Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-12 / 292. szám

1978. december 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A szabolcsi könnyűipar holnapja Beszélgetés Bakos Zsigmond államtitkárral A napokban tanácskoztak a megyében dolgozó könnyűipari vállalatok, szövetkeze­tek helyzetéről a megye és a minisztérium képviselői. Ebből az alkalomból kértük meg Bakos Zsigmond könnyűipari minisztériumi államtitkárt, hogy tájékoztassa olvasóinkat az ipar fejlesztéséről, azokról a gondokról, amelyek a jobb termelést akadályozzák. — Szinte minden évben sor kerül egy- egy új Uz.em avatására. Az utóbbi néhány évben a minisztériumi ipar több új gyár­egységet hozott létre a megyében. Példa­ként említhetjük Nagykállóban a posztó­gyárat, Ujfehértón és Demecseren a szövő­üzemeket, de a nyomda, a Szatmár Bútor­gyár rekonstrukciójáról is szólhatunk. Ho­gyan jöttek létre ezek a beruházások? — Az elmúlt években a megye iparilag kevésbé fejlett területein a textil-, ruházati és bútoripari vállalatok, szövetkezetek je­lentős beruházásokat kezdeményeztek. En­nek szerepe volt abbap is, hogy Budapes­ten és a nagy ipari körzetekben jelentősen csökkent a könnyűipari üzemekben dolgo­zók száma. A beruházások, fejlesztések idő­arányosan megvalósultak, ami örvendetes tény. Kedvezőtlen viszont, hogy egyes gyár­egységekben a termelés — betanulási, anyagellátási, valamint szervezési problé­mák miatt — még nem éri el a várt meny- nyiségi és minőségi színvonalat. — A csengeri és a nyírbogdányi cipő­felsőrész-készítő, a vásárosnaményi ruha­gyár és a záhonyi bőrdíszműüzem építésén kívül nagyobb új üzemek építését már nem tervezik. Mi várható a következő évek fejlesztésében? — A fejlesztések a továbbiakban első­sorban a gépek, berendezések fokozatos cse­réje, a technológiák korszerűsítése révén va­lósulnak meg, ahogy ezt a megyei szövőipa­ri példák is igazolják. A VI. ötéves tervben az ágazati műszaki-gazdasági koncepciók­nak megfelelően kerül sor a fejlesztési el­képzelések kidolgozására, amelyben a mi­nisztérium a kötszövő-, a rövidáru- és a tex­tilruházati iparban Számít hosszabb távon jelentős fejlesztésre — a termelési struktúra átalakítása révén. Kisebb mértékű fejlesz­tést előirányoznak a koncepciók a bőr-, szőrme- és cipőiparban, a len-, kender-, va­lamint a gyapjúiparban is. A papír- és fel­használóipar dinamikus fejlesztésére lehet számítani a javaslat szerint, mégpedig a termelőberendezések korszerűsítésével, cse­réjével. — A szolgáltatások fejlesztésénél mi várható? — Az előzetes számítások szerint a mo­sás évi 8—12, a vegytisztítás pedig 3—4 szá­zalékkal növekszik, elsősorban a szolgálta­tások kiterjesztésével. A ruházati szolgálta­tások mennyiségi növekedése 1,5—5 száza­lék között lesz évente és megszűnik a cipő­javítás csökkenő tendenciája. — Hogyan egyezteti a VI. ötéves terv fejlesztési elképzeléseit a minisztérium a megyével? A fejlesztési terveket három szakasz­ban egyeztetjük a megyei tanáccsal. Először az előzetes elképzeléseket, majd a műszaki és gazdasági koncepciókat, végül a konkrét vállalati fejlesztési elgondolásokat egyeztet­jük 1980 közepéig. E kérdésben a tanácsi ve­zetők és a tervezésben érdekelt munkatár­sak részvételével konzultációkat szervezünk. — Tavaly ősszel Nyíregyházán kihelye­zett miniszteri ülésen tárgyalták meg a megyében dolgozó könnyűipari vállalatok személyzeti munkáját, mint ami egyik tar­taléka a jobb minőségű termelésnek. Egy év alatt milyen eredmények születtek? — Kedvezőek a változások. Valamennyi vállalat intézkedési tervet készített, a gyár­egységekben erősödött a vezetői állomány. A korábban szükségszerűen központosított ve­zetést fokozatosan decentralizálják. Több he­lyen bevezették az új típusú művezetői sza­bályzatot, aminek következtében növekedett jog- és hatáskörűk, jobb lett anyagi és er­kölcsi elismerésük. Az oktatási és személy­zeti apparátus kiegészült, a gyárakba nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek kerül­tek, s javult a vállalati és gyári vezetés munkakapcsolata. A megyéből 17-en kezd­ték meg a nappali és heten a levelező tago­zaton a tanulást a Könnyűipari Műszaki Fő­iskolán. Ujfehértón megindult a szakközép­iskolai oktatás, az üzemekben több a szak­másító és ismeretbővítő tanfolyam, és a hall­gatók száma. — Néhány gyáregységnél, mint a Ma­gyar Posztó nagykállói gyárában, a HÓ­DIKÖT tiszalöki és fehérgyarmati telepén a bérek jelentősen elmaradnak a vállalati átlagbérektől. Ez a gond már korábban is arra késztette a megye párt- és tanácsi vezetését, hogy kérje a minisztérium segít­ségét. Mi változott az utóbbi két évben? — A más területi központú vállalatok megyei egységeinek bérhelyzetével, bérpoli­tikájával foglalkoztunk. Az az álláspont ala­kult ki, hogy a tényleges bérkülönbségek csökkentek, s a további fejlesztés alapja el­sősorban a teljesítménybérezés szélesebb körű kiterjesztése, a kvalifikált munka ará­nyainak növelése lehet. A példaként említett gyáregységekben ismét megvizsgáltatjuk a helyzetet. — A megye egyes településein — kü­lönösen Nyíregyházán — nincs lehetősége az üzemeknek új munkások nagyobb ará­nyú felvételére. Milyen intézkedések van­nak a munkaerő-egyensúly kialakítására? A megyei tanács vezetőivel közösen ka­tegorizáltuk a könnyűipari üzemeket a munkaerő-szükséglet differenciált kielégíté­se érdekében. így vannak olyan üzemek, amelyeknél — a fejlesztésekkel együtt — van lehetőség a létszám bővítésére, másutt a termelékenység fokozása cél, de olyan üze­mek is vannak, amelyeknél a távlatokban a visszafejlesztést irányoztuk elő. Ezt a fontos­sági sorrend szerinti kategorizálást mostani tárgyalásunk alkalmából is áttekintettük — fejezte be nyilatkozatát Bakos Zsigmond ál­lamtitkár. Lányi Botond Kiszella búcsúja V oltaképpen egyszerű az élet. Aki tudja mit akar, és milyen eszkö­zökkel érheti el, annak bizo­nyosan, ha nem álmokat ker­get, hanem itt marad ezen a göröngyös földön. Vegyünk egy példát. Élt egy szegény • ember és annak volt egy gyermeke, aki ta­nulni akart. Legalább egy tisztes mesterséget, de arra sem volt pénzük, hogy tandí­jat fizethessenek. Olyan szak­mát kellett tehát keresni, ahol nem a tanuló fizet, ha­nem neki fizetnek. Kisvárda környékén, negyven eszten­deje egyetlen ilyen lehetőség volt: a malomba kellett el­szegődni kisinasnak. Ha ké­Az utolsó nap a forma mel­lett. sőbb, az emberfia felcsepe­redett és megnősült, ha gyer­mekei születtek, hamarosan rájött: amit a malomban kereshet, az több embernek, kevés. Még akkor is, ha ti­zenöt évet húzott már ott le. Mást nem tehetett, átment a kormos, füstös „Vulkán”-ba, ahol — nehezebb munkával — zsírt is lehetett a kenyér­re keresni. így ment oda a molnár, formázó lett belőle, mert nagy, emberi célja volt: há­rom gyerekét akarta tisztes­ségben felnevelni. A továb­biakban csupán dolgoznia kellett. Negyedszázadig egy helyben és kitartóan. Nem is olyan bonyolult az egész. Kiszella András tehát, egy­szerű életet élt; 1978. no­vember 30-án csütörtökön pedig még egyszer bement munkahelyére a „Vulkán” vasöntödébe, hogy utoljára dolgozzon. Kiszella András 55 éves csupán, ennyi itt a korhatár. Izmos alsókarja mint egy harmincévesé, de az arca barázdákkal telt, többet mu­tat, mint amennyi öt és fél évtized után jár. — Mindig azok közé tar­toztam — mondja az üzem­vezetői irodában, ahová a zaj megszelidülve érkezik —, akiknek nem kellett példa­kép. Mindig tudtam, mi a kötelességem. Ehhez pedig az 20 EZER ADIDAS T «■ rr Jovore gyártják Tiszalökön Á HÓDIKÖT ti­szalöki gyárá­ban a jövő év el­ső negyedében 20 ezer darab Adidas tréning­öltönyt készítenek. Az üzemben megkezdték a sportruhák gyártását. Képünkön Kiss Gábor- né gyártásközi ellenőr vizsgálja a terméket. NÖVÉNYVÉDELEM — KÖRNYEZETVÉDELEM Okos méregkeverök Nemrég a Magyar Ag­rártudományi Egyesület a növényvédelemről és an­nak a környezetvédelem­mel való kapcsolatáról tartott tudományos ülést. Ezen mondta dr. Nagy Bá­lint, a MÉM növényvédel­mi főosztályvezetője: rossz növényvédős az, aki azt is elpusztítja, amit nem kell. A természet egyensúlyának megvédése közügy. Csend van most a tiszalöki Szabadság Tsz méregraktára körül. A hetvenkétféle nö­vényvédőszerből alig maradt valami, azt is gondosan el­zárták. Az építőket várják, hogy a tél folyamán korsze­rűsítsék ezt a fontos helyisé­get. Sürgős a munka, hisz a KÖJÁLL toxikológusa, Gutay István tiszadobi gyógyszerész legutóbbi szemléje során elő is írta a jegyzőkönyvben: olajlábazat kell ide, s olyan padló, amit könnyű felmos­ni. Tudomány a javából A méreg felhasználásának irányítója Sári Ferenc üzem­mérnök. Ha az ember hall­gatja, akkor kezd belelátni a növényvédelem vegy-, vagy ha úgy tetszik méregkonyhá­jába. — A peszticidek az embert és értékeit károsító állati és növényi szervezetek elleni védekezésre használt anya­gok — kezdi. Van ezek kö­zött gomba- és rovarölő, bakteriocid, puhatestűek el­len használt, a rágcsálókat írtó, gyomirtó és egyéb. A felhasználásuk is sokféle. Van: permetező, porozó, kö­dösítő, füstölő, gázosító, be­keverő, szemcsés, kenőcsös. Mint látható, nem egyszerű dolog ezekkel bánni. Szövet­kezetünkben van két szak­munkás és úgy 16 betanított, akik jó pár éve foglalkoznak a növényvédelemmel. Akár­ki nem csinálhatja. Tudo­mány ez a javából. Különösen izgalmassá vá­lik a növényvédelem ebben a közös gazdaságban, ha rá­gondolunk: a Tisza öleli kör­be földjüket, található a szomszédságban arborétum, üdülőterület. Még elszórt ta­nyák is tarkítják a tájat. Vagyis nem elég tudni, hogy mikor mit és mivel kell ke­zelni, a környezetre is ügyel a növényvédős. Közhírré tétetik! Minden vegyszerezés előtt széles körben ismertetik, hol mikor és mivel fognak dol­gozni. Az értesítést megkap­ja a körzeti orvos, a tanács, a vadásztársaság, esetenként a növényvédelmi felügyelő, a toxikológus, a környék vala­mennyi méhésze. — A tsz értesítése alap­ján a hangosbemondón, hir­detményen közöljük a vegy­szerezést — mondja Szabó János, a községi tanács tit­kára. Ez két-három nappal az esemény előtt történik. Még arra is felhívjuk a fi­gyelmet, hol ne legeltessenek, mire kell ügyelni. Együtt­működésünk zavartalan, évente egyszer ellenőrizzük a méregraktárt is. Eddig sze­rencsére semmilyen gondunk nem volt. — Én is időben megkapom az értesítést — tájékoztat dr. Balogh Ilona körzeti orvos. Tudom, milyen hatóanyagot használnak, így az ellensze­rekkel fel tudok készülni. — Még mindig az emberi oldalnál maradva — folytat­ja Sári Ferenc —, lényeges, hogy akik dolgoznak, betart­sák a szabályokat. Viseljék a védőöltözetet, s ne igyanak. Elmondjuk ezt minden eset­ben, néha bizony, eredmény nélkül. Aztán jön a példa, ami meggyőz. Tudott, hogy nyolc óráig a permetezés után nem szabad szeszt fo­gyasztani. Volt, aki meg­ivott két korsó sört. Rosszul volt. Bizony sokan megijed­tek. Szárazföldön — levegőben A környezet tanulmányo­zása megadta a haditervet. A Tisza mentén 200 méteres sá­von tilos a vegyszerezés. A vizet óvni kell. Ott sem sza­bad mérget kiszórni, ahol várhatóan feljön a víz, hi­szen visszavonulásjkor magá­val viheti a vegyszert. Ügyel­ni kell, hogy az értékes nö­vény- és állatvilággal ren­delkező területen se történ­jen fertőzés. — Ha földi géppel dolgo­zunk, akkor könnyebb ma­gyarázza a növényvédős mérnök. Itt könnyebb ügyel­ni a határokra. A gond ak­kor kezdődik, amikor repü­lővel dolgozunk. A szél köny- nyen elsodorhatja a vegy­szert. Volt is egy ilyen ese­tünk. Kisfástanya kertjei szenvedtek kárt, ez a szövet­kezetnek 30 ezer forintjába került. Pedig ott vagyunk egész nap, s nagy felelősség­gel ügyelünk. Minden óvatosság ellenére is törvényszerű ma még, hogy sok hasznos rovar is áldoza­tul esik. Megtörténik, hogy madarak is pusztulnak. Va­jon veszélybe kerül a Tisza is? — Nem. Eddig egyetlen eset sem volt, amikor a víz­be került volna méreg. Oly­annyira vigyázunk, hogy a szigeten lévő gyümölcsösbe se csónakon szállítjuk a vegy­szert, hanem inkább körbe- autózunk Tokaj felé. Tuda­tában vagyunk annak, hogy egy ilyen szennyezés jóváte­hetetlen. Elégedett a toxikológus, Gutay István, jó a tanács vé­leménye, nem jelez gondot a vízügy, nem panaszkodik a körzeti orvos, sőt mi több, a természetvédők is nyugod­tak Tiszalökön. — Meggyőződésem — mondja Sári Ferenc —, hogy a különböző hatóanyagú nö­vényvédő szerek válogatásá­val csökkenthető a természe­tes életközösségre gyakorolt egyoldalú hatás. A szelektív készítmények mellett ez is hozzájárul a biológiai egyen­súly megóvásához. Bürget Lajos kellett, hogy legyen egy ter­vem. Az én tervem, a csalá­dom volt... — Évek óta nem szívok — hárítja el a kínált cigarettát —, van itt mit szívni; a port... — Lehet ezt az öntödét szeretni? — Az ember azt a helyet szereti, ahol álmait megvaló­síthatja. Ha az öntöde abla­kán kikiáltok, otthon meg­hallják. A házat én építet­tem. Van két lányom, egy fiam, kenyér van a kezük­ben. A feleségem sosem dol­gozott. — Pénzt könnyebb mun­kával is lehetett volna talál­ni... Folytatja a mondatot, fe­lel a kimondatlan kérdésre. — Itt, mindig a legna­gyobb emberséggel viseltet­tek velem. Dolgozni mindig tudtam, senki sem nézhetett el a fejem felett. Igaz, nem csupán jó vise­letével szolgált rá erre. — Nyolcszor lettem kiváló dolgozó... van, aki sosem lesz az. — Nemcsak a búcsúzás szépít meg mindent? Ennél a kérdésnél kibukik szeméből a könny. — A feleségem sem akar­ja elhinni, hogy elmegyek. Azt mondja: „Nem tudói te onnan megválni.” K iszella András, aki most a sapkáját morzsolgat- ja gyötrő munkát vég­zett. Nem könnyű eldönteni: sok-e vagy kevés az az öt­ezer forint, amit negyven év munka, ebből huszonöt év formázás után, bérként kap? — Hatéves voltam, ami­kor apám meghalt. Négyen voltunk testvérek. Én, tudj’ isten, azt a szegény világot magamban hoztam. Hogy többre haladhassak, ponto­san ennyi kellett. Ha életének ez, és nem több a tanulsága és az ered­ménye: akkor okosan él, nem hiába él. A küzdés nem cél, de nincs cél, amiért ne kellene küzdeni. Speidl Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents