Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
KLUBRÓL KLUBRA A simái „petőfiesek" Tíz-valahány évvel ezelőtt merész vállalkozásba kezdett Felsősimán a környék tanyavilágának egyik pedagógusa, a később hivatásos népművelőként dolgozó Csertő Kálmán. Klubot alakított a tanyai fiataloknak, szétszórt településen, ahol néhol kilométerek választják el az egyik szomszédot a másiktól. A várostól, Nyíregyházától pedig kettős vasúti sorompó & 6—8 kilométer választja el a mintegy 1300 lakost, a Felső-, Alsósima, a Polyák- a Lóczi-, a Salamon-bokrot. És még sok kisebb bokrot, amelyeknek nevük sincs... Hányszor ment házról házra a művelődési ház vezetője, hány estét áldozott arra, hogy a fiatalok megszeressék, jól érezzék magukat a falakon belül — erről nincs „kimutatás”. A klubnapló, az album sokmindent megőrzött, az első összejöveteleket, író-olvasó találkozókat, az első KISZ-esküvő epizódjait, izgalmas vetélkedőket. Aranykoszorús klub címet nyert a kis közösség, s még arra is futotta az idejükből, hogy néprajzi gyűjtést is végezzenek. Valamiféle tirpák falumúzeumról álmodtak, aztán a gazdag gyűjtemény legértékesebb darabjai bekerültek a, megyei múzeumba, hogy a többi emlékkel együtt beszéljenek a régmúlt időkről. Villogó neonfelirat hívogatja az erre járókat a felsősimái klubba. Bent a klubterem falán is hatásosnak bizonyult a villogó fal, — magyarázza a klub vezetője, Szanics Katalin, aki nyár óta főhivatású klubvezető. Két éve érettségizett, 77 nyarán kezdett dolgozni a simái művelődési házban. — Amikor felszereltettük, nagyon tetszett a fiataloknak. A discoműsorokon öt- venen (hetvenen) is voltak. Akár egy városi klubban is érezhették magukat. Lemezjátszónk, magnónk van. Élőzenére is táncolhattak a klubtagok.-Volt egy beat-zeneika- runk, csak az egyik tagját nemrég behívták katonának... Mi hozza ide a fiatalokat? Erre igyekszünk választ találni, hisz kell itt lenni valaminek, amit otthon a tévé mellett nem találnak meg. Egyik talán a közös játék le* hetősége, állandó „műsorszám” az asztalitenisz. Igaz csak egyetlen asztaluk van, a másik rossz és hely sincs számára. De a pingpongra várók sem unatkoznak, van már a klubnak is a modern játékból, a tévéfociból, ami különösen amikor újdonság volt, a legtöbb fiatalt vonzotta. De itt van a könyvtár is a klubban — folytatja a klubvezető. — 1600 kötet könyvünk van és sokféle folyóirat, újság is jár. Megkaptuk nem megy, a megyei művelődési ház filmtárából kérünk rövid, ismeretterjesztő filmeket és levetítjük magunknak, amikor nincs tévéadás. Színes tévét is szeretnénk. Úgy hallottuk persze ez még nem biztos, hogy a A pingpongasztal a legfontosabb lexikonokat, kézikönyveket is, amelyeket főként a közös rejtvényfejtésnél és más alkalmakkor használnak a fiatalok. A legtöbben a Verne-könyveket kérik, és elég sok mesekönyvet. Érthető ez, mert a klubnak tulajdonképpen két „tagozata” van, a 14 éven aluliak és a 14-től körülbelül 26 évesig. Sajnos, a fiatal házasok nemigen jönnek a klubba, azért gyereknevelési, egészségügyi és hasonló témákkal próbálkozunk. Reméljük felkelti az érdeklődésüket. Inkább a kötetlenség jellemzi a klubot, a játékosság, de minden hónapban azért akadnak „rendezett^ műsorok is. így vendégül látták a közeli Kálmánháza szülöttét, Rákos Sándor költőt. Jártak a klubban festőművészek, volt ■ kézimunka-kiállítás, táncdalest, népdalest. Kirándulást is szerveztek a Ság- vári tsz jóvoltából. Lemezbemutatóval is kísérleteznek, legutóbb Szabó Katalin, a klub egyik zenekedvelő tagja Vivaldi „Négy évszak” című művét hozta el, hogy a klubtagság egy kis ízelítőt kapjon a komolyzenéből is. — Szeretnénk filmet is nézni, vetítőnk is van, igaz kihasználatlanul, mert az utóbbi három-négy hónapban nem jár hozzánk a vándormozi. Én már a vetítést is megtanultam. Ha másként mindig foglalt tsz meg akar lepni bennünket egy színes tévével. Évente 20—25 ezer forintot használ el a klub, amiben a fűtés, világítás és egyéb költségek is benne vannak. Nem panaszkodnak a költségvetésre. Vigyáznak is, igaz minden felszerelési tárgyra, értékes lemezjátszóra, erősítőre, magnókra. A klub vezetőség a jövőben azt tervezi, magányos öregeket hívnak meg a klubba, hogy ők is lássák, hová jár- ' nak esténként, naponta délután 4—5-től este 8-ig, 9-ig a fiatalok. Bábegyüttes alapítása is dédelgetett terv, mert a vasárnap délelőttöket jól ki tudnánk tölteni. Persze ehhez, és a még tartalmasabb programokhoz újabb és újabb klubtagok is kellenek. Jelenleg a létszám alig haladja meg a harmincat. Többségük iskolai tanuló, szakmunkás, de van gépkocsivezető, szakács is közöttük. — Lehet, hogy nem tartozik szorosan a klubélethez, de kigondoltunk valamit, hogy több pénzünk legyen — mondta Szanics Katalin. — Elvállalunk az idén egy hold dohányt a tsz-től, és az árából, ha sikerül vennénk egy használt mikrobuszt. Hogy még jobban kimozdulhassunk a tanyavilágból. Hivatásos jogosítvánnyal rendelkező klubtagunk már van... ÍP. G.) Illyés Gyula: HEGYI-ÚTJAIN AZ IDŐSÖDÉSNEK Igen, elmaradt a szem. Jöttünk tovább. Elmaradt a fül. Megint egy fog. Egy ujj el-el- maradozott, majd elmaradt az orr. Zihált, meg-megállva a tüdő: elmaradt! Akadt máris siránkozó közöttünk; hazugul túlsajnáltatva magát, hiszen ezután maradt csak el az agy. És jelzett leállást a szív. Kitört most már a jajveszék, a nagy, de egyre színészies túlzással, mert hiszen jöttünk, csak jöttünk, ámulva tovább. Elmaradt bár a kezdetén a láb. Dómján Gábor: TELELŐ Múltba múlik ez az év kis melleden kitelelnék várnék lyukas szilvesztert szegényen örülnék decembert és ha múlott ez az év csak ágakon ringanék szórnám rügyesen mint kis majom ügyesen a virágot a kedvemet > mert nagy kosarad lehet ha a föld foglal benne helyet s a tél csak jó takaró hogy elbújhass velem! Leonyid Martinov versei: AMIKOR A zúzmara csüngő súlya alatt A világ felett vezetékek feszülnek, Hidd: Novembert követi — december, December nyomában — január seper. Egyesek a kemence mellé húzódnak, Mások, az öreg szakállasok, Unokájukkal az ábc-be bújnak, Némelyek pedig, a létező gazdagok, Kora hajnaltól Késő estig húzzák az igát, Hogy fényt ontsanak, mint a Hold; Százakat pedig vezérlő csillag Irányít, Ki repülőgépre, ki vonatra ül, Ki merre irányítja vágyait, Mert a Világmindenség neki szűk... Akkor mindig Beköszönt A tavasz! A NAP bejárja ködnek ormát, foltárnyékot vet tengelye, melegítő ragyogását elnyeli az égnek kékje. párát fakaszt Nap korongja levegőtlen tengereken, mintha a Nap öngyulladása kezdődnék a kék egeken, ám az öngyulladás tüze nem perzsel, csak világít, a lángszekér szánná hült le, alant repül, fázást szállít, küzdve tör át viharokon, gyeplő tartva! Cél a forgás, gyeplő tartva! Cél — a forgás, forogni — percnyi pontosan: ettől lesz a napfordulás. Fordította: Sigér Imre Játék M egállók a könyvtárrendezés közben egy pillanatra, szemem megakad egy kosz- lott kis köteten; istenem, hiszen ez Horatius! A lap tetején lévő sor hevenyészett magyar fordításban így hangzik: „A múzsa megadta a görögöknek a kerekszájú beszéd kiváltságát.” Hm... Tehát a kerekség maga volna a szépség, a tökéletesség? A mi nyelvünk nem tud-e valami ilyesmiről? „Teg” — régi erdélyi íróknál annyit jelent, mint koponya. Kemény János kontrollként előkotort önéletírása rá a tanú, hogy ő is így használta. Egyébként pedig mai nyelvünkben is él ez a szó: teke, tök, tegnap (azaz befejezett, tökéletes, „tekéletes” nap). Mit mond erről az alkalmazott geometria? Miért gömbalakú a hidroglóbusz? Nyilván azért, mert a legkisebb anyagfelhasználással a legnagyobb térfogatot képviseli. Püthagorasz szent száma a négy volt, mert az első négy természetes számnak összege — 1+2 +3+4 — pontosan tízet ad. De az ókor társadalmi embere sem a kereket, a köralakút, a gömbalakút érezte szépnek embertársában, hanem — nocsak: megint előjön a négyes szám — o négyszegletest. Szinonidész, a költő azt írja, hogy a tökéletes ember négyszegletű. Mi magyarok hogyan vélekedünk erről? ..Derék ember”, mondjuk. De mit jelent az, hogy „derék”? Ady szű- kebb pátriájában, a Szilágyságban azt a házat, amely nem félház. s nem domboldalba mélyesztett kunyhó, így nevezik: „Derékra épített ház”, azaz olyan, amelynek megvan mind a négy fala. S ez a négy fal „derékszög”-ben találkozik egymással. A derékszög pedig a teljes szögnek éppen negyedrésze. tehát... Hagyjuk. Hátha csak játék ez, egy esős délután megvidámítására... Rakjuk inkább rendbe a könyveket. (k.) Telefon, tízkor Á széi délről fújt, az 'Alpok hűsét zúdította az esti városra. Kelemen Kornél a városháza felé indult, gyönyörködve nézte a Marien-Platz kirakatait, elbámészkodott az ékszerész üvegénél, ami mögött lila bársonyon csodálatos gyémánt szikrázott. Egyetlen csillag, a sötét égbolton. Kelemen Kornélt az ékszerüzlet előtt ácsorogva nem a birtoklás óhaja fogta el: a hideg szépség nyűgözte le, az elérhetetlen csillogás, ami taszította, és magához is kötötte. Úgy érezte, egy bank trezorjában sem lehetne jobb helyen a fenséges kő, mert a belőle sugárzó rideg fény senkit sem vonzhat igazán. És nem ámíthatná el őt. Átment a középkori városkapun, jobbra fordult, ismét egy kapun ment át, és a pályaudvarhoz vezető Bayern Strassera jutott. Nem volt még nyolc óra, ő tízre hívta meg Budapestet a pályaudvar postahivatalából. Krisztával akart beszélni, aki két hete nem adott életjelt magáról. Kriszta, harmadik éve tartó szerelme, évfolyamtársa az egyetemen, akit terhesen hagyott Budapesten és akit elutazása napján még bekísért a kórházba, elvetetni a gyereket. Pár nap alatt két levél is érkezett itteni címére, de sok ideje, hogy semmit sem tudott a lányról. „Kriszta. Kriszta.” — motoszkált az agyában: nyugtalan lett, a vér, mint az expresszvonat zakatolt a halántékán. Egy kapu alól gitárszó hangzott: angyalarcú, szőke, hosszúhajú fiú pengette a húrokat, nem törődve a körötte ácsorgókkal: magának játszott csak. Kelement irigység fogta el: ő nem merné megtenni, hogy senkivel sem törődve, bárki szemeláttára, csak úgy játsszék: önmagából kizárja a világot egy nagyforgalmú utca forgatagában. Bement törzshelyére, az áruház állóbüféjébe (itt vacsorázott mindig), ami nevében idézte csak a Boráros téri csehót, a Móricz Zsiga körtéri önkiszolgálót: ez tiszta volt, a levegőt nem csúfította ételszag, jól és olcsón lehetett enni, és príma sört mértek. Májgombóclevest evett, öklömnyi gombócokkal, üdezöld petrezselyemmel a tetején. Pizzát kért még, és egy korsó sört. Egy sarokba húzódott, elővette az esti lapot és böngészni kezdte. Ráunt, körbebámult: három hét alatt megcsömörlött a gyilkosságoktól, a szextől és a Bayerntől. A szomszéd asztalnál négy férfi állt. Odébb török vendégmunkások ettek, ingük fehéren vakított, öltöny feszült rajtuk, nyakkendőjük lágyan simult, csuklójukon aranyóra fityegett. A nőket bámulták éhes tekintettel. Olasz, török, szerb, spanyol, görög szó keveredett a levegőben : ízelítő Dél-Európa minden nációjából. Hirtelen magyar szó ütötte meg Kornélt: a szomszéd asztalnál álló négy férfi közül a testes, jóltáplált beszélt. Kornél megörült, unta már a németet, otthoni ízekre vágyott, pedig több mint egy hónap várt még rá. Két hónapra szóit az ösztöndíja. Figyelni kezdett, ismerős szavakat, zamatos pesti kiszólásokat hallott. „Odamegyek — gondolta —, hátha most jöttek otthonról, mesélnek majd valamit. Igaz, a Népszabadságot megkaphatta a főpályaudvaron is, de ő másra, pletykára vágyott, megtudni, mi van a Fradival, hogy Ebedli tényleg elmegy? — Nem, a fogorvos jobb lesz — hallotta —, az most szabadságon van. — Szerintem a Leopoldhoz menjünk, tegnap utazott el, és még nem szerelték fel a biztonsági berendezést. Mégis csak milliomos, ha hátul kullog is — szólt a testes férfi, aki a legtöbbet beszélt. A négy fej összehajolt. — Legyen a Leopold — mondta az egérképű. — De mikor? 1979. január 28. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Sakkozók és kibicek (Fotó: Mikita V.)
