Kelet-Magyarország, 1978. december (35. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

16 KELET-MAGYARORSZÁG 1978. december 24. „Ha most lennék fiatal" Kovács József, Balczó András és Hitrá György vallomása a sportról, a munkáról Jubileum - győzelemmel A nyíregyházi Egy hete a Magyar Televí­zió jóvoltából milliók láthat­ták a Nyíregyházi 2-es számú Gyakorló Általános Iskola fiú kosárlabdacsapatának újabb nagy bravúrját. A gyakorló­sok ezúttal az ország legjobb mini kosárlabda-együttesei között bizonyultak a legjobb­nak, maguk mögé utasították az 1MB I-es Bp. Testnevelési Főiskola, a Vasas Izzó, a Vi­deoton, Körmend és Sopron utánpótlásgárdáját! A televí­zió TTT-tornájának megnye­résével idei harmadik nagy győzelmüket aratták! Szép jubileumi Az erdősori 2-es gyakorló kosárlabdasportja az idén ju­bilált. Az iskolában tiz évvel ezelőtt kezdték meg a sport­ág oktatását és öt évvel ké­sőbb már az ország egyik legjobb minicsapatát mond­hatta magáénak az oktatási intézmény. A nagy sikerek kovácsa Sallai József, az is­kola testnevelő tanára. . Az idei jubileumi évet aligha fogom valaha is elfelej­teni — mondta. — Kosárlab­dázóink 1978-ban ugyanis si­kert sikerre halmoztak. 1975 és 1976 után az idén harmad­szor is elsők lettünk a Pajtás Kupában. A kupa így végleg nálunk marad. A második nagy sikert az úttörő-olimpián arattuk. A búcsúzó nyolcadikosokból ál­ló csapatunk a nyáron vala­mennyi ellenfelét legyőzve olimpiai bajnok lett. És még nem volt vége a jubileum aranyérmekkel való ünnep­lésének. December 17-én jött a harmadik győzelem, ez­úttal a televízió által rende­zett TTT-tornát nyertük meg. Méghozzá NB I-es csapatok minigárdáit előztük meg! Kosárlabdázóink tehát — a „kisebb” tornagyőzelmek mellett — három díszes ser­leget raktak iskolánk idei karácsonyfája alá. Imponáló visszavágás A Magyar Televízió, a Ma­gyar Kosárlabda Szövetség és a Videoton televiziógyár az ország legjobb minicsapatait hívta meg a TTT minitorná­ra. A meghívót november elején megkapták a gyakorló­iskolások is. Sallai József ta­nítványai azonnal munkához láttak és heti öt edzéssel, va­lamint számos edzőmérkőzés­sel készültek a szereplésre. — A TTT-tornára nyolc együttest hívtak meg — foly­tatta Sallai József. — Két né­gyes selejtező csoportot ala­kítottak ki, nekünk a Soproni Sportiskola, a Körmendi Dó­zsa FMTE és a Videoton SC volt az ellenfelünk. Az első mérkőzésünket a soproniak ellen vívtuk. Nem láttuk még őket játszani, így tartottunk a mérkőzéstől. A csapatunk tagjai, mindenekelőtt Kovács, Garai és Makrai, jó játékkal rukkoltak ki és 69:23-ra nyertek. — A körmendiek ellen el­szánt hangulatban léptünk pályára. Tavaly Győrben áz úttörő-olimpián 5 ponttal ki­mini kosárlabdázók sikeréről A TTT-torna győztes csapata. Első sor, balról jobbra: Szalai Zsolt, Nádudvari Zoltán, Juhász József, Szondi Ist­ván. Középső sor, balról jobbra: Kiss Zsolt, Pál István, Ferencz Tamás, Orosz Gábor. Felső sor, balról jobbra: Ko­vács Tibor, Szekrényes Zsolt, Sallai József testnevelő tanár. Makrai László és Garai Zsolt. (Császár Csaba felvétele) kaptunk tőlük és az ezüst­érem helyet csak ötödikek lettünk. Most szerettünk vol­na visszavágni. Ez sikerült is, méghozzá imponáló fölénnyel. Az eredmény 75:19 lett a ja­vunkra. Fogadás és igazgatói dicséret — Következett a csoport- győzelmet eldöntő Videoton elleni összecsapás. Az ellen­fél kezdett jobban és 32:16-ra elhúzott. A végén sikerült erősítenünk, jó taktikával egyenlítettünk, majd a győ­zelmet is megszereztük 46:42 arányban. Bejutottunk a dön­tőbe! A nyíregyházi gyerekek lám- palázasan, szorongva készül­tek a mindent eldöntő utolsó összecsapásra. Hiábavaló volt az edzői intelem, a fiúk szin­te remegő lábakkal léptek pá­lyára. Először játszottak a budapesti Sportcsarnokban, s ráadásul ott volt a televízió is! Egyenesben közvetítették a döntőt! — A mérkőzés az adásidő miatt négyszer 7 perces ne­gyedből állt — emlékezett Sallai József. — A kamerák jelenléte megbénította a fiú­kat, a máskor olyan szelle­mes játékuk görcsös kapko­dássá vált. Persze, az igaz­sághoz tartozik, hogy nem sok eséllyel álltunk ki és ezt a fiúk is jól tudták. Az első ne­gyedben ellenfelünk, a Buda­pesti Testnevelési Főiskola 8:2-re elhúzott, s félidőig 19-14-es vezetésre tett szert. A harmadik negyed után, 23:18-as állásnál taktikát vál­toztattunk. Szorosan fogtunk embert, elől pedig Kovács Tibi pontosan dobott kosárra. Az utolsó öt percben a TF csak két pontot ért el, mi pe­dig tizenegyet! És nyertünk 29:27-re! Az eredményhirdetésnél a nyíregyházi iskolások három díjat vehettek át. A győze­lemmel ők kapták a televízió TTT-kupáját, valamint a Videoton gyár díszes vándor­serlegét. Kovács Tibor pedig a torna legjobb dobójának járó serleget kapta. Tibi 94 ponttal járult hozzá a csapat nagy­szerű győzelméhez! — Hazaérkezésünk után a fiúk két fogadáson vettek részt — újságolta örömmel a testnevelő tanár-edzőjük. Is­kolánk igazgatója, Fekete Mátyás gratulált elsőnek és adta át minden játékosnak az igazgatói dicséretet. Aztán a megyei sporthivatal elnöke, Szilágyi József adott fogadást és gratulált a fiúknak a szép sikerhez. A 2-es gyakorlóban jelen­leg 85 tanuló jár rendszeresen kosárlabdaedzésekre. Sallai József és segítője, Buskó László, a tanárképző főiskola hallgatója, heti 4—5 foglal­kozást tart. A jövő évi nagy feladatokra készülnek, nem titkolják, szeretnék folytatni az idei sikersorozatot... Bagoly Dániel II legjobbak Az idén már 21. alkalommal szavaztak a sportújságírók. 1918 legjobb magyar női sportolója: Magos Judit asztaliteniszező 292, 2. Papp Margit atléta 267, 3. Amb­rus Mariann evezős 180 pont. 1978 legjobb magyar férfi- sportolója: Magyar Zoltán tor­nász 274, 2. Buday Tamás kenus 259, 3. Gergely Gábor asztalite­niszező 244 pont. 1978 legjobb magyar csapata: férfi sakkválogatott (Portisch La­jos, Sax Gyula, Ribli Zoltán, Va­dász Károly, Csőm István, Ador­ján András) 317, 2. kardváloga­tott 231, 3. OSC vizilabdacsapata 192 pont. Németh László Sajkódl esték című könyvében tette közzé ezzel a címmel egyik előadását, amelyet évekkel ezelőtt tartott egy ismert ipari nagyüzemünkben. „Tanácsot, programot ad­ni, hozzá egy más nemze­dék fiataljainak, bajos és hálátlan” — mondja az fró, majd így folytatja: „De aki mint apa, s barát elég sok fiatal vergődését, lparkodá- sát látja, s tekintetét min­dig a jövő alakulására füg­gesztette: nehezen állhatja meg, hogy magában az ő helyükre ne próbáljon állni, s el ne képzelje (bár nem kívánja), hogy ha most lenne fiatal, hogyan is rendezné be az életét.” Három kitűnő sportem­bert kerestünk fel. hogy nekik is feltegyük a kér­dést: ha most lennének fia­talok. sportolnának-e, s hogyan szőnék életük szá­lát? Ami közös: mindannyi­an szükebb pátriánkból Sza- bolcs-Szatmárból indultak el a sikerek útján. Kovács Jó­zsef — népszerű nevén Bü­työk — tizenkétszeres or. szágos egyéni bajnok. 1954- ben Berlinben az EB-én és 1956-ban Melbourneben az olimpián 10 000 m-es futás­ban ezüstérmet szerzett. Balczó András minden Idők legeredményesebb magyar öttusázója, a sportág „koro­názatlan királya”. Mitró György pedig úszásban ver. senyzett és 1947-ben a montecarlói EB-én araáy-, ezüst- és bronzérmet nyert, s a londoni olimpián tagja volt a második helyezést el­ért 4x200 m-es gyorsváltó­nak. valamint egy harmadik és egy ötödik helyezéssel is büszkélkedhet. Családi hagyomány Kovács megelőzi Zatopeket... — A postánál dolgoztam, és meglehetősen mostoha körülmények között sportol­tam — emlékezett vissza Kováes József. Nálunk csa- ládi hagyományai voltak a sportnak, négyen voltunk testvérek, a bátyám nagyon tehetséges atléta volt, -az egyik öcsém pedig futballozott. 1942-ben kerültem kapcso­latba az atlétikával, s lettem a Nyíregyházi Vasutas iga­zolt versenyzője. Micsoda idők voltak! Sötétben is ed­zettünk, s mindegy volt, hogy kj mikor végzett, mert megvártuk egymást. Igazi családias légkör volt közöt­tünk, pedig sokszor a leg­alapvetőbb dolgok is hiá­nyoztak. 1943-ban kerületi bajnok­ságra utaztunk Ceglédre Bá­nyai Pistáékkal. A 4x800 m- es váltónk csak úgy tudott rajthoz állni, hogy közben cserélgettük a cipőket! S így is csúcsot tudtunk javítani. Nem azt mondom, hogy ezt így kell ma is csinálni, de nekünk sokkal többet kellett áldozni a sportért mint a mai fiataloknak, akik ha megbe­csülik magukat, kinyílik előt­tük a világ. 1951-ben a jobb II Kelet­Iflagjarország Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, U-840 Telexszám: megyében 344, megyén kívül 73 344. Postacím: Nyíregyháza, Pí.: 47, 4401 Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401 Telefon hirdetésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003, Pf.: 25 Felelős kiadó: Mádi Lajos , , , , _ Terjeszti a Magyar. Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 20 forint Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza NYÍRSÉGI NYOMDA Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 05» HU ISSN 0133—2050 edzéslehetőségek miatt kerül­tem Pestre az MTK-hoz és a Goldberger-textilműveknél kaptam állást. Azóta is itt dolgozom. Ha most lennék fiatal? Megpróbálnék még jobban gazdálkodni a szabad idővel. Igaza van Németh László­nak: „... minél több függet­lenséghez, szabad időhöz jut az ifjúság, annál jobban szembekerül új feladatával, hogy önmagának kell magát megalkotni... ahogy a munka és az álom közé eső szabad idő, az a hat-nyolc-tíz óra nőni fog, minden élet egy kis kutatóintézetté válik, amelyben a magános em­bernek, majd a kis család­brigádnak kell eldöntenie, hogy mit is kezd magával...” — Ha most lennék fiatal, ezt a megnövekedett szabad időt mindenekelőtt egziszten­ciám megteremtésére szentel­ném. Nincs ennél fontosabb egy fiatalember számára. Ebbéli igyekezetemben, jut­na idő a sportra is. És ha lehet felsőfokon! Ha újra kezdeném, akkor is hosszú­távfutó lennék. Szívem szerinti munka Balczó az akadály felett... — Ha most lennék fiatal? ... — kérdezte magától Balczó András. — Ezt nem könnyű megválaszolni. Hogyan gon­dolkoznám? Mai fejemmel az akkori viszonyok között, akkori fejemmel a mai vi­szonyok között, vagy mai fejemmel a mai viszonyok között? Miután visszavonultam, a Csepel öttusaszakosztályánál lettem technikai vezető. Ez így szépen hangzik, de aki látja milyen egy klub belső élete...? Papíron technikai vezető voltam, azonban jo­gom... Cipőfűző-vásárlási le­hetőségem volt... Két évnél nem bírtam tovább. 1977 végén az Országos Lóte­nyésztési Felügyelőség hirde­tett egy belovagló státuszt. Azóta itt dolgozom. Napi 4— 5 lovat „lovagolok le”. Szí­vem szerinti munka, mert a lovaglást szeretem, így a sportág kellős közepén va­gyok, mindent látok, hallok, közben fejlődök, tapasztalok. El kell mondanom, hogy dr. Török Ferenc szövetségi kapitány nekem is, mint tu­domásom szerint még raj­tam kívül 15 embernek fel­ajánlotta a szakfelügyelői tisztséget. Az öttusa sportban uralkodó nem megfelelő lég­kör miatt azonban nem vál­laltam el. Úgy éreztem, hogy versenyzői pályafutásom és szakmai képességem alapján rászolgáltam volna felelő- sebb beosztásra is. Ilyen helyzetbe kerülvén tüneti kezelést nem akartam végez­ni! Illyés Gyula mondta: „Csak növeli a bajt, aki el­fedi azt!” — ebbe én nem akartam partner lenni. Vé­leményem szerint az öttusá­ban jelen pillanatban nem az eredmény a legfontosabb, hanem a tisztulás. Tisztulást viszont csak tiszta kézzel le­het elérni! S úgy érzem, az én kezeim tiszták voltak! Ennek ellenére, kényszerítés nélkül is kényszerítve érzem magam, hogy egy tisztább hang legyen az öttusában, amely az utóbbi két évben megromlott. Ha most lennék fiatal, so­kat mondanám a többi fia­talnak, hogy a sportban nem a nyerés a legfontosabb, ha­nem az ember személyes bé­kessége, boldogsága. S erre mindenkinek meg van a le­hetősége. Bátor lelkiállapotot kell keresni, s ez megszüli a békességet. Szeretem Szabolcs-Szatmárt Mitró György a londoni olim­pia után — A barátom édesapja gu­lyás volt és mindennap vit­tük neki az ebédet a Bújtos- ra. — kezdte Mitró György. Rendszeresen megmártóz­tunk és rövid idő után már örömmel tapasztaltam: nem merülök el! A bátyám —aki egyébként jó úszó volt — hitetlenkedett amikor elme­séltem. Egyszer aztán oda állt és így szólt: — öcsi! Kösdd fel a nép­viseletet, mert most elválik mit tudsz! — és zutty, már bele is vágott a négyméteres vízbe. Fürödj Gyuri! — kia­bálta. Nem „fürödtem be”. Tíz­éves voltam ekkor. 1945. au­gusztus 18-án, 15 éves ko­romban indultam először versenyen. A bújtosi stran­dot négyszer is körbeúsztuk egy-egy nap Egervári Laci­val és a többiekkel, de uszo­dát az idáig nem láttam. 100 méteres gyorson versenyez­tem, s 50 méternél fejjel nekimentem a debreceni uszoda falának! S mégis én voltam a legboldogabb gye­rek a világon, mert meg­nyertem a számot és négy méterre] megelőztem az ak­kori „nagymenő” Miló Já­nost ! Hogy miért mesélem el ezt? Mert nekünk mindent saját tapasztalatunkból kel­lett megtanulnunk. A ho­gyanra és a miértre minden területen keserves csalódáso­kon kellett rájönnünk. Nem sokkal ezután, ami­kor kapcsolatba kerültem Hering Tiborral, már több segítséget kaptam. Verse­nyekre vitt, tanácsokat adott, cipőt vett, mert nagyon sze­gények voltunk és erre nem tellett. 33 év távlatából sze­retettel gondolok rá vissza. 1946 augusztusában a ma­gyar bajnokság után Rajki Béla hívott a fővárosba, s a jobb körülmények miatt igent mondtam. így kerül­tem 1947. március 6-án az Előréhez. 1949-ben leérettsé­giztem, technikus lettem és egy textilgyárba mentem dolgozni. Később elvégeztem a TF oktatói iskoláját. Fél évig tevékenykedtem a Va­sas Izzónál, de a munkámat fontosabbnak tartottam. 11 éve Nyíregyházán a Nyírsé­gi Ruházati Szövetkezetnél van a munkahelyem, árufor­galmi osztályvezető vagyok. Pesten élek, munkám java­része itt bonyolódik le, s minden második héten uta­zom Nyíregyházára. Szere­tem Szabolcs-Szatmárt, az embereket, a várost. Ha most lennék fiatal? A fanatizmusomat mindenek­előtt a munkámra fordíta­nám. A sport adta lehetősé­gekkel jobban sáfárkodnék, igyekeznék még többet haszno.- sítani a magam és a társada­lom hasznára. Hogy sportol­nék-e? Biztosan! Pauwiik György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents