett tennie az érzelme­ket, a megélhetés kényszere erősebb volt... A fiatal sza­bolcsi parasztlányból nem lett milliomos, nem is nyelte el az irdatlan embertenger, mint azokat, akikről hír se jött, egyszerűen eltűntek. A munkán kívül mi adott még értelmet, izgalmat a kin­ti életnek? Olyan munkásem­berek közé került egy szivar­gyárban, akik a dollár, a megélhetés utáni hajsza mö­gött meglátták a lényeget. — Először a szociáldemok­rata pártot ismertem meg kint, tagja is lettem egy má­sik lánnyal, Bódi Jolánnal. épült a ház. Teaestéket, ösz- szejöveteleket rendeztünk... Komolyabb dolgokat is csi­náltunk. A nagy elbocsátá­sok idején ragasztottuk a pla­kátokat. Olyan epizódok kelnek élet­re, amelyről keveset tudunk, ma már csak a régi idők ta­núi, mint a dédnagymama Somogyi néni őrzik az emlé­kek között. Az kerül szóba, hogyan alakították meg Ame­rikában 1918-ban a hazai, magyarországi események ha­tására a szoc. dem. párt bal­oldali tagjaiból a kommunis­ta pártot. Valójában egy pi­ciny sejt, egy csoport lehetett ez, de élt, létezett. .— Én is tagja lettem a kommunista pártnak. Talál­tunk egy üres pincelakást, amit kibéreltünk, ez volt a Tíz évig tartott a pócspetri parasztlány amerikai „útja”. 1920-ban, a legvadabb idő­szakban jött haza a szülei, a testvérei sürgetésére. Sokat dolgozott itthon is, férjhez ment, Nyíregyházán települt le. Még tíz évvel ezelőtt is, mint az egyik örökmozgó, jövŐTmenő közéleti ember­ként ismerték. Azóta csak dédnagymama. Nehezebb pil­lanataiban úgy érzi, senkinek nincs már szüksége rá, csak a családjának. Valójában így vallott erről: — Ügy érzem, tiszteletben tartanak az emberek. Mit mondhatnék, szeretem az éle­tet, az embereket, különösen pedig a gyermekeket. Ez él­tet... (PG) A Kabay Dános-emlékérem kitüntetettjei Á legjobbak jutalma A Kabay János-emlékérmet évről évre azok kapják meg, akik az MTESZ megyei szervezetében hosszú időn át kiemelkedő társadalmi munkát vé­geznek. A kitüntető elismerésben 1978-ban Román Sándor és Török István részesült. „A megyéért is teszi... A Kabay János-emlék- érem, Tóth Sándor nyíregy­házi szobrászművész alkotá­sa. Rendezvényeiken, melyeken kulcsfontosságú kérdések kerülnek terítékre, már rég­óta nemcsak a megyei, ha­nem országosan is elismert szakemberek vesznek részt. Legutóbb például a minő­ség, a hatékonyság, valamint a szervezés és vezetés össze­függéseit boncolgatták, olyan kiváló szakember, mint Dre- cin József, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese, az SZVT országos elnöke rész­vételével. És kell-e mondani: a téma kijelölői, a szerve­zők, gazdasági életünk alap­vető kérdéseit vették szem- ügyre ezúttal is. Mindig előrébb Ugyancsak a korszerű gon­dolkodás bizonyítéka volt az az ankét, melyen a terület- és településfejlesztés időszerű problémáit tárgyalták meg Szilágyi Lajos ÉVM-minisz- terhelyettes közreműködésé­vel. Minden jel arra mutat: eredményesen dolgozik az SZVT. Ez pedig, Török Ist­ván érdeme is. A Kabay-emlékérem a leg­jobbak jutalma. Azoké, akik szabad idejükben olyan tu­dományos, szervező munkát folytatnak, mely egy kicsivel mindig előrébb viszi a fejlő­dő Szabolcs-Szatmárt. S. Z. Török István ma a Szerve­zési és Vezetési Tudományos Társaság titkára. Vegyész- technikusként kezdte, később felsőfokú szervezési szaktech­nikusi oklevelet szerzett, majd üzemmérnöki diplomát kapott, 1977-ben pedig a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen fejez­te be tanulmányait. A Nyír­egyházi városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. Ezek az állomások csupán laza vázát adják azoknak a A nyírbátori Minőségi Cipőgyárban sok gondot fordítanak a kismamák munkájának megkönnyítésére. A harmincöt fiatalasszony egy szalagon, délelőttös műszakban készíti a gyermekcipők felsőrészeit. (E lek Emil felv.) Villanyszerelőből előadó A TITÁSZ csoportvézető- je, Román Sándor egész éle­tét a megye villamosításának szentelte. A Villamossági Rt- nél kezdte a munkát 1943- ban, akkor, amikor az elekt­romosság áldásairól még ház­ról házra járva kellett meg­győzni az embereket, amikor az előfizetők megszerzése volt a tét. Azóta változtak az idők: ma a bekapcsolásra várók áll­nak sorba; változott Román Sándor is; olthatatlanná leit az elektromosság, a villamo­sítás csodái iránt érzett sze­relme. Román Sándor Villanyszerelőként kezdte, majd technikus lett. Mun­kásságának mérföldköveit kitüntetések jelzik. Négyszer lett-kiváló dolgozó, megkap­ta a Nehézipari Minisztériurd és a Földművelésügyi Mi­nisztérium kiváló dolgozója címet, a Honvédelmi Érdem­érmet és a Magyar Elektro­technikai Egyesület Bláthy- díját. A tudományos egyesületek­ben való munkája, régről datálódik: pontosan húsz éve lépett be a MEE nyíregyházi üzemi csoportjába; az MTESZ-nek megalakulása, 1962 óta tagja. Szerencsés embernek érzi magát, mert tevékenysége egybeesett a megye ipari fej­lődésének kezdeteivel, majd kiteljesedésével. Több tucat energetikust képzett ki az egyesület égisze alatt tartott tanfolyamokon, összesen 84 kurzus 3883 hallgatójával ke­rült eddig kapcsolatba. Vil­lanyszerelők, elektrikusok, kábelszerelők és a többi elektromos szakmák képvise­lői mondhatják, hogy tudo­mányuk elsajátításában sokat kaptak Román Sándortól az Elektrotechnikai Tudományos Társaság titkárától. Török István törekvéseknek, melyek a me­gye fejlődését szem előtt tar­tó Török Istvánt eddigi útján vezették. Joggal gondolhatja; a társaság — és benne sa­ját — munkája nem volt hiábavaló, hiszen az utolsó öt évben nagy változások mentek végbe a szervezésben és vezetésben. „Amikor a szakmáért tesz valamit az ember — mond­ja —, a megyéért is tesz.” Ez jól kimutatható igazság.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents