Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 13. Háziipar Szatmárban Háromezer új ágygarnitúra Éves tervét határidő előtt teljesíti a Patyolat A telet várva, mint min­den évszakváltás előtt, most is megnövekedett a megyé­ben a Patyolat Vállalat mun­kája. Általában eleget is tet­tek a megnövekedett igé­nyeknek. Kisebb eltolódások csak a határidőknél adódtak, mivel a vállalat szolgáltatá­sát igénybevevők nagy több­sége a legrövidebb időn be­lül akarja visszakapni hol­miját. így az üzem, mond­hatni sikeresen oldotta meg őszi csúcsfeladatát. Jelenleg" is — mint általá­ban ünnepek előtt — foko­zódott a tisztíttatás. Különö­sen megnövekedett a házi­asszonyok dolgát könnyítő, pipereanyagok mosatása. Je­lentős az otthon mosott ru­hanemű csak vasaltatásra va­ló beadása. Ez utóbbi — éves szinten — meghaladja az 50 ezer kilót. Az idén mosatás­ra adott ruhafélék súlya több, mint 200 ezer kiló. Az igények kielégítését jól segíti a nyíregyházi közpon­ti üzem nemrég megvalósult rekonstrukciója. A Kisvár­dán és Vásárosnaményban megépült és használatba vett komplex szalonok. Ezeken kívül, ugyancsak Nyíregyhá­zán, a Jósavárosban korsze­rű vasalószalon létesült. Fo­lyamatban van Nyírbátor­ban is a komplex szalon lé­tesítése. A kölcsönző szolgáltatás növelése érdekében idén a vállalat újabb 3 ezer ágyne­mű-garnitúrával növelte kész­letét. így a folyamatos köl­csönzést közel 7 ezer garni­túrával végzi a megyei Pa­tyolat. Sőt, lehetségessé vált, hogy a régebben használt, kopottas darabokat kivonják a kölcsönzés forgalmából. Ebben az évben megsok­szorozódott a szőnyegek tisz- títtatása megyeszerte, de kü­lönösen Nyíregyházán. S hogy a kéthetes visszaadási határidőt tartani tudja a me­gyei vállalat, újabban a fő­városi Patyolattal kooperál. A növekvő feladatok tel­jesítésének jó munkával tesz eleget a vállalat 160 dolgozó­ja. A munkák jelenlegi állá­sa szerint, idei 16 milliós szolgáltatási tervüket de­cember közepéig teljesítik. (ab) A mátészalkai Szatmár Vidéki Háziipari Szövetke­zet 350 bedolgozót foglalkoztat helyből, illetve a kör­nyező községekből. Többségük a háztartási munka mel­lett horgol, köt, hímez, vagy varr. Pusztuló aljnövényzet, letördelt fák \f • f • r > / Yarjuinvazio a sóstói erdőben Soltész Sándorné Debre­cenben tanulta meg a kesz­tyűkötést. Naponta 10—12 pár kesztyűt készít a kézi hajtású kötőgéppel. • A kézzel horgolt ötujjas kesztyűt a külföldi piacon is keresik. Oláh Gusztávné 11 éve dolgozik a szövetke­zetnek. • Papos községben kis kötő­üzemet rendezett be Fe­keteházi János. Gépgyári dolgozó volt, leszázalékol­ták, s a kötésben találta meg új munkáját, kereseti lehetőségét. Automata kö­tőgéppel gyermeksálakat, nadrágokat készít. (Elek Emil felvételei) több madár érkezett. Szinte elsötétíti az eget a reggel táplálékkeresésre induló, majd a délután négy—öt óra tájban visszaérkező fekete madárfelhő. Főként a magas tölgy- és akácfák koronáján éjszakáznak. A lárma, a mo­noton károgás a reggeli és a délutáni órákban olyan nagy, hogy szinte egymás hangját sem hallja meg az ember. Egyébként nem túlságosan ajánlatos ilyenkor az erdő­ben, pihenőhelyeik környé­kén tartózkodni. Tavaszra egyes helyeken 5—8 cm vastagságú szerves anyag halmozódik fel az erdő talaján, amely maró-égető hatása miatt nagyobbrészt csak a gyomnövények meg­élhetését teszi lehetővé eze­ken a helyeken. Azonban egy másik káros hatása is jelent­kezik ennek az óriásira duz­zadt madártömegnek. Még­pedig az, hogy az amúgy is koronaszáradásban sínylődő tölgyfák fiatal ágait súlyuk­kal letördelik. így közvetle­nül a varjak is hozzájárulnak a még megmaradt tölgyes rész lassú pusztulásához. Az erdőben most már év­ről évre rendszeres megjele­nésüknek több oka van. Egyrészt a táplálék viszony­lagos bősége, amely az erdő 10—15 km hatósugarú körze­tében fekvő falvakban, sze­méttelepeken, stb. található. A másik ok talán az erdő vi­szonylag háborítatlan, de a lakott területektől nem elszi­getelt voltában keresendő. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy ez az óriási varjútömeg már károsítóan hat mind az aljnövényzetre, mind az erdő ősi jellegét még néhol meg­őrző, de napjainkban sajnos mind nagyobb mértékben ká­rosodó tölgyfáinkra. Agárdi Sándor A madarak életével, hasz­nosságukkal foglalkozó tudó­sítónk kezébe most környe­zetünk védelme, erdőnk fél­tése adta a tollat. Károgó kártevőkre hívja fel a fi­gyelmet, amelyek majdani, tavaszi hasznáról sem be­szélhetünk, hiszen addigra visszatérnek másországbeli költőhelyeikre. A környezet- védelem illetékeseinek gon­dolkodniuk kellene azon, mi­ként szabadulhatnánk meg az erdőrongáló varjúseregektől. Ki ne ismerné fel akár a hangjáról, akár fémfényű, kékesfekete tollazatáról egyik legközönségesebb madarun­kat, a vetési varjút? Azt vi­szont már kevesebben tud­ják, hogy ez a változatos ká­rogó hangon „megszólaló” varjúféle az énekesmadarak rendjébe tartozik. Az idén a szokottnál hamarabb meg­jelentek hazánkban hatalmas csapataik. Főként a Szovjet­unióból, ezenkívül Cseh­szlovákiából, Lengyelország­ból, sőt Franciaországból is érkeznek nagy számban. Mindezek alapján választ tudunk adni arra a kérdésre, honnan került a Nyíregyháza melletti sóstói erdőbe ez a szerény becslések szerint is több tízezer egyédszámú var­jútömeg. Több éves megfigye­lések alapján is biztosan ál­lítható, hogy az idén jóval Hol vagy, „Hortenzia“? — Ellopták a takarékbe­tét-könyvemet! — nyitott be, erősen felindult állapotban egy fiatalasszony a rendőr- kapitányság ügyeletére. A bejelentés vasárnap délelőtt 9 órakor történt. Az asszony elmondta: az előző napon, szombaton vette észre, hogy lakásán, a szekrényben tar­tott betétkönyve eltűnt. A könyv jeligés, „Hortenzia” néven nyittatta és 53 200 fo­rintos betétet igazol. Az ada­tokat jegyzőkönyvbe vették és igyekeztek a károsultat megnyugtatni. A gyors helyszíni szemle, valamint a károsult szom­szédaival folytatott beszélge­tések egyébként megerősítet­ték azt a gyanút, hogy a „Hortenzia” jeligéjű betét­könyv valóban illetéktelen kezekbe került. Ugyanakkor a rendőri szemlebizottság a lakásba való erőszakos be­hatolás nyomaival nem talál­kozott, s a tulajdonos hatá­rozottan kitartott amellett: soha nem hagyta nyitva, őri­zetlenül otthonát. Hétfőn, a reggeli órákban, mire az üzletek, közintéz­mények nyitnak, már meg­tették a legfontosabb rendőri intézkedéseket, lefolytatták a szükséges megbeszéléseket. Az ügy felderítését végző nyomozók az OTP kirendelt­ségének vezetőjét — a tulaj­donos hozzájárulásával — felkérték, hogy egy időre zá­roltassa a „Hortenzia” jel­igéjű betétkönyvet, s bárki­nek tagadják meg a betét kifizetését. Megbeszélték az OTP-fiók dolgozóival azt is — szinte csak a nyitás előt­ti percekben jutott erre idő — ha valaki jelentkezik ná­luk a betétkönyvvel, próbál­ják meg egy ideig a kiren­deltségen tartani, s közben értesítsék a kapitányságot. Alig értek vissza a nyomo­zók munkahelyükre, már megcsörrent a rendőrségi ügyelet telefonja, az OTP- fiókból szóltak át: megje­lent egy fiatalember a „Hor­tenziával”. Egy rendőri cso­port azonnal gépkocsiba szállt és két perccel a hívás után belépett az OTP-kirendelt- ségre. Egyetlen ügyfél tar­tózkodott az OTP-fiókban, aki a rendőrök láttán, bár azok természetesen polgári ruhában voltak, felpattant a helyéről és feléjük lépett. Biztosra vehette, hogy érte jönnek és ebben nem is téve­dett. Az akciót vezető rend­őr százados felszólítására iga­zolta kilétét: 27 éves, foglal­kozás nélküli fiatalember. Az OTP-helyiség falai között bevallotta, lopta a „Horten­zia” jeligéjű betétkönyvet és 40 ezer forintot akart felven­ni az idegen tulajdonú betét­ből. Azonnal őrizetbe vették. A későbbi kihallgatások so­rán azt is elmondta a fiatal­ember, egy barátjával alkal­mi kőművesmunkát végzett abban a házban, ahol a káro­sult lakik, s megfigyelték, egy alkalommal az asszony nem zárta be lakását, ami­kor eltávozott onnan. „Besé­táltak” és „körülnéztek”. A szekrényben felfedezett ta­karékbetét-könyvet pedig magukhoz vették. A vallomást követően, né­hány napon belül az OTP- fiókban elfogott fiatalember tettestársát is kézre kerítet­ték a rendőrök. A tulajdonos tehát rövid időn belül visszakapta be­tétkönyvét. Amikor a felvett vallomásokat ismertették vele, őszinte meglepődéssel kiáltott fel: — Esküdni mer­tem volna, hogy soha, egy percig nem hagytam záratla- nul lakásom ajtaját. Talán akkor feledkezhettem meg erről, amikor egyszer a piacra siettem... Csongrádi János HIÉRT KÉM TANULNAK? „Inkább felmondok“ A Helyiipari és Városgaz­dasági Dolgozók Szakszer­vezetének Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságához tartozó szolgáltató vállalatoknál egy sor kedvező intézkedés hatá­sára sem nő a tanulási kedv. A szolgáltatásban dolgozók képzettsége befolyásolja a szolgáltatás színvonalát, ezért is érdemel figyelmet a té­ma. Jönnek a gépek Néhány meghökkentő szám­adat. A Tiszalöki Faipari Vállalatnál tíz százalék a szakmunkások aránya. A HV- DSZ-hez tartozó vállalatok­nál és üzemekben a fizikai dolgozók 26 százaléka nem szerezte meg a 8 osztályt. Az SZMT elnöksége a kö­zelmúltban tárgyalta a témát. Tíz vállalat és 14 költségve­tési üzem tartozik a megyei bizottsághoz. Több mint 4700 munkás képzéséről és tovább­képzéséről tanácskoztak. A szóban forgó vállalatok­nál, üzemekben nagyobb­részt betanított munkások, segédmunkások, szemétszál­lítók, utcaseprők dolgoznak. Sajnos, sokukban él még a régi szemlélet: „A seprüt és a lapátot iskolai végzettség nélkül is tudom kezelni”. Ez igaz, csakhogy a jövőben ezekben az üzemekben is nagyobb lesz a gépesítés. Űjabb korszerű szállító és rakodó járművek, fűnyíró gépek és vegyszerek érkeznek az üzemekbe. Ezek kezelésé­hez már magasabb általános és szakmai műveltség szük­séges. Számos dolgozó így érvelt a felszólításra: „In­kább felmondok, de nem ta­nulok tovább”. Hiába mond fel, az új munkahelyen is tanulásra serkentik, mert a fejlődéssel mindenütt lépést kell tartani. Helyi képzéssel Tetézi a gondot, hogy a megye szakmunkásképző in­tézeteiben nem képeznek, vagy alig képeznek olyan szakmunkásokat, akikre az említett vállalatoknak, üze­meknek szükségük lenne. A helyi képzéssel igyekeznek enyhíteni a gondokon. Az IKSZV-nél például hőköz- pont-kezelőket, a SZAVI- CSAV-nál csatornabúvárokat és fürdőüzem-kszelőket, a kommunális és szolgáltató vállalatnál kazántisztítókat, a kisvárdai költségvetési üzemben nehézgépkezelőket képeznek a közeljövőben. A másfél-két éve alakult válla­lati oktatási bizottságok mindenütt szervezik a dolgo­zók általános iskolai képzé­sét. A tanuláshoz a lehetősé­gek adottak, kár, hogy ke­vesen élnek e lehetőségek­kel. Anyagi érdekeltség Sokan mondják, hogy a szolgáltató vállalatoknál és üzemekben is meg kell te­remteni a tanulás anyagi ér­dekeltségét. Ez is igaz, de a tanuláshoz mindenkinek egyéni érdeke fűződik — kü­lön forintok nélkül is. (nábrádi) KEVIÉP : nagyobb arányú vízműépítés Száz kilométer vezeték A Kelet-magyarországi Vízügyi Építő Vállalat Sza­bolcsban működő főépítés-ve­zetőségének feladatai növe­kednek. Erről Karvaly Ele­mér műszaki igazgatóhelyet­test kérdeztük. A vállalatnak a megyében tevékenykedő 300 fős létszámát százzal növelni kell. Jelenleg nem megnyug­tató a gépek karbantartása, javítása. Ezért a leggazdasá­gosabb megoldásként a deb­receni központban építenek egy új, kétezer négyzetméter alapterületű javító bázist. A Tiszabercelen és környé­kén végzendő munkák gyor­sítására, illetve a technológiai fegyelem fokozott megtartá­sára helyben kialakítanak egy betonkeverő telepet. Ez, mintegy 30 kilométeres kör­zetben szállítja a tervekben előírt minőségű betont, A munkát jóval több anyag- mozgató kisgép fogja segíte­ni. Megkezdi üzemelését egy újonnan vásárolt svéd talaj- vízszint-süllyesztő berende­zés. Az ácsmunkáknál nagy előrelépést jelent a NOÉ UNIVERSAL nagytáblásítha- tó acél zsaluzat. A KEVIÉP 1979-ben az ösz- szes munkájának 22 száza­lékát — azaz 120 millió fo­rint értékűt — végzi me­gyénkben. Ez többek között mintegy 100 kilométer veze­téképítést, s körülbelül 250 ezer köbméter föld megmoz­gatását is jelenti. Cs. Gy. A Szabolcs megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat kerámiaüzemében Pásztor Gábor égetés előtt szilikátmáz- zal vonja be a szellőzőrácsokat. (Cs. Cs.)

Next

/
Thumbnails
Contents