Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 18. Kommentár Örömiinnep és vérfürdő Iránban Válsághangulat Rómában M a még nehéz megjósolni: kiállja-e eddigi legne­hezebb próbáját az olasz ötpárti megállapodás. Kétségtelen, hogy a még Al­do Moro által létrehozott par­lamenti többség — amely Giulio Andreotti egyszínű, csupa kereszténydemokrata politikusból álló kabinetjét hivatott támogatni — az utóbbi időben rendkívül tö­rékenynek bizonyult. A kereszténydemokraták, kommunisták, szocialisták, szociáldemokraták és repub­likánusok szövetségére az el­ső csapást Moro meggyilko­lása mérte. Azóta a keresz­ténydemokrácia látványosan eltávolodott tragikus sorsú el­nökének szellemi hagyatéká­tól, s egyre inkább a párt jobboldala a hangadó. A'szo­cialisták igyekeznek megté­pázott tekintélyüket vissza­szerezni; ennek érdekében a múlt év ősze óta több fontos kérdésben zajos vitát pro­vokáltak az Olasz Kommu­nista Párttal. Ügy tűnik, a többi párt is megelégelte a többségben viselt szerepét, s nemrég a szociáldemokraták már nyíltan követelték And­reotti kormányának lemon­dását. Az olasz kincstárügyi mi­niszterről elnevezett három­éves programot már eddig is sok bírálat érte. A kormány ugyan a múlt héten jóvá­hagyta, a pártok azonban óckodnak tőle. Elsősorban azért, mert a terv egyik sar­kalatos pontja a munkabérek befagyasztása. Csakhogy a szakszervezetek szerint sem­miféle biztosíték nincs arra. hogy a bérből és fizetésből élő miliők rovására a tőkések nem saját profitjukat növe­lik, hanem új munkaalkal­makat teremtenek. Baljós jelként értékelik Rómában, hogy a szakszerve­zetek február 2-ára általános sztrájkot hirdettek. Ugyan­csak a kormányválság esé­lyeit növeli az a körülmény, hogy az OKP vezetői közül többen úgy nyilatkoztak, hogy a kommunisták nem tartják örökérvényűnek az ötpárti megállapodást, s a tétlenség­be merevedett kormányzattal szemben esetleg ismét ellen­zékbe vonulnak. Gy. D. 0 Másnap Tomlinson úr üz­letében ugyanolyan gyér for­galom volt, mint általában. A különféle apróságot vásárló emberek megfigyelhették, hogy a kereskedő rendkívül izgatott volt. Nem nagyon ér­tette, mit mondanak neki, té­vedett a számolásnál, és nem azt az árut adta a vevőnek, amit kért. így telt el a reggel, de a nagy hegedűművész nem je­lentkezett a zeneszerszámá­ért. Végül is Tomlinson úr nem bírta ki és telefonált a Charlton Szállodába. A tele­fonoslány azonnal kapcsolta Yehudi Menuhin aparteman- ját. A telefont a nagy mű­vész személyi titkára vette fel. Kereskedőnk elmondta, hogy a hegedű átvételre vár, és ő — Tomlinson úr —, sze­retné tudni, hogy Menuhin úr mikor jelentkezik érte, és mikor hozza az összeg többi részét. A titkár udvariasan meghallgatta és kérte, hogy várjon egy pillanatig, mert ő semmiről sem tud, de rögtön beszél a művésszel. A kagylóban egészen más hang szólalt meg, idegenes akcentussal. — Itt Yehudi Menuhin. Mivel szolgálhatok? — Szeretném megtudni, hogy mikor jön a művész úr a hegedűért? — A hegedűért? Bocsánat, de kivel beszélek? Semmit nem értek. Az iráni nagyvárosokban a sah távozását követő na­pon szinte mindenütt folyta­tódott az örömünnep, s az utcákra vonult tömeg kor­mányellenes és Khomeinit éltető jelszavakat kiáltozott. Két vidéki városban azonban az ünneplés vérfürdőbe ful­ladt, mint azt a teheráni Et- tela ’At című délutáni lap bejelentette, a dél-iráni olaj- vidék Ahwaz városában a ka­tonák géppisztolyokkal és automata fegyverekkel tá­madták meg a sah távozását ünneplő, több ezer tüntetőt. Az ország nyugati részén fék. vő Arakban a rendőrség és a savak ügynökei lőttek a tö­megre. Nem hivatalos jelen­tések szerint az összecsapá­soknak 17 .halottja és sok se­besült áldozata van. Jevgenyij Hrunov, az is­mert szovjet űrhajós vélemé­nye szerint már viszonylag rövid időn belül sor kerülhet „szakosított” űrállomások működtetésére. Ezeken az ál­lomásokon az eddigi Szaljut űrhajók tapasztalatai alapján különleges gyártási művele­tek végezhetők majd el, így — Itt Tomlinson, a Jer- myn Streetről. Arról a hege­dűről beszélek, amelyet ön leelőlegezett nálam. A Stra- divárius, tizenötezer fontért. — Valami tévedés lehet. Semmiféle hegedűt nem vet­tem, és sohasem voltam a Jermyn Streeten. — Hogyhogy? Hiszen elő­leget kaptam öntől! Három­ezer fontot! — Semmit nem értek, és nem tudom, miről van szó. Kérem, beszéljen világosab­ban, vagy egyszerűen jöjjön el a Charlton-szállóba. Tomlinson úr letette a kagylót. Nagyon sápadt volt. Felkapta a hegedűt és kiro­hant az üzletből, s még be sem zárta. Beugrott az első szabad taxiba és száguldottá Charltonba. Útközben sür­gette a sofőrt, mire az csak morgott, hogy semmi szán- déki büntetést fizetni gyors­hajtásért. Végre megálltak a Shapur Baktiar, a sah által kinevezett polgári kormány miniszterelnöke az ahwazi incidens megvitatására össze­hívta a nemzetbiztonsági ta­nácsot. A nemzeti front főtitkára, Karim Szandzsabi, több iráni lapban szerdán megjelent nyilatkozatában leszögezte, hogy az iráni ellenzék a sah távozásával még nem érte el célját. A jelenlegi kormány megdöntésére szólított fel, mivel Balktiart az uralkodó nevezte ki és mivel — mon­dotta — a kabinet továbbra is a császári rendszert teste­síti meg. Az ellenzéki vezető forradalmi fegyelemre és mértéktartásra, a köztulajdon megoltalmazására szólította fel a lakosságot. például — a súlytalanság kö­rülményeit kihasználva — sorozatosan gyárthatóak lesznek különleges félveze­tők, a csapágygyártáshoz szükséges és rendkívüli pon­tosságú acélgolyók, valamint egyes gyógyszeripari készít­mények is. szálloda előtt. A kereskedő berohant a hallba és meg­kérdezte, hol lakik a hege­dűművész. Aztán futott fel az első emeletre, s kopogtatás nélkül nyitott be a szobába. Elegánsan berendezett elő­szobában találta magát. Egy jól öltözött fiatalember állt fel üdvözlésére. — Ön beszélt Menuhin úr­ral? Én vagyok a személyi titkára. Menuhin úr azonnal jön. Kérem, várjon egy pilla­natig. Kinyílt a szomszéd szoba ajtaja és a tegnapi férfihoz hasonló öltözetű férfi lépett ki, aki a szép Rolls Royce- on meglátogatta a Jermyn Streeten. Nagyon hasonlított hozzá, de nem ő volt. — önnel beszéltem telefo­non? — kérdezte kedvesen mosolyogva. — Kérem, ma­gyarázza meg, miről van szó? (Folytatjuk) Anvar Szadat egyiptomi elnök fogadta Reza Pahlavi iráni uralkodót, aki kedden érkezett Egyiptomba. (Kelet-Magyar- ország telefotó) „Szakosított” űrállomások a jövőben Jerzy Edlgey Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA; BÁBA MIHÁLY A KGST ÉS MAGYARORSZÁG II. Energiaválság nélkül A kölcsönös erőfeszítések eredményeként a KGST-or- szágokban rendkívül gyors ütemben növekedett a villa- mosenergia-termelés. Míg 1950-ben összesen 136 mil­liárd kilowattórát termel­tek, addig 1977 végén már 1541 milliárd kilowattórát. Az egy főre jutó villamos- energia-termelés így megha­ladta a négyezer kilowatt­órát, ami annyit jelentett, hogy a szocialista országok gazdasági közösségéhez tar­tozó országok ebben a fon­tos mutatóban is megközelí­tették a Közös Piac ered­ményeit. Magyarország a gazdaság és a lakosság energiaellátá­sához szükséges energia- mennyiség több mint 50 százalékát behozatalból szerzi be. A szocialista or­szágok termelésbővülése azt jelentette, hogy legfonto­sabb importforrásunkból fokozatosan — a kölcsönös előnyök és érdekek figye­lembevételével — növelhet­tük behozatalunkat. Ehhez az a döntés teremtette meg a feltételeket, amelynek alapján elhatározták, hogy az érdekelt KGST-országok létrehozzák az Egyesített Energia Rendszer Központi Teherelosztóját. Ez a szer­vezet 1962 óta irányítja a részt vevő államok ener­giarendszerének összehan­golását, szabályozza az or­szágok közötti villamos- energia-cserét. Az Egyesí­tett Energia Rendszerben való részvételünk tette le­hetővé, hogy az utóbbi időszakban Magyarországon egyenletes és megbízható volt a villamosenergia-ellá- tás. Ugyanakkor azzal a gazdasági előnnyel is járt, hogy mentesítette a ma­gyar népgazdaságot az erő­forrásait, lehetőségeit meg­haladó erőműfejlesztéstől. A számítások szerint a növek­vő igényekkel való lépés­tartás miatt 1970-ben a meglévő erőművek mellett egy további 550 megawat­tos hőerőművet kellett vol­na építeni, hogy a fogyasz­tók igényét kielégíthessük. 1975 végére, 1976 elejére pe­dig újabb, az előzővel azo­nos teljesítményű erőmű megépítésére kellett volna vállalkoznunk, ha nem mű­ködik a szocialista orszá­gok összekapcsolt villamos- energia-rendszere. EURÓPÁBAN EGYEDÜLÁLLÓ Az együttműködés ezen a kulcsfontosságú területen gyors ütemben bővül. Kie­melkedő állomása volt en­nek a Szovjetunió déli vil- lamosenergia-rendszerének és a központi teherelosztó energiarendszerének az összekapcsolása az Európá­ban egyedülálló 750 kilovol­tos távvezeték segítségével. A vezeték a múlt év végén épült meg az érdekelt hat ország közös erőfeszítésé­vel. Egyik végállomása a magyarországi Albertirsa. Üzembe helyezése tovább javítja a KGST-országok — köztük hazánk — énergiael- látását. Az együttműködés elmé­lyítése mellett természete­sen a hazai erőműbázisun­kat is fejlesztjük, amiben ugyancsak számítunk a szocialista országok közre­működésére. Az egyik ilyen nagyszabású létesítmény a paksi atomerőmű, amely jórészt szovjet berendezé­sekkel épül, s várhatóan 1980 után jelentős szerepet tölt be a villamosenergia­igények kielégítésében. ENERGIA AZ ALUMÍNIUMBAN A hazai adottságok és a KGST-országokkal folyta­tott gazdasági együttműkö­dés kölcsönösen előnyös kombinációját jól példázza a magyar—szovjet és a magyar—lengyel timföld- alumíniumipari együttmű­ködés. Ezek az egyezmé­nyek lehetővé teszik, hogy egyetlen jelentős ásványi kincsünket gazdaságosan ki­aknázzuk, hasznosítsuk. A hazai bauxitból előállított timföldet ugyanis külföldön kohósítják és a timföld ér­tékét nyers alumíniumban kapjuk vissza. Ez egyfelől számunkra jelentős villa- mosenergia-importot pótol, másfelől lehetővé teszi, hogy az alumíniumgyártáson be­lül erőinket a kezdeti és á befejező fázisokra össz­pontosítsuk. Ennek egyik eredménye, hogy alumíni­um félgyártmányunk és készáru termelésünk nem­csak a hazai igényeket elé­gíti ki, egyre bővülő e ter­mékek exportja, amelyek­nek jelentős részét a KGST- országok vásárolják meg. Az utóbbi évtizedekben jelentősen módosult a vilá­gon az energiahordozók termelése és felhasználása. A szén elvesztette korábbi egyeduralmát, s a szénhid­rogének előretörtek. A KGST-országok ugyancsak lépést tartottak az energia- mérleg változásával. Ez főleg a Szovjetunió hatal­mas készleteinek köszön­hető, hiszen a többi tagor­szágban nemigen találtak jelentős lelőhelyeket. IMPORT A SZOVJETUNIÓBÓL A magyar népgazdaság kőolaj- és kőolajipari ter­mékek iránti növekvő igé­nyét — adottságai miatt — csak kismértékben tudta belföldi termelésből fedez­ni. Importunk döntő hánya­da a Szovjetunióból szár­mazik. A rendszeres és nagy mennyiségű szállítá­sokhoz 1963-ban megépült a Barátság—I kőolajvezeték. A növekvő igényekkel lé­pést tartva 1973-ban pedig elkészült a Barátság—II kőolajvezeték egy szakasza is. Ezeken a vezetékeken keresztül az előző ötéves tervidőszakban összesen mintegy 28 millió tonna kő­olaj érkezett hazánkba. A mostani tervidőszakban pedig a kétoldalú magyar— szovjet tárgyalások eredmé­nyeként tovább emelkedik ez a mennyiség. Az eltelt három évtized­ben a földgáz termelése fej­lődött a leglátványosabban a világon és természetesen a KGST-országokban. Je­lenleg a világon kitermelt földgáz több mint egyne­gyedét a szocialista közös­ség országaiban hozzák fel­színre. A Szovjetunión kí­vül Románia, Magyarország, az NDK és Lengyelország is évente több milliárd köb­méter földgázt termel. Ezek a mennyiségek jelentősek, de már most sem elégítik ki teljesen az igényeket. Hogy a növekvő felhaszná­lásra az érdekelt országok időben és megfelelően fel­készüljenek, elhatározták a Szövetség gázvezeték lét­rehozását. Faragó András (Következik: A vegyipar felzárkózása) DOLLARVALSAG idején TENG HSZIAO-PING WASHINGTONBA KÉSZÜL Látod, naég egy-két év és teljesen éttel- (International Herald Tribune) metlen a bankrablás. (Internationa 1 He­rald Tribune)

Next

/
Thumbnails
Contents