Kelet-Magyarország, 1979. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-17 / 13. szám
1979. január 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Nem pénzkérdés... II művelődési otthonok holnapja megyénkben AMIKOR HARMINC ÉV. VÉL EZELŐTT Szabolcsban is megépítették az első — akkor még kultúrház- nak nevezett — művelődési otthonokat, sokan értetlenül nézegették, méregették. Vajon mi szükség rájuk? A községek többségében a gazdakör, a kaszinó, az ipartestület jelentette a művelődést, de csak egy kisebb körnek. Sok községben szinte mindent — tantermet, orvosi rendelőt — megelőzött a művelődési ház építése. Akkor az egyik fő szempont az volt: minél többen férjenek bele. Ezért is épültek többnyire egyetlen nagy teremmel, ahol a mozit is berendezték. itt tartották a bálokat, no meg a tsz-köz- gyűléseket. Azóta sokat változott az életünk. A művelődésiott- hon-hálózat képe sem maradt a régi. Milyen jövőjük van a művelődési otthonoknak? — kérdezhetjük, miután a közelmúltban a Miniszter- tanács is foglalkozott velük. Több éves előkészítő munka után a most hozott rendelet sok tekintetben rendezi a helyzetüket. Ennek egyik eredménye, hogy tisztázták a gazda szerepkörét és tennivalóit. A megyében is sok nehézséget okozott olykor a sok gazda. máskor a gazdátlanság. Ez éppúgy érezhető volt a költségvetésben, mint a tartalmi munkában. Az is előforult, hogy a művelődési házzal minden szerv rendelkezni akart, anélkül, hogy ehhez joga lett volna, vagy egy fillérrel is hozzájárult volna a fenntartáshoz. NE GONDOLJUK, hogy a minisztertanácsi rendeletet követően több pénz, támogatás jut majd a művelődési otthonoknak. Az a félmilliárd forint, amelyet a megyében a mostani ötéves tervben a kulturális ágazat felhasználhat. re- kordösszeg. Jól kell vele gazdálkodni. A rendelet elsősorban a zavartalanabb fenntartást, a jogok és kötelességek összhangját segíti és elhárítja az akadályokat a komplex szerepkör betöltése elől. Ma már a művelődési otthonoktól sokkal nagyobb nyitottságot, műsorkínálatot várnak a művelődni, szórakozni akaró emberek, mint korábban. Ezért javasolja a rendelet: — igaz nem kötelezően — hozzanak létre mindenütt társadalmi vezetőséget. Ettől jobb lesz a művelődési otthonok anyagi helyzete. tartalmasabbá válnak a programok, netán több népművelő siet a községekbe? Valószínű sok helyen alig változik a helyzet, legfeljebb egyértelműbbé válik az első számú fenntartó, a gazda anyagi és erkölcsi felelőssége. Bizonyára erősödik a tanácsok közművelődést irányító, összehangoló munkája is. De a megalakuló társadalmi vezetőség — ha komolyan veszi a munkáját — sok helyi tartalékot tárhat fel, anyagilag és szellemileg egyaránt. Akad még jócskán szétforgácsolódó kulturális pénz, nem ritka a párhuzamosság egy-egy rendezvény esetében EZÉRT BIZTATÓ az a kísérlet, amely a megye öt községében kezdődött az elmúlt évben. A kísérlet célja, hogy kidolgozza a közös irányítást, az oktatási és köz- művelődési intézményeknél, közös igazgatás alá vanva az iskolát, a művelődési otthont, a könyvtárat, a sport- létesítményeket. Egyes községekben már közművelődési igazgatóhelyettest is alkalmaznak az iskolák — éppen az összhang érdekében. Mindezek a szervezési változások elősegítik, hogy a gyakorlatban kamatozzon a helyi tanácsok meg- növekedett jogköre és felelőssége. A megyében több mint kétszáz művelődési otthon van. Munkájukat — anyagi és tartalmi szempontból is — a helyi sajátosságok határozzák meg. Van olyan művelődési ház. — mint a nyírmadai — ahol három hivatásos népművelő dolgozik. De a többségüket félállásban, néhány száz forintos tiszteletdíj fejében — leginkább lelkesedésből — látják el a művelődést szívügyüknek tekintő nevelők. NAGYON ELKEL a társadalmi vezetőség. Nem azért, hogy vég nélkül ülésezzenek és egy bizottsággal több legyen, hanem az érdemi munka, a jó ötletek, a kezdeményezés, a jobb művelődési feltételek megteremtése végett. Páll Géza A MEZŐGÉP vállalat baktalórántházi gyárában NDK-meg- rendelésre markolókat gyártanak. Kerepesi István daraboló lakatos alkatrészt készít az exporttermékhez. Nagyhalászi gondok és örömök Nehéz úton a világpiacig A kivénhedt szerkezet mindenképpen a múlté: néhány éven belül megépül az új hőközpont, és a gyár újabb lépést tesz, hogy kivívott pozícióját tovább erősítse. Mert olyasmivel dicsekedhetnek, amivel a megyében lévő gyáregységek többsége aligha: 1978- ban majdnem felét, 1979- ben pedig már 50 százalékát állítják elő itt a nagyvállalat termelési értékének. Porban, zajban dolgoztak Éveken át nehezen léptek előre: hagyományos anyagból, hagyományos módon, tullasztó porban és siketítő zajban dolgoztak: az első évben mindössze 263 tonna fonalat termeltek. Persze nem ezen a szinten maradtak: 1974-ben a két év előtti tízszeresét állították elő. Az indulás nehézségei, hogy a legtöbb ember életében először itt dolgozott gyárban, valamint a nehéz' munka a nagyarányú vándorlásban volt mérhető. Akadt év, amikor a dolgozók negyede cserélődött ki. Budapesten' 1973. december 19-én fonták meg az utolsó rostfonalat, és szinte ezzel egyidejűleg megkezdődött Nagyhalász „szintetizálása”. Az első polipropilén fólia- húzó gépet 1974-ben telepítették a vidéki gyárba. A szépen felfutó termelést 1976- ban visszaesés követte, ráadásul 1977-ben kiütköztek a vezetés fogyatékosságai is. A következő évet, 1978-at őszinte értékeléssel kezdték, átcsoportosítottak, szerveztek. A „műtét” fájdalmas, ám sikeres volt: sértettség miatt senki sem keresett magának más munkahelyet és felfutott a termelés is. Búcsú a háncsrosttól A minden bizonnyal meghatározó esemény pedig 1978. szeptember 23-án történt: véglegesen befejezték a hagyományos háncsrost feldolgozását. helyét a szintetikus anyagnak adták át. Mondhatnánk: a gyár életében ez a fordulat éve volt. — Ne menjünk a részletekbe ■— mondja az igazgató — Kovács Sándor. — Bonyolult, de sikerült feladat volt az új technológia letelepítése. A bizonyíték: 1978-ban egyetlen hónap sem volt, amikor ne teljesítettük volna a tervet, holott 122 millióval termeltünk többet, mint 1977-ben. Pedig év elején irreálisnak éreztük a tervet, azonban január sikere után mindenki lendületbe jött. Az emberek megérezték: minél többet dolgozunk, annál hamarabb lesznek jók a körülményeink. A viszonyokon ugyanis van mit javítani: ma már 900 emberről kell gondoskodni. Tavaly a bérek 13,3 százalékkal nőttek, az átlagszint 34 ezer 100 forint lett. Nem sok, de az indulást figyelembe véve nem is kevés. A további út: a szintetikus profil fejlesztése. Széles szőnyegalapszövet gyártására készülnek és 1979- ben már hozzálátnak az 1 tonnás szövetkonténerek gyártásához. A tervek nagyok, ha fejlesztési elképzeléseik megvalósulnak, egy korszerű üzem körvonalai sejlenek fel. Azonban hiányoznak a szakemberek. Kovács Sándor szerint: — Szükségünk lenne elektromérnökre, vegyészre, gépészmérnökre. Kilátásunk sincs rá. Hiányoznak (megye- szerte visszatérő gond) a felsőfokú képzettségűek. Az 1977—78-as tanévben például egy hallgatója volt textilszakon a Könnyűipari Műszaki AZ ÖREG, RONCSTELEPRE ÉRETT „TRUMAN” MOZDONY A KENDER-JUTA ÉS POLITEXTIL VÁLLALAT NAGYHALÁSZI GYÁRÁNAK UDVARÁN, REMÉLHETŐLEG NEM SOKÁIG TÖLTI MÁR BE A KÉPESSÉGEIT MEGHALADÓ SZEREPET: MEGSZŰNIK A GYÁR GÖZTERME- LÓJÉNEK LENNI. Az új üzemben. ff Főiskolának. Némi reménysugár: jelenleg öten járnak egyetemi előkészítőre, évente 4—5 dolgozónk iratkozik szakközépiskolába. Nagyhalász is ilyen lesz..." A Kender-, Juta- és Poli- textil Vállalat budapesti gyára terjeszkedni képtelen. Ám amikor a zegzugos udvaron átjutva az üzemcsarnokba lépünk, akkor ha nem is a jö_ vöt, de az igazi mát megláthatjuk. A nagyhalászi gyár beatkoncertet idéző hangzavara után itt csendes kápolnában érezhetjük magunkat. — Nagyhalász is ilyen lesz — mondja Molnár István, műszaki-fejlesztési főosztály- vezető. — Pedig mi tagadás, azt a telepet nem kívántuk magunknak. Az 1978-as változást megelőző nehéz évek okait a főosztályvezető a tapasztalatlanságban, az új géppark letelepítésének körülményeiben látja. — Az új technológiát — vélekedik Molnár István — nagyon gyorsan sajátították el. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy a rosttól megszabaduljanak. A rostfonoda helyét a polipropilén fóliacsíkból húzott szál technológiája, gépei foglalták el. A váltás nagy felelősséget ró a nagyhalásziakra, mert termelési értékben ez évi 150 millió forint pluszt és jó minőséget követel tőlük. A személyi feltételekkel Budapesten sem elégedettek. Nem azokkal, akik vannak, hanem azokkal, akik nincsenek. — A főmérnök egyben az egyetlen mérnök ott. Hadd tegyem hozzá, a mi szellemi ellátottságunk sem verdesi az eget. Lépcsőfok, nemzetközi mércével A technikai körülmények azonban javulni fognak. Az AT szövődé gépparkját nagy teljesítményű csehszlovák pneumatikus berendezésekkel cserélik ki. A varrodai gépállományt 1979—80-ban felújítják. Teljesen automatizált zsákvágó, varró- és kiszolgáló berendezések kerülnek oda. Utakat építenek, pihenőket és telefonközpontot. — Az első év 1978 volt — fejezi be mondanivalóját Molnár István —, amikor Nagyhalász külföldre is szállított: a hagyományos polipropilén exportot már ők elégítik ki. Ha a technikai, technológiai változások bekövetkeznek, a nagyhalászi gyár a technikai színvonal első lépcsőfokára jut, még nemzetközi mércével mérve is. Eltűnik a régi textilipar pora és zaja: a jelenlegi 110 decibel hangerő a megengedett 80 decibelt sem fogja elérni. Speidl Zoltán Mit olvas Marika ? ^ ó zamatú görögdinnyét I kínáltak a Hámán Kató Aranykoszorús Szocialista Brigád tagjai, amikor legutóbb náluk jártam. Ágika (Kontrák Lafosné), a brigádvezető szelte ketté a repedő csemegét, miközben azon vitatkoztak, miként is tudnák megoldani, hogy a brigádnapló — melyet központilag rendszeresítettek s talán ezért is van — ne legyen olyan sablonos. Nem emlékszem már pontosan, hogy Ágikának-e vagy helyettesének, Manyikénak (Márton József né) jutott eszébe az ötlet. Mi lenne, ha a régen használt, stelázsikat díszítő papírt vásárolnának, amelyen még ott díszelegnek a festett almák, körték, különböző zöldségfélék, s ezeket kivágnák. Így kerülne egy-egy hónap mellé az akkor érő gyümölcs. És ez lenne díszítőeleme a ZÖLDÉRT Széchenyi úti 1-es boltja szocialista brigádnaplójának. Most újra felkerestem őket. Láttán) a készülő színes brigádnaplót, és megnéztem újra azt a brigádkönyvtárat, amelynek tartalmát saját pénzükből gyarapítják. Az üvegezett könyvszekrény polcain kevés könyvet láttam. „Olvassák a többit” — világosított fel Marika, ö éppen az Akiért a harang szól-t forgatja esténként. Ott van azonban a polcon Dosztojevszkij Karamazov testvé- rek-je, Stefan Zweig művei, egy-egy Marx-, Engels-mű, Bihari Klára Asszonyi szolgálat című munkája és mások. Ágikát, Ilonkát, Marikát, a zöldségbolt mindig udvarias lányait, asszonyait naponta látjuk, találkozunk velük. Itt nemcsak a törzsvendégeket fogadják kedves szóval. Az „egyszerű” munkásnők még arra is gondoltak, hogy ösz- szespórolt pénzükből könyvtárt alapítsanak. Reggelenként, amikor a vevő ebbe az üzletbe benyit, JSHr J elzi a vonzerőt, hogy az elmúlt hét esztendő alatt — az 1971-es tanácstörvény megjelenésének évétől 1977-ig bezárólag — mintegy 19 ezer falugyűlés megtartására került sor szerte az országban, s azokon a községek lakóinak átlagosan tíz százaléka jelent meg. A statisztika szerint az első években a rendezvények száma még alig hullámzó képet mutatott, az 1976-os kiugró adatok pedig szoros összefüggésben álltak a népfrontbizottságok újraválasztásával. A minden szempontból kielégítő helyzet tavalyelőtt alakult ki, amikor 778 nagyközségi és 2233 községi falugyűlés zajlott le, bizonyságául annak, hogy végképp polgárjogot nyert a közéletnek ez az életteli, demokratikus fóruma. De hát, mi teszi oly hasznossá a falugyűlést a tanács, a lakosság, az egész település számára? Egyfelől a tanács tájékoztatója saját munkájáról és a község életében alapvető jelentőségű kérdésekről, másfelől a lakosság véleménynyilvánítása az elhangzottakról, illetve egyéb észrevételeinek, panaszainak, javaslatainak szóvá tétele. Ahol ezeket a rendezvényeket az őszinteség, a kölcsönös segítőkészség légköre és az előbbrelépés határozott igénye hatja át, ott sok minden tisztázódhat a „két fél” vitájában, s számos gyümölcsöző kezdeményezés bontakozhat ki ilyenkor. A fejlesztési tervek szembesítése az igényekkel és a lehetőségekkel, az ügyintézés kritikája, a jószándékú társadalmi munkavállalás — mind részét képezi az eredményes falugyűléseknek. A tapasztalatok arra utalnak, hogy célszerűbb előbb a tanácstagi beszámolókra sort keríteni, mert így egyrészt az állampolgárok már előzetesen megközelítő képet kaphatnak a választókerületüket érintő tanácsi tervekről, a folyamatban lévő ügyekről, másrészt a rendező szervek is hamarabb szereznek tudomást arról, mi érdekli leginkább a lakosságot abban az időszakban.-p rdemes tehát megkülön- 1-1 böztetett gondot fordítani a falugyűlések előkészítésére, mert a tanács és a lakosság párbeszéde mindenütt jelentős erőforrásokat rejt magában. N. G. szépen, ízlésesen díszített polcokat lát. Rámosolyog a jonatán és a pult mögül Szilágyiné, Gombosné, Lipcsei Veronika, Szalai Gyöngyi és a többiek. Pedig ők már reggel hatkor itt vannak, cipe- kednek, rakják a polcokat zöldséggel, gyümölccsel, üvegekkel, és minden jóval. Így fogadják a vásárlóközönséget. Naponta sokszor harmincnegyven mázsát mozgatnak, emelnek, és este, záróra után még 7 órakor súrolnak, hogy reggelre újra ragyogjon a bolt. Újságolták, hogy patronálnak gyerekeket az ifjúságnevelő intézetben, összeadott pénzükből az „árváknak” félezer forint értékű játékot vettek karácsonyra. „Hámán Katóék”, ez a kiváló bolt címet nyert brigád jó évet zárt. Sok száz ezer egykét kilós tételből csaknem 7 millió forintot árultak. Ki tudná még végig is gondolni, hányszor kellett megemelni ezért a teli zsákokat, mérlegre a kilókat, csomagolni, mosolyogni, kiszolgálni? (farkas)
