Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-06 / 287. szám

° “ «.wugyeK gyakorlá­malacok elvitele ellen. sato1 és elrendelte a koráb­Orgován a Varga-bokorig j3?11 j^kadságves'z­Vlftxa o — 1-----*—i--------------­4 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 6. Napi külpolitikai kommentár Egmont-nyitány TELEX BUDAPEST „Igen, ezért a világért küzdöttem...“ 90 évvel ezelőtt született Szakosíts Árpád Szakasits Árpád, a munkásmozgalom ki­emelkedő személyisége születésénék 90. év­fordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek kedden a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevédjen Duschek Lajosné és Várkonyi Péter, az Elnöki Tanács képviseletében Barcs Sán­dor és Vass Istvánné, az Országos Béketa­nács részéről Sebestyén Nándorné és Kovács Béla koszorúzott. A megemlékezés virágait elhelyezték a hozzátartozók, a Szakasits Ár­pád nevét viselő intézmények és szocialista brigádok képviselői is. Az ünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. S zakasits Árpád 1888. december 6-án született Budapesten. Apja, aki lel­kes, szocialista meggyőződésű jó­zsefvárosi cipész volt, korán meghalt. Sza­kasits Árpád már 13 éves korában önmaga kereste kenyerét. Először faszobrász egy képzett szociáldemokrata mesternél, majd kőfaragó tanoncnak állt. Ekkoriban épült a Halászbástya és az Országház, s ezeken az építkezéseken ő is dolgozott. 47 évvel ké­sőbb ebben a Parlamentben választották meg — 1948. augusztus 3-án — a harma­dik Magyar Köztársaság második elnökévé, majd egy év múlva a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökévé. Addig azonban hosszú, nehéz, harcokkal és próbatételek­kel teli utat kellett megtennie. Tanítómesterének és példaképének a kimagasló szónoki tehetségű Bokányi De- ' zsőt tartotta. Szívesen és lelkesen járt Sza­bó Ervin társadalomtudományi szeminá­riumaira is. A munkásmozgalommal 15 éves korában jegyezte el' magát, s élete vé­géig hűséggel állta a harcot. 1903-ban lett tagja és egyszerre könyv­tárosa is a szocialista ifjúmunkások szer­vezetének a Szabadság Munkásképző Egy­letnek. Az építőmunkások szakszervezete nevelte, oktatta a fiatal fiút, aki hatalmas szorgalommal tanult. Rengeteget olvasott, képezte magát. Széles körű irodalmi, művé­szeti ismeretekre tett szert. Kulturális és általános műveltsége révén már 1907-ben a MÉMOSZ főkönyvtárosa lett. 1908. novem­ber 12-én jelent meg első cikke az Építő­munkás című, lapban. Egy évvel később pedig már a Népszava közölte első versét. A munkáslap külső, majd 1918 őszétől bel­ső munkatársa lett. Húszéves, amikor megválasztották a Magyarországi Szociáldemokrata Párt an­gyalföldi pártszervezetének titkárává. Az 1912. május 23-i nagy tüntetésben ő is részt vett és tudósítást írt róla a Népszavába. A munkásosztály Magyarországon is egyre erősebb lett és harcai mind szervezettebbé váltak. Ez magával ragadta a fiatal Szaka­sits Árpádot is, aki ezekben a harcokban edződött szakszervezeti és munkásmozgal­mi vezetővé. Az első világháború alatt bí­rálóként lépett fel saját pártja az MSZDP választójogi politikájával szemben. Részt vett az 1918-as szrájkok és tüntetések szer­vezésében, amiért letartóztatták. A polgári demokratikus forradalom győzelme után a Budapesti Munkástanács- tagjává választották. A Tanácsköztársaság idején a Belügyi Népbiztosság közigazgatá­si osztályvezetője, valamint a Szövetséges Központi Intéző Bizottság és a központi Forradalmi Katona- és Munkástanács tag­ja. A proletárdiktatúra leverése után meg­szakításokkal újságíróként tevékenykedik, de közben több ízben letartóztatták felesé­gével együtt. Részben a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért, részben egy 1922- ben írt újságcikkért. Nemzetgyalázás cí­mén két évi börtönre ítélték. 1925-től a MÉMOSZ alelnöke 1938-ig, és a szociáldemokrata pártvezetőség tagja 1948-ig. A Népszavában ez időszakban írt cikkeiben hangot adott a munkásosztály követeléseinek, a parasztságról szóló riport- sorozatában pedig megrázó szociográfiai képet festett a falun élők nyomorúságos helyzetéről. Ugyanakkor kifejezte cikkei­ben e dolgozó osztályok vágyait és remé­nyeit. Szakasits Árpád a szociáldemokrata párt baloldalához tartozott mindvégig, de néhány, ezekben az években írt cikkében, állásfoglalásában tükröződnek a párt poli­tikai hibái, gyengeségei is. A fasizmus előretörése őt is önvizsgá­latra késztette. Fokozatosan felismerte a munkásegység jelentőségét és fontosságát. A párton belül a jobboldali vezetéssel szem­ben erősödött a baloldal befolyása. 1938. novemberétől lett a szociáldemokrata párt főtitkára, 1940 januárjától pedig a Népsza­va főszerkesztője is. A baloldali szociálde­mokraták vezetőjeként szoros kapcsolatot alakított ki a kommunistákkal. Lehetősé­get teremtett arra, hogy kommunista esz- meiségű írások jelenhettek meg a Népsza­vában, s arra, hogy a lap egyre inkább a népfrontpolitika szócsöve legyen. Törté­nelmi jelentőségű ma már a Népszava 1941- es karácsonyi száma, amely a függetlensé­gi mozgalomban részt vevő pártok és ha­ladó gondolkodású személyiségek nagy nyilvános megnyilatkozása volt a háború ellen. Szakasits Árpád bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába. Ott volt ő is a Kerepesi úti temetőben rende­zett néma tüntetésen Táncsics és Kossuth sírjainak megkoszorúzásakor. A független­ségi mozgalomban való részvétele miatt is­mét letartóztatták, a párt jobboldali veze­tői pedig leváltották a főtitkári tisztségből. 1943 tavaszán az MKP (Békepárt és az SZDP együttműködéséről tárgyalt Kádár Jánossal. 1944. október 10-én a szociálde­mokrata párt nevében aláírta a kommu­nista és a szociáldemokrata párt együttmű­ködéséről szóló okmányt. (Az MKP részé­ről Kállai Gyula írta alá a dokumentu­mot.) A főváros felszabadulása után azonnal bekapcsolódott a politikai életbe. Az újjá­szervezett szociáldemokrata párt főtitkára, nemzetgyűlési képviselő, államminiszter, miniszterelnök-helyettes, a népi demokra­tikus Magyarország egyik vezetője, aki mindvégig a koalíciós harcokban a kom­munisták fegyvertársa, szövetségese. El nem halványuló érdemeket szerzett a két munkáspárt egyesítéséért vívott harcban, amelynek eredményeként létrejött a ma­gyar dolgozók egységes marxista—leninis­ta pártja. Az egyesülési kongresszus a párt elnökévé választotta. Augusztusban lett a köztársaság elnöke, majd egy év múlva, 1949. augusztus 25-én a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke. Hamis vádak alapján 1950. áprilisában letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítél­ték. 1956. márciusában szabadlábra helyez­ték, és ezt követően a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. A börtönben vezetett naplója bizonyítja, hogy a szocializmus eszméi irán­ti hűsége a megpróbáltatások éveiben sem ingott meg egy pillanatra sem. Az ellenfor­radalom idején is az első sorokban védel­mezte a munkáshatalmat. 70. és 75. szüle­tésnapjára megkapta a Munka Vörös Zászló rendet, s ugyancsak 75. születésnapjára a Béke-világtanács Joliot Curie-aranyérmét. S zakasits Árpád soha nem veszítette el kapcsolatát a munkásemberek­kel, osztályával. „Szaki”-nak be­cézték és ebben nevének rövidítésén túl ki­fejezésre jutott az is, hogy élete végéig — a legmagasabb közéleti tisztségekben is — szaktársa, munkatársa maradt a dolgozó embereknek. Hat évtizedes munkásmozgal­mi tevékenysége összeforrott a magyar munkásosztály harcaival és a munkásmoz­galom történetének kitörölhetetlen része lett. 1965. május 3-án bekövetkezett halála előtt egy évvel írta le a következő sorokat: „Több mint hatvan esztendőt töltöttem ed­dig a munkásmozgalomban, és azt hiszem, nagyobb ajándékot nem kaphat valaki éle­tének őszén, mint annak bizonyosságát, hogy biztosan célhoz ér, nem harcolt hiá­ba. — Igen, ezért a világért küzdöttem.” Vlda Sándor A brüsszeli Charlemagne- és Egmont-palotában megkezdődött a közös­piaci országok ebben az év­ben immár harmadik csúcs- értekezlete. Az elsőt április­ban a dán fővárosban, a má­sodikat a nyugatnémet kikö­tővárosban, Brémában tar­tották az esztendő nyarán. Sorrendi véletlen, hogy a je­lenlegi tárgyalásokon éppen Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár elnököl, de a téma miatt mégis jelképes­nek tekinthető. A mostani tanácskozás fő témája ugyanis az EGK-or- szágok közös valutarendsze­rének megteremtése és ama kevés tény egyike, amelyen a belga fővárosban senki sem vitatkozik, éppen az, hogy — az NSZK-márka viszonylagos értékállósága miatt — az ez­zel kapcsolatos küzdelemben Bonn indul a legjobb pozí­cióból. Már régen várható volt, hogy a Közös Piac ve­zetőinek meg kell kísérel­niük valamilyen valutáris modus vivendi kidolgozását. Elsősorban a dollár, de’ nem egy más nyugati valuta vá­ratlan árfolyam-zuhanása, il­letve -ingadozása már nem­egyszer állította szinte meg­oldhatatlan feladatok elé a közösség irányítóit. Mint a kilencek más meg­beszélésein, most is biztosra lehetett venni — és ez a prognózis máris beigazoló­dott —, hogy a Charlemagne-, illetve Egmont-palota ke­Kedden délben a Kreml­ben ünnepélyes keretek kö­zött írták alá a Szovjetunió és az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság barátsági, jószomszédi és együttmű­ködési szerződését. A szerző­dést szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének elnöke, afganisztáni részről Nur Mohammed Taraki, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt KB főtitkára, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Foradalmi Taná­csának elnöke, miniszterelnök írta alá. Aláírták azt a megállapo­dást is, amelynek értelmében a Szovjetunió és Afganisztán a gazdasági együttműködés területén állandó kormány­közi bizottságot hoz létre. Az aláírásnál a két kül­döttség tagjain kívül jelen voltak az SZKP Politikai Bi­zottságának tagjai, póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a minisztertanács vezetői, va­(Folytatás az 1. oldalról) az oktatás területén megva­lósuló kétoldalú kapcsolatok számos kérdéséről. A felek aláhúzták, hogy a dinamiku­san fejlődő magyar—szovjet kulturális és tudományos kapcsolatok, valamint az ok­tatás területén folyó együtt­működés mind aktívabban segíti elő terveink sikeres megvalósítását, az országaink és népeik közötti testvéri barátság erősítését. A bizottság ülésén áttekin­tették a közművelődés terüle­tén folyó együttműködés ha­tékonysága további fokozásá­nak feladatait, értékelték az együttműködést a felsőfokú szakemberképzés terén és a további fejlesztéssel kapcso­latos intézkedéseket, a kultu­rális és művészeti tudomá­nyos kutatóintézetek közötti együttműködés elmélyítésé­mény kötélhúzások színhelye lesz. Ezt logikussá teszi a résztvevők eltérő helyzete és ebből következő állásfoglalá­sa. Ezúttal is folytatódik az az immár hagyományosnak tekinthető jelenség, hogy az angolokkal van ,,a legtöbb baj”. Callaghan kormányfő kénytelen számolni a mun­káspárti balszárny fenntar­tásaival, amelyek szerint a szigetországban tovább nőhet az amúgy is súlyos munka- nélküliség, ha a font sterlin­get „külső erők merev árfo­lyamhatárok közé kényszerí­tik”. Jóval kisebbnek tűnik a probléma az EGK „szegény rokonainak” tekinthető ola­szok és írek magatartásával. Az ő kérésük egyszerű és vi­lágos: csak úgy tudnak bár­milyen valutáris ígéretet tenni, ha a közösség külön- kasszájából megerősítik pénz­ügyi helyzetüket. Mivel ilyen célokra mintegy hárminc- milliárd dollár áll rendelke­zésre, csaknem biztos, hogy a kérést valamilyen formá­ban teljesítik. A szokás szerint szóba kerülő, de a döntésho­zatalig el nem jutó té­mák közül elsősorban a gö­rög, a spanyol és a portugál belépési kérelem érdemel említést. Mindhárom eset­ben súlyos politikai feltétele­ket szabnak a kilencek és ezek nem teljesíthetők máról holnapra... Harmat Endre lamint más szovjet és afga­nisztáni személyiségek is. Moszkvában kedden véget értek a szovjet—afgán tár­gyalások. Mint a tárgyalá­sokról kedden Moszkvában közzétett rövid közlemény rámutat, a felek vélemény- cserét folytattak a szovjet— afgán kapcsolatok kérdései­ről, kijelölték a Szovjetunió és az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság közötti jó­szomszédi együttműködés to­vábbi bővítésének és elmé­lyítésének fő irányait és konkrét intézkedésekben ál­lapodtak meg. A nemzetközi problémák megvitatásakor mindkét fél egybehangzóan az enyhülési folyamat elmélyítéséért a vi­tás kérdések tárgyalások út­ján való rendezésért Ázsia és a világ népei közötti együtt­működés és barátság fejlesz­téséért szállt síkra. A tárgyalásokról részletes közös közleményt tesznek közzé. A tárgyalásokat szívélyes elvtársi légkör jellemezte. vei kapcsolatos feladatokat, értékelték az 1976—1980. év­re szóló kulturális és tudo­mányos munkaterv végrehaj­tását, elfogadták a bizottság munkatervét az 1979—1980. évekre. Ezzel kapcsolatban ajánlásokat fogadtak el. Az SZKP Központi Bizott­ságában találkozóra került sör Aczél György és Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkára között. A meleg, elvtársi' légkörű megbeszélésen, amelyen részt vett Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete, az or­szágaink közötti sokoldalú együttműködés további meg­szilárdításának kérdéseit vi­tatták meg. ★ A magyar küldöttség Aczél György vezetésével kedden hazaérkezett Budapestre. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üd­vözölte Urho Kekkonen köz- társasági elnököt, a Finn Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Kale- vi Sorsa miniszterelnökhöz, Apró Antal, az országgyű­lés elnöke Ahti Pekkala par­lamenti elnökhöz intézett üd­vözlő táviratot. MOSZKVA Tyihon Kiszeljovot a Szov­jetunió minisztertanácsának elnökhelyettesévé nevezték ki. Tyihon Kiszeljov 1917-ben paraszti családban született. Szakképzettsége pedagógus. 1944-től több vezető párt- és tanácsi funkciót töltött be. Tyihon Kiszeljov a Belorusz Kommunista Párt osztályve­zetőjeként , majd a Belorusz KP Központi Bizottsága tit­káraként tevékenykedett, 1959-től a Belorusz SZSZK minisztertanácsának elnöke volt. Az új szovjet miniszter­elnök-helyettes a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kül­dötte. PRÁGA A CSKP Központi Bizott­sága kedden folytatta előző nap megkezdett plenáris ülé­sét Prágában. A résztvevők megvitatták a KB elnökségé­nek a jövő évi népgazdaság­fejlesztési feladatokról készí­tett beszámolóját és javasla­tát, amelyet a plénum első napján Václav Hula, az el­nökség tagja terjesztett elő. MEXIKÓVÁROS A nemzetközi fegyverke­reskedelem, közelebbről a hagyományos fegyverek ex­portjának korlátozásáról fo­lyó szovjet—amerikai tárgya­lások újabb fordulója kez­dődött meg kedden Mexikó­városban. RAWALPINDI A Pakisztáni Legfelsőbb Bíróság kedden engedélyezte Zulfikar Ali Bhutto volt mi­niszterelnöknek, hogy szemé­lyesen jelenjék meg azon a tárgyaláson, amelyen a halá­los ítélete elleni fellebbezési kérelméről döntenek. LUANDA A Lengyel Népköztársaság és az Angolai Népi Köztársa­ság határozottan elítélik a kínai vezetők kalandorpoli­tikáját, amely ellentmond a haladás, a béke és a szocia­lizmus érdekeinek — hangsú­lyozza többek között az a Lu­andában kiadott angolai— lengyel közös közlemény, amelyet Henryk Jablonski, a Lengyel ‘Egyesült Munkás­párt KB Politikai Bizottsága tagjának, az államtanács el­nökének hivatalos baráti lá­togatása befejeztével írtak alá. NÜRNBERG 25 400 fővel emelkedett no­vemberben a munkanélküliek száma az NSZK-ban. Az eredménytelenül állást kere­sők száma ezzel eléri a 927 ezer főt, azaz a munkaképes lakosság 4,1 százalékát — je­lentette kedden a Nyugatné­met Szövetségi Munkaügyi Hivatal. KHARTOUM Gaafar Nimeri szudáni el­nök, az Afrikai Egységszerve­zet soros elnöke kedden négy afrikai országot érintő útra indult. Nimeri útjának állo­másai: Uganda, Tanzánia, Zambia és Kenya lesznek. Útja során a szudáni elnök' közvetíteni kíván az ugandai 1—tanzániai konfliktusban és megvitatja a dél-afrikai faj­üldöző rendszerekkel való konfrontáció kérdéseit is. (Folytatás az 1. oldalról) A magyar fél méltatta az Etiópiában végbemenő forra­dalmi folyamat eredményeit, valamint az etióp nép sikere­it abban a harcban, amelyet a belső és a külső reakciós erők ellen, forradalmának, országa területi egységének védelméért folytat. Hangsúlyozták, hogy a nemzetközi enyhülés a világ valamennyi népének érdeke­it szolgálja. Aláhúzták, hogy elengedhetetlen a nemzetkö­zi enyhülés megszilárdítása hatékony leszerelési intézke­dések útján. Nagy jelentősé­get tulajdonítanak a SALT— II megállapodás mielőbbi megkötésének. Aláhúzták annak nagy fontosságát, hogy az Afrika szarvában a szuverenitás, a területi integritás, az állam­határok sérthetetlensége, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei érvé­nyesüljenek, összhangban az Egyesült Nemzetek Szerveze­te és az Afrikai Egységszer­vezet alapokmányának cél­jaival. Megerősítették szolidaritá­sukat és teljes támogatásu­kat Afrika nemzeti felszaba­dító mozgalmai iránt és nagy jelentőséget tulajdonítottak az afrikai haladó társadalmi törekvések kibontakozásá­nak. Hangoztatták, hogy a poli­tikai, a gazdasági és a kul­turális kapcsolatok Imélyí- tésében nagyon fon s sze repet játszanak a két ország vezetőinek személyes talál­kozói. Mengisztu Hailé Mariam megköszönte a meleg, baráti fogadtatást, amelyben őt és küldöttségét a Magyar Nép- köztársaságban részesítették. Mengisztu Hailé Mariam alezredes, a szocialista Etió­pia Ideiglenes Katonai Kor­mányzó Tanácsának elnöke, állam- és kormányfő meg­hívta Kádár Jánost, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát és Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökét, hogy tegyenek hivatalos, ba­ráti látogatást Etiópiában. A meghívást magyar részről elfogadták. Barátsági, együttműködési szerződést írtak alá Befejeződtek a szovjet-afgán tárgyalások Aczél György hazaérkezett Moszkvából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents