Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-09 / 290. szám

1978. december 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 w A Mátészalkai Sütőipari Vállalatnál tavaly 38 fegyelmi büntetést szabtak ki, idén tíz hónap alatt 40 fegyelmit „osztottak”. A legtöbb fegyelmi vétség el­indítója, mozgatója az alko­hol volt. Mindez figyelmet érdemel, főleg az ellentmondások mi­att. Az egyik ellentmondás a következő: a kenyér minősé­ge csak azért nem romlott, az ellátásban csak azért nem volt jelentős fennakadás, mert a józan, becsületes munkások pluszmunkát vé­geztek, fegyelemsértő kollé­gáik helyett is dolgoztak. Az is ellentmondásos, hogy nem­egyszer „falaztak” nekik munka közben. A brigádok élhettek volna a kiközösítés lehetőségével, ha már a szép szó nem használt. Az esetek a jövőre nézve tanulságosak lehetnek a brigádoknak és más vállalatok brigádjainak is: az elnézés biztatást ad a további italozáshoz, a sző­kébb kollektíva szigora vi­szont visszatartó erő lehet. Egy pék egy műszak alatt átlagosan hét mázsa kenye­ret süt. Ha italozás miatt több pék maradna ki a munkából egyszerre, a becsületes dolgo­zók már nem tudnák pótolni a kiesést. így több község el­látása kerülne veszélybe. A vezetők ezért is lépnek fel erélyesen a legkisebb mu­lasztások ellen is. Azonban bárkiben felmerülhet a kér­dés: az erélyes fellépés, az elrettentő fegyelmik osztoga­tása a legjobb vezetési mód­szer? A válasz egyértelmű „nem”. Termelési tanácsko­zásokon, brigádgyűléseken a vezetők és a középvezetők szép szóval, intő példákkal hívták fel a dolgozók figyel­mét az italozások és a kima­radások veszélyeire. Ez év szeptemberében a vállalat pártszervezete is napirendre tűzte a munkafegyelmet. A szeptemberi tanácskozáson már javuló tapasztalatokról számolhattak be, az utóbbi hónapokban csökken a fe­gyelemsértők száma. A fe­gyelmiknek tehát, ha késve is, de kimutatható a nevelő, megelőző hatásuk. Az is ered­mény, hogy az egyik dolgozót (kár, hogy nem előbb) a kol­lektíva elküldte elvonókúrá­ra, ami használt: az illető is­mét jól dolgozik, családi helyzete is rendeződött. Ne­velő hatású volt az is, hogy az utóbbi időben néhány fe­gyelmi jegyzőkönyv másola­tát kifüggesztették az üzem falára... A pékek és a szállítók mun­kája nehéz, fárasztó és igen fontos. Főleg akkor, ha a hi­ányzó kollégáik helyett is dolgoznak. Levelektől Ara­nyosapátiig, Nyírlugostól Csengerig a vállalat 14 üze­me látja el a fél megyét ke­nyérrel, péksüteménnyel. A vállalat tavaly megpályázta a Kiváló Vállalat címet. Fur­csa és ez is ellentmondásos, hogy a fegyelemsértések elle­nére teljesítették a kiváló cím feltételeit. A háromne­gyed éves tervüket jócskán túlteljesítették és idén má­sodszori nekifutásra szeret­nék megkapni a kiváló címet. A lakossági panaszok szá­ma csökkent, a fegye- gyelem szilárdult, per­sze a jövőben is szilárdan kell tartani. Egy nap sem szabad megengedni, hogy a fél megyében az ital miatt gyengébb minőségben, vagy késve érkezzen a legfonto­sabb étel: a kenyér. Nábrádi Lajos KOLLÉGISTÁK KÖZÖTT Diáktanács és kék jelvény Korán kezdődik a nap a kollégiumban. Hajnali há­romnegyed ötkor szól a vek­ker az ügyeletes nevelő ágya mellett, pár perc múltán ő az ügyeletes diákokat éb­reszti, azok pedig — álmo­san vagy frissen — végig­járják a szobákat: felköltik a hatra munkába induló tár­saikat. Zajokkal telik meg a hatemeletes nyíregyházi kol­légium. ajtók nyílnak és csu­kódnak, mosdóvíz csobog, léptek dobognak: a 110. szá­mú ipari szakmunkásképző intézet tanulói fölébredtek. Javasoljon étlapot — Van persze, aki fejére húzhatja még a takarót, mert a nyolcra iskolába vagy dol­gozni indulók csak fél hét­kor kelnek — mondja moso­lyogva Maluska Lajos, aki ottjártunkkor ügyeletes volt. Délután van, a nevelői szo­bában beszélgetünk. Közeleg a kimenő vége: négykor kez­dődik a szilencium, a tanulás ideje. Nagy a forgalom az előtérben, sorra befutnak a diákok, ki-ki indul a szobá­jába, hogy előkészüljön az elkövetkező két órára. Köz­tük van Kovács István is, aki február óta a kollégiumi di­áktanács titkára. Alacsony, eleven mozgású fiú, harmad­éves autószerelő-tanuló. — Tizenegyen vagyunk a diáktanácsban. mindenkinek megvan a reszortja, a kollé­giumi élet eg.y-egy területe: sport, kultúra, satöbbi. A mi feladatunk, hogy a különféle gondokat-bajokat, ami elő­fordul a koliban, továbbít­suk a nevelőinkhez, illetve a kollégium vezetőjéhez. — Csak továbbítjátok eze­ket, vagy megoldást is java­soltok ? — Legutóbb az étkezéssel voltak bajok: kevés volt a kaja, nem is ízlett... Kér­tük, hogy alakítsunk egy ét­keztetési bizottságot, akik az étlap összeállításában is részt vesznek. Megalakult, két diák is tagja! — Javult a koszt? — Mindenki észrevehette, hogy jobb! De említhetném a múltkori kisvárdai kiruc­canásunkat is. Meghívtak ot­tani kollégisták — lányok — egy klubestre. A diáktanács javasolta: mi választhassuk ki azt a 32 főt, aki utazik. Így is lett. t Esztergályos a mikrofonnál A bátorligeti fiú az ÉPFU nyíregyházi telepén dolgozik egy hetet, majd a következő héten iskolába megy. A „munkahéten” ő is a legko- . rábban kelők közé tartozik: hatra jár. Unoka Imre másodéves esztergályostanulóért nem kellett messzire menni a ne­velői szobából: a szomszédos helyiségben, a kollégiumi stúdióban ült a mikrofon előtt. Szeptembertől stúdiós, beosztása: riporter. — Most készítem az ötö­dik riportomat — mondja nem kis büszkeséggel. — A diáktanács társadalmimunka- felelősét kértem mikrofon elé. — Az eddigiek közül me­lyik riportod sikerült legjob­ban? — Talán a gondnoknőnk­kel készített tetszett legjob­ban a többieknek ... — Beregdaróci vagy: távol a szülői ház. Hiányzik? — Persze. De az a szeren­cse, hogy ketten könnyebb... Ugyanis a bátyám a fémipa­ri szakközépben tanul, és szintén kollégista. Hetente többször is találkozunk. Meg aztán van elfoglaltság bőven. Csoporttitkár is vagyok, ez is Imre a mikrofon előtt. munkát jelent, no meg a stú­dió. Jól érzem itt magam. — A te nevedet is láttam az előtérben a „kékjelvénye- sek” listáján. Mit jelent ez? — Ez egy elismerő jel­vény. A négyszáz kollégista közül körülbelül harminc­negyvenen lehetnek kékjel­Tanul a diáktanács titkára. (Mikita Viktor felvételei) vényesek, és mindössze hár­man vannak piros jel vénye­sek! A piros már nagyon nagy követelményt jelent. — Félévenként kapják az arra érdemesek a jelvénye­ket — egészíti ki Farkas At­tila nevelőtanár. — Tanul­mányi eredmény, magatartás, közösségi munka: sok össze­tevőt veszünk figyelembe. Vi­szont aki megszerzi, előnyö­ket élvez: hosszabb a kime­nő, gyakrabban utazhat haza és így tovább. Nagy ösztönző erő ez! Kényelmes szobákban Négyágyas, kényelmes szo­bákban laknak a szakmun­kástanulók. A második eme­leten az elsős Takács József­hez kopogtattunk be. A vál­las fiú gyorsan fölvette in­gét: éppen a mosdóból jött, most érkezett munkából. — A Tempó szövetkezetnél dolgozom, autószerelőnek ké­szülök. Ott sajnos, kicsi az öltöző, mosdó, én inkább sie­tek haza fél négy után, itt mosakszom meg alaposan. Jö­vőre már készen lesz az új telep a Jég utcán! Sietős mozdulatokkal ren­det rak az ágyán. — Hogyan sikerült beil­leszkedni a kollégiumi rend­be az eltelt három hónap alatt? Megigazítja az asztalterítőt, és nevetve válaszol: — Ez volt a legnehezebb: rendet tenni mindig.. . Ott­hon, Kisfástanyán volt. aki megcsinálja: édesanyám. Itt viszont minden a mi felada­tunk! Pontozzák a szobarendet Azt már Farkas Attilától tudom meg, hogy Takács Jóska és csoportja nagy fegy­vertényt hajtott végre: elsős létükre az eddigi összesített pontversenyben az élen áll­nak a kollégiumban. Pontoz­zák ugyanis mindennap a szobarendet, de a közösségi munkát, a kulturális tevé­kenységet vagy a magatartást is. Ez idáig elsősök még nem produkáltak ilyen ered­ményt. E-lcsöndesedik a kollégium: megkezdődött a szilencium. A tanulószobákban diákfejek hajolnak a füzetek-könyvek fölé, hatig a tanulás a fel­adat. Utána mintegy száz- húszan gyorsan megvacso­ráznak. és irány a nyíregy­házi színház. Bérletes elő­adásra mennek. Tarnavölgyi György LEHETNE' JOBBAN? A megye további dina­mikus fejlődése attól függ. mennyire javul a gazdasági munka színvonala, hogyan tudják hasznosítani az anyagi és szellemi erőfor­rásokat. Csak a termelé­kenység növelése, a termék- és termelésszerkezetnek az eddiginél gyorsabb ütemű változtatásával lehet a pia­ci igényekhez jobban alkal­mazkodó termelést megva­lósítani — állapította meg a megyei pártbizottság 1977. december 14-i határozata. Ezért kérdezünk meg mun­kásokat és vezetőket, ho­gyan lehetne jobban dol­gozni, gazdálkodni? A nők téli foglalkoztatása — Termelőszövetkezetünk­ben kétszázharminc nő dol­gozik aktívan. A munka­csúcsok idején, nyáron és ősszel szinte mindannyian mindennap jönnek dolgoz­ni. Nagy szükség is van a munkájukra, hiszen a szö­vetkezetben jelentős a gyü­mölcstermesztés, ahol nagy számban tudjuk a nőket foglalkoztatni. Emellett ter­mészetesen gondoskodunk a téli munkájukról is. Igaz, ebben az időszakban már kevesebben járnak dolgoz­ni, de általában ezekben a hónapokban is 120—150-en rendszeresen végeznek ter­melőmunkát. Igénylik is ezek a tagok téli foglalkoz­tatásukat, nekik sem mind­egy, hogy decemberben, vagy januárban mennyi a keresetük. így a szövetkezet vezetése minden évben meg­teremti a téli munkalehető­ségeket. — Jelenleg almát hámoz­nak az asszonyaink, lánya­ink a Debreceni Konzerv­gyárnak a hűtőház melletti helyiségben. Most hetvenen dolgoznak, de a jövő héttől kezdve szeretnénk nagyobb ütemben végezni e munkát, akár minden nőtagot tudunk foglalkoztatni a hámozás­nál. Ez februárig fog tarta­ni, utána kezdjük a Sza­bolcs exportláda szegezését, ugyancsak nődolgozókkal. Ebben a munkában ötvenen RAGÁNY ILONA vesznek majd részt. Még tart az almaválogatás is, a Debreceni Konzervgyárnak gépi hámozásra méret sze­rint húsz nő válogatja a gyümölcsöt. — Jövőre a férfiak — kertészek, traktorosok, kő­művesek — mellett az asz- szonyok is beállnak az al­mafákat metszeni. Az új te­lepítésű, fiatal gyümölcsös­ben fognak dolgozni. — Munkalehetőség van a nőknek a termelőszövetke­zetben. Gondot inkább az okoz, hogy akiknek megvan már erre az évre a kötele­ző munkanapjuk, ritkábban jönnek. Pedig a szövetkezet­nek nagyobb igénye lenne a mői dolgozókra. Többen sza­badságon vannak és végzik a háztájiban termett dohány csomózását. Persze nem le­het azt mondani, hogy csak a foglalkoztatás miatt adunk munkát a nőknek. Ök sze­gezik meg például a szövet­kezet teljes ládaexportját. Nem kis teljesítmény ez. Egy biztos: akik egész év­ben aktívan dolgoznak, azokkal nincsen baj. jön­nek ilyenkor is a szövetke­zetbe. A jövő év eleiétől azután már ismét többen fognak dolgozni. Üj év, kell a munkanap a háztájihoz. — A munkakörülménvek a lehetőségekhez képest biz­tosítottak. Az almahámozók nyolc órát dolgoznak, a metszőknek, a kisfakötö­zőknek forró teát adunk. Igaz. ahol az almahámozást végzik, egv régi. széntüzelé­sű kálvhával fűtjük. Lehet­ne melegebb is az ott dol­gozóknak ... Elmondta: Ragány Ilona, a napkori Kossuth Terme­lőszövetkezet hűtőházának vezetője. Lejegyezte: Sipos Béla. A fiikor K érem a következőt — mondta a bíró. A két ülnök fészkelődni kez­dett, megigazgatta zsibbadt tagjait. A hivatalból kiren­delt védő előszedte tízóraiját. — Vezessék be a vádlottat — türelmetlenkedett az ügyész. Még rengeteg ügy vár elintézésre, és estére megígérte a feleségének ... így sose lesz vége. Nyílt az ajtó, belépett a tükör. Kísérői két oldalt szo­rosan közrefogták. — Szóval... — lapozgatta papírjait a bíró, és krákogott egyet. — Szóval, az a vád ön ellen, hogy elferdíti a valósá­got. Több esetben helytelenül mutatta be a tényeket. Ezzel a magatartásával kárt oko­zott ... A közösségnek. Mint tudjuk... Az ügyész pattant föl. — Nem, tisztelt bíróság! Ne szépítsük azt, ami torz, ami kivetnivaló. A vádlott is­mételt figyelmeztetés ellené­re sem hagyta abba káros te­vékenységét. Sőt, szinte kér­kedett negatív beállítottságá­val. A súlyosbító körülmény­re hívom föl a tisztelt bíró­ság figyelmét. A szándékos­ságra, a megátalkodottságra, egy visszaeső deformált ka­rakterére. Most nem beszé­lek arról, hogy a bal oldalt jobbra helyezi, a jobbat pe­dig balra. Még véletlenül se legyen semmi a helyén. A tükör remegő kézzel va­karta hámló keretét. Az egyik népi ülnök szólalt meg. Előtte hosszasan teker­te a fejét, mintha nem pasz- szolna a nyakához. — Talán az amalgámré- tegben van a hiba. Le kéne kaparni, és új bevonatot... A tükör rángatózásba fo­gott, kiáltozott. — Ne bántsanak! Ártatlan vagyok! Kísérői vasmarokkal szorí­tották. Olyan erősen, hogy átlósan megrepedt. A másik népi ülnök nem hagyhatta szó nélkül a jaj­veszékelést. — Ártatlan? Az, kérem, itten majd kiderül. Mink pontosan megállapítjuk, mi az igazság ebben a felelőt­lenkedésben. És nagyon meg­kérném a vádlottat, hogy ne hangoztassa azt, ami még nincs bebizonyítva. A tükör lemondóan csillant egyet. Lélekben teljesen ösz- szetört. Hát tehet ő arról, hogy folyton belenéznek? Hogy csak azt képes vissza­adni, ami látszik? Próbálta ő másképpen is. Próbálta a vá­gyaknak, az elképzeléseknek megfelelően tükrözni a dol­gokat, de nem ment. Hiába erőlködött. .. Erre már nem futotta képességeiből. Ö már csak régimódian, földhözra­gadtan csinálja, amibe bele­szokott. — Legjobb lenne elhomá­lyosulni, akkor legalább bé­kén hagynának... — gon­dolta csüggedten. A védő kért és kapott szót. — Tisztelt bíróság! Véden­cemnek igen nehéz gyermek­kora volt. Már gyártáskor le­selejtezték, majdnem a sze­métbe került. Egy üvegező kisiparos vette magához és karolta fel. El lehet képzelni, miféle nevelést kapott. Há­nyatott sorsát csak két ese­ménnyel érzékeltetem: fél évig, mint igazgatói elő­szobatükör dolgozott. Tud­tommal kifogástalanul látta el munkakörét. Aztán, ahogy koptatták az évek, leszázalé­kolták. A műhelyöltöző vé... akarom mondani, mosdójá­ban kapott mellékállást. A mellékhelyiségben. Védencem ezt rendkívül a szívére vette. Azóta törtek ki belőle bizo­nyos . .. hajlamok. A bíró fölemelkedett. — A bíróság ítélethozatal­ra visszavonul. A tükör pedig rálehelt magára, megtisztogat­ta felületét, hogy job­ban lássa, mi következik. És hirtelen olyan fényes lett, hogy a kísérők nem bírtak belenézni. Péntek Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents