Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
1978. december 10. o KLUBRÓL KLUBRA Mátészalkai kertbarátok A MINKET KÖRÜLVEVŐ ÖRÖK CSODA Képpé dermedt pillanat Azt mondják: a Szamos menti Állami Tangazdaság hodászi területén található Szabolcs-Szatmár legnagyobb egybefüggő almáskertje. — És a legszebb — teszi hozzá Tóth Sándor bácsi, akivel együtt dagasztjuk a sarat a fák végénél, s bámuljuk az okos masinát, a '„metszőgépet.'' Egy nagy kék járgány halad két almafasor között, egyszerre nyolc ember dolgozhat rajta. — A pneumatikus metszés bevezetésével a fizikai munkát igyekeztünk könnyíteni — magyarázza Kovács Bálint ke’-'észmérnök — a ke/ Szabó Zoltán a kertben. (Cs. Cs. felv.) Tóth Sándor a mikroszkóppal mint a klub legidősebb tagja: Leleszi József. — Én valamikor kalaposmester voltam, aztán idekerültem a gazdaságba, a kertészetbe, úgy mondhatnám, átvevő raktárosnak. Talán akkor szerettem meg az almát. Régen nyugdíjas vagyok már. de a korom nem zavar még abban, hogy el ne jönnék rendszeresen a foglalkozásokra. A klubtagok mesélik, hogy Leleszi bácsi az egyik legaktívabb tag. a foglalkozások között sem tart „pihenőt’’, járatja például a kertbarátok lapját — otthon azt olvasgatja. mindössze egy könnyed mozdulatot tesz, s olyan vastag ágat képes átvágni, amilyen nagy az olló. A szakember lelkesedve is- fnértéti ttiéé”ä1 Vertd/égéket' á'" Leleszi bácsi pedig azt meséli el. hogy még nyolcvanon felül is tudnak újat mondani az embernek, merthogy vele is ez történt a klubban. A klubtagoknak — egyebek kökorszerú eljárással. A vendégek, akik gépnézőbe jöttek, nem először járnak a telepen. Már szokás, hogy a mátészalkai városi-járási művelődési központban működő kertbarát klub tagjait így ismertetik meg a korszerű termelés módjaival. Tóth Sándor bácsi is egyike a klub tagjainak. Most már nyugdíjas, annak előtte pedig több mint negyven évet töltött a MÁV szolgálatában. Mátészalkán lakik, van egy kis kertje, alma terem benne, meg egy kis őszibarack is. aztán van egy kis szőlő — szeret elpepecsel- getni. így aztán, amikor a klub működéséről értesült, azonnal jelentkezett, s jár azóta is, szorgalmasan. Sándor bácsi jó gazda módjára naplót vezet a kerti eseményekről. Például: „július 2-án a szőlőben jég volt’4. Egy másik bejegyzés: „Esik az eső — Fundazolra kiadtam 272 forintot’’. — Én meg méregkönyvet vezettek — veszi át a szót Szabó Zoltán, aki pár hónapja még mentősofőr volt, most már korkedvezménnyel ő is nyugdíjas. — Annyiféle növényvédő szer van ma már. hogy ezek között igen nehéz eligazodni. Nekem például ebben segítenek a klubfoglalkozások: tudniillik az a baj, hogy sokszor épp azt nem lehet kapni, ami nekem kellene. Ilyenkor tanácsot kérünk a klubvezetőtől, vagy az előadótól, s ajánlják: mit használjunk helyette. Az idén 23-szor permeteztem. Beszélgetés közben aztán kiderül, hogy Sándor bácsi is itt. a klubban tudott meg egy olyan szakmai fogást, amit azelőtt nem ismert. — Megkaptuk a permetező szerek jegyzékét, s itt, az előadáson hallottam, hogy a réztartalmú szerekkel csak zöld- bimbós állapotban szabad permetezni, a piros bimbókor már nem, mert úgy mondják: megperzseli. Erre mondják azt. hogy mindig tanul az ember. Még akkor is ha történetesen nyolcvankét esztendős. zött például arra is lehetőségük van, hogy rügymintát hozzanak vizsgálatra. Józsi bácsi egy olyan hajtást hozott. amiről itt, a mikroszkó pos vizsgálatnál derült ki: levél lett volna belőle. De végeztethetnek másféle vizsgálatokat is a tangazdaság segítségével. Például talajmintát is elküldhetnek tápanyagmeghatározásra a növényvédő állomásra. Ott elkészítik a véleményt, s a gazdaság már szaktanácsot ad: hogyan kell „beállítani’’ a talajt. Nem véletlen, hogy a klubtagok éppen a tangazdaságtól kapnak ilyen sokféle segítséget. hiszen a klub vezetője, Kovács Bálint kertészmérnök. Leleszi József a szaklapot olvassa a tangazdaságban dolgozik, a hodászi terület vezetője. Nemsokára három éve már. hogy a művelődési központból felkérték: vállalja el a kertbarát klub vezetését. Azóta kéthetente találkoznak, s mindjárt az első időkben kialakultak a bevált módszerek is a foglalkozások rendjére. Előzetesen kiküldenek egy tájékoztatót a témáról, erről előadás hangzik el. majd a klubtagok kérdeznek. Mindenki arról, ami éppen aktuális, ami érdekli. Nemcsak nyugdíjasok járnak, bár ők azok, akik már ráérnek. Van közöttük tanár és kereskedő, pénzügyi szakember és vasúti tiszt. Még A klubvezető: Kovács Bálint most is emlegetik, hogy Szilágyi állatorvos és felesége is hosszú ideig klubtag volt, a doktort a mezőgazdaság érdekelte, a felesége pedig eljött jegyzetelni. Mióta végképp megromlott a doktor látása, már nem járnak. A klub fő „profilja” az alma. így alakult ki, az érdeklődés szerint, mivel a klubtagok zömmel almával foglalkoznak a háztáji kertekben. Ki csak igen kis mennyiségben, a szórakozás, az időtöltés kedvéért, ki pedig nagyban — ez az egyik jövedelmi forrása. A művelődési ház a klub szervezésekor tájékozódott több szekciót is indítottak volna, ha például a zöldség- termesztés iránt is lett volna elegendő érdeklődő. A tematika két fő területre vonatkozik: Kolozsvári István kertészmérnök a termelés technológiájáról, Somogyi Tamás szakmérnök pedig a növényvédő szerekről tart előadásokat. Minden egyébben pedig a „mindeneshez”, a klubvezetőhöz fordulhatnak. Egy szakklubot mutattunk be, egyet a néhány közül, melyek megyénkben működnek. Mert csupán néhány ilyen van, annak ellenére, hogy megyénk mezőgazdaságáról ismert. Végül halljuk a klubról a klubvezető véleményét. — Igaz. mindig megvan a konkrét szakmai téma, amiről beszélünk. De nem csak ennyi a klub. Beszélgetőpartnerek találkozóhelye is, ahol sok minden egyébről is szó kerül. Volt már olyan, hogy becsuktak bennünket, mert úgy eltelt az idő. hogy észre sem vettük, s már csak mi voltunk a művelődési házban . . . B. E. Egy nyíregyházi fotókiállításról Ötödik alkalommal hirdette és rendezte meg a nyíregyházi városi művelődési központ a természetbarát-turisztikai országos fotópályázatot és kiállítást. A beérkezett képek számban minden eddigit felülmúltak. Küldték Lentitől Kocsordig azok a természetbarát fotósok, akik szeretik a minket körülvevő örök csodát. Korunk emberének életét egyre inkább a-felgyorsult világ irányítja, befolyásolja. Rohanunk, tülekedünk. Sietve élünk, de a természet betartja a maga törvényeit, akárcsak évmilliókkal ezelőtt. A pályázó fényképezők a képpé dermedt pillanatban akarják megmutatni, hogy kíváncsiak a táj. az élővilág mozgásaira. történéseire. A kiállított képek többségének ez az egyszeriségében is változó maradandósága a nagy értéke. A friss tavaszi szántáson riadt őzek néznek felénk. Érezzük a föld illatát, a csendet, de tudjuk, hogy a következő pillanatban ezek a kis állatok már tova- iromadnak Berta Béla képén. Fördös Csaba „Túráimról képekben” című sorozatában olyan állatfelvételeket gyűjtött össze, amelyek meghökkentenek, mert szokatlan, de mindenki által ismert pózaikat a szerző titkukat ismerő tudással mutatja be. A tájképeken az erdők méltóságteljes nyugalma, a dombok szelíd vonalai, egy fasor harmóniája — a mai ember kimondott- kimondatlan vágyai fogalmazódnak meg. Zsigri Oszkár ceruzarajzszerű fotóin a vibráló fények csábítanak a természetbe. Tudjuk, hogy az ember nagy tette a természet átalakítása. Megváltoztatja, ám pusztítja is a természetet. A kiállítás legjobb képei figyelmeztetnek ennek veszélyére is. Regős László tengerpartot mutató színes képét látva eszünkbe jut a katasztrofális olajszennyeződések híre ... Balogh Zoltán „A kevés és a sok paradoxonja” című képén egy nagyvárosi panelház előtt senyved, fuldoklik egy árva platánfa. Melyik városi ember nem érezte már, hogy mintha a levegőből ellopták volna az oxigént? Nagy Károly első díjas képsorozatán apokaliptikus látomásban fogalmazza meg az ember rettenetét, címében is utalva erre: „Visz- szatérés a városba”. De ugyanő szuggesztív hittel vall a természet igéző erejéről a „Tanya”, „Viharsarok", „Fasor” című képein. A színes diákon is ugyanezek az érzések, indulatok, vélemények láthatók, jóllehet valamivel szerényebb színvonalon. A szerzők java részét nem kápráztatta el a természet színkavalkádja. a színek harsányságát mondanivalójuknak rendelik alá. Katona Géza kocsordi fotós virágzó gyümölcsfájáról a tavasz gyönyörűsége árad. Tóth Pál a lebegést érzékelteti, Kurucz János pasztelles képei ízlésesen egyszerűek. Figyelemre méltó, hogy a turizmus, a szabadban űzött sportok, a l ordős Csaba: Szitakötő természetjárás is helyet kapott a témák között. Az első díjas „Ikaros” című dián a sárkányrepülés vágyott élményét, szépségét csodálhatjuk készítőjével, Horváth Attilával együtt. Sajnálatos: a kiállítás rendezői nem tették lehetővé, hogy mindig, minden látogató gyönyörködhessen a színes diákban. Kriss Géza: Virágzik a fény ödvendetes, hogy ezen az országos seregszemlén a nyíregyházi fotóklub tagjai szép számmal, jó képekkel reprezentálják a város bontakozó fotós életét. Nevezetesen Csutkái Csaba, Elek Emil, Gaál Béla, Szokolai Sándor, Hudivók Róbert, Ritz László, Koleszár István, Jenei Lajos, Mikita Viktor képei kerültek falra. Nagy siker László Gyula színes képeinek II. díja, Csutkái Csaba különdíja, Tatay László e. kiálllítás színvonalából is kiemelkedő II. díjas színes diakollekciója. A természetbarát-fotókiál- ’itás képei hívogatnak: barangoljuk be az országot, élvezzük a természet látványát, vigyázzunk a fák, füvek, madarak, bogarak, hegyek és völgyek életére, mert az a mi életünk is. Kenyeres Imre A motor halkan, meg- íyugtatóan duruzsolt. A forgalom még csak most indult, a hajnali napsütésben szikrázó országút kényelmesen nyújtózott. A kilométeróra százon állt, a mutató meg sem rezdült. Kelemen bekapcsolta a rádiót, az „útinform” jelentésére volt kíváncsi, meghallgatta a Babilont, jól érezte magát, úgy számította, egyszer megáll, iszik egy kávét, és fél kilencre Pesten lesz. Néha oldalt pillantott, élvezte a tömör sorfalban álló fákat, melyeket a sebesség egybemosott és mint egy díszelgő század, barna csizmában, tábori zöld ruhában feszítettek. Először a lengő, piros sálat vette észre az egyenesben, majd a farmerruhás lányt, akit egy fa kissé eltakart. Csikorogva fékezett, lehúzta az ablakot. — Elvinne? Pestre megyek ... Kelemen ránézett, habozott, eddig soha senkit sem vett még fel. Egy pillanatra az elutasítás villant át az agyán. — Csak nem fél? — kérdezte a lány. — Jöjjön. A mutató fél perc múlva megint százon állt. A csendet a lány törte meg. — Maga valami könyvtáros, vagy efféle. Le merem fogadni... Legrosszabb esetben tanár. — Miből gondolja? Speidl Zoltán: Száguldás A lányra pillantott. Vékony, hosszú arca volt, mint egy madonnának, bronzvörös haja középen elválasztva a válláig ért. — Ó — nyújtotta a lány —, mert olyan precíz. Szürke öltöny, fehér ing, nyakkendő, ebben a melegben ... meg olyan párnás, ápolt a keze. Semmi energia, csak csendes biztonság. Van két gyereke is. Fogadunk? Rendes lakása, kedves felesége; szolid életvitel. Szóval eltaláltam? Kelemen bosszankodva hallgatott. A lány ránézett, megvillant szürkés-zöld szeme. „Érdekes arcéi — gondolta — kicsit nyers, szálkás, csak a nagy, egyenes orr bontja meg az arc harmóniáját.” — Kapcsolja inkább be az övét — szólt nyersen a lányra. — Én nem félek, higgye el, sosem félek. — Aztán kelletlenül bekattintotta az öv zárját. — De még nem válaszolt ! — Levéltáros vagyok. Igazgató. Egyébként minden stimmel, kivéve a gyerekeket. Abból három van. — Akkor maguk a mintacsalád. A nagy magyar álom. Jól mondom? — A lány hangja gúnyos volt. — Még egy néhány, és kitüntetést kapnak. — Mi köze hozzá? — Kelemen dühös lett. „Még egy szót szól és kivágom.” — Elnézést — szólt kisvártatva a lány. Hosszú ujjaival a hajába túrt. — Elnézést, néha ideges vagyok. Egy piros Lada húzott el mellettük, 1500-as, vadonat új. A hátsó ülésről szőke lány integetett incselkedve, közben teliszájjal nevetett, egy pillanatra ragyogó fogsora is látszott. Mintha hívogatta, vagy versenyre szólította volna őket. Kelemen önkéntelenül a rendszámra pillantott: PZ 98 —54. Egy másodperc alatt szinte állva hagyták. Legalább százharminccal mentek. — Taposson bele maga is — hallotta a lány hangját. — Mitől tart? Na! — mondta parancsoló türelmetlenséggel. — Volt már autóversenyen? Fogadjunk, hagy sosem. — Téved! Voltam. — Kellemetlen hír lenne holnap az újságokban, hogy összetörtük magunkat, aztán ott lenne mindkettőnk neve. Mit szólna a felesége? KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
