Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-05 / 286. szám
4 KELET-MAG YARORSZÁG 1978. december 5. A Pravda cikke Emberi jogok □ szocialista országok okkal lehetnek büszkék arra, amit az emberi jogok érvényesítéséért tettek, valamint arra a hatásra is, amelyet a szocializmus történelmi vívmányai gyakorolnak e téren a nemzetközi elvek és normák kialakítására — írja a hétfői Pravda. — Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát 30 évvel ezelőtt fogadta el az ENSZ közgyűlése. — A Nyugat képviselői — állapítja meg a cikk — semmitől sem riadtak visz- sza annak érdekében, hogy megakadályozzák és elodázzák az alapvető emberi szabadságjogokat érintő nemzetközi jogi normák és elvek kialakítását. Ennek következtében a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi konvenció előkészítése közel 20 évig tartott. A konvencióhoz mindeddig nem csatlakozott az Egyesült Államok — éppen az az állam, melynek vezetői demagóg kampányt folytatnak más országokban élő emberek jogainak „megvédéséért”. — Miközben az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát a nemzetközi együttműködés fejlődésének fontos szakaszaként értékeljük, nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a próbálkozásokat, hogy a dokumentumot olyasmire használják fel, amelynek semmi köze nincs nemes rendeltetéséhez. Egyes nyugati országok a nyilatkozat bizonyos tételeit megpróbálják beépíteni saját propagandaeszközeik közé, s a rájuk való hivatkozással akarnak beavatkozni más országok bel- ügyeibe. — E rosszindulatú célok érdekében kihasználják a nyilatkozat egyes hiányosságait, valamiféle irányadó dokumentumnak próbálják feltüntetni a nyilatkozatot, amely, úgymond vitathatatlan elsőbbséget élvez az emberi jogokra vonatkozó más nemzetközi jogi rendelkezésekkel szemben. Szemmel láthatóan teljesen megalapozatlanok a nyugati „teoretikusok” azon kísérletei, hogy az ilyen fogások segítségével az emberi jo- j gok védnökeiként tüntessék I fel magukat — írja befejezésül a Pravda. ! ______________________________ Taraki Moszkvába érkezett (Folytatás az 1. oldalról) rát, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság forradalmi tanácsának elnökét, miniszterelnököt. Taraki az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége és a szovjet kormány meghívására érkezett küldöttség élén hivatalos baráti látogatásra Moszkvába. Az afgán vezetőt nagy szeretettel köszöntötte Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. Fogadására a repülőtéren megjelent Alekszej Koszigin miniszterelnök és Andrej Gromiko külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, valamint több más szovjet vezető. A fogadtatás a díszalakulat díszmenetével ért véget. Az afgán küldöttség tagjai a szovjet vezetők kíséretében Moszkva fellobogózott utcáin át gépkocsival szálláshelyükre mentek. A nap folyamán megkezdődtek a szovjet—afgán tárgyalások. (Folytatás az l. oldalról) delkezésükre álló eszközt _ a pohhkä1 befolyásolást, a gazdaság, zsarolást és a durva katonai beavatkozást is igénybe vesznek, hogy az afrikaí dósét, rLn1?ne!LmnemzSeti A Magyar Népköztársaság — hasonló a szocialista közösség többi országához __ természetes szövetségese az nemzeti felszabadító mozgalmaknak, ezért inter- kötelességének tekinti, hogy minden lehet- müketmÓd°n segítse küzdelA jelenlegi magyarországi tárgyalásaink is bizonyítják bennünket a közös elhatáro- vezére! hogy minden térén erősítsük és elmélyítsük a Magyar Népköztársaság es a szocialista Etiópia Slnes Sfí0 e^üttműkösü^k' S.zlIard meggyőződé- fu?k- hogy kapcsolataink erositesehez adottak a feltételek; érdekeink közösek kü^düntCel0kért 6gy fronton küzdünk az imperializmus és az ujgyarmatosítás ellen a ,bae.kfer‘ « a társadalmi ha- ladasert — mondotta pohár- koszontoje végén Losonczi Losonczi Pál szavaira Mengisztu Hailé Mariam vá! ak' többek között ezeket mondotta: , ~ NagJ megtiszteltetésnek erzem, hogy továbbíthatom az etmp nepnek a testvéri magyar nép iránt érzett nagyrabecsülését. " A Magyar Népköztársaság es a szocialista Etiópia hasonló harci tapasztalatokra tett szert es azonos úton hajad. A marxizmus—leninizteiUS lde°lógláia iránti elkö- hn^ZettSfg m^g közelebb hozta a két országot egymásAz imperialisták, osztályellenségeink és az észak- etiopiai szakadár zsoldosok nepel lenes tevékenységük összehangolásával ismételt tamadasokat indítottak forradalmunk ellen azért, hogy Sfkar^°ZZák annak tf Jz imni T8** ügyszintén z mpenahzmus bátorította a reakciós Szomáliái betolakodók által Etiópia ellen elkövetett agressziót; ösztönözte, szervezte és összefogta a térségben lévő reakciós rendszereknek az etióp forradalom ellen irányuló összeesküvését. E folyamatban — mint azt az egész világ tudja — súlyos veszély fenyegette nemcsak forradalmunkat, hanem nemzeti létünket is. Az etióp nép azonban visszaverte es megsemmisítette a forradalmi folyamat megtörésere, hazája területi integritásának megsértésére, nemzeti létének felszámolására törő reakciós erőket. A Szovjetunió es a többi szocialista ország segítsége rendkívül fontos volt népünk számára ebben a harcban, a külső agresszorok _ visszaverésében és a belső reakció mesterkedéseinek felszámolásában. , Megragadom az alkalmat, hogy az etióp nép, az Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanács, Etiópia valamennyi forradalmi ereje és a magam nevében őszinte köszönetét mondjak a Magyar Szocialis- ta Munkáspártnak, a magyar kormánynak és népnek a történelmi jelentőségű segítse- g«. ^ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hétfő délelőtt a KB székházában fogadta Men- aisztu Hailé Mariam alezredest, a szocialista Etiópia Ideiglenes Katonai Kormányzó Tanácsának elnoket, állam- és kormányfőt A szívélyes, barati légkörű találkozón Kádár János Mengisztu Haile Mariam megbeszélést folytatott a ké ország kapcsolatairól, fej lesztésének lehetőségeiről, a szocialista építőmunka eredményeiről. Megtárgyaltak a nemzetközi élet kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér- déseit, különös tekintettel az afrikai földrész helyzetere. A haladó erők harca az imperializmus és az ujgyarma- tosítás ellen a békéért es a társadalmi haladásért közös érdek — hangsúlyoztak. Magyarország támogatja az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmakat, szolidáris szabadságukért, függetlenségükért küzdő népekkel. A találkozón jelen volt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Púja Frigyes külügyminiszter és Várkonyi József, hazánk addisz-abebai nagykövete. IRÁN: Újabb összecsapások a biztonsági erők és a tüntetők között A hét végi átmeneti nyuga-, lom után hétfőn ismét több iráni városban összecsapások zajlottak le a biztonsági erők és a kormányellenes tüntetők között. A teheráni rendőrség tüzet nyitott a központi bank alkalmazottaira, akik — Khomeini Ajatollah, Párizsban élő éllenzéki vezető vasárnapi ’ sztrájkfelhívásának eleget téve — be akarták szüntetni a munkát. A teheráni bazár üzlettulajdonosai hétfőn, három nap után első ízben a sztrájkfelhívás ellenére kinyitották üzleteiket. Khomeini hívei azonban megtámadták a nyit- vatartó boltokat és azok bezárására kényszerítették a tulajdonosokat. A Teherántól 400 km-re délre fekvő Isfahan városában a kormányellenes tüntetésbe beavatkozó rendőrök legkevesebb három embert megöltek. Bandár-Bushire- ben és Mehabadban is tömeg- tüntetéseket tartottak. A teheráni rádió hétfői jelentése szerint az iráni rendőrség különleges irodát áll- tott fel, amely kizárólag a tüntetők letartóztatásával foglalkozik. Több ezer munkás sztrájkolt hétfőn az Irán déli részén fekvő hatalmas olaj mezőkön. A munkabeszüntetés következtében az ország napi olajkitermelése egymillió barrellel kevesebb volt az átlagosnál. Az olajipar vezetői a termelés további csökkenésétől tartanak. Az iráni alsóház ellenzéki képviselői elítélték Gholam Reza Azhari katonai kormányát, mert békés tüntetők ezreinek meggyilkolásáért felelős*" Etiópia Afrika legrégibb független állama Északkelet-Afrikában terül el. Területén (1 222 020 négyzetkilométer) 27,4 millió ember él. Népessége négy nagy (amhara 33 százalék, galla 30 százalék, szomáli 10 százalék, danakil 10 százalék) és 75 kisebb népből áll. A mintegy 3 ezer évvel ezelőtt alapított birodalom hosszú évszázadok során a külső és belső ellenséggel dacolva rendkívül lassan fejlődött. Egy megkorcsosult belső társadalmi szerkezetű országgá alakult. Az olaszok a múlt század végén és 1935- ben próbálták elfoglalni, de a hősies népi ellenállás végül mindig ki tudta űzni a támadókat. Az elmaradottságot híven tükrözi, hogy a rabszolgaságot csak 1942-ben törölték el. Az elavult társadalmi-gazdasági viszonyok hatására, a PROLETÁR INTERNACIONALIZMUS Miért védelmezzük? N apjainkban a burzsoá ideológusok megpróbálják bebizonyítani, hogy a proletár internacionalizmus nem más, mint olyan függöny, olyan spanyolfal, amelynek az a rendeltetése, hogy leleplezze egyes pártok alárendeltségét más pártoknak, nevezetesen a nagy pártok uralmát a kommunista mozgalomban — más szóval: alátámassza a Szovjetunió Kommunista Pártjának hegemóniáját. Olyan koholmányokat is terjesztenek, hogy az SZKP az internacionalizmus szilárdításának zászlaja alatt nemzetközi és általa irányított vezető központot óhajt létrehoz ni. A valóság, a forradalmi harc tapasztalata ezzel szemben azt bizonyítja, hogy a proletár internacionalizmus képes összeegyeztetni a testvéri pártok szolidaritását és kölcsönös segítségnyújtását függetlenségükkel, egyenjogúságukkal, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozással. A történelem arra tanít, hogy a munkásmozgalom éppen az internacionalizmus eszméit követve ér el egyre újabb és újabb sikereket^ ' Marx és Engels, a tudományos szocializmus megalapítói éppen a forradalmi mozgalom valamennyi osztagának szolidaritását tekintették a proletár internacionalizmus fő tartalmának. „El fogjuk érni nagy célunkat, amelyre törekszünk, ha valamennyi ország munkásai között megszilárdítjuk ezt az éltető elvet” — írta Marx. Az internacionalista szolidaritás kérdését pontosan ugyanígy közelítette meg Lenin is, aki feltárta az internacionalizmus jellegét és tartalmát az új világ- történelmi korszakban. „Valódi nemzetköziség — mutatott rá V. I. Lenin — csak egyetlenegy van: önfeláldozó munka a forradalmi mozgalom és a forradalmi párt fejlesztése érdekében saját országunkban, és ugyanennek a harcnak, ugyanennek az irányvonalnak és csakis ennek a támogatása (propagandával, együttérzéssel, anyagi eszközökkel) kivétel nélkül minden országban.” így tehát Marx és Lenin különböző időben és különböző történelmi viszonyok között a proletár internacionalizmusnak ugyanazt az oldalát emelték ki: a dolgozók nemzetközi szolidaritásának, a nemzeti és a nemzetközi szerves összekapcsolásának szükségességét. Ehhez az állásponthoz következetesen tartja magát a Szovjetunió Kommunista Pártja. A harc a forradalmi nemzetköziségért, azért, hogy az a cselekvés vezérfonalává váljék, mindig a lenini párt életének törvénye volt. Immár több mint hat évtizede, azóta, hogy az SZKP hatalmon lévő párt lett, egyetlen eset sem fordult elő a történelemben, amikor ne tanúsított volna szolidaritást bármely olyan harcoló nép, bármely olyan testvéri párt iránt, amely támogatásra szorult. A Szovjetunió Kommunista Pártja attól függetlenül adta meg ezt a támogatást, hogy a szovjetország számára nehéz vagy egyszerű volt-e ez a feladat, attól függetlenül, hogy távol vagy közel volt-e az a nép vagy testvérpárt, amely támogatásra szorult. A kommunista pártok teljesen önállóan és függetlenül tevékenykednek országukban és a világban. A kommunista pártok internacionalista kapcsolata és a közös harc koordinálása manapság két- és többoldalú találkozók és konzultációk révén valósul meg. A kommunista pártok internacionalista kapcsolatainak legfontosabb formáját a nemzetközi értekezletek jelentik. Korunkban az egység szüntelen erősítésének. a kommunista pártok kapcsolataiban az új formák kidolgozásának és tökéletesítésének szükségességét egész sor tényező határozza meg: így magának a forradalmi munkásmozgalom fejlődésének a logikája: az összes forradalmi és imperialistaellenes erő politikai egységének szükségessége: az osztályharcot befolyásoló objektív társadalmi-gazdasági és egyéb folyamatok ; az emberiség további sorsát érintő lét- fontosságú globális problémák megoldásának szükségessége, amelyek közül a legfontosabb a térmonukleáris világháború elhárítása, az enyhülés elmélyítése és további elterjedése. A kommunisták sohasem tekintették a proletár nemzetköziséget valamiféle zárt, osztályon belüli szolidaritásnak, amely nem fogadja el a proletariátus együttműködését más társadalmi és politikai erőkkel. A mai viszonyok között a földkerekség minden részében aktivizálódnak a nemzeti függetlenségért, a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért síkraszálló erők. Az internacionalizmustól idegen a szektás elzárkózás szelleme. Éppen ezért különösen élesen vetődik fel a kommunista mozgalom és az antiimperialista erők egységének problémája. Ennek alapjául azonban csak a kommunisták saját egysége szolgálhat. Az internacionalista egység parancsoló szükségessége arra készteti a marxista— leninista pártokat, hogy fokozott energiával és állhatatossággal küzdjenek a kommunisták sorainak tömörítéséért. A feladat megoldásától, attól, hogy a munkásosztály élcsapatpártjai mennyire következetesen fognak fellépni az internacionalizmus védelmében, függ a kommunista mozgalom pozícióinak további erősödése a forradalmi világfolyamatban. A SZKP XXV. kongresszusa határozott visszacsapásban részesítette mindazokat, akik kijelentvén, hogy Marx és Engels internacionalizmusa elavult, el kívántak térni az internacionalizmustól. „ .. .a proletár internacionalizmus elutasítása egyet jelentene azzal, hogy a kommunista pártokat és általában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyvertől fosztjuk meg — mutatott rá a kongresszus elé terjesztett beszámoló. — Ez jó szolgálat lenne az osztály ellenségnek^. .. Mi. szovjet kommunisták, a proletár internacionalizmus védelmét minden egyes marxista—leninista szent kötelességének tartjuk”. Ezt az álláspontját a Szovjetunió Kommunista Pártja újból megerősítette az európai kommunista és munkáspártok 1976- ban megtartott berlini konferenciáján. Sőt, az internacionalizmus, mint az SZKP hazai és nemzetközi tevékenységének egyik vezető elve, az új szovjet alkotmányban állami törvény erejére emelkedett. n ermészetesen minden párt önállóan és függetlenül határozza meg saját tevékenységének formáit és módszereit, amelyek a legjobban megfelelnek munkája konkrét feltételeinek. Ugyanekkor a kommunisták számára a helyes politika kialakításának és végrehajtásának mindig múlhatatlan feltétele volt a különböző országok forradalmi tapasztalatának kollektív felhasználása. A forradalmi harc tapasztalatának ez a szemléletmódja lehetővé teszi minden párt számára a helyes döntések megtalálását, különösen olyan pillanatokban, amikor megingathatatlan osztályálláspontot kell elfoglalni. Ez a tapasztalat lehetővé teszi a különböző vélemények valódi értékének megállapítását, a különféle opportunista, nacionalista és revizionista álláspontok felismerését. Ezért fordít az SZKP más kommunista és munkáspártokkal együtt különleges figyelmet az internacionalizmus kérdésének helyes szemléletére. F. T. Konsztantyinov súlyos belső válságból a kiutat az 1974-ben végrehajtott etióp forradalom teremtette meg. Az azóta eltelt néhány év alatt a forradalom fejlődése szocialista irányzatúvá vált. Földreformot hajtottak végre, államosításokat foganatosítottak, megkezdődött az ország társadalmi-gazdasági átalakítása. Az eritreai szeparatisták elleni harc közepette — amely problémát a forradalmi vezetés a múltból örökölte — új válságtényező jelentkezett: Szomália agressziója 1977 júliusában. Etiópia azonban a szocialista országok segítségével visszaverte a szomáli támadókat, és azóta sikeres felszabadító hadműveleteket ' vezetnek. Eritreának az országtól való elszakadásáért küzdő szepa- ratistákkal szemben is. Ennek a sok áldozatot vállaló népnek és forradalmának jeles képviselője érkezett hazánkba: Mengisztu Hailé M iriam alezredes, a szocia- li a Etiópia állam- és kormányfője.
