Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

1979. január 20. KELET-MAGYARORSZÁG 7 GYERMEKVILÁG NEPEK HESEI Együtt vadászott az orosz­lán, a szamár, meg a róka. Sok zsákmányra tettek szert. Mikor befejezték a vadásza­tot, az oroszlán megparan­csolta a szamárnak, hogy osz- sza szét a zsákmányt. A sza­már becsületesen három egyenlő részre osztott min­dent. Mikor meglátta az oroszlán, hogy neki is annyi jut, mint a többinek, rettentő haragra gerjedt, s haragjában felfalta a szamarat. Ekkor megparancsolta a rókának, hogy ő ossza szét a zsákmányt. A róka alig ha­gyott magának valamit, min­dent az oroszlánnak adott. Az oroszlán nyájasan meg­kérdezte : — Ki tanított meg téged ilyen jól és igazságosan osz­tani? —■ Láttam, mi történt a szamárral — felelte a róka. (Lev Tolsztoj meséjét for­dította: Paróczay Jolán) BARÁTAINK A MADARAK Már csak vendég a rétisas? A szikestó hullámzó vizén több ezer tőkésréce lubickolt, hintázott hápogva. A kacsák kövérek és elégedettek vol­tak. Veszély sem fenyegette őket, hiszen a védett tó felett nem dörrent puska. Ä nyu­galmat mégis hirtelen valami megzavarta. Váratlanul, a nádszegély mögül bukkant fel és szorosan a víz felett húzott egy nagy, sötét ár­nyék: rétisas, öreg, fehér farkú példány. Lassú, lomha szárnycsapásokkal közeledett a vizen úszkáló . kacsák felé. Azok egyszerre kaptak szárnyra, egy társuk azonban elkésett, s azt a hatalmas ra­gadozó egyetlen mozdulattal leemelte a vízről. Ebben a látványban ma már egyre kevesebb részünk lehet, mert ez a királyi raga­dozó igen-igen megritkult ná­lunk. A leírt esemény is való­színűleg egy északi vendég­nek köszönhető, hiszen ma hazánkban 2—3 párnál több nem költ. Hajdanában sem volt közönséges és gyakori madár, de a mostaninál sok­kal több élt határainkon be­lül. Fészkét — mely másfél méter vastagságot is megha­ladhatja — alföldi erdőkben, főleg ártereken, vagy vizek mellé építi, hatalmas, öreg fákra. Kél-három tojást rak. A fészekből kirepülő fiókák sokáig kóbor életet folytat­nak, mert csak 5—6 éves ko­rukra válnak ivarérettekké. Az öregek azonban szívesen telelnek a fészkek közelében. Ezt igyekeznek most a ma­gyar ornitológusok kihasznál­ni, és több védett területen etetik őket. Ezzel próbálják helyben tartani és fészkelésre csábítani a ritka madarakat. Ennek érdekében még hatal­mas fémkosarakat is felsze­relnek arra alkalmas fákra, mesterséges fészkelőhelyeket biztosítva. A rétisasoknak gazdasági jelentőségük nincs. Táplálkozásuk az emberi ter­melő tevékenység számára közömbös. A biológiai és természetvédelmi értékük azonban annál nagyobb. Ezért is igyekszik mind a hazai, mind a nemzetközi tudo­mány megtenni mindent az érdekükben Ez magyarázza 50 000 forintos természetvé­delmi értéküket is. Dr. Legány András Egy cinkepár évente háromszor is költ. Egy-egy fészekalja fióka felneveléséhez — a megfigyelé­sek szerint — 8—9 ezer rovart szednek össze a környezetükben lévő fákról. Egy cinkepár és évi szaporulata 40—50 gyümölcsfát is képes megtisztítani a kártékony férgektől. Ezért is fogadjuk szí­vesen, ha megtelepszenek a ker­tünkben, amit elősegíthetünk odú, etető felállításával. A fák önkéntes, falánk, kis 0ffóc7cóorír<iW .. hoTroc hidao íf‘l nagyon megviseli, különösen ha nem jutnak táplálékhoz. A fé­szekodú és etető védelmet nyújt a kis madarak számára kitett éle­lemnek. 1. A fészekodú alapja 12x12 cm, a magassága 24 cm legyen, 35 mm-es röpnyilással. Helyezzük' ki a gyümölcsfákra. Eleséget ke­resve, a zord idő elől is meghú­zódhatnak benne a madarak, sőt nem ritkán fészket is raknak benne a nyár folyamán. 2. A sátortetővel ellátott, na­gyobb alapterületű etetőt érde­mes beüvegezni, s egyik oldalán két darabból álló tolóablakkal ellátni, ahol az eleséget beszór­juk. Alul, a 32 mm átmérőjű ke­rek röpnyiláson szállnak be a madarak, s így bárhol is helyez­zük el az etetőt, macska nem férhet hozzá. A téli hónapokban szórjunk nekik olajos magvakat — tökmag, napraforgó —, kölest. Kössünk az oldalára kis szalonna vagy sülthúsdarabkát. r ír Barátunk: Makk Harci Egészségügyi vetélkedő kisdobosoknak, úttörőknek „Örsünk barátja: Makk Marci” címmel egészségügyi vetélkedőt hirdetett kisdobo­soknak és úttörőknek az Or­szágos Egészségnevelési Inté­zet a Magyar Üttörők Szövet­sége támogatásával. A pályá­zatra kisdobos- és úttörőőr­sök jelentkezhetnek. Részvé­teli szándékukat levélben tu­dathatják az Országos Egész­ségnevelési Intézettel, Buda­pestpest VI., Népköztársaság útja 82. Ezzel egyidejűleg ar­ra kérik a gyerekeket, hogy írják meg, miért szeretnének az egészséget jelképező Makk Marci barátai lenni, s vála­szoljanak arra is, milyen há­rom közös cselekedetet vál­lalnak egészségük megőrzése érdekében. A szervezők rövid időn belül minden őrsnek — ugyancsak levélben — vála­szolnak. A megvalósult tet­tekről beszámolót is várnak, s ennek alapján döntenek a pályadíjak: könyvek, diafil­mek, játékok odaítéléséről. A VILÁG NÉGY TÁJÁRÓL : V a ’f Az afrikai Elefántcsontpart kisiskolásai számára lenyűgöző csoda a dzsungeliskola első televíziós készüléke. Mint látható, a falucska fel­nőttjei közül is beültek jó néhány an, hogy megnézzék, amint a fia­tal tanító először kapcsolja be a készüléket. (UNESCO-foto, Almásy) Gyermekposta Hal a parketten „Az idei tanévben új szak­kör indult az iskolában: a biológiaszakkör, melynek ve­zetője Móré Elekné tanár né­ni. Minden egyes foglalkozást nagy érdeklődéssel várunk, mert sok érdekes dologgal is­merkedhetünk meg. Például a bogarak, madarak és más állatok életével, s emellett mikroszkóppal különféle nö­vényeket is vizsgálunk. Ne­künk a foglalkozások közül eddig a halak boncolása volt a legérdekesebb. Azért, mert amikor a halak fejére ütöt­tünk ötször vagy hatszor a szerszámunkkal, még mindig éltek — még a parkettára is lecsusszantak! De aztán nagy nehezen elbántunk velük, és felboncoltuk őket. A csoport­tal együtt megvizsgáltuk a belső felépítésüket, részeiket, aztán egy füzetbe leírtuk, mit tapasztaltunk. Még sosem boncoltunk halat!” (Szemán Judit és Kutasi Jolán, VI. b.) „A téli szünetben egy na­pon úttörőtanácstagok, rajtit­károk és őrsvezetők álldogál­tak az iskola előtt, köztük én is. A vezetőnk ifj. Ancsán László tanár bácsi, a csapat- vezetőnk volt. ő osztotta ki a munkát, amelyre Egy nap az iskoláért jelszó jegyében vál­lalkoztunk. Ketten a jelmon­datok betűit vágtuk, a többi­ek a csapatszoba berendezé­sével foglalkoztak. Itt fogják tartani a rajok és az őrsök a foglalkozásaikat. A szobát nemrég festették ki, így a parkettán is volt tisztogatni való. Tablókat is készítettünk azokból az oklevelekből, ame­lyek iskolánk tanulóinak ver­senyeken elért helyezéseit örökítik meg. Munka közben szólt a magnó, zene mellett könnyebben járt a kezünk is. Délre el is készültünk az is- • kólái csapatszoba hangulatos­sá, szebbé tételével.” (Molnár Marianna, VII. b.) (A tornyospálcai „Csapat­hang” című iskolai újságból.) Az úttörőmunka kezdetétől je­lentős feladat az iskolai tanul­mányi tevékenység. A mozgalom három évtizede alatt többféle mó_ dón kísérleteztek azon. hogyan lehetne vonzóvá, ugyanakkor sokoldalúvá tenni a tanulmányi és mozgalmi munkában élen járó úttörők találkozóit. Máso­dik éve. hogy a tudományos­technikai úttörőszemle csoport­tok szereplésére ad lehetőséget. A cél az volt. hogy nagyobb le­hetőséget kapjanak a pajtások az önkéntes csoportszervezésre. A 3 fős csapatokban nemcsak végzősök, de 6—7 osztályos út­törők is részt vehetnek. A városi-járási és járási út­törőelnökségek úgy tervezik, hogy a január 31-ig megrende­zett csapatszíntű vetélkedők leg­jobbjai olyan alkotásokat hoz­nak a járási versenyekre, mely­ből kiállításokat készíthetnek a vetélkedő színhelyén. A csapat­színtű verseny előtti napokban tunyogmatolcsi úttörőket ke­restünk fel, érdeklődve készü­lődésükről. A pár éve épült Szamos parti iskola könyvtárában lelkes olva­sókra találtunk. Balogh Erzsi. Kisgyörgy Ilona s a 7. osztályos Kisgyörgy Ágnes beszélgetésé­nek lényege: még kevés, amit társadalomkutató úttörőként tet­tek a felkészülés érdekében. Erzsi elmondja, hogy az igaz­gatójuk vezetésével gyűjtik a település népművészeti emlékeit. Tervezik, hogy az iskolában egy emlékszobában helyezik majd el ezeket. — Házról házra jártunk, s kér- ; tűk a. falu lakóit, hogy gtrzsajt, motollát, gerebent, szövőszéket s más. a régi mesterségeket idé­ző tárgyakat adjanak át tár­sadalomkutató úttörőknek. Ica az építési stílusok gyűjté­sét, s a halászati felszerelések összegyűjtését említi. — Élményszámba ment — mondja — a népdalok felkuta­tása. összegyűjtése is! Forog a motolla. A közben érkező többi pajtás­sal együtt szívesen vállalja, hogy eléneklik a „Ha bemegyek a matolcsi csárdába . . .” kezde­tű dalt. — Sándor Miklósné tanár né­ni irányításával a művelődési házban írjuk a ..Jelen könyvét” is — említi Kisgyörgy Ági. — Tanár néni ügyel, hogy fo­galmazásunk lényegretöirő le-., gyen. s közösen döntünk arról, hogy mi a lényeges; s mi kevés­bé fontos. Én ugyan a matemati­kát is legalább ennyire szere­tem, s azt hiszem, amikor „Á ' mi világunk” tárgyalására! kerül sor, jói jön a társadalomkutatók­nak is a számok ismerete! Nagy a sürgés-forgás az akvá­rium körül. Cserfalvi Rozi a tv- adásokat. a Delta és a Búvár egy- egy számát említve figyelmezte­ti társait a rendre, tisztaságra. A természetkutató úttörők vetélke­dőjének központi anyaga a kör­nyezetvédelem ! Veress Lajos csapatvezetőtől a csapatszintű vetélkedőről ér­deklődünk. — Január utolsó hetében két délután bonyolítjuk le a küzdel­met. Nagy gondot okozott a technikus téma. s csapatvezetősé- . günk úgy döntött az ..úttörő- - technikusok vetélkedőjét” nem rendezzük meg. A vetélkedő he­lyi döntőjének zsűrijébe meg­hívjuk a helyi párt-, KISZ- és tanácsi vezetőket. Ápoljuk azt a kapcsolatot is. amely Zalka Máté hagyatékának őrzőihez fű­zi kisdobosainkat, úttörőinket. í A sokrétű tevékenység,, eredmó- * nye abban ig.' megmutatkozik. * hogy a végzősök szinte mind- , egyike továbbtanul! További eredményes felkészü­lést és versengést kívánunk a tunyogmatolcsiaknak, Q rajtuk keresztül a megye sok-sok út- ’ törőjének a tudományos tech­nikai úttörőszemle soron követ­kező versenyeihez! M. K. Kisgyörgy Ilona, Balogh Erzsébet és Kisgyörgy Agnes a falu jele­nének megörökítése közben. (A szerző felvételei) TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: l. Megfejtendő. 6. Körülbelül. 7. Kar­mol. 8. Keresztül. 9. Szellemileg felfog. 11. Sértetlen. 12. Kézifegyver. 14. Szezon. 16. Női név. 18. Talmi. 20. Lám. 21. Gyilkol. 22. Mocsár. 24. ...-Petrov: „Tizenkét 5Zék”. 25. Nitrogén, kalcium, kálium vegyjele. 27. 1979-es. 28. Verdi-opera. 29. Nyugatnémet nagyváros. FÜGGŐLEGES: 1. Szöveg közti kép. 2. Belügyminiszté­rium rövidítése. 3. Fogoly. 4. Kereskedel­mi érték. 5. Tengeri ragadozó hal. 6. Megfejtendő. 10. Három oroszul. 11. Női név. 13. Római 551. 14. Személyem? 15. Megfejtendő. 17. Országos Műemléki Fel­ügyelőség. 19. Lackó. 21. Átkarol. 23. I^ó- ca. 24. Középen kidöf! 26. Kicsinyítőkép­ző. 27. Rendhagyó Igevégződés. MEGFEJTENDŐ: Tengeri emlősök (vízszintes 1, függ. 6, 15.) A megfejtéseket csak nyílt levelező­lapon fogadjuk el. Erre írjátok rá: Törd a fejed! A beküldés határideje: január 24. MÜLT HETI MEGFEJTÉS: — SVÉDORSZÁG — DANIA — ÍRORSZÁG — BELGIUM — Könyvjutalom: Pocsai Erzsébet Kétér- köz; Maga Ágota Ujfehértó; Kormány Andrea Fehérgyarmat; ifj. Pokoraczky András Nyíregyháza; ifj. Szánkár Gyula Vásárosnamény; Minya Tünde Levelek; Szilágyi Attila Nagyhódos. Áz oroszlán, a szamár és a róka ■ 1 2 3 4 5 6 ■ 7 * ■ 8 9 r ■ ■ 12 r _ ■ 15 ■ 1 17 ■ 18 ” ■ 20 U ■ 22 23 ■ ■ 24 25 ■ 27 28 29

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents