Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1978. december 31.

Egységben a társadalmi haladásért

Sarlós Istvánnak, a HNF főtitkárának nyilatkozata

A népfrontnak — a VI. kongresszusa óta eltelt időszakban és a következő években is — legfontosabb feladata a hazánkban élő emberek egyetértésének, együttműködésének erősítése — mondotta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Magyar Távirati Iroda munkatársának adott nyilatkozatában. A HNF VI. kongresszusa óta eltelt több mint két év eredményeit, a nemzeti egység legfontosabb kérdéseit elemezve Sarlós István aláhúzta:

— A nemzeti egység erősödése abban nyilvánul meg, hogy a hazánkban élő emberek elfogadják az önálló, demokratikus, szocialista Magyarország építésének programját. Azt a programot, amelyet eddigi eredményeink alapoznak meg. Állampolgáraink munkája és magatartása arról tanúskodik, hogy ' Magyarország lakosságának döntő többsége egyetért a mi politikánkkal, az alapvető kérdésekben azonosak a nézetek. Nyilvánvalóan akadnak olyan emberek, akik azt mondják: hogy jó az amit csinálunk, de részletkérdésekben eltérő a véleményünk. Velük tudunk és kell is vitatkozni, s így vagyunk a materialista felfogástól eltérő nézeteket képviselőkkel. Velük kapcsolatban gyakran felteszik a kérdést: egy vallásos ember lehet-e teljes híve a szocializmusnak? Teljesen világos a válasz, hogy lehet! Ellentétes ugyan a felfogásunk az ideológiai kérdésekben, de abban viszont teljes lehet az egyetértés, hogy miként alakítjuk részvételünket a nemzetközi életben, s abban is, hogy az anyagi javakat mily módon állítjuk elő, s hogyan használjuk fel. Ezért tartom természetesnek, hogy nálunk a különböző egyházak vezetői — mert jól látják híveik életkörülményeit, — rájuk ható erőket — céljainkat elfogadva részt vesznek a népfrontmozgalomban. A különböző világnézetű emberek között politikai egység azért jöhet létre, mert az állampolgárok független, háború nélküli országban akarnak élni, munkalehetőséggel és a törvény betartásának biztonságával. Mindez nálunk ma adott. Ezt a biztonságot tovább erősíti a békés egymás mellett élés, az enyhülés politikája. .

— Hazánkban a népfront a szocializmus elkötelezettje. Szocializmust az anyagiakban, szellemiekben, erkölcsiekben és életformában építi. Támogatja a párt törekvéseit. Elfogadott gyakorlat, hogy a népfront keretein belül is mindenki kifejtheti materialista nézeteit, de nem azzal a szándékkal, hogy keressék az ütközést azokkal, akiknek más a felfogásuk.

— Mindent összegezve azt hiszem, hogy az emberek gondolkodásmódjában nagyobb az egység és erősebb az együttműködés, a hazához való ragaszkodás, mint hogy az bármiféle statisztika révén kimutatható. A szocialista Magyarország adta biztonság csendül ki az emberek szavaiból, ezt bizonyítják tetteik is, s az a jó, hogy mindez már természetes.

— Az egységet a mindennapos munkában, az emberi kapcsolatokban is erősítenünk kell, s ebben a népfront közvetlenül is sokat tehet — mondotta Sarlós István, majd hangsúlyozta:

— A Magyarországon élők boldogulása, a gazdasági építőmunka eddig is megkövetelte a népi egység erősítését, s a most következő időszakban méginkább fontos lesz. Az 1979-es teendőink nyomatékosan igénylik az egységes szemléletmódot és az egységes értelmezést. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy aki híve a nemzeti egység erősítésének, az a személyére, vállalatára pillanatnyilag kedvezőtlennek tűnő gazdasági intézkedéseket is elfogadja, támogatja megvalósításukat, mert belátja: az ország, a haza jövőjéről van szó. Azt kívánjuk tehát, hogy az állam, a közösség érdekeinek rendeljék méginkább alá a vállalati, az egyéni érdekeket, s ehhez elengedhetetlen a távlatokban való gondolkodás. Tegyük érthetővé és érzékelhetővé, hogy gazdasági intézkedéseink hatására fokozatosan haladunk előre, akkumulálódnak az eredmények. Ez később — az elosztás révén — azoknak is kedvező, akiknek ma úgy tűnik: pillanatnyilag hátrányba kerültek. Január 5-én ül össze a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s a tanácskozáson a két kongresszus közötti időszak mérlege alapján keressük azokat a főbb területeket, amelyeken munkánkkal hozzájárulunk az elkövetkező évek komoly és bonyolult feladatainak megoldásához.

— A VI. kongresszus a népfront fontos feladatául tűzte ki az állampolgárok műveltségének gyarapításához, a kulturális színvonal emeléséhez való hozzájárulást. Vonatkozik ez az emberi ismeretek minden ágára. Nálunk sokan meditálnak arról, hogy a humán vagy a reál műveltséget részesítsék-e előnyben, holott mindkét területen meg kell teremteni a művelődésre a lehetőségeket, hogy aztán azokkal ki-ki az érdeklődésének megfelelően éljen.

Senki sem marasztalható el azért, mert elsősorban a műszaki kérdések érdeklik, s csak mellékesen foglalkozik humán jellegű témákkal. Ugyanez igaz fordítva is. Az államnak, a társadalomnak a feltételek és az eszközök megteremtése a feladata.

— A sokágú tevékenység nyomán a népfront szerepe, súlya az elmúlt években valóban tovább erősödött. Természetes, hogy a szakszervezet, a KISZ, s a többi szervezet társadalmunk egy-egy rétegéhez sokkal .erősebben kötődik. A népfront viszont azt kapta feladatul, hogy mind a tíz és fél millió magyar állampolgárhoz szóljon, azokhoz is, akik egyik szervezethez sem tartoznak, biztosítva a különböző rétegek találkozását, gyümölcsöző megértését és együttműködését. Régen a mozgalomban munkás-paraszt találkozókat szerveztek. Manapság a rendezvényeinken naponta találkoznak egymással munkások, parasztok, tisztviselők. Ma — miután túljutottak a csak programszerű találkozásokon, — a munkakapcsolatok, a társadalmi érintkezés során beszélgetnek, gondolatot cserélnek, egymás segítésének lehetőségeit keresik. Részt vesznek a gazdasági tervekről, célokról tartott fórumokon. S évről évre a népfront tekintélyét növelő társadalmi munkában.

— Az elmúlt évek azt is bizonyították, hogy minél jobban él. a mozgalom közjogi feladataival, anná) hatékonyabb szerepet tölt be. Az alkotmányos feladatokat nézve élre kívánkozik, hogy ma már a parlament elé jelentős törvény nem kerül a népfront szervezésében zajló társadalmi viták nélkül.

— Lényegében a népfront kezdeményezése és erőfeszítése nyomán került az érdeklődés középpontjába a környezetvédelem is. Víz- és környezetvédelmi társadalmi őrségek szerveződtek, s az elmúlt években egyre többen léptek fel a levegőt, a környezetet szennyező, természeti értékeinket romboló magatartás ellen.

— A népfrontmunkát jellemzően említhetem az olvasótáborokat, amelyekben az idén kétezer gyerek két hetet töltött el szakképzett, okos embere^ irányításával. A táborokban az életről, a családi kapcsolatokról is beszélgettek, s ennek nyomán az egyik gyerek azt írta a csőport vezetőjének: a táborban megszokta az esténkénti beszélgetést a felnőttekkel, s ezért most a szüleitől is rendszeresen igényli és megkapja a családi eszmecsere lehetőségét. A látszólag kis ügy hiszen „mindössze” évente kétezer gyerekről van szó — így válik szélesebb sugárban ható, már családi nevelési kérdéssé. Nem esik sok szó róla. de a hatása kétségtelenül kedvező a szülői munkaközösségekkel való együttműködésnek is. A népfront minden évben tájékoztatót ad az iskola programjáról, az új tantervekről, segítséget nyújtva a gyerekneveléshez.

— Az általános, az egész politikát érintő tevékenységünk így ötvöződik a társadalmi rétegekkel, a kisebb csoportokkal, az egyes emberekkel való foglalkozással a mindennapos munkánkban — mondotta befejezésül Sarlós István.

Magyar diplomácia —1978

Ez az év is eredményes volt a magyar külpolitika számára. A szocialista országokkal tovább bővítettük politikai, ideológiai, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat. Az imperializmussal szemben álló országok harcának támogatásában most is erőnkhöz mérten kivettük részünket és segítettük őket külső és belső problémáik megoldásában. Fejlődtek kapcsolataink a tőkés országokkal ijs elsősorban gazdasági «.vonatkozásban. Fontos mérföldkő volt a kelet—nyugati közeledés elmélyülésében Kádár János franciaországi látogatása. Térképünk a hazánkat érintő csúcsszintű diplomácia főbb eseményeit ábrázolja.

TELEX

Magyar vezetők távirata

BUDAPEST

Szombaton hazaérkezett Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács elnökének vezetésével a magyar küldöttség, amely részt vett Algírban Huari Bumedien elnök temetésén.

RUNAWAY BAY

Befejeződött az a jamaicai fürdőhelyen tartott „mini csúcsértekezlet” amelyen hét gazdaságilag fejlett és fejlődő ország kormányfője csütörtökön és pénteken az országaikat közösen érintő világgazdasági problémákról folytatott egymással kötetlen megbeszéléseket. A résztvevők csupán egyetlen pontban értettek maradéktalanul egyet: a gazdag és szegény országok kölcsönösen egymásra vanak utalva és közösen kell erőfeszítéseket ten- niök a nagy világgazdasági problémák megoldására.

HANOI

A jövő évi állami terv és költségvetés elfogadásával pénteken befejeződött a vietnami nemzetgyűlés decemberi ülésszaka. A törvényhozás jóváhagyta az előterjesztett tervjavaslatot. A nemzetgyűlés munkájának befejezése után a vietnami párt és állam vezetői üdvözölték a diplomáciai testület tagjait, a nemzetközi szervezetek és a sajtó képviselőit. Pham Van Dong miniszterelnök a találkozó során kifejtette, hogy Vietnam minden országgal békére, barátságra és együttműködésre törekszik.

a kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából

i

DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság államtanácsa elnökének, a minisztertanács elnökének.

Kedves Fidel Castro elvtárs!

A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Minisztertanácsa és egész népünk nevében forró, elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság államtanácsának, s minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek.

A magyar kommunisták és népünk nagy megbecsüléssel tekint a kubai kommunisták és nép forradalmi vívmányaira és sikereire. Ezek elválaszthatatlanul összeforrtak a szocialista országok népeinek és más haladó népeknek a társadalmi haladásért, a békéért és biztonságért folytatott világméretű harcához, Kuba internacionalista külpolitikája, töretlen szolidaritása az imperializmus agressziói ellen küzdő forradalmi erőkkel, a kubai kommunisták harca a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért méltán élvezi a világ ösz- szes haladó erőinek megbecsülését. Meggyőződésünk, hogy az el nem kötelezett országok 1979. évi havanni csúcskonferenciája kiemelkedő jelentőségű esemény lesz a mozgalom imperialistaellenes céljainak valóra váltásáért folyó küzdelemben.

Örömmel tölt el bennünket, hogy pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátság napról napra mélyül és együttműködésünk az élet miriden területén eredményesen szolgálja a magyar és a kubai nép, az egész szocialista közösség érdekeit.

Szívből kívánjuk önnek, a kubai kommunistáknak és kubai népnek, hogy további kimagasló sikereket érjenek el hazájuk felvirágoztatásában, közös ügyünk, a béke és a szocializmus javára.

Budapest, 1978. december 30.

KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Minisztertanács elnöke

LEONYID BREZSNYEV KÖNYVE:

Szűzföld

M

ég javában dúlt a harc az ukrán fronton. Vörös fénycsóvákat festettek az égre a „katyu- sák”, ropogtak a gépfegyverek, mégis, minden más volt, mint egy évvel korábban. A katonák szemében büszkeség csillogott, hiszen közel volt a nap, amikor végleg kiűzik az ország földjéről a fasisztákat.

Egy napon a politikai biztos szokásos szemléjét tartotta a katonák között. Szóba elegyedett velük, hazai hírekről érdeklődött, sebesülteket vigasztalt. Egyszer - csak felfigyelt egy kazah katona dallamos, szomorú énekére. Hozzálépett.

— Miről énekelsz?

— A sztyeppémról. A csodáról. S eszembe jutott a szerelmem...

— A szerelmed után búslakodhatsz. Otthonod után szintúgy. De hogy' a sztyeppéd miért nem hagy nyugodni? Talán rosszabb ez az ukrajnai mező?

— Nem rosszabb, csak az a mienk, az egészen más.

A politikai biztos, Leonyid lljics Brezsnyev csak évekkel később értette meg a katona szavait. Akkor, amikor maga is „kazahsztáni” lett, s a Kazah Kommunista Párt élén 1954—56 között irányította ennek a hatalmas területű köztársaságnak a politikai életét.

Brezsnyev viszaemlékezése, amely a Kisalföld és az Üj- jászületés után Szűzföld címmel a közelmúltban jelent meg a szovjet könyvesboltokban, Kazahsztán II. világháború utáni hősi korszakát eleveníti fel. Egy drámai esemény mindennapjait idézi a szemtanú hitelességével, emberi mélységgel. A sok millió hektár érintetlen sztyeppe meghódítását olyan ember értékeli, aki a párt megbízásából a gyakorlatban irányította ezt a nemzeti hőstettet.

Ha van kenyér, lesz dal is — tartja a bölcs orosz mondás. S nem hiába. A kenyérnél ma, sem ismerünk nagyobb kincset. Pedig mekkorát fordult a világ! Az ember kijutott a világűrbe, folyólkat térít el, tengereket, óceánokat állít saját szolgálatába, kincseket talált a föld mélyén, olajat, gázt hozott fel onnan. De a kenyér kenyér maradt.

S ahhoz, hogy ez így legyen, meg kellett hódítani a zord Kazahsztánt. Ez természetesen sok vitát kiváltó, sőt a legfelsőbb vezetést is megosztó politikai döntés volt — írja memoárjában Brezsnyev. A II. világháború sebeit gyógyítgató ország előtt a fontosabbnál fontosabb feladatok sora tornyosult, s az sem volt mellékes, hogy melyiket veszik előre. Az ugyan vitathatatlan volt, hogy a kenyérgond leküzdése áll az első helyen, de erre is kínálkozott több megoldás. Feltörjék-e a kazah sztyeppét, vagy örökre nyugodni hagyják? Érdemes-e még inkább függeni az időjárástól, s ott kialakítani a mezőgazdasági körzeteket, ahol ritka vendég az eső? Hogyan hat majd a rendkívül munkaerő- és anyagigényes vállalkozás a szovjet falu életére, amely közel egy évtizeddel a háború után még nem kapott új erőre? Ölomsúlyú kérdések, amelyeknek eldöntése egy ország sorsát határozza meg. Elképzelhető lenne, hogy megválaszolásuk egyetlen emberen múlik? Ennek feltételezése a szovjet valóság teljes félreismeréséről tanúskodik.

Egy másik, máig ható kérdés: amolyan egyszeri nagy fellángolás volt-e ez a vállalkozás, vagy alaposan átgondolt, tudományos alapokon álló, nagy hozzáértéssel elkészített népgazdasági program? Mondanunk sem kell, hogy az ellendrukkerek szerint meggondolatlan, előkészítetlen vállalkozás volt, amely értelmetlen anyagi és emberi áldozatokat követelt. Ezzel szemben' a Szűzföld szerzője megírja: csupán a Kazah Tudományos Akadémia 69 expedíciót indított a sztyeppére, hogy tanulmányozza és értékelje az ottani földeket. Más kérdés viszont, hogy járatlan ösvényen indult el az ember, természetes, hogy a példátlan vállalkozás sok-sok nem várt akadályba ütközött.

Az is igaz persze, hogy egy ilyen hatalmas területet nem lehetett volna életre kel. teni a gondos előkészületek nélkül. — Ha mi nem voltunk felkészülve a feladatra — kérdezi a szerző —, akkor ki törte fel és ki népesítette be ezeket a földeket, hiszen csupán 1954-ben 22 ezer új traktor és több mint 10 ezer új kombájn érkezett Kazahsztánba. S vajon mi az oka annak, hogy a földek már abban az évben 250 millió púd gabonát adtak, ha nem a párt jól átgondolt terve, amely magával ragadta az embereket.

Igaz is, emberek. A nyugati „szovjetológusoknak” erre is megvan a maguk elmélete. Amolyan „lombikban felnevelt”, a kommunista propaganda által fantasztává formált embereiknek képzelik a sztyeppék meghódítóit.

Brezsnyev talán nekik adja a leghatásosabb választ mélyen ábrázolt alakjaival, hiteles arcokat felidézve, párbeszédekre emlékezve.

□

alóban, Leonyid Brezsnyev emberi melegséggel és nagy-nagy szeretettel rajzolja meg a sztyeppe hősének portréját: Ivan Ivanovics és Leonyid Kartauzov leningrádi háborús veteránokét, akik a harcokban szerzett súlyos sebesülésük ellenére a békés építőmunkában is példát mutattak, Danyila Nyesztye- renkóét és Vaszilij Raguzov diákét, akik feladatuk teljesítése, közben haltak meg. Egyéni hőstetteket ábrázolt, amelyen keresztül egy nép hősiessége jelenik meg előttünk. S mégis' egyszerű emberek vonulnak el szemünk előtt, nincs bennük semmi titokzatosság, nem fantaszták, még kevésbé lombikemberek. Egyetlen „titkuk” a hazaszeretet, a jövőbe vetett hit, a bizalom önmaguk és családjuk jövőjében. Ha fantaszták akkor csak annyiban, hogy hisznek önmaguk erejében, abban, hogy a pusztán élet teremthető. S hitük győzedelmeskedett. Mindenütt, ahová kis táblákat szúrtak a földbe: „Itt város lesz!”, ma lakóházak állnak, metró fut a föld alatt, sportcsarnokok épültek.

A kazah sztyeppén pedig búzatáblák aránylanak. Átírva a mondást: itt kenyér

van, s dal is van.