Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1978. december 29. Kommentár Háborgó vilajetek M egbízható statisztikák szerint 1978-ban a politikai erőszak hullámai Törökországban csaptak a legmagasabbra. Szemben álló diákcsoportok, szélsőséges elemek, Tür- kes ezredes hírhedt fasiszta martalócai, a „szürke farkasok” sok fegyveres incidenst provokáltak és tömérdek merénylet terheli lelkiismeretüket. Az ellenzék — Demirel igazságpártjával az élen — már huzamosabb ideje követelte a rendkívüli állapot bevezetését. A múlt hét végén Ka- ramanmarasban szinte polgárháborús méreteket öltött a vallási köntösben jelentkező belső ellentét: bizonyos mértékig az iránihoz hasonló, konzervatív erők összecsapásokat robbantottak ki, amelyek mintegy száz halálos áldozatot követeltek. Ecevit kormányfő hosszan tanácskozott a kormánynyal, végül is a minisztertanács úgy döntött: 13 háborgó vilajetben — vagyis tartományban — előreláthatóan két hónapos időtartamra bevezetik a rendkívüli állapo- ; tot. A törökországi esemé- j: nyék érthető aggodalmat • keltettek mind a NATO [ berkeiben, mind az * Egyesült Államok kor- | mányköreiben. Washing- ( ton nem olyan rég ren- j d'ezte kapcsolatát Anka- < rával, s a korábbi fegy- í verszállítási embargó j feloldásától a NATO déli i szárnyának megerősödé- j sét remélte. Az USA i amúgy is kedvezőtlen í helyzetbe került az irá- j ni események kapcsán, i amelyek a politikai fej- j leményeken túlmenően j most már súlyosan veszélyeztetik az amerikai olajimportot éppúgy, mint az Egyesült Államok jó néhány szövetségesének energiaellátását. Megfigyelők szerint a vallási köntösben jelentkező politikai elégedetlenség vitathatatlanul a jobboldali ellenzék műve. Bülent Ecevit kor- i mányfő állapította meg: „Az ország egységének megtörését célzó erőszak fokozódása az államot éppúgy fenyegeti, mint a kormányt”. Demirel, a legjelentősebb ellenzéki párt, az igazságpárt vezére nyíltan kijelentette: a kormányban nem bízik, annál inkább a hadseregben. Félő, hogy a nyugtalanság Törökország más vidékeire is átterjed, a hadseregnek egyre fontosabb szerep jut. Márpedig kétségtelen, hogy a NATO egyik legnagyobb létszámú fegyveres erejének élén sok olyan tábornok és főtiszt áll, [ akinek nincs Ínyére az Ecevit által képviselt irányvonal, amelyet a nyugatnémet szociáldemokratákéhoz hasonló belpolitika és a szomszédos Szovjetunióval a kölcsönösen kedvező együttműködésre való törekvés jellemez. ■ politikai erőszak- hullám éppen ezért veszélyes jelenség Törökországban: olyan erőpróba, amely Ankara közeli és távolabbi orientációjára, s nem utolsósorban Ecevit kabinetjének a sorsára is kihathat. Gyapay Dénes Gyújtogatás, lövöldözés Drámai események Iránban Ezrek tüntettek csütörtök délelőtt Teherán több körzetében, sahellenes és ameri- kaellenes jelszavakat hangoztatva. A déli olajmezőkön ugyanakkor a sztrájkoló munkások kútról kútra haladva egymás után zárják el az olajszelepeket, csaknem teljesen megbénítva az olajtermelést. Értesülések szerint a csütörtöki termelés 200 000 barrel alatt marad abban az országban, amely normális körülmények között napi 6 millió barrelt termel. Az olajszállító hajók a Kharg-szigeti kikötőben vesztegelnek, az olajfinomítók pedig — az abadanit kivéve — teljesen leálltak. Teheránban az utakat kiégett autók, épületkövek, útjelző táblák — a tüntetések nyomai — zárják el, s a közlekedés teljesen megbénult. Tüntetők egy csoportja felgyújtotta az EL AL izraeli légitársaság teheráni irodáját. Teherán különböző körzeteiből rendszeresen szórványos lövöldözés hallható. I A drámai eseményekkel egyidejűleg az ellenzék egyik vezetője csütörtökön, teheráni sajtókonferenciáján, előterjesztette az „Egység a fel- szabadulásért” elnevezésű politikai csoport programját. Báni Ahmad, a parlament alsóházának tagja a programot ismertetve felszólított a sah távozására, és egy ideiglenes kormány létrehozására Bánj Ahmad szerint „ez jelenti az egyetlen politikai megoldást, ha a jelenlegi zsarnoki rendszer és külföldi támogatói el akarják kerülni a néppel való katasztrofális konfrontációt”. A program szerint a jelenlegi alkotmány keretében tapasztalt és tekintélyes politikusokból álló tanácsot hoznának létre, amelynek feladata lenne az ideiglenes kormány megválasztása. Ez a kormány feloszlatná a parlamentet, és három hónapon belül új választásokat írna ki. Ezt követően pedig már az új parlament döntene az új kormányzási rendszerről Iránban. A Moszkva közelében lévő Dubnában üzembe helyezték a szocialista országok egyesített nukleáris kutatóintézetének új, U 400 típusú ciklotronját. (Kelet-Magyarország telefo- tó) Tajvan Diplomáciai vihar Heves amerikaellenes tüntetések Súlyos diplomáciai vihart kavart a Warren Christopher külügyminiszter-helyettes vezette amerikai küldöttség táj pej i látogatása. A delegáció szerdán érkezett a tajvani fővárosba, és ott-tar- tózkodását azóta rendkívül heves amerikaellenes tüntetések kísérik. P. kiváltó ok az a közelmúltban létrejött megállapodás, amely szerint az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság 1979. január elsejétől diplomáciai kapcsolatot létesít egymással, s Washington ugyanakkor megszakítja diplomáciai és katonai kapcsolatait Tajvannal. Az amerikai kormány most azért menesztett magas rangú delegációt Tajpejbe, hogy „enyhítse” a tajvani vezetők felháborodását, s biztosítsa őket arról, hogy a jövőben „nem hivatalos szinten” ugyan, de megőrzi a tajvani rendszerrel kiépített kereskedelmi, kulturális és egyéb kapcsolatait. Ez utóbbi keretében védelmi fegyvereket szállít továbbra is Tajvannak. Ennek ellenére az amerikai küldöttség „példátlan” fogadtatásban részesült. Már a repülőtéren tízezrek tüntettek Washington-ellenes jelszavakat hangoztatva, majd a Tajpej központja felé tartó, a küldöttség tagjait szállító gépkocsikonvojt a felháborodott tömeg megtámadta, üvegekkel és kövekkel dobálta meg. A delegáció szóvivője szerint maga Christopher külügyminiszter-helyettes is könnyebben megsérült. A washingtoni külügyminisztérium nyilatkozatban tiltakozott az amerikai delegációt ért attrocitások miatt. Az amerikai külügyminisztérium szerdán este azt is bejelentette, hogy Carter elnök — tekintettel a történtekre — fontolóra vette a küldöttség visszahívását Tajvanról. A jelek szerint Carter egyelőre elállt attól a szándékától, hogy hazarendelje a delegációt. Erre utal az, hogy csütörtökön reggel Csang Csing-kuo tajvani elnök találkozott Warren Christo- pherrel, az amerikai delegáció vezetőjével. A küldöttség szóvivője szerint a külügyminiszter-helyettes biztosítékokat kapott arra vonatkozóan, hogy a tajvani hatóságok garantálják a küldöttség tagjainak biztonságát. Heves diplomáciai vihar, amerikai tiltakozások és tajvani mentegetődzések után csütörtökön Tajpenben megkezdődtek a hivatalos amerikai-tajvani tárgyalások. A Warren Christopher külügyminiszter-helyettes vezette amerikai delegáció zárt ajtók mögött találkozott a tajvani külügyminisztérium hivatalos személyiségeivel. Egy történelmi kép 1959-ből: Havanna lakosai a győzelmes forradalmárokat kö' szöntik. n uba az Antillák gyöngye — hirdették évtizedeken át a turistacsalogató prospektusok a természeti szépségekkel valóban bőven megáldott karib- tengeri szigetországról. A kubaiaknak azonban évszázadokig vajmi keveset jelentett a természeti szépség: az őslakókat, a karib indiánokat a spanyol gyarmatosítók száz év leforgása alatt szinte maradéktalanul kiirtották. Az Afrikából odahurcolt rabszolgák „élettere” pedig alig terjed túl a cukornádültetvényeken. A múlt században a Madridból kinevezett helytartók és gyarmati funkcionáriusok uralma elviselhetetlenné vált — még az első hódítók több generáció óta Kubában élő leszármazottai számára is. Többször is összefogtak a gyarmatosítók elleni harcukban a lázadó rabszolgákkal; a faji megkülönböztetés már csak ezért is mindig idegen volt a kubai néptől. A „Színesek számára tilos!” feliratokat a spanyolok helyére lépő amerikai „újgyarmatosítók” importálták az üdülőparadicsomuknak és első számú cukorszállítójuknak tekintett Kubába. A múlt századi szabadságharcosok küzdelmét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hatására megalakult Kubai Kommunista Párt folytatta századunk húszas-harminca« éveiben az amerikai érdekeket kiszolgáló bábrendszerek, diktatúrák ellen. A forradalmi hagyományok folytatójaként alakult meg az ötvenes években a Július 26-a Mozgalom, amelynek hadserege több éves harc után, 1959. január 1-én . végleg győzedelmeskedett, s a kubai nép maga vehette kezébe sorsa irányítását. Azóta ismerik és emlegetik Kubát „Amerika első szabad földje” néven. Nem mintha korábbi elnevezése, a „Karib-ten- ger gyöngye” alaptalanná vált volna, — sőt, a kubaiak számára azóta nyert igazi értelmet. „Kubát ismerd meg először, ne a külföldet” — hangzott Saborit, a politikai dalénekes hatvanas években slágerré vált szerzeménye. S meg is volt rá a mód: a luxusszállók és -üdülők elérhetővé váltak a dolgozók számára. Persze nem ez volt az első és messze nem is a legfontosabb tényező, hiszen a népi Kuba nemcsak forradalmi hagyományokat, hanem súlyos gazdasági-társadalmi gondokat is örökölt. A szocialista építés útjára lépett országnak legelőször ezekkel kellett felvennie a harcot. Azóta Kubában minden év kap egy nevet, amely az esztendő legfontosabb feladatára, eseményére, vagy évfordulójára utal. A nevek is jól illusztrálják azt az utat, amelyet az ország az 1961-es „írástudatlanság felszámoSanta Cruz del Norte-ben van a világ legnagyobb rumgyára. (Foto: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) lásának évétől” az idei „XI. Világifjúsági Találkozó évéig” megtett. Talán az elsőre a legbüszkébbek Kubában: egy év alatt az akkori egymillió analfabéta közül hétszázezret tanítottak meg írni, olvasni, — s ez csak az első lépés volt. Kuba legfontosabb terménye még ma is a cukornád. Mint minden intenzív fejlődési folyamatban, a kubaiban is adódtak gondok. 1970-ben, a „Tízmillió tonna évében” nem sikerült elérni a kitűzött célt, a tízmillió tonnás cukortermelést. „A balsikert változtassuk sikerré!” — adták ki a jelszót még az év derekán Kubában. S a leszűrt — elsősorban szervezési hiányosságokra utaló — tapasztalatok hasznosan szolgálták a kubai fejlődés újabb, azóta is tői etlen szakaszának megindítását. Kuba még az öröklött gondokkal birkózva hozzálátott, hogy fokozatosan eleget tegyen a forradalmi változások nyomán járó fejlődés követelményeinek: felülvizsgálták a pénz gazdasági szerepét, az ár- és bérviszonyokat, az erkölcsi és anyagi ösztönzés formáit és helyes arányát. Kidolgozták — már a KGST tagjaként és a Komplex Programba bekapcsolódva — az első ötéves tervet, amely 1980-ig tart. „A forradalom átmeneti időszaka lezárult, szocialista államunk megteremti végleges formáit” — mondotta egy alkalommal Fidel Castro, s ez a megállapítás ösz- szecseng azzal az útmutatással, amelyet a Kubai Kommunista Párt 1975-ben megtartott I. kongresszusa adott — az elért eredmények elemzése alapján — a további teendőkre. Ennek már megvalósult legfontosabb állomásai: az új, szocialista alkotmány, a tanácsrendszer és az állami vállalatok új gazdálkodási rendjének létrehozása, amelyek az 1977-es „Intézményesítés Évében” kezdtek átlépni a „kísérleti szakaszból” az általános gyakorlati alkalmazás útjára. □ forradalom valamenyi esztendejének nevét felsorolni túlságosan hosszú lenne, még hosszabbra nyúlna azoknak az eseményeknek a listája, amelyekről nem neveztek el évet, bár jelentőségük alapján megtehették volna. Mindenképpen említeni kell viszont azt az internacionalista segítséget, amelyet Kuba az angolai és az etiópiai népnek nyújtott az országukat ért külső agresszióval szemben. Még nem tudjuk, hogy mi lesz 1979 elnevezése, egy azonban bizonyos: Kubában a forradalom győzelmének huszadik évfordulóján kezdődő új esztendő a szilárd alapokra helyezett fejlődés talán nem látványos, de következetes folytatása lesz.
