Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1979. január 4. "V f ' ■''£] ■ ‘V’fF ? Jk> Angolai változások Feszültség Dél-Libanonban Izraeli hadihajók fegyveres provokációja ALIG EGY HÓNAPPAL AZUTÄN, hogy országszerte megemlékezteik a portugál gyarmatosítók és a nyugati hatalmak támogatását élvező ellenforradalmi csoportok fölött aratott győzelemről, a függetlenség elnyeréséről, Luandában összeült az MPLA- Munkiapárt Központi Bizottságának háromnapos rendkívüli plénuma, amelyen Agos- tinho Neto elnökölt. A tanácskozás befejezése után Paulo Texeira Jorge külügyminiszter közleményt olvasott fel a rádióban, amely ismertette a pléniumnak „a párt és az állam sürgető problémáival” kapcsolatos állásfoglalásait és határozatait. A nyugati országok sajtója érthető okokból különös figyelmet szentel a határozatok belső helyzettel és személyi kérdésekkel foglalkozó •részének. Mint ismeretes, a központi politikai bizottság elmozdította miniszterelnöki posztjáról és megfosztotta politikai bizottsági tagságától Lopo do Nascimento kormányfőt, továbbá Carlos Rocha tervezési és gazdasági együttműködési minisztert, aki ugyancsak elvesztette a politikai bizottságban viselt tisztségét. Ezzel egy időben megszüntették a miniszterelnöki és a miniszterelnök-helyettesi posztokat. A kormányfő tisztét hírek szerint egyelőre a köztársasági elnök tölti be. Leváltották a Jornal de Angola és a televízió vezetőségét, új osztályokat hoztak létre a pártközpontban, kiegészítették a központi bizottságot és a politikai bizottságot, és úgy határoztak, hogy az ország tizenhat tartományi biztosa a jövőben miniszteri rangot kap. A személyi változásokon túl a központi bizottság határozata hangsúlyozza, hogy „tovább kell erősíteni a párton belüli egységet, fokozni kell a párt- és az államapparátusban mutatkozó kispolgári tendenciák elleni harcot, meg kell szilárdítani a munkás-paraszt szövetséget a forradalmi folyamatot fékezni próbáló kispolgárság elleni harcban”. Végezetül a központi bizottság ülése utáni egyik beszédében Agostinho Neto bejelentette, hogy bátorítani kell a kiskereskedőket és a kisiparosokat a lakosság érdekében kifejtett tevékenységűik fokozására, felszólította az ország lakosságát: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy valóra váljanak a termelés növelését, a lakosság életszínvonalának emelését szolgáló elképzelések. AZ ESEMÉNYEKKEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN mindenekelőtt arra kell emlékeztetni az olvasót, hogy 1975. november 11-én, a függet- .lenség kikiáltásának napján még súlyos harcok folytak az ellenforradalmi csoportok és a dél-afrikai intervenciós csapatok ellen. Az éppen csak megszerzett függetlenséget Kuba és a többi szocialista ország internacionalista segítségével sikerült megvédeni. A néphatalom megszilárdulásával napirendre került a társadalom átalakítására kidolgozott tervek megvalósítása. Eközben azonban kiéleződtek a belső ellentétek, s azok végül is az 1977. május 27-i puccskísérlethez vezettek, amelyet Nito Alves és Jose Van-Dunem, a politikai bizottság tagjai irányítottak. Erről szólva az MPLA-Munkapárt 1977 decemberében megtartott glső kongresszusán a párt elnöke önkritikusan rámutatott, hogy „az általuk elkövetett némely hiba is lehetővé tette, hogy az események ilyen fordulatot vegyenek. Szervezeti gyengeségünk és a politikaiideológiai munka hiánya, a szervezeteinkben uralkodó liberalizmus, többek között ezek voltak azok az okok, amelyek tápot adtak a frek- ciósok manővereinek...” — hangoztatta Neto. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a súlyos gazdasági nehézségeket csak részben magyarázza az az óriási kár, aimit a távozó gyarmatosítók okoztak az országnak azzal, hogy megbénították a közlekedést, tönkretették a termelőberendezéseket és a hírközlő eszközöket. Másik ok az, hogy az iparban és a mezőgazdaságban is csak lassan áll helyre a termelés. Az ipar teljesítőiképessége az 1973. évinek csupán 10—50 százaléka, s nem jobb a helyzet a mezőgazdaságban sem. Kávéból például az 1973. évi 215 ezer tonna helyett csupán 80 ezer tonnát takarítottak be 1977-iben. Az ipari és mezőgazdasági termelés stagnálása akadályozza a lakosság ellátását. A párt és a kormány óriási erőfeszítéseket tett az ország nemzetközi helyzetének megszilárdítására. Rendezte kapcsolatait Zaire-val, a termelés beindítására nyugati, főként amerikai, belga és portugál segítséget is igénybe vett, a nagy ültetvényeken pedig állami gazdaságokat létesített, megszervezte az állami kereskedelmet. Ennek ellenére a lakosság ellátása sok helyen továbbra is akadozik, s ebben minden jel szerint szerepe volt azoknak a vezetőknek, akiket a központi bizottság határozata nyomán tisztségükből leváltottak. A HATÁROZATNAK AZ EGYSÉG MEGSZILÁRDÍTÁSÁT sürgető pontja arra enged következtetni, hogy a leváltott politikusokat és minisztereket nem csupán kötelességük teljesítésének elmulasztásában találták bűnösnek. Erre utal egyebek között a határozatnak az a pontja, amely kimondja, hogy „fokozni kell a párt. és az államapparátusban mutatkozó kispolgári tendenciák elleni harcot”. Kanyó András Az első benzinkútnál, amelyikre rábukkantam, még csak meg sem kérdezték, hogy kívánom-e, tehát teljesen érdek nélkül megmosták az autót és kicserélték az olajat. Számlát sem állítotok ki, csak meghajoltak és jó utat kívántak. Amikor pedig adtam nekik tíz dollárt, maga a vezető ugrott elő kis irodájából, és amíg a kocsi a kanyarban el nem tűnt, mindannyian integettek utánam. A szállodában meg miDél-Libanonban az izraeli hadsereg és a vele együttműködő libanoni jobboldali fegyveresek provokációi az elmúlt 24 órában tovább élezték a feszültséget — jelenti Bei rútból a TASZSZ szovjet hírügynökség. Kedden éjjel a libanoni jobboldal erői és az izraeli hadsereg tüzérséggel lőtték Nabatijen városát és Arkub keleti térségének sűrűn lakott részeit; izraeli hadihajók libanoni felségvizeken helikopterek támogatása mellett feltartóztatják és átkutatják a libanoni kikötőkbe tartó halyen kedvesek és rendesek! Egyenesen Franciaországból utazom, ahol borravaló nélkül senki semmit se csinál. Mindenütt csak — „pour- boire” és „pourboire”. Itt azonban az emberek mosolygó ak, vidámak. Néhány ötdollárost osztottam szét. Franciaországban egy portás megsértődne, ha ilyen kis borravalót adnék neki, Szczecinben pedig mindenki fintor nélkül elfogadja. Még elégedettek is. Láttad, menynyire igyekezett az- a pasas, hogy szobát kerítsen neked? jókat. Ugyancsak kedden éjszaka az izraeli hadihajók egyik csoportja tűz alá vette Ras Al-Ain dél-libanoni falut. A támadás következtében több házat találat ért. Az ország biztonsági helyzetének megvitatására szerdán Beirutban ülést tartott a libanoni kormány.. Az Eliasz Szárkisz libanoni elnök vezetésével megtartott tanácskozáson meghallgatták az arabközi békefenntartó erők, a libanoni hadsereg és a bel- biztonsági erők vezetőinek jelentését. Micsoda ország, micsoda nagyszerű ország! — Na és sok van neked azokból az ötdollárosokból? — kérdeztem. — Ó, ne félj, gazdag vagyok. Hozzátok, európaiakhoz képest nagyon is gazdag. Természetesen, ha Amerikát vesszük alapul, akkor csak azt lehet rólam mondani, hogy vagyonosodom. Megközelítettem az egymilliót. Sok minden megváltozott, öregem, mióta utoljára láttuk egymást. Emlékszel arra a kis erdőre Otwock közelében? Megpróbáltalak rábeszélni, hogy gyere velünk. Ki tudja, lehet, hogy ma te is ötdollárosokat osztogatnál. — Honnan van ez a gyönyörű Mercedesed? — Apróság! Megvehettem volna magamnak, de három francia barátomtól kaptam ismeretségünk emlékére. Alkalomadtán elmesélem neked ezt a történetet. Most azonban lássunk hozzá, mert a vodka mindjárt átveszi az üveg ízét. Látod, nem felejtettem el a lengyel mondásaitokat. Jerzy Edi9ey Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY o IRÁN Kormányalakítási tárgyalások Sapur Baktiar, Irán kinevezett miniszterelnöke szerdán otthonában sajtóértekezletet tartott, s közölte: reméli, hogy kabinetjét legkésőbb e hét végéig bemutathatja a parlamentben. Baktiar, aki szerdán délelőtt kapott felhatalmazást a parlament mindkét házától a kormányalakításra, az újságírók előtt tett nyilatkozatában hangoztatta: Irán megszűnik „a Perzsa-öböl csendőre lenni”. Kilátásba helyezte, hogy az új teheráni kormány nem szállít majd olajat Izraelnek. Belpolitikai kérdésekről szólva Baktiar elmondotta, hogy megalakítandó kormánya folytatja a harcot a korrupció ellen, s mindazokat a személyeket, akik túllépték hatáskörüket — legyenek akár tábornokok is — egy általa a későbbiek során a parlament elé terjesztendő törvény alapján fogják elítélni. Szólt arról is, hogy a Sa(Folytatás az 1. oldalról) atomerőmű külön rangot ad Paksnak, olyan várossá avatja, amely egész népünk alkotó munkájának, szocialista gazdaságunk lendületes fejlődésének, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal folytatott gyümölcsöző együttműködésünknek is élő tanúbizonysága. A továbbiakban külön tisztelettel és megbecsüléssel köszöntötte az atomerőmű építőit, azokat a munkásokat, műszakiakat, vezetőket, a város ideiglenes lakóit, akik teremtő munkájukkal idehaza és határainkon túl egyaránt hírnevet szereznek városuknak. Biztosította őket, hogy feladataik megoldásában továbbra is számíthatnak a Központi Bizottság és a kormány segítő támogatására, az ország egész vakot, a titkosrendőrséget „egyszerű hírszerző irodává” fejleszti vissza. Arra a kérdésre, hogy tart-e államcsínytől, Baktiar kijelentette: „Irán nem a puccsok országa”. Khomeini Ajatollah, a síita vallási ellenzék Párizsban élő vezetője szerdán az iráni néphez intézett újabb üzenetében ismételten törvénytelennek minősített minden olyan kormányalakítási kísérletet, amely a sah jóváhagyásával történik, Khomeini Baktiar kinevezését „manővernek” nevezte. A vallási ellenzék vezetője általános sztrájkra szólította fel az irániakat, a sah eltávolítása és a polgári „elégedetlenségi” mozgalom beindítása érdekében. A DPA hírügynökség értesülése szerint Teherán repülőterén helyreállt a rend, ismét megindult a légiforgalom. közvéleményének megkülönböztetett figyelmére. Végül Lázár György a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából átadta a városalapító díszoklevelet Dallos Tibornak, Paks tanácselnökének. Az ünnepi tanácsülés után Lázár György a megye és a város vezetőinek kíséretében megtekintette Paks terjeszkedő modern lakótelepét, ahol pár esztendő alatt több mint ezer új otthon, műszaki szállók, gyermek- és oktatási intézmények épültek. Délután a Minisztertanács elnöke az atomerőmű építkezését kereste fel. Ott Szabó Benjámin, az atomerőmű-beruházás kormánybiztosa kalauzolta és tájékoztatta az eddig végzett munkáról, a rohamosan növekvő további feladatokról. Amerikai levelünk Egy város csődje Cleveland nevét Magyarországon is jól ismerik. ■ HflB Nemcsak azért, mert az Egyesült Államok leg- nagyobb városai közé tartozik és gépipara világszerte híres, hanem mert a magyar kivándorlók már a századforduló idején megkedvelték és azóta is népes magyar kolónia él ott. Nos, ez a város most a szó szoros értelmében csődöt mondott. Még pontosabban: csődbe ment. A jelenlegi évtizedben Amerika egyik jelentős problémája a keleti és az észak-keleti nagyvárosok súlyos anyagi helyzete. Ez elsősorban abból adódik, hogy gazdag lakóik kiköltöznek az elővárosokba és magukban a városokban mind nagyobb a kisjövedelműek, a nyugdíjasok, a munkanélküliek aránya. Vagyis nem azoké, akik viszonylag magas jövedelmi adót fizetnek, éppen ellenkezőleg: azoké, akik maguk is szociális segélyre szorulnak, de legalábbis nyilvános iskolába járatják a gyerekeiket, vagy más, közpénzen fenntartott intézmények szolgáltatásait veszik igénybe. Ugyanakkor magukat a tőkés vállalatokat nem, vagy nem megfelelően terheli meg a városi adózási rendszer. A nagyvárosok helyzetét súlyosbítják a bankok is, amelyek ugyanolyan kemény (vagyis a maguk szempontjából túlságosan is „előnyös”) feltételek mellett adnak kölcsönt a városoknak, mint bárki másnak. Cleveland alaposan eladósodott és amikor december közepén lejárt az utolsó fizetési határidő is, fizetésképtelennek bizonyult. Ilyesmi az 1929-es nagy válság óta nem fordult elő az Egyesült Államokban. Igaz, hasonló veszély fenyegette az ősszel New Yorkot is, ám ott a szövetségi kormány a zsebébe nyúlt és hitelgaranciával ideiglenesen elhárította a krach veszélyét a város feje felől Clevelanden azonban nem esett meg a kormányzat szíve. Dennis Kucinich, a város 32 esztendős (de 22-nek sem látszó) polgármestere az utolsó percben rendkívüli adó kivetésével akarta megmenteni a helyzetet, de a városi tanácsban egy szavazattál alulmaradt. (Alig két hónapja ellenségei vissza próbálták hivatni tisztségéből, akkor azonban minimális szavazattöbbséggel megkapta választóitól a bizalmat.) És Clevelandnek nemcsak most kell fizetnie, hiszen az új esztendő folyamán egymás után járnak le más kölcsöneinek a határidői is. Persze, hogy miért nem adnak a bankok haladékot, hogy miért szorítják a várost a villamos társasággal együtt harapófogóba, az más kérdés. Kucinich polgármester zsarolást emleget. „Ünnepélyesen”, a riporterek jelenlétében vette ki a saját pénzét az egyik bankból, mondván, hogy ilyen piszkos pénzintézettel semmilyen értelemben sem akar közösködni. Érdemben ugyan nem tartozik Cleveland csődjéhez, de időben éppen egybeesett vele, hogy a polgár- mester öccse is támadást intézett az egyik clevelandi bank ellen. A szó szoros értelmében kirabolta. A rendőrség azonban résen volt és egy-kettőre lefülelte. A nagy kérdés azonban az, hogy meddig lesz résen és egyáltalán meddig lesz még képes a bűnüldözésre a clevelandi rendőrség. Egy város ugyanis mégsem kerülhet kalapács alá, nem lehet elárverezni. A csődtömeg megszüntetését tehát a kiadások drasztikus megnyirbálásával — a városi alkalmazottak tömeges elbocsájtá- sával — kezdik. Bz új esztendő első napjától nem tartanak igényt E a többi között a rendőrök felének, a tűzoltók és nMafli a köztisztasági alkalmazottak 40 százalékának szolgálataira. A megmaradóktól pedig visszavonták az 5 százalékos béremelésre tett korábbi ígéretet, mire azok közölték, hogy sztrájkba lépnek. Ám hia a munkabeszüntetés nem következik is be, akkor is kétséges, hogyan lehet a csökkentett létszámmal fenntartani a városban a-közbiztonságot (amely már eddig is hírhedten rossz volt), a szemételtakarítást (a tervek szerint csak kéthetenként egyszer fogják tudni összegyűjteni a háziszemetet) stb. Cleveland lakói o káosztól rettegnek az új esztendőben. Cleveland, 1979. január. DCuJciók QsJjján. — De ez az autó ugye nem szériagyártmány ? — Nem. Valamilyen gazdag argentin rendelésre készült. Körülbelül 12 000 dollárt fizetett a járműért, de később olyan rosszul ment neki a kártya a nizzai kaszinóban, hogy el kellett adnia, fele áron. így került hozzám. — Gazdag barátaid vannak, ha ilyen ajándékra telik nekik. — Meg kellett tenniük. Nem volt más választásuk. Ráadásul még benzinrevalót is adtak! Nagyon elégedettek voltak, amikor átléptem a francia—olasz határt. De mára hagyjuk. — Mondd meg legalább, hogyan szerezted a pénzt? — Az emberi mohóság és kapzsiság juttatta kezembe. Egy gazdag ember nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy a tőle szegényebbet meg ne fossza maradék kis vagyonától. Ne gondold — barátom hangjából hirtelen eltűnt a szívélyesség, és olyan keményen ropogtak szavai, mint az acél csikorgása —, hogy. nem szenvedtem szegénységtől. Az élet éveken át nem babusgatott. Egészen addig, amíg ezt az igazságot meg nem értettem. A központi fűtés kazánjába dobáltam a szenet, tudom azt is, mit jelent nyolc órán keresztül talpon lenni egy szűk, fojtó légkörű helyiségben és szünet nélkül száz- és ezerszámra mosni a tányérokat. Az én egyetemem London nyomornegyedében volt és az antverpeni kikötő csatornáiban. De fogékony tanuló voltam. Ezért sikerült nekem onnan kimenekülni, annak ellenére, hogy sok ezer hozzám hasonló ember a mai napig ott tengődik. Na, egészségedre, öreg! Az este hátralévő része a régi Varsóról, az iskolai időről és emlékekről való beszélgetéssel telt el. Mit csinálnak a régi kollégák, kik nem élték túl a háborút és a megszállást? Már nagyon késő volt, amikor furcsa, csukladozó lábon elhagytam az éttermet. (Folytatjuk)
